Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. augusztus / 3. szám
nyebb elfeledni a mindig érzett fájó hiányt... A szervezési osztály élén Németh Árpádné dr. mosolygós, csinos fiatalasszony. A jogászemberre legfeljebb a szemüveg utal, no meg a precizitás: hivatalos személyi adatai szerint nem Pesterzsébeten, hanem Pestszenter- zsébeten született, 35 évvel ezelőtt — mondja. Munkáscsaládból származik, édesapja Csepelen, a mai Vasmű elődjénél volt fékpadmester, édesanyja előbb a háztartást vezette, majd telefonkezelőnek ment. A szülők mindkét gyermekük tanulását biztosították: bátyja vegyészmérnök lett. Nem vették fel rögtön a gimnázium után a jogi egyetemre, egy évig bíróságon dolgozott gyakornokként. Diplomáját 1966-ban szerezte meg. Közben az úttörőmozgalomban végzett munkájáért aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetést kapott. A Belügyminisztériumban kezdett dolgozni, majd a Pénzügyminisztériumba, onnan pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba került. Mindhárom minisztériumban főelőadóként dolgozott, mindig önálló munkakörben. A MÉM-ben szabadalmi főelőadó volt, ott végzett jó munkáját a Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetés is bizonyítja. A kerületbe úgy került, hogy itt, a tanácsnál dolgozó ismerősei hívták fel rá a kerületi vezetők figyelmét, amikor a hosszabb ideje üresen álló szervezési osztályvezető posztra jelöltet kerestek. Kölcsönösen megfeleltek egymásnak, és azóta is elégedettek munkájával, ő is a munkakörrel. Nem kerületi lakos: férjével, aki ipari formatervező, az első kerületben lakik. Ha van szabadideje, kertészkedik a családi telken, de ezt a szenvedélyét nem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumból „örökölte” — teszi hozzá nevetve. Ezenkívül ólvas, kirándul és legújabb „hobbyját” önképzéssel is egybeköti: a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen vallástörténet-valláskri- tika szakra jár. Az IKV igazgatója Vass József, a kerületi IKV új igazgatója mindig síét. A tanácsülés után is csak percei vannak beszélgetésre, ami nem is csoda: nem irigylésre méltó poszt az övé... Hogy akkor miért vállalta mégis? Ehhez életútját sem árt ismerni : 1929-bem, Foton született, ötgyermekes munkáscsaládban, édesapja géplakatos volt. A nyolc osztály után. szerszámkészítő lett, 1944-ben szabadult, mint szakmunkás. A továbbtanulásra csak a fel- szabadulás után nyílt lehetőség. 1950- ben került a budapesti műszaki egyetem villamosmérnöki karára, ahol 1955-56- ban végzett. A Váci úti Konverta gyárba került, mint tervezőmérnök. Ott lett üzemvezető, főtechnológus, majd igazgató is. 1965-től kezdve, 13 éven át vezette a gyárat, amelyhez szinte hozzánőtt az élete is. — A gyár révén érzem magam angyalföldinek — mondja — bár sosem laktam itt, hiszen 1957 óta, amikor a fővárosba költöztünk, éltem én már Újpesttől Kelenföldig sokfelé, csak itt nem... És hogy miért jött át a Konvertától az IKV-hez? A kerülethez való ragaszkodás, a párt megbízása szólította ide, bár e poszton a korábbihoz képest sokkal nehezebb a munka, több a gond, és ezt előre is tudta. Hogy jól dolgozik, azt nemcsak a kerületben tudják: tízszeres Kiváló Dolgozó, vezetése alatt a Konverta ötszörösére emelte termelési értékét. Sokoldalú ember. A Tűzbiztonsági Érdemérem ezüst fokozata, a polgári védelemért kapott Honvédelmi Érdemérem jelzi: nemcsak a termelésben állta meg a helyét. 1976- ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el eddigi munkáját. 1962 és 1974 között a kerület párt-vég- rehajtóbizottságának is tagja volt, tagja a kerületi Népi Ellenőrzési Bizottságnak is. Felesége a Metalloglobus könyvelője, két felnőtt lánya már férjnél van, az egyik műszaki tervező, a másik gyors- és gépíró. És hogy az IKV-hez forduló fiatal, gyermekes szülők gondjait meg fogja érteni, az is biztos: a legnagyobb unokája hatéves, a legkisebb négyhónapos. „És még nincs befejezve” — teszi hozzá nevetve. Ha az új munka mellett marad majd szabadideje is, azt a régi hóbbynak szenteli: irány a Balaton, a Tihany melletti örvényes, és elő a horgászbotot. Eddigi „rekordja” tízkilós ponty volt de három és félkilósát már az idén is fogott. Van tehát hol nyugtatni az idegeket, ha elfáradnak a nem könnyű új poszton... A lakásosztály vezetője A kerületi lakásosztály új vezetőjéről is mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy „előre simított” úton haladt az élete. Nyílt tekintetű napbarnított, ízes beszédű, fiatalos férfi Bárdos Sándor. 45 éve született Mezőtúron, kubikos családban, a Viharsarok tipikus agrár- proletár-indíttatásával. Általános és középiskolai tanulmányait helyben Mezőtúron végezte, — igaz, az édesanyja betegsége miatt a középiskolát nem tudta befejezni. Igen fiatalon 18 éves korában, félbehagyott középiskolával agronómus- nak alkalmazta a környékbeli állami gazdaság 1951-ben. Akkortájt nem a bizonyítványt, hanem a munkavégzést nézték... Később termelőszövetkezetbe került, szintén agronómusnak, majd a katonai szolgálat után, 1957 november elsejével a mesterszállási községi tanács végrehajtó bizottságának titkárává választották. Később Tiszakürtön töltötte be ugyanezt a posztot, majd 1965-ben visszatért Mesterszállásra, ezúttal már tanácselnöknek. Közben nagy szorgalommal pótolta a be nem fejezett tanulmányokat. 1960- ban, Törökszentmiklóson levelező úton befejezte a középiskolát, 1963—64-ben a Tanácsakadémiát járta ki, 1966—1969 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem általános tagoztát végezte el. 1969-ben pártmunkás lett, Kunszent- mártonban. 1971—74 között a budapesti Politikai Főiskolán tanult, bentlakóként. 1974-ben családi okok miatt otthagyta kunszentmártoni munkakörét, és Budapestre jött, ahol gyermekvédelmi munkával foglalkozott, a Vasvári Pál nevelőotthonban. Nemrég nősült, felesége a hármas számú AFIT csoportvezetője, az esküvő óta Zuglóban élneik. Egyetlen testvére ma is mezőgazdasági dolgozó, termelőszövetkezeti tag. Személyes jó ismerőse, a Láng Gépgyár pártbizottságának titkára hivta fel a figyelmét arra: a XIII. kerületi tanács apparátusában munkalehetőség van. Jelentkezett, és őt magát is meglepte, amikor a lakásügyi osztály vezetőjének tisztségét bízták rá, március elsejével. — Ha marad szabadideje, mivel tölti? — Van egy kis Trabantom, feleségemmel imádunk kirándulni. A környező országokat már jórészt bejártuk. Szeretjük a színházat, mozit is, de amióta ezt a munkát végzerp, ritkán marad estére annyi energiám, hogy még elmenjünk valahová... ★ Űj vezetők. Olyanok, mint bármelyikünk. Legfeljebb a munkájuk több, nehezebb néha. De közülünk valók. Kívánjunk nekik jó munkát! Sz. J. I. VEZETŐ POSZTOKON ANGYALFÖLD 19
