Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-07 / 1. szám
Ferencváros 2011. január 7. MAGAZIN 9 Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A Ferencváros újság 2010. december 10-én megjelent, XX. évfolyam 22. számában, a 9. oldalon a garázdasággal kapcsolatos cikkükhöz középső fiam - az általános iskola és zeneiskola közötti útszakaszon készült - képét használták fei illusztrációként, amelyet az alábbiak miatt sérelmezek: A fénykép készültéről sem a családnak, sem az iskolának tudomása nem volt. Fotó közléséhez az újságíró sem a szülő, sem az iskola engedélyét nem kérte, ami kötelessége lett volna, miután kizárólag csak a fiam szerepel a képen. A cikk címe, amit gyermekem fotója fölé illesztettek: Szigorúbb lesz a garázdaság büntetése. A dm azt sugallja, hogy az alább közölt fotón bizony egy garázda szerepel. A 11 éves kisfiút a zeneiskolából gitárórájáról hazafelé menet örökítette meg fotósuk, egy graffítisek által elcsúfított ház előtt. A fotó szemből készült, így azon a gyermek teljes alakban, felismerhetően szerepel. Öltözete jellemző, a hangszer a hátán. A fotó alá aztán még az alábbi szöveg is került: „Mielőtt bárki félreértené, nem az ifjú hölgy készítette ezeket a falfirkákat." A cikk szerzőjeként -só- megjelölés szerepel, a fotót Krivánszky Árpád készítette. A cikk címe gyermekemre nézve kompromittáló. Fiam iskolájának megbecsült tanulója, az iskolában kiemelt figyelmet kap. A zeneiskolában magas szintű gitároktatásban, emelt szintű tehetség- gondozásban részesül. Sportban kiemelkedő teljesítményt ér el. Harcművészetekben jártas, bemutatókat tart. Hagyományőrző, rovásírásos öltözete ezt tükrözi is. Tekintettel arra, hogy cikkük címe és az illusztrációként közölt fotó összetartozik - még akkor is, ha a képaláírásban ezt elmosni igyekeznek fiam garázdasággal való kapcsolatba hozása felháborító, hitelrontó. Minden valóságalapot nélkülöz. Másrészt fiamat a fenti érdemeinek való ismeretében hölgyként feltüntetni megalázás. A család, az iskolavezetés és az egyházi közösség vezetőjének együttes döntése alapján kérjük, hogy cikkükből a fiúgyermek képét azonnal törölni szíveskedjenek, valamint internetes archívumukban ennek közlését nem engedélyezzük. Reméljük, hogy írásbeli helyre- igazításuknak megtalálják a módját. Válaszát és intézkedését várjuk.Üdvözlettel: Karsa Borbála Tisztelt Karsa Borbála! Megkövetjük fiát és a családot, amiért kellemetlen érzéseket keltett tavalyi 22. számunk 9. oldalán található „Graffitik és falfirkák”- cikkhez közölt fotónk. Hibát követtünk el, amikor fotósunk, Krivánszky Árpád a kép elkészítésekor nem kérte a kiskorú szülőjétől annak beleegyezését, magam pedig nem ellenőriztem ezt az evidenciát. Tisztelettel: Deutsch Kornélia főszerkesztő Nyomtatóműhelyek Ferencvárosban A könyvek majdnem élőlények Biró Miklós nyomdai műintézetének hirdetése, amelyet Kun Mihály tervezett A Merkur von Ungarn 1786-ban megjelent betűrendes jegyzéke szerint Budán kettő, Pesten három nyomda működött. II. József sajtóra vonatkozó liberális intézkedései (korábban királyi engedélyhez kötötték a nyomtatóműhelyek alapítását) megkönnyítették a nyomdaállítást, amely a könyvkiadás és könyvkereskedés fejlődését is magával hozta. 1860-ban Pesten már tizenkét nyomda működött, ebből kettő (Boldini György és Bucsánszky Alajos officinája) Ferencvárosban. Az igazi áttörést azonban Pest- Buda-Obuda egyesítése és az azt követő kapitalizáció hozta. A 19-20. század fordulóján sorra alakultak a nyomdák. | 1909-ben az országban már | 1012 nyomda működött 10 692 o munkást foglalkoztatva, ebből a Budapesten 208 nyomda 5602 < munkást foglalkoztatott. A békebeli fejlődést az első világháború megakasztotta. A katonai behívásokat hamar megérezte a nyomdaipar. A szakmunkások (gépszedők, kéziszedők, gépmesterek) hiánya miatt akadozott a nyomdai termelés, pedig megnőtt a katonai és hatósági nyomtatványigény. Jöttek a hadikölcsönre buzdító papírok, felhívások, falragaszok és plakátok, növekedett a postai levelezőlapok, űrlapok, a jegyrendszer nyomtatványainak száma. A katonai vezetés a helyzetet úgy oldotta meg, hogy a nyomdaipar kulcsfontosságú (komoly gépparkkal, termelőkapacitással bíró) nyomdáit hadiüzemmé nyilvánították. A nem arcvonalbeli nyomdai szakmunkásokat gyűjtőkeretbe vezényelték, ahonnan a katonai és hatósági nyomtatványokat előállító nyomdákat és a magánüzemeket ellátták szakmunkásokkal. A háború évei alatt a fővárosban 44 nyomda szűnt meg, s 1918-ra már csak 8 nyomda működött a Ferencvárosban: Biró Miklós nyomdája (IX., Ráday u. 26.) 26 alkalmazottal és 8 nyomógéppel; Bruck Ferenc műhelye (IX., Üllői út 95.) 5 dolgozóval és 4 nyomógéppel; a Concordia nyomda (IX., Ráday u. 60.) 6 alkalmazottal és 3 nyomógéppel; az Iparművészeti Főiskola házinyomdája (IX., Kinizsi u. 39.); Jedlovszky István műhelye (IX., Boráros tér 2.) 1 nyomógéppel, a Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt. (IX., Üllői út 25.) 126 alkalmazottal és 20 nyomógéppel; Pest vármegye nyomdája (IX., Ráday u. 11-13.) 5 alkalmazottal és 3 nyomógéppel; s végezetül Szeredai Leó műhelye (IX., Lónyay u. 64.) 9 alkalmazottal és 4 nyomógéppel. A nyomdák közül külön említést érdemel Biró Miklósé, amely minőségi termékeivel a korabeli magyar nyomdaipar élvonalában helyezkedik el. Biró tizenhárom éves korában kezdte a nyomdászmesterséget Hevesen, majd kitanulva azt, a fővárosba jött dolgozni. 1905- ben vándorútra indul, akkori szó- használattal vakolt. Amerikába ment, ahol a New York i Népakarat nyomda vezetője lett. Az akkor megalakult Amerikai Magyar Nyomdászszervezet titkára, az Amerikai Typographia című lap szerkesztője. 1908-ban hazajött, s 1910-ben nyomdát alapított, amelyet 1921-ben eladott a Globus Nyomdának, annak pedig átvette az igazgatását. 1927-ben újból nyomdát alapított, azt működtette, amíg 1931-ben a Hungária Nyomda igazgatója nem lett. Kiváló szakíró volt, írásait 1916-tól a hazai és külföldi szaklapok egyaránt közölték. Később, 1920-1930 között ő szerkesztette és adta ki a Magyar Grafika című lapot. Szerkesztője és kiadója volt az 1933-ban megjelent Magyar grafikai almanachnak és az 1936-ban megjelent Nyomdászati lexikonnak is. Ferencvárosi műhelyének nyomdatermékei a korabeli csúcsminőséget képviselték. Persovits József Mesélő házak - Üllői út 11-13. Alkony Az Európai Iskola Az ötemeletes ház tekintélyes tömbje szinte uralja az Üllői útnak ezt a szakaszát. A ház eredetileg háromemeletesnek készült 1901-ben, Jakabffy Ferenc tervei szerint, eklektikus stílusban, a lépcsőházban szecessziós részletekkel, majd 1927-ben húztak még rá két emeletet Vágó István tervei szerint. Az Üllői út annak idején jó környéknek számított, így nem meglepő az építtető Berthold grófok neve. Az épület a húszas-harmincas években a Magyar Általános Ingatlanbank Rt. használatában volt, ők voltak a ráépítés megrendelői. A házra a tágasság, a magas emeletek jellemzők. Annak idején az emeletek utcai szárnyát egy-egy család lakta, a ház hátsó traktusaiban pedig a személyzet kapott helyet. A kőgömb kerékvetőkkel szegélyezett kétszárnyú kapun akár kocsival, hintóval is be lehetett hajtani (építésekor az egész országban még csak pár száz automobil pöfögött az utakon). A bejárati folyosó nyolcszögű fakocka burkolatát ma kőburkolat rejti. Az utcai homlokzat dísze az 1-3. emeletből kiemelkedő két zárt erkély, amelyek felett is erkélyek helyezkednek el, a tetőszintbe pedig két, alul nyitott timpanonnal lezárt oromfal nyúlik fel. Az épület közepén, az 1. emeleten egy kőbabás erkély található, szépek az emeletek közötti hangsúlyos osztópárkányok, a 2. és 3. emelet között húzódó szalagdísz, valamint a változatos, szintenként eltérő kialakítású ablakok. A szmogos városi levegő szutyka sajnos ott látható a falaAz Üllői út 11-13.-ban működött az Európai Iskola kon, felfelé nézve egyre vékonyu- ló, világosodó rétegben. Belül is érdekes architektúrájú a ház, a bejárati folyosó oldalain színes, mintás csempeburkolat látható, s dekoratív a balra nyíló lépcsőház oszlopaival, kovácsoltvas rácsával, maratott üvegablakaival. Volt egy szépen felújított kovácsoltvas-üveg csillár is, míg egy éjszaka el nem lopták. A lakóközösség igyekezete elsősorban a működő- képesség fenntartására irányul (pl. közművezetékek cseréje), de az udvari homlokzatok tatarozásán is látszik a gondosság. Az utcai homlokzat rendbetételéhez pénz kellene, sok-sok pénz; a társasház közössége megérdemelne ehhez jelentős támogatást. Miről mesél a ház? Az 1945- 48 között itt működő Európai Iskoláról. Az épületben röviddel a háború befejezése után az új rend egyik kezdeti lépéseként megalakuló MNDSZ, vagyis a Magyar Nők Demokratikus Szövétsége kerületi irodát nyitott. Ez a szervezet magát pártonkívüli társadalmi szervezetnek tekintette, így a szétbombázott Budapesten, ahol kevés használható helyiség volt épségben és szabadon, lehetőséget adott másoknak is arra, hogy tőlük bérelve használják. így történt, hogy 1945. októberl3-án, valószínűleg feleségének, Forgács Hann Erzsébet szobrászművésznek a kezdeményezésére Gegesi Kiss Pál gyermekgyógyász orvosprofesszor kibérelte ezt a helyet. Itt találkoztak Mezei Árpáddal, aki művészeti író, filozófus és pszichológus, Pán Imrével, aki művészeti író és művészeti menedzser, az első magyarországi dadaista folyóirat, az IS szerkesztője és kiadója, Kassák újságjának budapesti terjesztője és nem mellékesen Mezei Árpád testvére. De eljött Kassák Lajos, aki akkor éppen a bécsi Ma szerkesztője, valamint Kállai Ernő műkritikus, és együtt megalapították az Európai Iskola nevű új művészeti mozgalmat. Célként a szürrealizmus és más modern művészeti irányzatok támogatását és az európai művészvilággal való együttműködést jelölték meg. „Európai eszmény alatt eddig nyugat-európai eszményt értettünk. Ezentúl egész Európára kell gondolnunk. Az új Európa csak Nyugat és Kelet szintéziséből épülhet fel.” A világháború pusztításából kikristályosodó gondolat sokaknak tetszett. Rövidesen a magyar képzőművészet legjava csatlakozott a kezdeményezéshez. Ezután kiállítások sora, tárlatvezetések az alkotókkal, vasárnap délelőtti nagy beszélgetések a művészet aktuális problémáiról, cserekiállítások és a fontos, meghatározó külföldi kapcsolatok kialakulása következhetett. Komoly művészeti élet indult el, 1948-ra már neves külföldi műkritikusok is felfigyelnek rájuk, többüket egyénileg és csoportosan kiállítják az európai művészet fellegváraiban, végre megkezdődhetne a magyar művészet európai integrálódása. Sajnos már előbb megkezdődik a bomlás. „Elvont művészek csoportja” néven az absztrakt és nonfiguratív művészek már röviddel az alakulás után különváltak, bár a kapcsolatokat tartották tovább, de elköltöztek, és a (mostani Puskin mozi melletti) volt Misztótfalusi- könyvesbolt emeletén létesítettek kisgalériát. De kiváltak Duna-völ- gyi avantgárdok néven a konkrét művészek is. Sajnos a magyar kultúrpolitika kihasználta ezt a széthúzást, és a kialakuló dogmatikus légkör igazolva látta magát, így 1948 kora telén elérkezett az utolsó kiállítása, amelyet a megnyitó előtt zárattak be az elhivatott, szocialista realizmusra felesküdött művészek és politikusok. Knox Lakótelepi alkony - a fákra telepedett vékony zúzmara az autók és a lakótelep fényében Útvesztő? Egy lakótelepen soha nem olyan könnyű eligazodni, mint egy hagyományos, egymáshoz tapadó épületekből álló utcasorokkal tagolt környéken. A József Attila-lakótelep sem kivétel ezalól. Annak, akit először vet erre sorsa, igencsak igyekeznie kell, hogy kérdezősködés nélkül megtalálja úti célját, s útvonalát el ne vétse. A metróállomásokhoz kihelyezett fémtérképek segítségül szolgálhatnának, hiszen a lakótelep igazán nagyléptékű ábrázolásán nemcsak az utcanevek, a fontosabb középületek és közérdekű szolgáltatóhelyek vannak feltüntetve, hanem a lakóházak számozása is. Ahhoz azonban, hogy érdemben használni lehessen, nem ártana az előttük burjánzó örökzöldeket is rendben tartani. Enélkül ugyanis többnyire csak bosszankodásra adnak okot a kedves figyelmességnek szánt tájékoztató táblák, (h)
