Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-04-03 / 11. szám
10 FERENCVÁROS EXTRA - HÚSVÉT Ferencváros 2009. április 3. Győzni a halál felett A húsvét Jézus feltámadásának ünnepe A Golgota, Munkácsy Mihály 1884-ben készült festménye megrendítően ábrázolja a bibliai történetet Az emberek munkáját, mindennapi életének rendjét mindig is meghatározta a természet, amelynek örök körforgásába, a tél és a nyár váltakozásába nem nehéz belelátni az élet és a halál párhuzamát. Eleink úgy gondolták, bűneik, gyarlóságaik megfosztják őket attól, hogy birtokolhassák az öröklétet. A keresztény tanítás szerint győzedelmeskedni a halál, az elmúlás felett, megvalósítani az emberek örök vágyát, csak a kiválasztott, Jézus képes. A húsvét az ő feltámadásának története. Az Újszövetség szerint Jézus, noha tudta, hogy sorsa és küldetése beteljesedik, mégis Jeruzsálembe ment a húsvét zsidó ünnepére, ahol ünneplő tömeg fogadta. A főpapok, akik féltették hatalmukat, elérkezettnek látták az időt arra, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mivel féltek a tömeg haragjától, cselhez folyamodtak, megvették Júdást, a tanítványt, s ő az utolsó vacsorán elárulta a Mestert. A húsvét első napján szokásos vacsorát, a bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el. Itt kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: „Vegyétek, ez az én testem”, és borral, mondván: „Igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Közben elmondta, hogy egyikőjük elárulja, beszélt a feltámadásról, s arról is, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja. A vészterhes este után a Getsemáné-kertbe mentek, ahol a fegyveresek elfoghatták Jézust, akit a főpap elé vezettek. Itt, „istenkáromló” kijelentéséért, mely szerint ő Istennek fia, aki az Úr jobbján ül majd a mennyben, halálra ítélték. A büntetés beteljesítésére másnap Poncius Pilátus elé vitték, ám ő nem tartotta bűnösnek, ezért lehetőséget akart adni megmenekülésére. A hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. Ám a nép Barnabás és Jézus közül az előbbit választotta. Ekkor bíborköpenybe öltöztették, fejére töviskoszorút tettek, gúnyolván: „íme, a zsidók királya!” Majd nehéz kereszttel a vállán, egy pénteki napon elindult a Golgota-hegyre, ahol megfeszítették. Este József eltemette, s a sír elé követ görgetett. Sírjához őröket állítottak, hogy a jövendölés, mely szerint a halála utáni harmadik napon elhagyja sírját, ne teljesülhessen. Mégis, amikor vasárnap három asz- szony - köztük Jézus anyja is - a sírhoz ment, az föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus föltámadott. Az oldalt összeállította: Deutsch Kornélia Ostara, a termékenység istennője A tojás festésének, díszítésének néhány egyszerű módja Az tavasz első napja március 21. Már a természeti népek megfigyelték, hogy ekkor egyensúlyban van az éjszakák és a nappalok hossza, napéjegyenlőség van, ami különleges dátum. Ezt meg is ünnepli minden természetvallás. Ekkor ébred a Föld, amely újra termékennyé válik. S mint a termékenység szimbóluma, természetes, hogy e napnak istennője is van. A szász mitológiában Eostre, a germánoknál Ostara, akiknek nevéből alakult az ünnep neve: oester, illetve easter. Az istennő termékennyé teszi a Földet, amelyet felébreszt álmából, az istenség pedig segít fölnevelni, megérlelni a termést, gondosan ügyel arra, hogy a mezők zöldüljenek, és bőséggel lássák el az állatokat és az embereket, amíg be nem köszönt újra az ősz, az elmúlás időszaka. Az ősi pogány hagyományokat követve mind a mai napig élnek azok a szokások, amelyekkel eleink köszöntötték e napot: tüzeket gyújtanak, megtisztítják környezetüket, új kovászt készítenek, és a termékenység jelét, a tojást nagy becsben tartják, ünnepi díszbe öltöztetik, és díszes kosárba rakják, mintegy utalva a fészekre, ahonnan származik. A tojás már formáját, felépítését tekintve is szimbólum: a ragyogó sárga gömb a Napisten, héja a Fehér Istennő, az egész pedig az újjászületés jelképe. írókával, hagymahéjjal és piros festékkel készültek ezek a tojások, amelyek magyaros mintát őriznek Nincsen húsvét sonka nélkül Az ünnep hagyományos étele a torma és a főtt tojás Mondják: ahány ház, annyi szokás. Nálunk mindig sonka volt, van és lesz húsvétkor, mert a hagyományokat, amelyeket évszázadok óta őriz a család, mi sem szakítjuk meg. Nagymamám rám hagyott néhány kiváló receptet. így nemcsak a hagyományt, de az ízeket is továbbadhatom gyermekeimnek. A sonkát általában sós páclében érlelik, majd füstölik, ezzel tartósítják. Nem árt tehát tudni, hogy az átlagosnál jóval magasabb a sótartalma, ezért főzés előtt pár órára áztassuk hideg vízbe, hogy a só nagy része kioldódjon belőle. Sokan azt kedvelik a sonkában, hogy zsírmentes. Ha mégsem sikerült sovány sonkát vásárolniuk, azt ajánlom, hagyják nyugodtan rajta a zsíros réteget, mert ez megakadályozza a sonka kiszáradását. Főzés előtt alaposan mossuk meg, és annyi hideg vízbe tegyük fel főni, hogy rendesen ellepje, majd lassú tűzön főzzük, mint a húslevest. Nem szabad, csak gyöngyözve forrnia. Közben folyamatosan tesszük a lébe a hagymát, a fokhagymát, a borsot és babérlevelet. A sárgarépát, a fehérrépát és a zellert csak akkor tegyük a sonka mellé, amikor az már félig megfőtt. Ne feledjék, sózni nem szabad, a sonkalé átjárja a zöldségeket! Szánjanak rá jó sok időt. Míg fő, tehetik mindennapi dolgukat, megkezdhetik akár a tojásfestést is, mert legalább három óra kell a sonkának, amíg a csontról le nem válik. Ha csont nélküli vagy kötözött sonkát főznek, akkor a hústű vagy a villa segít megállapítani, elkészült-e az étel. Ha minden nehézség nélkül ki tudják húzni a mélyen benyomott szúrás után, akkor kész. Saját levében hagyják kihűlni, de előtte a zöldségeket gondosan szedjék ki egy tálba, mert ez felkerül az ünnepi asztalra. Ha kihűlt, a sonkát is tegyék egy másik tálra. Sváb családból származom, és nálunk soha nem volt felesleges vagy kidobott étel. A főtt krumpli levéből mindig leves lett, a maradék pörkölt pedig rakott étellé minősült át. így aztán a húsvétkor feltálalt tojás sem puszta vízben, hanem a sonkalé egyik részében főtt ki, a másik fele mindig a bableves alapja lett. Az asztalra aztán szépen elrendezve kerül a zöldséges tál, a sonka, a friss kenyér vagy kalács és a festett és festetlen tojások halmaza. S persze az elengedhetetlen torma. A tormareszelés nehéz feladata mindig a nagypapámra hárult, de nincs is annál jobb, mint mikor frissen kerül az asztalra. Bár az üzletek százával kínálják a finomabbnál finomabb, ízesített és nem ízesített tormaféléket, azért az igazi az, ha magunk áztatjuk könnyeinkkel. Lehet, hogy csak a hagyomány miatt? A modernkor gyermeke már tojásfestéket vásárol, ám él még - főként faluhelyen - a tojásfestés ősi hagyománya is. Sőt reneszánsza van, ami a környezetvédő szemlélet terjedésének is köszönhető, amely szerint csak természetes anyaggal adnak színt a tojásnak. Erre legalkalmasabb a vöröshagyma külső héjából készített főzet, a vöröskáposzta vagy a cékla leve, illetve a petrezselyem, a spenót és a csalán. De kiválóan színez a feketekávé, az áfonya levele és a narancs héja is. A legegyszerűbb mintázás viaszozással érhető el. Házilag is könnyen készíthetünk írókát, amely egy bot végére erősített, kis, legfeljebb másfél milliméter átmérőjű alumíniumcsövecske. Ezt, ha viaszba mártogatjuk, úgy írhatunk az enyhén ecetes vízben megtisztított tojásokra, mintha tollal tennénk. A tojásokat feltétlenül főzzük meg vagy fújjuk ki, mielőtt hozzáfognánk a díszítéshez! A tojásfújás nagyon egyszerű, bár körültekintést igényel. Vegyünk egy zsákvarró tűt, amelynek hegyes a vége, és a tojás mindkét csúcsát szúrjuk ki. Az alsó lyuk egy kicsit nagyobb legyen, mint a felső. A lyukon át törjük össze a sárgáját és a fehérjét a tűvel, hogy könnyebb legyen kifújni, a hártyák ne tömörülhessenek egy helyen. így átférnek a kis nyíláson. Ha megvagyunk ezzel, hagyjuk kiszáradni a belsejét, csak utána kezdjünk hozzá a festéshez, díszítéshez. A megrajzolt tojásokat aztán már csak bele kell helyezni az elkészített növényi főzetekbe, és várni, amíg erősen befogja a festék. Ha ez megtörtént, kivesszük, megszárítjuk a napon - tö- rölgetni nem szabad -, majd a száraz tojásokat átkenjük egy apró szalonnahéjjal, hogy szép fényesek legyenek. Kicsit macerásabb eljárás, bár nagyon attraktív mintát eredményez, ha különböző formájú és mintázatú apró leveleket teszünk a megtisztított héjra. Majd a tojást nylonharisnyába zárjuk, ezzel rögzítve a levélkéket. így tesszük a festékbe, amely aztán ott, ahol a levél szorosan rátapadt a tojásra, nem festi meg a héjat. Ha kellőképpen megerősödött a felszínen a festék, kivesszük, megszárítjuk, majd lebontjuk a burkot a héjról. Szebbnél szebb batikolt tojásokat készíthetünk ezzel a módszerrel. Ha főtt tojásból készítettük, nemcsak dísze az ünnepi asztalnak, fogyasztható is az ünnepi ebédnél, vacsoránál.
