Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

A mozgalom éltet és fiatalít A feladat — írjak a XIII. kerület egyik pártkörzetéről — kicsit váratlanul ért. — Mutasd be, hogyan dolgoznak, mi a munkájuk hatékonyságáruik tit­ka” — hangzott az útmutatás. — „A cím: Rajk László utca 40. És vigyázz, mert két körzeti pártszervezet működik egy házban, a 13-as körzetről írj! Párt­titkár: Dicker Sándorné.” Környékbeli vagyok, nem nehéz meg­találnom a párthelyiséget. A sógornőm révén, aki itt pártcsoportbizalmi, vala­mennyire már ismerem is ezt a körze­tet. A VEZETŐSÉG Dicker Sándorné párttitkár üdülni ké­szül, utolsó este csípem el, de meg­nyugtat: nem kell várnom a visszatéré­sére, a kilenctagú vezetőség bármelyik tagjával beszélhetek, mindenki minden­ről tud felvilágosítást adni. Hétfőn, kedden és szerdán este biztosan talá­lok közülük néhányat a körzetben. Megfogadom a tanácsot, előzetes be­jelentkezés nélkül nyitok be, és meg is találom az ígért elvtársakat. Róth József tagdíjfelelős még a kasszát rendezi, a többiek már befejeztek a munkát. Nem­rég ért véget az oktatás. Birtalan Ár­pád agit-.prop. titkár (körülbelül 70 fő előtt tartott előadást a városfejlesztés és a szociálpolitika kérdéseiről. Most már csak baráti beszélgetés folyik. Kérdése­imre felváltva és együttesen válaszol­nak, így áll össze a kép. A körzethez 365 párttag tartozik, eb­ből 170 az 1945-ös párttag. Az átlag­életkor: 64 év. A tagok túlnyomó része koránál fogva lett nyugdíjas, csak né­hányon vannak, akik betegség vagy más ok miatt korábban kezdték meg a meg­érdemelt pihenést. A statisztikát az a 8—10 valóban fiatal javítja, aki — mun­kahelyén nem lévén pártszervezet — ide tartozik. A pártmunka oroszlánrészét azonban nem a születési évük szerint fiatalok végzik, hanem azok, akikét a mozgalom éltet és fiatalít. A körzet tevékenysége széles körű, s hogy mind­ennek legyen gazdája, erről bizottságok gondoskodnak. A pártvezetőség élén Dicker Sándorné áll 74 évével (amit nehéz elhinni an­nak, aki hallja, s annak is, aki látja, Is­meri fiatalos munkalendületét). 1945 óta egyfolytában párttitkár, itt a körzetben 1966-ban választották meg először. He­lyettese, Varga Ottó szervezőtitkár is ré­gen áll ezen a poszton, s a vezetőség többi hét tagja sem ma kezdte a moz­galmi munkát. Legfőbb segítőik a bizalmiak. A 23 pártbizalmi közül most megismerkedhe­tek eggyel: Imricsák Bélával, akihez 17 elvtárs tartozik. Mellettük számítani lehet a 23 pártblzalmá-helyettesire és 12 munkájukra is. Feladatuk szerint gon­doskodnak róla, hogy a tagság min­denről értesüljön és értesítik a vezetősé­get a párttagság kívánságairól, igényei­ről, gondjairól, problémáiról. Az ő fel­adatuk volt például az 1978—79-es okta­tás megszervezése is. Mindenkit meg­kérdeztek, miről szeretne előadást hal­lani. TEVÉKENY BIZOTTSÁGOK így állította össze a tómatervet az oktatási bizottság. Néhány előadás té­mája: mezőgazdaságunk aktuális kér­dései; a Magyar Népköztársaság helye és szerepe a KGST együttműködéséiben; a nemzetközi munkásmozgalom kérdései; külgazdaságunk tevékenysége, külkeres­kedelmi mérlegünk helyzete; népgazda­sági tervünk teljesítése; az afrikai álla­m-ok kérdései... A meghívott előadók egy-egy szakág kiemelkedő képvise­lőd. Ebben a körzetben ugyanis az elő­adást nemcsak taps követi, hanem kér­dések is. Az itteni nyugdíjasok elvár­ják, hogy minden kérdésükre választ kapjanak. Széles körű feladatai vannak a 23 ta­gú szociális bizottságnak. Tagjai szá­mon tartják, kinek mikor van a szü­letésnapja, és nem felejtik el kis kár­tyával üdvözölni. Jeles születésnapokon — 65—70—75—-80—85 — ajándékkal köszöntik aiz ünnepeltet. Ajándékot visz­nek a hosszan betegeknek, a kórházban fekvőknek is: narancsot, csokoládét, ká­vét, virágot. (Pontosan tudnáok kell, hogy ki miinek örül, kinek mire van szüksége. Mert van, akinek a figyel­messég — a virág — ér többet, és van. akinek a kis csomag értéke.) Olykor szomorú kötelességet is kell teljesíteni: búcsúzni attól, aki örökre el­megy. A búcsúztatót is az mondja, aki ismerte az .elhunytat, aki szépen tud beszélni, s nem mulasztja el megkeres­ni a hátrahagyott családját sem, hogy beszédében minél teljesebb képet tud­jon adni egy gazdag, dolgos életről. Érdekés megfigyelni, milyen sokan jönnek el egy-egy taggyűlésre, párt­napra, akiknek nehezére esik a mozgás, a járás. Mégis ott vannak, hogy érez­zék, nem szaikadtak még el az elvtársi közösségtől. A tagságnak mintegy 18— 20 százaléka van felmentve a rendez­vények látogatása alőL ök azok, akik a pártbizalmiaí«m, a szociális bizottság tagjain keresztül tudják a kapcsolatot tartami. Van egy tíz tagot számláló bizott­ság, amelynek feladata, hogy a Szocia­lista Hazáért Érdeméremmel kitüntetet­tekkel foglalkozzon. (Ilyen kitüntetése 63 elvtársnak van ebben a körzetben!) A körzethez 117 ház tartozik és 12 ta­nácstag, akik az operatív bizottság segít­ségére támaszkodhatnak. Minden tanács­tag mellett áll egy pártösszekötő. Felmé­rik a lakóterületi tennivalókat, figyelik a közhangulatot, hogy jelezhessék, hol, mi­lyen módon, mikor, miben volna jó segí­teni. Orosz István tömegszervezeti felelős nem tagadja, hogy nehézségeik is vannak. A tanácsapparátus dolgozói nem kedvelik a túl aktív tanácstagokat. Mégis tudnak hatékony munkát végezni. A pártaktívák például pártonkívüüek bevonásával vé­gezték el a kisnyugdíjasokkal kapcsola­tos felmérést. Ennek alapján sokan ki­sebb szociális segélyt kaphattak, s a fel­mérés adatai további intézkedések alap­jául is szolgálnak. „TELT HÁZ” A KLUBBAN Működik a kulturális bizottság is. Szer­vezi a rendezvényeket, az ünnepi meg­mozdulásokat. Feladata figyelemmel kí­sérni az angyalföldi József Attila Műve­lődési Ház ide kihelyezett Pannónia klubját. Felelőse Tomsich Ilona, akinek emellett még arra is telik az erejéből, hogy a Vöröskereszt Országos Bizottsá­gának tagjaként tevékenykedjen. A klubtagok — akik között sok a pár- tonkívüli — havi 22 forintért itt tölthe­tik minden délutánjukat, minden esté­jüket 14-től 22 óráig. Lehet tévét nézni, sakkozni, kártyázni és olvasni is, mert kihelyezett könyvtára is van a klub­nak, a helyszíni olvasókon kívül 1400 rendes taggal. Itt üldögélnek a pártveze­tőségi tagok házastársai, családtagjai is, türelemmel várva a közösségért fárado- zókat. Aki éhes, szomjas, üdítő italt, szendvicset, kávét kaphat Erzsikétől, a házgondnok büfévezető feleségétől. A terem — sajnos — elég szűk, emiatt kénytelenek voltak a klubban tagzárla­tot elrendelni. Nyáron lehet vendéget is hozni, például a kerti hangversenyekre. Ilyenkor még a kártyások is a szabad ég alatt üldögélnek. A klub előadásait, vetített képes úti beszámolóit sokan lá­togatják. Hétfőnként az idegennyelv- gyakorlók körében pedagógusok vezeté­sével társalognak oroszul, németül, an­golul, franciául azok, akik rég megszer­zett tudásukat kívánják karbantartani. A klubtagok, a vendégek, a körzeti elvtársak között sok mindenről szó esik, politikáról, pártmunkáról is. Aki itt jól érzi magát, nemcsak a szórakozásban vesz részt, eljön egy-egy előadásra is. Így fonódik mind szorosabbra párttagok és pártonkívüüek közössége. A munka sikerének titkát Dicker Sándorné egyet­len szóban rögzíti: emberközpontú. A lelkesedés pedig onnan ered, hogy — mint az Öllé Ernő, az operatív bizottság tagja fogalmazta meg — csak a munká­ból lehet nyugdíjba menni, a kommunis­ta meggyőződésből végzett pártmunkát sohasem lehet abbahagyni. Pataki Mária ANGYALFÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom