Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

„A proletárság soha nem bukhat el végleg, vsak átmeneti vereséget szenvedhet dett. Az első az Északi kerület volt, ide tartozott a jelenlegi V—VI—VII. kerület, Angyalföld és Űjpest. Az egész korszak­ban ez volt a legerősebb szervezet. Mag- vát a Váci úti vasasüzemek munkásai, az újpestiek és rákospalotai cipészek, aszta­losok és textilmunkások alkották. Az északi kerület vezetőségi tagjai eb­ben az időben Bárd András, Túli András, Zsinkó Vilmos, Földi László, Macej Má­tyás, Papp Lajos, Gloss Károly, Erdős Magda, Kruzslák Béla, Révai Lili voltak. Az Északi kerületben 1929-ben már 18 üzemi sejtje működött a pártnak. Többek között olyan üzemekben, mint a Láng Gépgyár, Siemens, Gyapjúmosó, de jól működő sejt'volt a Lakos- és Székely-fé­le üzemben is. Ismereteink szerint KIMSZ-sejtek a kö­vetkező üzemekben működtek: Láng Gép­gyár, Jutagyár, Selyem- és Gyapjúgyár (Váci út 177.), a Gyapjúmosóban és a Watt-gyárban. A korabeli kommunista sajtóból, visszaemlékezésekből és rendőr­ségi jelentésekből tudjuk, hogy a húszas évek végén, a harmincas évek elején a párt tagjainak irányításával megnöveke­dett a KIMSZ akcióinak száma, az 1930- ban meghirdetett statárium ellenére. Az üzemek előtt röpgyűléseket tartot­tak, így a Kender-Juta előtt a Váci úton, az Angyalföldi Textilművek előtt, a Fáy utcában, Tripoliszban. A párt jelszavait festik a Váci úton, a Lomb utcában, á Szabolcs utcai aluljárónál. A kerület kü­lönböző pontjain, így 1930-ban' a Berlini téren (Marx tér), 1931-ben pedig kimon­dottan Angyalföldön tüntetést szerveznek november 7-e évfordulóján. „A Mór utcában a mintakészítő üzem előtt röpiratosztással kezdtük az akciót. Utána kibontottuk a rejtve hozott zász­lóinkat és az alatt indultunk el a Jász ut­ca—Szegedi út—Levente (ma Pap Ká­roly) utca—Angyalföldi út—Janicsár utca útvonalon. A tüntetés a Váci útnál, a Ti­zenháromházzal szemben ért véget, ahol az Internacionálét és az ifjúmunkás-indu­lót énekeltük. Negyven-ötvenen indul­tunk, a végére 350—400 főre növeked­tünk’’ — írja visszaemlékezéseiben Kádár János elvtárs. Munkál, kenyeret! Kiemelkedő akciója volt ennek az idő­szaknak a Watt-gyári tanoncok küzdelme, az első olyan nagy arányú tanoncsztrájk a Tanácsköztársaság leverése után, ame­lyet a KIMSZ irányított. Követeléseik: a 6 filléres órabért emeljék fel tíz-filLérte,’ tiltsák meg a tanoncok verését, á' tarion- cok iskolaszereit a gyáros vegye meg, 8 órás munkaidőt a 11—12 órás helyett. A jól induló sztrájkot végül is a szülők megzsarolásával törték le. A küzdelem­ben 25—30 tanonc vett részt. A Watt­gyárban egy üzemi lapot is kiadtak, a cí­me Vörös Kalapács volt. A két világháború közötti időszak mun­kásmozgalmának egyedi, de kiemelkedő eseménye volt 1930. szeptember elseje, melynek eseményeiben a Tizenháromház, a Hétház munkásai és az angyalföldi üze­mek dolgozói tevékenyen közreműködtek, Csepel és Újpest mellett. Ott voltak a Ferdinánd-hídnál, a Podmaniczky és a ★ ★ ★ ANGYALFÖLD * (Kun Béla) Szinyei Merse utcában, az Andrássy úton és a Hősök terén. 1932. szeptember 10-én a Nemzetközi Ifjúmunkás nap mellett való tüntetés al­kalmával vér folyt Angyalföldön. A ko­rabeli újságokból megtudjuk, hogy ezen a napon mintegy 200—250 fiatal vonult fel a Reitter Ferenc—Gömb (jelenleg Kis- gömb) utca—Szent László út (Mautner Sándor utca) útvonalon a Hungária út (Róbert Károly körút) felé. „Munkát, ke­nyeret! Le a statáriummal!” jelszavakat kiabáltak. A rendőrségi jelentés szerint egy rövid nyelű vörös zászlót vivő fiatal­ember haladt az élen. A Hungária úti so­rompónál szolgálatot teljesítő őrszemes rendőr a tömegbe lőtt és a zászlóvivőt el­találta, mire a tömeg menekülni kezdett, valaki értesítette a rendőrséget, a kivo­nult rendőrök negyvennyolc fiatalembert elfogtak. A sebesültet a Rókus Kórházba vitték, neve Bauer Oszkár 29 éves pék­munkás. Három nap múlva, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt. A rendőr ötven pengő jutalmat kapott. A fasizmus ellen ' A fasizmus Németországban is hata­lomra jutott 1933 elején, s ez új feladatot állított a nemzetközi kommunista mozga­lom elé. A fasizmus tudományos elemzé­sét Dimitrov végezte el a Kommunista Internacionale VII. kongresszusán 1935- ben. Az új világháborúra készülő fasiszta rendszerek ellen a széles nemzeti össze­fogás, a népfrontpolitika megvalósítását jelölte meg feladatként a kommunista pártok számára. Ismét felerősödött az SZDP legális szervezeteiben kifejtett tevékenység, bár a kommunisták és KIMSZ-tagok sokszor egymástól elszigetelten, központi irányí­tás nélkül végezték munkájukat ebben az időben. így többek között a már említeti VI/2-esben a Váci út 97. szám alatt, va­lamint a szociáldemokrata irányítás, de kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottságban, melynek egy cso­portja a Szabolcs utcában működött. Az V-ös ifik (V. kerületiek) gyülekezőhelye pedig a Csáky (Hegedűs Gyula) utca és Dráva utca sarkán levő alagsori helyiség volt és később a Visegrádi utca 48. szám alatt jutottak új helyiséghez. Idejárt töb­bek között Orbán László elvtárs, a Ke- szericze testvérek, Várnai Ferenc és még sokan mások. Az OIB keretein belül gon­doskodtak az ifjúmunkások politikai kép­zéséről is, amelyben Ságvári „Endri” is sokszor közreműködött. Ebben az időben a ritkábban előfordu­ló tüntetések határozottan a készülő há­ború ellen irányultak és antifasiszta tar­talmat kaptak. 1936-ban a Teve utca 47. szám alatt tartottak háborúellenes gyű­lést, amelyet a VI/2-esben tevékenykedő KIMSZ-tagok szerveztek. Szaporodott a leventemozgalom elleni fellépések szá­ma is. 1936 végén, amikor Francoék polgárhá­borút robbantottak ki a Spanyol Köztár­★ ★ saság törvényes kormánya ellen, a Viz­esből Zsinkó Vilmos, Zsiga Pál és még néhány elfelejtett nevű fiatal útnak in­dult, hogy a nemzetközi önkéntes ezred­ben fegyverrel harcoljanak a fasizmus el­len. „Adj emberséget az embernek” A II. világháború kezdete után két nap­pal Magyarországon elfogadták a kivéte­les hatalom bevezetéséről szóló törvényt, amely többek között intézkedett az „egye­sülési és gyülekezési jog korlátozásáról, rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezésről”. A fasiszta Németország ol­dalán háborúra készülő Magyarországon fokozódott a kommunisták és baloldali beállítottságú személyek üldözése. Egy 1941 tavaszán keltezett rendőrségi jelen­tésben a kövekezőket olvashatjuk a Víz­ben tartott ifjúmunkásgyűlésről: a fiata­lok az előadóval ellentétben „nem a nyu­gati hatalmakban, hanem a Szovjetunió­ban hisznek és remélnek”. 1941 nyarán a fasiszta Németország hit­szegő módon megtámadta a Szovjetuniót, az agresszióhoz néhány nap múlva Ma­gyarország is csatlakozott. A legtöbb an­gyalföldi üzemet a háború kitörése után hadiüzemmé minősítették, amelynek élé­re katonai parancsnok került. 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál rendezett antifasiszta háborúellenes tün­tetésen ott voltak az angyalföldi fiatalok is, legtöbben a Gyapjúmosóból, így Kelli László, Hamza Béla és még so kap mások. 1944 ^nyarán a különböző szétszórtan tevékenykedő sejteknek szorosabb kap­csolatot sikerült kiépíteni egymással, és 1944 őszén kerületünkben is megkezdőd­tek a fegyveres akciók. Ezek jelentőségét nem kell túlbecsülni, de elhallgatni sem szabad. így a Dráva utcában, a Pozsonyi úton, a Szent István körúton, a Lehel­piacnál német gépkocsikra dobtak kézi­gránátot a KIMSZ akciógárdái. A Gyáp- júmosó környékén és a Rozsnyai utcában telefonhuzalokat vágtak el. A Tömöri té­ren német ütegállást kézigránátoztak meg. A párt irányításával fegyveres el­lenálló csoportok szerveződtek a Teve és a Bodor utcában. A Róbert Károly körúti Vilmos-lakta- nyában baloldali befolyás érvényesült a XIII/1 Kisegítő Karhatalmi Alakulatnál, melynek Gidófalvi Lajos antifasiszta be­állítottságú főhadnagy volt a parancsno­ka. Ez az egység kapcsolatot teremtett az újpesti partizánokkal, is. Az Újpesti rakpart 7. szám alatt 1944 júniusától a párt egy illegális nyomdája működik. A pfirt lapja, a Szabad Nép és röplapjai eljutnak az angyalföldi üzemek­be. Befejezésül a Szovjetunióban megjelent és nálunk is kiadott Nagy Honvédő Há­ború Története c. mű negyedik kötetéből szeretnék néhány sort idézni: „Sok magyar hazafi élete kockáztatásával segítette a szovjet katonákat. Nemes cseleke­det fűződik a Szabó házaspár — Szabó Lajos és felesége —, valamint Klein János és Árpád — apa és fia — nevéhez. 1941 novemberében megszöktettek a budapesti rabkórházból négy szovjet hadifoglyot: Kovalenkó és Szultanov tiszteket, Szoloscnkó törzsőrmestert és Mali- sev tizedest. Mindannyian súlyos sebesüléssel estek hadifogságba. A magyar hazafiak a hitleristáktól megszállt Budapesten 53 napon át bújtatták a szovjet katonákat. Több Ízben Is rejtekhelyét változtattak, mig végre azt a kerületet, Angyalföldet —, ahol rejtőztek —, felszabadította a Vörös Hadsereg.” Ez 1945. január 14-én történt, a kerület felszabadítása napján. VII,

Next

/
Oldalképek
Tartalom