Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-01-18 / 2. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. január 18. MOZISAROK Amerikai gengszter - American Gangster Utánozhatatlan atmoszféra] ú filmeposz a drogbáróról és a megvesztegethetetlen zsaruról. A végleges Oscar-díj-jelölteket január 22-én hozzák nyilvánosságra, azonban az esély- latolgatások már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek, és az idei Golden Globe kapcsán pedig csak még tovább erősödtek. Ridley Scott rendező (Szárnyas fejvadász, Fekete eső, Thelma és Louise, Gladiátor, hogy csak néhány filmjét említsük) legújabb alkotását, az Amerikai gengsztert számos Oscar-díj-kategória lehetséges befutójának tartják, nem véletlenül. A hetvenes években történt, valós eseményeket feldolgozó, két és fél órás bűnügyi eposz egy harlemi kábítószercsempész-drogter- jesztő hálózatot kiépítő, teljes egyeduralomra szert tevő, majd szükségszerűen elbukó bűnöző, Frank Lucas (Denzel Washington), valamint az éveken át a nyomában lévő, kitartó és megvesztegethetetlen nyomozó Ritchie Roberts (Russel Crowe) történetét mutatja be. Itt azonban nem egyfajta filmes közhelyekre épített, jó zsaru kontra rosszfiú párharcról van szó. A két férfi csupán a történet vége felé találkozik először szemtől szemben egymással, és éppen ezért válik Scott filmje elképesztően feszült, mesterien felépített krimivé. Lucas, a büntetését azóta már letöltött és jó útra tért exdrogbáró, valamint Ritchie Roberts nyomozó tanácsadóként közreműködtek a film elkészítésében, heteket, hónapokat töltöttek az őket megformáló színészekkel, és részt vettek az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Steve Zaillian munkájában, valamint a forgatás nagy részén is jelen voltak. Részben ezért válik a film az első percétől az utolsóig hitelessé és az eddigi Ridley Scott-filmekhez hasonlóan az adott műfaj egyik meghatározó moziélményévé. Scott és alkotótársainak tökéletességre törekvése minden egyes képkockáról visszaköszön. Harris Savides operatőr kiválóan szőrözött képei valósággal rabul ejtik a nézőt. Az adott kor slágereivel és Marc Streitenfeld csontig hatoló instrumentális zenéjével aláfestett, két szálon futó, percről percre egyre izgalmasabb cselekmény, továbbá a rendező korábbi filmjeiből is állandó munkatársként ismert Pietro Scalia mesteri vágástechnikája, a Janty Yates által tervezett jelmezek, a látványtervező, Arthur Max által létrehozott hibátlan retro világ lenyűgöző együttest képez a vásznon. A több mint százhatvan percnyi játékidő ne riasszon el senkit, mert ez a nézőtéren ülve alig másfél órának tűnik, és többek között ez is a film egyik hatalmas bravúrja. A két történetszál folyamatos, precíz dramaturgiával megszerkesztetett váltogatása, a főszereplők magánéletének bemutatása, a hetvenes évek harlemi, szervezett alvilágának és a Roberts vezetésével tevékenykedő rendőrosztag felderítő, nyomozó munkájának bemutatása lebilincselő, csakúgy, mint a mindent átszövő és a Lucas által mozgásban tartott korrupció- vesztegetés-zsarolás szövevényrendszer feltérképezése. A drogbáró és a nyomába szegődő zsaru „szakmája” legjobbja, vérbeli profik, akik nem hibáznak, nem hibázhatnak. Kettőjük történetének egyik legparadoxabb eleme, hogy míg Frank Lucas szigorú családi, erkölcsi kódex szerint, boldogan, kiegyensúlyozottan, dúsgazdagon él, ezrek, tízezrek életét mérgezi meg a heroinnal saját, harlemi közösségén belül. Ugyanakkor viszont Ritchie Roberts magánélete romokban hever, felesége és gyereke elhagyja, fizetéséből éppen csak tengődik, ráadásul korrupt kollégái a gyűlölt belső ellenőrzés tagjának hiszik, és nem bíznak benne, mert az utolsó centig beszolgáltatja a tettenérések helyszínein lefoglalt, drogkereskedelemből származó, hatalmas összegeket. Irreálisnak hangzik, de valóban ilyen ellentmondásos és kont- rasztos volt kettőjük élete, és pont ezek a tényezők azok, amelyek miatt, ha lehet, még nagyobb feszültség vibrál a remek atmoszférájú filmben. CS. D. . Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el január 21-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Mi a neve Ridley Scott öcs- csének, aki szintén kiváló filmrendező? A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11.; e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Egy igazan európai kiállítás Multikultik a Ráday Galériában Warrenné mestersége Bemutató a Nemzeti Színházban A Ráday Galéria új - osztrák, ukrán és francia művészek alkotásait is felsorakoztató -kiállítása láttán kétségünk sem lehet, hogy lassan, kis lépésekkel a képzőművészetben Is megtörténik a csatlakozás. Európa integrál bennünket! Ez itt csak egy újonnan megnyíló művészeti piac lesz, vagy a mai magyar képzőművészetet is befogadja az európai műkereskedelem? - a kérdésre csak a jövőben kapunk választ. Egy lehetséges út a minél gyakoribb részvétel a Ráday Galériáéhoz hasonló európai kiállításokon. A bemutatón szereplő egyetlen magyar, Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész a munkáival már több éve - Boldi néven- komoly sikereket ér el Európában. Az itt kiállított Anya gyermekével vagy az íjász - idolszerű, remekül kivitelezett, zöldre patinázott bronzszobrok- természetesen illeszkednek a rangos nemzetközi mezőnybe. A francia szobrász, Jean Fontaine samottos agyagból formázza, majd 800 Celsius- fokon égeti húsz órán keresztül a szobrait, ezeket a különös, emberi testrészeket mintázó elemek, illetve gépalkatrészek összeépítésével született, frankensteini gépszörnyeit. A földalapú mázzal borított és újraégetett figurái mintha egy Cronenberg-dlm kábítószeres víziói lennének. Van ezekben a szobrokban Gieger rémületes világából is (ő álmodta meg a 8. utas a halál című film figuráit), ugyanakkor Jean Tinguely művészetgépeinek játékosságát sem nélkülözik. Kuporgó női aktja összezárt tangóharmonikává válik, melyből a kinyúló és alkatrészként szerelt, csavarozott kezek tartják a trójai Paris aranyalmáját. Az itt bemutatott alkotások a Zoofolie és Mecanofolie című sorozataiból valók, amelyeket Európa húsz országában máig több mint 300 ezren láttak. Fontain műveihez harmonikusan illeszkednek Alexandra de Lazareff ukrán származású, Ausztriában tanult, Párizsban, majd később Firenze mellett letelepedett szobrász bronzalkotásai. Ez az igazán kozmopolita művész sajátosan mechanikus szerkezetekbe álmodja megmintázott lényeit: bikákat, lovakat, orrszarvút, kakast - amelyek bár nélkülözik Fontain műveinek drámaiságát, mégis figyelemre méltóan játékosak és szépek! Nála a kiinduló forma a technika világából átemelt konkrét gépi elemek megjelenítésével alakul át valamiféle természeti lénnyé Archimboldo gyümölcsökből, zöldségekből, levelekből kibontakozó portréihoz hasonlóan. Ezek a szürreális jellegű, mégis naturális formák felnyílnak előttünk, megmutatva a bennük rejlő szerkezetet, a gépet. Időnként félig szétszedett mechanikus gyerekjátékra is gondolhatnánk, ha a részletek realizmusa vagy a korai gépipar gyönyörű, masszív masináinak látványa helyre nem tenné gondolatainkat: bizony művészetről van itt szó! A negyedik kiállító Alfredo Barsuglia osztrák festőművész. Aprólékosan, szinte Holbein- szerűen, hideg tárgyilagossággal megfestett férfi- és női portréinak mindegyike egy téma, a szájhigiénia körül forog. Egy banális, mindennapi rutin részeiként megszokott eseménysor és rekvizitumai vonulnak fel, s ezekből születnek a rendkívül statikus, velünk ugyan szembenéző, mégis teljesen magukba forduló, meditativ festmények. A szájat eltakaró kötés, a fertőzésektől védő arckendő, a fogpiszkáló mint tisztítószer, a fogkefe, a fogtisztító fonál, a szájvíz mind megtalálható itt. Mindezek kaphatók, meg is 'vásárolhatók a helyszínen. A 2x2 méteres, akrillal vászonra festett képekről ránk meredő, szenvedély nélküli, kifejezéstelen arcok festésénél a művész rózsaszínnel alapoz, ettől képei különleges tónust kapnak. A figyelemreméltó kiállítást a Ráday Galériában 2008. február 2-áig tekinthetik meg az érdeklődők. Knox Alfredo Barsuglia portréinak mindegyike egy téma, a szájhigiénia körül forog Üdvözlet a Ferenczvárosból Kerületünk múltját őrzik a képeslapok A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai Gönczi Ambrus vezetésével újabb kultúrtörténeti gyöngyszemet nyújtanak át az olvasóknak. Egy csodálatosan szép kiadványt, amely az egykori Franzstadt utcáit, nevezetességeit, sokszínű hangulatát idézi fel a múlt század első feléből fennmaradt képes üdvözlőlapok segítségével. A könyv anyagának egy részéből 2002 őszén nyílt kiállítás a múzeumban, de a gyűjtőmunka azóta sem fejeződött be. Sőt, az anyag bősége indokolta, hogy ezek a képeslapok és az általuk hordozott történelmi emlék kétkötetes válogatásban kerüljenek a nagyközönség elé. Az első kötet már elkészült, a második még szerkesztés alatt áll. A világ első postai levelezőlapját az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki 1869- ben, az első képi illusztrációval ellátott lapok pedig már a következő évben megjelentek Németországban, Franciaországban és Angliában. Magyar- országon 1896-ig csak német és osztrák kiadók által készített képeslapok voltak forgalomban, a Magyar Posta az ezredévi ünnepségek alkalmából adta ki első sorozatát, amelyen budapesti látképek, tájképek és életképek voltak láthatók. Ez után került a kerület is az üdvözlőlapokra. A muzeológusoknak és a lelkes képeslapgyűjtőknek köszönhetően ezek fennmaradtak, és híven tükrözik a kiegyezéstől napjainkig a város és a kerület fejlődését. E gazdagon illusztrált, míves kiadásban az 1937-ig megjelent képeslapokon keresztül kapunk történelmi összefoglalót Ferencvárosról. A második kötet tartalmazza majd a ’37 után megjelent képeslapokat, Anya és leánya, Udvaros Dorottya és Sípos Vera a Warrenné mesterségében beleértve az utolsó 50 év termését is. A könyv összeállításakor a szerkesztők elsősorban a saját gyűjteményre támaszkodtak, de szerepelnek más köz- és magángyűjteményből származó üdvözlőlapok is az albumban. A kiadvány két különösen fontos fejezete egy történelmi időséta - amelyen a kerület régi arculata bontakozik ki az olvasó előtt -, illetve a kerület oktatási, közügyi, egészség- ügyi, katonai, kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységeinek körképe. Solténszky Múlt heti számunkban már hírt adtunk róla, hogy a Nemzeti Színház - Udvaros Dorottyával a címszerepben - január 10-én bemutatta G. B. Shaw Warrenné mestersége című darabját. Azóta meg is néztük az előadást. A Warrenné érett, mondhatni nehézsúlyú színésznők jutalomjátéka szokott lenni. Sokan eljátszhatták már (filmen is), hiszen a darab több mint száz évvel ezelőtt született, igaz, akkor a viktoriánus Angliában rögtön be is tiltották. Jó okuk volt rá, a pikáns téma, ráadásul maró társadalomkritikával fűszerezve, igencsak csíphette az erkölcseire oly kényes és büszke brit birodalmárok szemét. Warrennénak, ennek a gazdag, befolyásos, nagyvilági dámának ugyanis az a „mestersége”, hogy nyilvánosházakat tart fenn szerte Európában, s az így szerzett vagyonából futotta arra is, hogy lányát, a mit sem sejtő Vivie-t Cambridge-ben taníttassa. A drámai helyzet akkor áll elő, amikor Vivie, ez a felvilágosult, önálló, eszes és egyenes jellemű lány megtudja, mivel foglalkozik valójában az anyja, miért kellett neki egész addigi életét drága bentlakásos iskolákban töltenie, miért tartotta őt távol magától az anyja. S amikor ezt megtudja, felháborodva, a tisztesség és a jó erkölcs teljes fegyverzetét magára öltve száll szembe és szakít végérvényesen anyjával. A rendező, Valló Péter a mai korba helyezte a történetet, a fordítás is új, Nádasdy Ádám munkája, s a kosztümök is modernek. Udvaros Dorottya is korunk kemény, öntudatos, energikus üzletasszonyát játssza, nincs benne semmi a régi előadások dámáiból, élveteg szépasszonyaiból. Kemény játékos: az üzlet az üzlet, aki mer, az nyer, mondja, nem árt vele senkinek, sőt mindenki jól járt, elsősorban persze ő, na meg Vivie, akiből máskülönben sosem lehetett volna cambridge-i diák, majd hites könyvvizsgáló. S ez a szöveg olyan erős ebben a darabban, hogy a végén győz is, a néző belátja, hogy igaza van, annak áll a zászló, aki vállalkozni mer. Vivie-t (Sipos Vera) túlságosan jelentéktelen és erőtlen ahhoz, hogy olyan erkölcsi magaslatra emelkedjen (és emelje a nézőt), ahonnan méltó és győzedelmes ellenfele lehetne Warrennénak. Pedig Udvarosnak mint színpadi jelenségnek sincs meggyőző súlya és ereje. Hiába erős maga a szöveg, őt magát csak egy csinos, kissé hisztérikus, nagyon átlagos, sikeres mai nőnek látjuk. Erőltetetten fiatalos öltözéke miatt még inkább. A férfiszerepekben Benedek Miklóst, Rátóti Zoltánt, Blaskó Pétert és Maróti Róbertét láthatjuk derekasan helytállni. Korszerű-e ma a Warrenné mestersége? Egy olyan korban, amikor a pénz, az üzleti siker forrása bármi lehet? A prostitúció ugyanúgy, mint a fegyver, a kábítószer. Lehet-e tisztességesnek maradni ebben a versenyben? Warrenné lánya, Vivie ezzel az illúzióval lép saját útjára. A darab végén fekete nadrágkosztümjében azonban olyan, akár a sötét ló: nem tudjuk, hogyan fut majd. De az ilyen fiatal farkasok vészjósló keménysége sem ígér sok jót. Ha figurája erőteljesebb lenne, a két nő összecsapása igazi drámává nőhetne. De annak a drámának a szerzője már nem G. B. Shaw lenne. Ferencz Zsuzsa Magangyujtemenyek Új kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Korabeli képeslapok idézik fel a régi Franzstadtot Roppant érdekesnek ígérkező kiállítás nyílik január 22-én az Iparművészeti Múzeumban; 65 hazai műgyűjtő 600 műtárgyát tárják a látogatók elé. Látható lesz itt limoges-i zománccal díszített, 13. századi körmeneti kereszttől tizenháromezer-öt- száz Swarovsky-üveg-elemmel kirakott tehénszoborig sok minden. A kiállítás apropóját Radisics Jenőnek, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatójának éppen száz évvel ezelőtti kezdeményezése adta, aki anno felkérte a budapesti „amateur” gyűjtőket egy közös kiállításra. A kiállítás óriási sikert aratott mind a gyűjtők, mind a látogatók körében, s most, amikor a műgyűjtés ismét virágkorát éli Magyarországon, alighanem hasonló fogadtatásra számíthat. A rendezők az iparművészet teljes spektrumát felölelve összesen kétezer beérkezett műtárgyból válogathattak, a kézművesmunkáktól kezdve a 19. századi iparművészeten és a 20. századi formatervezésen keresztül a dekoratív kortárs művészetig. Láthatunk azonban a kiállításon a képzőművészettel közös határterületekről származó remek darabokat - szobrokat, érmeket, alkalmazott grafikákat - is. A kiállítás célja a kialakult főbb gyűjtési területek bemutatása: így jobbára egyes korszakok, illetve mívessé- gek, anyagok és funkciók köré csoportosíthatók a *kiállított műtárgyak. A kiállítás április 20-áig tekinthető meg. kocsis
