Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
KÖZÉLETI EMBEREK % A körzeti párttitkár Történelemcsinálók vagyunk valameny- nyien, hiszen amit ma az életünk bármely területén teszünk, arról néhány évtized múlva már csak könyvek, filmek, fotók szólnak, és utódainknak mesélünk téli estéken. .Nekik sem lesz elég a történelem- könyvek tárgyilagos leírása egy korról, amelynek tanúit még megkérdezhetik. Szólaltassuk meg mi is azokat a tanúkat akik a homályban maradtak a leírások során, akik a „sokaság fiai” és talán csak szűkebb pátriájukban cseng ismerősen a nevük, pedig még itt dolgoznak köztünk, ahogyan hosszú évtizedek alatt tették. Többször kerestem telefonon — a felesége mindig több helyet sorolt fel, hogy esetleg itt vagy ott érhetem el, hiszen korán reggel már elment, délután még nem ért haza. Elfoglalt ember. Bezúr Géza nem él a nyugdíjasok lassúbb ritmusában pedig hivatalosan 1970 óta nyugdíjban van. Rövid órácskára sikerült találkoznunk a kerületi népfrontbizottság irodájában, ahová szintén a munkája hívta. Itt igyekeztem bepillantani egy életútba, amely nehézségekben és sikerekben is bővelkedett, de talán a legfényesebb napja 1978. november 7-én volt, amikor a Munka Érdemrend arany fokozata jelezte az elismerést. Egy nyomdász életútja Honnan is vezetett Idáig az út? A válasz egyszerű, és mégis regényes történetet Indít el. 1928-ban belépett egy nyomdászfiú a kommunista pártba. 1945 is az aktív, tenniákaró kommunisták között találta. A XIII. kerületi pártszervezet megalakulásánál együtt serénykedett Kruzslák Bélával, Nezvál Ferenccel, Biszku Bélával, Kelen Bélával és még sok más elvtárssal, akik neve összeforrt az angyalföldi munkásmozgalommal. Első megbízatása a sajtófelelősi tisztség volt, amiről gyorsan el is mondja, hogy mit jelentett Romantikus idők — mai szemmel azok. A Szabad Nép-et naponta szét kellett osztani társadalmi munkában az előfizetőknek. Jött a kocsival meg a lóval Kuczmann bácsi, elhozta hajnalban a nyomdából a lapot, szortírozták, s aztán sok-sok társadalmi munkás közreműködésével indulhatott az újság az előfizetőkhöz. 1946-ban körzeti titkár lett. Egy volt óvóhelyen kezdték a munkát. Az államosítása a Zrínyi Nyomdába szólította, hiszen a szeretett mesterség mindennél közelebb áll a szívéhez. A szakma, az újságkészítés, a könyvek mind-mind kedves részei életének ma is, hiszen túl a szűkén vett mesterségén, maga is szerkesztett lapot, 1927 óta ír a Typográphia c. lapnak, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának műszaki osztályát is vezette. Az ólombetűktől élete során a teljesség felé vitt az út, egy szakimat tövéről hegyére megismerhetett. Eközben az elválaszthatatlan társadalmi munka, a megbízatások csak szaporodtak — jelezve, hogy a lakóhelyén ismerik, bíznak benne. 1956-ban a kerületi pártszervezet újjáalakításában ismét tevékenyen részt vállalt. Igaz, ekkor már tanácstagi feladatokat is ellátott. Az Angyalföld című lap egyik létrehozója és első szerkesztője. Sok volt a munka, néha túlzottan sok. .Talán voltak pillanatok, hogy nyomasztották a funkciók, hiszen mindenütt helyt kellett állnia, mert hittel dolgozott. Kérte is, hogy lemondhasson a körzeti titkári tisztéről. Felettesei azt válaszolták, ha a választás során lesz egyetlen ellenszavazat is, akkor lemondhat. Nem volt. Se akkor, se azóta. Ahol ' minden követ ismer Már tizenöt éve, hogy elköltözött az Üteg utcából, a körzetéből, ahol felnőtt és élete nagyobbik felét leélte, így nemcsak a sokrétű feladata, de a szíve is odaköti. Ismer arra minden követ. Mióta tanácstag, azóta minden panaszt js. öreg házak — öreg emberek. Nyikorgó környék az ő területe, a nyolcas pártkörzet. A Lehel út, a Hajdú utca, a Béke ütés a Rákospatak határolja a többnyire régi épületekből álló, korszerűtlen, rossz lakásokat rejtegető, beteges, Idős emberek gondjaiba burkolódzó környéket. Százával vannak, akikről tudja, hogy ki kellene hozni őket a vizes, rossz lakásokból, de hát mit tehet, ő lakást nem tud adná. Ellenben, ahol lehet elmondja, hogy a Lehel út közlekedése lassan lehetetlenné válik, hiszen az újpest; lakótelep felépültével egyre jobban leterhelődik az amúgy is ritkán közlekedő 12-es és 14-es villamosjárat, és nincsen nap, hogy erről a körzete lakói ne szólnának. Vagy például a kerület iskoláinak helyzete is sokakat érintő gond. Nem véletlenül került terítékre hát a Fővárosa Tanács ülésén tett legutóbbi felszólalásában. BeRemélhető, hogy a margitszigeti gyógyszálló 1980-ra — a környezetrendezéssel együtt — elkészül. A szép, új fürdőszálló mellett ott fog állni egy vedlett, elhanyagolt kis építmény: a marosvásárhelyi zenélő kút mása, az ún. Bodor-kút. Az épület nem műemlék, így nem áll védettség alatt. Sajnos, a háború folyamán a berendezése elpusztult, így eredeti szerepét nem tudja betölteni. Jelenleg kertészeti raktár, de annak sem jó. Elindult egy kezdeményezés a felújítására. Elkészültek a korhű szerkezet tervei, A hozzáértők — korhű dallamokból — kiválasztották a zeneszámokat is. Sok lelkes munka, nem kevés pénz fekszik az eddigi előkészületekben; a zenélő kút ügye túljutott a nehezén, a műszaki adatgyűjtésen, a dallamkutatáson, a terv- készítésen — de a felújítás dolga mégis megfeneklett a pénzügyi kérdéseken. zúr Géza harcosan kiáll a kerületi ügyekért, aztán természetesen gyakran éri az angyalföldi sovinizmus vádja, pedig hát ez csak jó szándékú tenniakarás. Végül is a körzeti pártszervezeti, a kerületi tanácsi és a fővárosi tanácsi munka valahogyan összefonódik. Arra, hogy m; fér még az életébe bizony tudott további feladatokat említeni. 1957 óta munkásőr, az Országos Parancsnokság nyomdájának egyik létrehozója. Ma is hetente kimegy az azóta Pótra telepített üzembe. Aztán nyugdíjasként is szerkeszti az Athenaeum Nyomda üzemi lapját, egyszóval van mit csinálnia, de a közhely itt is elkerülhetetlen: „Ezt csak szeretettel és hittel lehet csinálni.” Néha még lelkiismeretfurdalás is bántja, hogyha rutinból végez valamit. Nem szabad — mondja magának — még ha ki is alakul az emberekben az éveik során, nem szabad rutinból élni. A pártban, a tanácsban, szűkebb pátriájának lakói között számítanak rá, bíznak benne, és ő frissen, fürgén, határozottan ott akar lenni teljes szellemével mindenütt. Fáradhatatlanul Ennyi tennivaló mellett, hogy-hogynem fárad el ez az ember? A kérdést szinte meg sem várta, elénk sietett: „Ha van egy kis szabad időm, ma is teniszezek, hiszen régi szerelem fűz a salakhoz, az ütőhöz. Olyannyira, hogy 1952 óta versenybíró és játékvezető is vagyok”. Bezúr Géza is egy a sok közül, aki részt vett a munkásmozgalom harcaiban, ott volt, és még sokat mesélhet azoknak, akiknek már történelem az ő élete. Pedig talán nap mint nap együtt dolgoznak vele, aki agilisán részt kér és vállal a tennivalókból, a mai történelemcsinálásból is. Gratulálunk szép kitüntetéséhez! Nagy Ágnes Eszpresszót a zenélő kúthoz — hangzott egy javaslat. Az építmény belseje azonban egy teraszos presszó kiszolgálásához nem elegendő. Helyreállítani, vagy lebontani? A döntést nem lehet sokáig halogatni. Ha helyreállítják, idegenforgalmi érdekességgé válna a gyógyszálló szomszédságában: félóránként zenélő, csörgő kút, víz működtette szerkezettel, a kupola tetején forgó Neptun-szoborral, eredeti megoldású órával. Az épület fenntartására jelenleg nem sokat költenek, állaga mindinkább romlik. Ha a helyreállítás soká késik, elkerülhetetlenné válhat a lebontása. Pedig a budapestiek közül nagyon sokan szakismeretükkel, munkájukkal is szívesen hozzájárulnának ahhoz, hogy a zenélő kút újra megszólalhasson. Győry Sándor OLVASÓINK ÍRJÁK Zenélő kút a Szigeten 13 ANGYALFÖLD
