Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. augusztus / 3. szám
MUNKÁS D IN ASZTIÁK Füzyéket ismerik a Váci úton Ha szűkebb pátriák — városok, kerületek — történetét kutatjuk, újra meg újra olyan családokra bukkanunk, akiknek életén végigkísérhetjük az adott közösség sorsának egy- egy korszakát, akiket ezer és ezer eltéphetetlen gyökér köt a helyhez, amelynek története a kis „történelmekből” áll ösz- sze egésszé. Nagy Károlyné Füzy Magda a Villamosberendezés és Készülék Művek Váci úti Akkumulátorgyára bérelszámolási osztályának csoportvezetője. Ez évben lesz harminc éve, hogy frissen kiváltott munkakönyvét leadta a munkaügyön. Kérte, hogy ne csak az asz- szonynevét írjam meg. Miért ismerik jobban a Füzy eket? — Óriási a család. És nemrég még mindannyian itt laktunk Angyalföldön. A többség a Láng Gyárban, a Magyar Acélban, az Akkumulátorgyárban dolgozott. A Füzy fiúk itt fociztak a Láng pályán, édesapám válogatott játékosa volt az Elektromosnak. ITT ÉLNEK 64 ÉVE — Mióta élnek Angyalföldön? — Hatvannégy éve. A családom 1914-ben költözött a Tri- poliszba. Édesapámékat tavaly szanálták a Gyöngyösi úti szoba-konyhából. Nemrég „búcsúlátogatáson” voltunk a régi udvarunkban. Még egyszer meg akartuk nézni, mielőtt jön a buldózer. A költözés után anyám hónapokig sírt, no persze sokat enyhített a bánatán az újpesti lakótelepi lakás kényelme. Ehhez hasonlóban eddig nem sok része volt. Nekem is nagyon hiányzik a régi ház. Amióta elmentem, nekem ez jelentette a „tripoliszi levegőt”. Mert elmentem; de nem hűtlenül. Pilisborosjenőn vettünk házat tíz éve. De azóta minden reggel az anyámhoz mentem először. Már mire az Árpád-hídhoz értem, újra itthon éreztem magam. — Mióta „jegyzik” a Füzy családot az Akkumulátorgyárban? — Édesanyám innen ment nyugdíjba 1966-ban, de azóta is visszajár dolgozni. Amikor aztán apám is nyugalomba vonult az Elektromos Művektől, nyugdíjasként ő is idejött. 1949- ben a nagybátyám, Füzy Géza titkárhelyettes volt a gyári pártbizottságon. Engem ő hozott ide. Akkoriban nem volt kiírva a munkásfelvétel a kapu fölött, nagy dolog volt Géza bácsi segítsége. 1968-ban idehoztam az öcsémet a karbantartókhoz. Aztán jött a sógornőm is, ő az öntöde műhelyírnoka. Az idén Györgyi lányom is megkapja az ötéves törzs- gárdajelvényt az Akkumulátorgyártói. 1978-ban, amikor megszűnt férjem előző munkahelye, a legtermészetesebb dolog az volt, hogy ő Is idejöjjön: a formációban lett kapcsolókezelő. ELISMERT EMBER A MUNKAHELYÉN — Harminc év egy fél emberélet. Ennyi időt csak nagy szeretettel, ragaszkodással lehet egy helyen eltölteni. Megbecsült embernek érzi magát? — Szép feladatokat kaptam. A szakszervezeti nyugdíjelőkészítő bizottság vezetője vagyok, a munkámat elismerik. A bérelszámolás tizenhatszoros szocialista brigádjának megalakulása óta vagyok a vezetője. Kétszer lettem kiváló dolgozó. És amire a legbüszkébb vagyok: az óra. Évente öt régi dolgozó órát kap ajándékba a vállalattól. Én is kaptam. — Az igazság az, hogy én már húsz évvel ezelőtt is tudtam, < innen fogok nyugdíjba menni. Harminc év alatt mindenkit meg lehet ismerni. Mire beérek a munkahelyemre, minden újságot tudok. „Mi van a gyerekkel?” „Anyukád meggyógyult már?” Kérdezek és kérdeznek. Törődök másokkal és törődnek velem. Ez az, amit nem szabad fölcserélni 100 vagy 150 Ft-ra, amivel másutt esetleg többet fizetnek; ALKOTÓ KORSZAK — Ezen a harminc éven túl, mit jelent az ön számára Angyalföld? — Talán azt, hogy május elsején, amikor a Felvonulási téren Angyalföld fölvonuló dolgozóit köszöntik, úgy érzem, mintha a nevemet mondanák. Angyalföld történetében nagyon szép korszak volt az elmúlt 30 év. Tudtunk örülni minden közértnek, minden új bölcsődének. Amikor én 16 évesen az Akkumulátorgyárba kerültem, épphogy eltűntek a háborús sérülések. Félannyi épület, gép, szerszám volt. A többit már mi építettük. És ma is azok a barátaim, akiket harminc éve megismertem. Ez is Angyalföld. Akkor is, ha a buldózer szétkergeti ezeknek a kapcsolatoknak egy részét. Nem haragszorfi ezekre a gépekre, azért rombolnak, hogy fejlődjünk. A „tripoliszi levegő” pedig nem a szoba-konyhákból árad. Az emberekből. Molnár Zsuzsa i SZÉKHÁZBA KÖLTÖZÖTT húszezer forintos beruházást igényel? ^ örvendetes hír, hogy a növekvő vízigények kielégítésére a Csepel-szigeten évente 30—40 ezer köbméter kapacitásnövelést valósítanak meg (Káposztásmegyer már nem adhat több vizet). Az ezredfordulóig így nem fenyegeti vízhiány a főváros lakosságát. Már ami a jogos igényeket Illeti, s e fogalom nem tűri a pazarlást. Angyalföld üzemei az ipari víz nagyfogyasztói, de az engedélyezett fogyasztási színvonalat ritkán lépik túl, ami arra utal, hogy a vizet mind nagyobb megbecsülés övezi. Beszélgető partnerem, Kiss Lajos egészen átlelkesül, ahogy a vízről beszél, mert ezt semmi sem pótolhatja a szerves élet világában. A Fővárosi Vízművek tevékenysége három nagy területet ölel fel. Irányítja a víz- gazdálkodást, felügyeli a vízgazdálkodási rendszereket (öntözővíz és ivóvíz) és a környezetvédelmi munka keretében ügyel a vízminőségre, s végül, de nem utoljára, szabályozza is a vízfogyasztást, a takarékosság jegyében. Bizonyos kutatási, fejlesztési munkákat is elvégeznek közvetett megbízatás útján a FAO részére. Ehhez persze szükséges a rátermett munkatársi gárda. Az új székházban mintegy hatszázan dolgoznak (közülük nem kevés munkatársnak „mozgó munkahelye” van fő- városszerte). Márciusban történt- a műszaki átadás, s áprilisban költöztek Angyalföldre, a Károlyi Mihály utcából. Voltak olyan pesszimista nézetek, hogy ha kiköltöznek Angyalföldre a Belvárosból, a létszám csökkenni fog vagy 15 százalékkal. Nem így történt, mert szinte észre sem lehet venni a „lemorzsolódást”. Öröm itt a munka, mert korszerűek a munkahelyek, az irodák! A székháznak egy másfélezer személyes étterme is épül, ebédet és kétezer adag meleg vacsorát főznek majd. A hipermodern konyhát és ebédlőt két év múlva tervezik megnyitni. Csak a szakács nem lesz gépesítve, mert mesterszakács lesz... Azért ilyen nagy létszámú az étterem befogadóképessége, mert a közmű társüzemek dolgozói is itt ebédelhetnek. Épül itt egy ezer személyes munkásszállás is. Valóságos szálloda lesz, a kényesebb igényeknek is megfelelően, hiszen ez is erősíti majd az egészséges és alkotó szellemű munkahelyi közérzetet. A tizennégy szintes irodaház mellett épül a szociális kombinát, ahová az üzemorvosi szakrendelő is kerül. A parkolóhelyet akkor betonozták, amikor ott jártunk. Innen irányítják a fővárosi vízfogyasztás egész ügyviteli munkáját és rendjét. A hívó szó már korábban elhangzott, egy kicsit tehát „hazajöttek” Angyalföldre. Bemutatkoztak a XIII. kerület vezetőinek, pártbizottsági és tanácsi munkatársainak, akik június derekán jártak itt, hogy megismerkedjenek egymással. Bekapcsolódnak a XIII. kerület közéletébe is: szívesen vállalnak társadalmi munkát a városfejlesztő és szépítő akciókban. E téren a Vízművek pártszervezete és szakszervezeti bizottsága már kezdeményező lépéseket tesz. S hogy miért ide települt a székház? Már korábban is itt működött a vízmérőrjavító üzemük és a központi raktáruk. Amellett közelebb kerültek a főváros északi részén elhelyezkedő vízmű-objektumokhoz, s ez is köny- nyébbséget jelent. Egyébként már csaknem két évtizede tervezték a megújulást, de csak most valósulhatott meg, hiszen nem csupán vízforrásaink, de az anyagi erőforrásaink is korlátozottak. A víz nagy érték és nagy energiát hordoz. A tudc lányos előrejelzések nagy jövőt jósolnak a víznek, mint energiahordozónak is. S még mi minden másnak éltető eleme! Már egy pohár friss ivóvíz is esemény, ha a szomjunkat oltjuk vele. Csak hát annyiszor elmegyünk mellette, mert a megszokás... Zárjuk el a vízcsapot, hogy ne folyjon feleslegesen. Hajtun József ANGYALFÖLD 21
