Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-02-08 / 5. szám

Ferencváros 2008. február 8. MELLÉKLET 7 FARSANG A lagúnák karneválja Álarcos télbúcsúztató Velence vizein és utcáin A világ talán legnagyobb bulija Karnevál a Cukorsüveg tövében A tél búcsúztatására a világ számos részében rendeznek karneválokat, de Európában minden bizonnyal a Velencei Karnevál vonzza a legtöbb embert, hogy a hetekre szín­házzá váló városban akár sze­replőként, akár nézőként részt vegyen a színes forgatagban. Viszonylag kevesen tudják, hogy a Velencei Karnevál, bár több száz éves hagyomány­ra tekint vissza (egyes for­rások szerint több mint egy évezrede szerepel a törvény­iratokban), csak 1979-ben kapott ismét létjogosultságot a lagúnák városában, mivel Napóleon, mint „vétkes őrült­séget”, 1797-ben betiltot­ta. A mulatság elnevezése a nagyböjtre utal: „Carni vale” (carne=hús), azaz „ég veled, hús”. Kiskarácsonytól (január 6. - vízkereszt) húshagyóked- dig tart ugyanis a Velencei Karnevál, amelynek idejére korábban az Adriai Köztár­saságban minden tilalmat feloldottak, és az utcákat az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába, hogy ki- mulatozza magát a böjt előtt. Őket a dózse és vendégei üd­vözölték a palota erkélyéről. Olyan időszak volt ez, amikor „mindent szabad”, és erre utal a carne szó másik, áttételes jelentése is, ami a szexuális kicsapongásokra is utal. Eb­bén az időben kötelező volt az álarc viselése, amelyet már ekkor is papírmasébái-készí- tettek és díszesen fswwtek, dekoráltak. A hetvenes évek végén fel­élesztett farsangi hagyomány az év legnagyobb eseményének számított és számít ma is, ame­lyet szabad ég alatt, a velencei Szent Márk téren rendeznek meg. A maszk mögé bújva az ember átváltozhat azzá, amivé akar, és levetheti gátlásait. Iga­zi énje rejtve marad a szemlé­lők előtt, így nyíltan megtehet olyasmit, amit igazi énje nem vállalna. A maszk üzenete lehet az átváltozás vagy a felvett sze­rep jelzése is, hiszen a.Velencei Karnevál szorosan kapcsolódik a legfőbb átváltozási művé­szethez, a színházhoz. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a karneváli maszkok között sok színházi álarc is feltűnik. A maszkok egyébként nem csupán a kar­nevál idején, hanem az után is „élnek”, Velencében bármikor kaphatók, nem csupán az arc eltakarására alkalmas formá­ban, hanem különböző mére­tekben dísztárgyakként vagy akár ékszerként is. A Velencei Karnevál csúcsa a húshagyókeddi utolsó nap. Ekkor búcsúztatják a karnevál hercegét, akit a karnevál első napján mindennel elláttak, mindent odaadtak neki, amit most visszavesznek tőle, és azért, hogy a mulatozás való­ban véget éljen, és elűzzék a tél rossz szellemét, szimboliku­san meg is ölik. A herceg élt, evett-ivott, szórakozott - és végül búcsút vesznek tőle. Bí­róság elé citálják, őt okolják a városban történt rossz dolgo­kért, kiszabják rá a büntetést, majd elkísérik a máglyához, amin egy jelképes szalmabábu alakjában elégetik. A nép köz­ben szomorúságot mímel, ál­arcát törölgeti zsebkendőjével, így vesz búcsút az önmagában rejlő rossztól is, amely a tűz­ben semmisül meg. Steiner Gábor A maszkok nem csupán a karnevál idején „élnek”, Velencében bármikor kaphatók dísztárgyakként vagy akár ékszerként is Farsang az irodalomban Magyar költők és írók gondolatai a télbúcsúztató mulatságokról A farsang hagyományát Magyarországon sok helyen féltve őrzik, évszázadok óta. E hagyomány íróinkat, költőin­ket sem hagyta érintetlenül, versekben, novellákban emlé­keztek meg róla. Az alábbiak­ban ezekből adunk közre egy csokornyi részletet. Ady Endre: Farsangi dal Szép úri nép, ez itt egy más világ, / Az időből kitépett ez az óra, / Sirász e hely, hull reánk a virág, / A múlt s jövő jöttek találkozóra / S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!... Babits Mihály: Tél- Téli képzetek ­Most kerget népet a hideg / a sima városutcán; / most fájva zsong a vén ideg / s repül a szél a pusztán. / Dinom-dánom, dáridom, / mostan áll a far­sang / zeng a szél a várhidon, / zeng a várban karhang. Dsida Jenő: Február A farsang dicsérete Egy sarkon, hol a lámpa fé­nye halvány, / egymásra törlik két fura menet, / megállnak és hosszú farkasszemet / néz­nek, zászlójukat kissé lehajt­ván. / Az egyik bűnt sirat és bűnt temet, / gyertyásan, zso­lozsmával mind az ajkán, / a másik csapat maskarába varrt fán / ördögfejet visz, táncol és nevet. / Vezérük, kit már lán- gos kárhozat nyal, / bűnbánon látja angyalok karát / s szemét lehúnyja méla áhítattal; / míg a zarándokfő, egy véri barát, / szíve mélyén, mely zárva hét lakattal, / idézi antik istenek nyarát. Kosztolányi Dezső: Síp­pal, dobbal, nádi hegedűvel Aztán egy bálterembe ér­tem, / s táncolni kezdtem tán­cos éjjel, / táncoltam zengő korcsolyákkal, / torkig lakó, vak szenvedéllyel. / Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma! / Rogyá- sig-tánc, te álmok álma! / Csak álmainkban táncolunk így. Jókai Mór: Felfordult világ - Egy farsang az Alföldön Néhány évvel ezelőtt, víz­kereszt napján reggel, négy Szatmár megyei fiatalember összeszólalkozott bizonyos ne­mes versenyzésre. A verseny fel­adata ebből állott: farsang első napján elkezdeni Szinérváralján a táncot; abban kivilágos-ki­virradtig helytállani; - akkor felülni a csöngős szánra, át­hajtani Szamostelekre, ott is táncban virradni meg, s reggel ismét menni tovább Aranyosmeggyesre, ott is foly­tatni a dáridót, azzal megint egy faluval odább, fel Ugocsának, Beregnek, Zemplénnek, onnan lekerülni Szabolcsnak, Bihar­nak, végigvigadni mind a hat vármegyét egy csepp kipihenés nélkül. A verseny szabályai voltak ezek: egy ismerős házat el nem kerülni, ahova a négy közül valamelyik betérni óhajt, egy táncot sem hagyni kezdeni másnak, s nem végezni előbb, mint más. Minden tósztot el­fogadni, s soha egy csepp bort nem hagyni a pohárban. Egész farsangon át nem alunni ágy­ban, hanem csak a szánban fek­ve, amíg egyik falutól a másikig utaznak; - és végre előfordul­ható kalandoknál, mint például párbajok, szerelmi cselszövé- nyek dolgában, fidéliter egy­más segítségére lenni; hasonló eseményeknek is igen gyorsan kellvén végrehajtatniok, miu­tán egy faluban egy napnál to­vább időzni nem szabad. Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai S fársángolok véletek, / Rej­tőzvén szent maskarában. / A vallás álorcájában / Negyven napig nevetek / S fársángolok véletek. Rio de Janeiro a legtöbb láto­gatót karnevál idején fogadja. Ilyenkor még zsúfoltabbak az amúgy is tömött szállodák, még nagyobb a forgalom a Copacabanán, a világ talán leghíresebb tengerpartján, és persze még magasabbak az árak, és még nagyobb a bűnö­zés aránya. Mégis rengetegen kíváncsiak a szambaiskolák bemutatóira és a felvonulásra. Ha azt halljuk, karnevál, nem is juthat más eszünkbe, mint Brazília legismertebb városa, Rio de Janeiro, amely az At­lanti-óceán partján már rég­óta a legkedveltebb célpontja a strandolni vágyóknak, akik pedig nem engedhetik meg maguknak a drága utazást, legalább álmodoznak róla, hogy a közel ötvenfokos me­legben megmártóznak a hűs óceán vizében, koktélokat kortyolgatnak a szállodák te­raszán. Közben pedig ki-ki vérmérséklete szerint a ki­sportolt testű fürdőnadrágos fiúkat vagy a parányi tangás lányokat mustrálja. Rio természetesen más látni­valót is kínál. A Botafogo-öböl, a Cukorsüveg vagy éppen a Corcovado hatalmas Krisztus­szobra rengeteg turistát vonz. Am az év legnagyobb - és leg­látogatottabb - eseménye a karnevál, amely igazi nagybe­tűs ünnep minden brazil szá­mára, hiszen a latin vér latin ritmusra lüktet, és ez magával ragad mindenkit, aki részt vesz a forgatagban, ahol a leghíre­sebb szambaiskolák növen­dékei mutatják be tudásukat - káprázatos öltözékekben vagy épp majdnem teljesen a nélkül. És a karnevál népszerű­sége az évtizedek folyamán mit sem csökkent annak ellenére, hogy a bűnözés már nappal is olyan méreteket öltött, hogy az odalátogatók száma már emi­att mutat csökkenő tendenci­át. Mégis legalább hétszázezer embert várnak a szervezők. A karnevál a hamvazószerda előtti napok eseménye, ponto­san az előző hét péntekén kez­dődik - Rei Momo, a farsang hercege bevonul Rióba, és át­veszi a város kulcsait. Tiszte­letére már a nyitónapon - és a következőn is - bálokat ren­deznek, amelyeken érkezését ünnepük. Szombaton kezdőd­nek az utcabálok, s vasárnap teljesednek ki. Az első osztályú szambaiskolák ekkor mutatják be a hivatalos versenypályán, a sambodromón a kifejezetten erre az alkalomra összeállított produkciójukat, amely mögött egy teljes év munkája áll. Ha valaki a bemutatókon részt kíván venni, jó, ha előre gon­doskodik belépőjegyéről, mert ezek, bár meglehetősen ma­gas az áruk, már hónapokkal előbb elkelnek. A szambaiskolák valójában klubok, amelyek elődjei csalá­di vagy helyi közösségi alapon szerveződtek. Tagjai lénye­gében egész évben mást sem csinálnak, mint felkészülnek a következő megmérettetésre, felépítik és begyakorolják a produkciót, elkészíttetik hoz­zá a zenét, a koreográfiát és a ruhákat. Egy ilyen felkészülés költségi komoly megpróbálta­tást jelentenek, legfőképpen azért, mert az iskola tagjai legtöbbször a szegényebb ré­tegekből kerülnek ki. Ezért rendkívül fontos számukra a győzelem, hiszen a befekte­tés csak ekkor térülhet meg. A színpompás felvonulás tehát verseny is egyben, amelyben az iskolák teljesítményét zsűri bírálja el pontozásos alapon, és a győztesek díja fedezi is­kolájuk következő évi műkö­dési költségeit. A győztesek kihirdetése már a böjt idejére esik, ez azonban nem zavar senkit abban, hogy megtart­sák a győztesek felvonulását is. Ez után gálabál következik, amelyre már a belépő is több száz dollárba kerül. A brazil karnevál egyébként portugál eredetű, az Azori-szi- getekről érkezettek farsangjá­ból, az Entrudóból alakult ki, ezek azonban gyakran véres véget értek, ezért 1853-ban betiltották őket. A mai karne­vál 1855-ben egy Karneválok Barátai Kongresszusa elneve­zésű szervezet által Rio utcáin szervezett kosztümös felvonu­lásból született. Steiner Gábor Szambázni a legkisebbeknek is tudni kell Jótékony célú árverés Dr. Gegesy Ferenc, Ferencváros polgármestere, Benkó Sándor a Benkó Dixieland Együttes vezetője és Zubornyák Zoltán a Ferencvárosi Művelődési Központ igazgatója jótékony célú internetes árverést rendez, a Ferencvárosi Önkormányzat „deák" Tanulmányi Ösztöndíj Közalapítvány javára. A közalapítvány elnöke Kállai Lászlóné Anda Ildikó. Az árverés tárgya az 50 éves Benkó Dixieland 40 éves klubjában használt fekete pianinó. Kikiáltási ár: 100 000 forint Az ajánlatokat a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu email-címre várjuk. A liciteket folyamatosan közzétesszük. Az árverés 2008. február 10-én indul és 2008. február 25-ig tart. A hangszer megtekinthető a Pinceszínházban (Budapest, Török Pál utca 3.) A személyiséget elrejtő álarc mindig fontos kelléke volt a karneválnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom