Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. november / 4. szám

Ünnepi készülődés GAZDAG PROGRAMOK Angyalföldön november 4- én a Béke és Barátság em­lékműnél koszorúzási ünnep­séget rendezték, ezt követően kerül sor a november 7. al­kalmából rendezendő köziponti ünnepségre a FÉMMUNKÁS vállalat nagytermében. A ke­rületi bizottság a körzeti nép­frontcsoportokkal közösen megemlékezést rendez, ame­lyen szovjet vendégek is részt vesznek. Itt adják át a Kiváló Társadalmi Munkás és az Ér­demes Társadalmi Munkás ki-- tüntetéseiket. A XIII. kerületben az ün­nepi megemlékezésen kívül je­lentős társadalmi munkaak- c iákat is szerveznek. Ezekben a HNF, a kerületi tanács és a KISZ-bizottság is tevéke­nyen részt vesz. Elsősorban a környezet szépítését tűzték ki célul, a környezetvédelmi bi­zottság részletes programja alapján. Az angyalföldi művészek is bekapcsolódnak a jubileumi megemlékezések programjába. A Képzőművészek Baráti Kö­re kiállítást rendez, ezenkívül fórumokat hívnák össze a „Munkásábrázolás a képző- művészetben" címmel, a Mű­csarnokkal közösen. Több ba­ráti találkozóra is készülnék az angyalföldiek, amelyen szovjet vendégekkel folytat­hatnak majd eszmecserét a körzeti népfrontcsoportok tag­jai, fiatalok, művészek, kisipa­rosok, veteránok és értelmisé­giek. Szerveznek egy találko­zót murkásdinasztiák és szo­cialista brigádok tagjai szá­mára, „Tisztelet a munkának, az alkotásnak" címmel. Nyilvánosságra kerül egy nagyszabású politikai vetélke­dő terve is. A vetélkedőt a Budapesti Bizottság Béke és Barátsági Munkabizottsága, a Lapkiadó Vállalat és a Szput- nyik című lap rendezi. Részt­vevőd: a kerület Béke és Ba­rátsági Munkabizottságai, a körzeti népfrontbizottságok, a népfrontbizcttságolk munkabi­zottságai és klubjai, ktsz-ek, egyetemek, főiskolák és társa­dalmi szervék lakóterületi kol­lektívái. Téma: a Szovjetunió békepolitikája, tudományos, kulturális, gazdasági, politikai, szociális és társadalmi ered­ményei. A vetélkedőben a VT., a XI., a XIII. és a XX. kerü­let részvételére számítanak. Az első fordulót, vagyis az elődöntőket október 21-én ren­dezték. A középdöntő időpont­ja: november 25. A döntő Bu­dapest felszabadulásának év­fordulójához kapcsolódik, s előreláthatólag 1978. február 10-én rendezik meg. A legjob­baknak járó díjakat a főváros felszabadulásának tiszteletére rendezett ünnepségen, 1978. február 11-én adják át. Angyalföld októbere Százmilliók ünnepelnek ezekben a napokban, Vlagyi­vosztoktól Prágáig, Hanoitól Belgrádig. Októbert kö­szöntik — o Forradalmat, mely az új élet lehetőségét teremtette meg számukra; a világot rengető napokat, melyek szenvedéssel, vérrel, áldozattal az emberhez mél­tó jövő reményét hozták. Angyalföld, 1977 november. Ünnepségek gyárban, is­kolában, intézményben — egy nap az emlékezés jegyé­ben. Azonos szavak, kifejezések hangzanak el százhe- lyütt is: „Az Aurora ágyúi..„Putyilov gyár...”, „A Téli Palota ostroma ..„Szovjethatalom ...” Évek, év­tizedek óta kialakultak az ünnep formái, a külsőségek — a zászlók, transzparensek, vörös terítővei borított asztalok, ünneplőbe öltözött emberek. Egy nap, néhány óra a Győzelemre emlékezve. Október szelleme azonban hétköznapjainkon juthat igazán méltó szerephez: az ünnepi gondolatok — és fő­ként a forradalmi cselekedetek — nem kell, hogy piros- betűs dátumhoz kötődjenek. „A hatvanadik évforduló tiszteletére ...” Így kezdőd­tek a vállalások, felajánlások, melyek a hétköznapok legfontosabb tettét, a munkát — o korábbinál magasabb színvonalú, szervezettebb, gyorsabb, eredményesebb munkát — ígérték. Ma már tudjuk: eredménnyel. S le­írhatjuk: a Váci út ismét „felelt" a „Vörös Csepelnek" — a gyárszigeten elhangzott felhívás Angyalföld mun­kásaiban is visszhangot keltett. A Hajógyár, a Láng, az ELZETT, a Kender-Juta, az Acélárugyár és a többi ke­rületi üzem közössége munkával bizonyította: a hagyo­mányokhoz méltón kívánja köszönteni a hatvan év előtti forradalom hőseit, a világváltoztató eszmét. Angyalföld hagyományai. Időzzünk el — legalább pár mondat erejéig — ennél a fogalomnál most, november 7-ét köszöntve. A hatvan év alatt ezrek, tízezrek merítettek itt a harchoz erőt az „Orosz példából”; vállalták, ha kellett, a halált is, Október szelleméhez hűségben. Munkásdi­nasztiák sora, generációk nőttek itt fel az eszmét kép­viselve; országos vezetők járták itt a mozgalom iskolá­ját, s merítettek később is erőt angyalföldi éveikből. Angyalföld ünnepel, emlékezik és — előre tekint. No­vember hetedike a megtett, de az előttünk álló út fel­mérésére is alkalom: harminckét év fejlődéséé, a hol­nap terveinek számbavételéé. Egymás után újulnak meg a régi angyalföldi üze­mek: rekonstrukció, beruházás, fejlesztés, építkezések, új termékek, technológiák — a Váci út egykori „ma­nufaktúrái” nemzetközi hírű, rangú nagyüzemekké nő­nek. S közben, minden korábbinál gyorsabban épül, szé­pül maga a kerület. Metró épül, milliárdforintokért; új áruházak, középületek, lakások; bulldózer és építőgép dolgozik egymás mellett — tűnik a régi, egyre több az új. A társadalom erejéből és, nem kis részt — társadalmi összefogással valósul meg mindez. Annak a társadalom­nak az összefogásával, melynek születését hatvan éve az Aurora ágyúinak hangja köszöntötte. ANGYALFÖLD 3 Az új születése

Next

/
Oldalképek
Tartalom