Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)

2007. február / 2. szám

2007. február Tör vény a forrásmegosztásról A tanácsrendszert 1990-ben felváltó önkormány­zati rendszer 16 éves működési tapasztalataiból viszonylag régóta tudjuk, hogy ez nem a legtöké­letesebb. Itt most csak három, megoldást igénylő prob­lémát említek. Az egyik az, hogy az önkormányzati rend­szerünk rendkívül szétaprózott. A másik, hogy az önkormányzatok igen jelentősen különböz­nek egymástól vagyoni helyzetük, jövedelemter­melő képességük tekintetében. Ezt nevezi a szo­ciológia „települési lejtőnek”. Mondd meg, hol születtél, megmondom a jövődet. E fenti két probléma, nagyon jól tudjuk, érvé­nyes a fővárosra is. Köztudott, hogy vannak na­gyon gazdag, és vannak nagyon szegény kerületek. Az önkormányzati rendszer működésének har­madik problémája, hogy a főváros egy igen sa­játos, ún. kétszintű önkormányzat. A feladatok megosztottak a főváros és a kerületek között. E sajátos helyzet miatt a főváros és a kerületek - szép magyarsággal - együttműködésre kény­szeríttettek. Ez az együttműködési rendszer az, amelynek biztosítania kell a főváros egészének működését. E mechanizmus egyik meghatározó eleme az úgynevezett, a pénz szétosztásáról ren­delkező forrásmegosztás. Ideértendő a különböző adókból és állami támogatásokból befolyt ösz- szegek együttese. A forrásmegosztás szabályozása már az önkor­mányzati rendszer létrejötte óta viták tárgyát ké­pezte és képezi ma is. Ebből következően a sza­bályozás tartalma is többször változott. Ezt először a fővárosi önkormányzat maga szabályozta saját rendeletével. Ezt követően át­meneti törvény született arról, hogy a források szétosztásáról a kerületek többségének egyetérté­se szükséges. 2003 óta a parlament által önálló törvény szabályozza ezt a feladatot. A 2003-as jogszabály megalkotása óta eltelt időszak azonban azt igazolta, hogy a forráselosz­tás rendszere, kiszámítási módszere nem lett egy­szerűbb és átláthatóbb. Nem csökkentette a kerü­letek közötti egyenlőtlenségeket. Ezeknek az igényeknek igyekszik megfelelni a képviselőtársammal, polgármester úrral közösen benyújtott és elfogadott forrásmegosztási tör­vény. Az új szabályozás lényege az, hogy a rendel­kezésre álló összegből először a kerületek által fenntartott iskolák, óvodák, szociális és egész­ségügyi intézmények és művelődési házak mű­ködtetési hiányait kell pótolni. Ezt követően a fennmaradó összeget a kerületek és a főváros kö­zött úgy kell felosztani, hogy többek között fi­gyelembe kell venni az önkormányzati tulajdon­ban lévő, alacsony komfortfokozatú szükségla­kások területét és a panellakások számát is. Ennek a két új, lakásokra vonatkozó szem­pontnak a törvénybe, a forrásmegosztásba való beemelése jelentős többletforrásokat biztosít az itt élők számára. Reményeim szerint ezzel az új törvénnyel a forrásmegosztás egyszerűbb, átláthatóbb, kiszá­míthatóbb lett, és igazságosabb is. Pál Tibor országgyűlési képviselő Dr. Gegesy Ferenc: minden hónap utolsó szerdája, 17.00-20.00-ig, bejelentkezés a titkárságon, a 217-1725-ös telefonon. Pál Tibor: minden hónap második péntekje (február 9.), 16.00-tól a József Attila-lakótelepi Közösségi Házban (Toronyház u. 3/b). Hangoskönyvsarok - Az író hangja Különleges élmény, ha az író, költő maga olvassa fel művét. Vannak országok, ahol divatja és hagyománya van a felolvasókörutaknak, Amerikában vagy Né­metországban például ez jól bevált módja az irodalom és az író népszerűsíté­sének. Ha a felolvasó író egyénisége, hangja, előadói stílusa megnyerő, s rá­adásul egy jó mű jól kiválasztott részletével áll a közönség elé, nyert ügye van. Ennek a kitűnő szokásnak is köszönhető, hogy jó néhány ma élő írónkat leg­alább annyira - ha nem jobban - ismerik és elismerik Németországban, mint idehaza. Ezért is öröm e „németesek” közül kettőt, Esterházy Pétert és Kertész Imrét most végre nekünk is hallgathatni a hangoskönyvek jóvoltából. Aligha van színész, aki hitelesebben, élvezetesebben tolmácsolná Ester- házyt, mint maga az író. Aki hallotta őt beszélni, kedveli sziporkázó szójátéka­it, szellemességét, csipkelődő-kötözködő stílusát, nem mindennapi egyénisé­gét, az nem fog csalódni, ha meghallgatja a Harmonia caelestisből készült vá­logatást. E hatalmas regényt, amely az író fő művének is tekinthető, akár anek­dotafüzérként is olvashatjuk, melyben az író mintegy „végigpásztázza” hatal­mas családja hatalmas történetét a régi századoktól napjainkig. Ezekből az „anekdotákból”, a sok-sok ős és rokon („édesapám”) történeteiből ad elő a szerző három CD-re valót. Ez az egyik legjobb hangoskönyv, amellyel eddig találkoztam. Folyamatosan és megunhatatlanul lehet hallgatni, annyira szóra­koztató. A mester a felolvasásban is mesteri. Az ő előadásában mintha még gazdagabb lenne ez a mű, felfénylenek a történetek és a nyelv rejtett árnyala­tai, s jobban megértjük, hogy az élet (majdnem) minden dolgában egyszerre van jelen a humor, a líra, a tragédia és rögtön a feloldás is. Esterházy másik hangoskönyve az Egy nő, amely műfajilag szintén nehezen besorolható. Az egy nő valójában sok nő, különféle típusok, alkatok, személyi­ségek, akiket csak az köt össze, hogy egy ugyanazon férfi, az író kerül - a kép­zelet szintjén - kapcsolatba velük. Esterházy emberismerete, a részletek iránti érzéke itt is lenyűgöző, humoros és olykor bájosan obszcén, okos, szellemes, és mint mindig, most is elkápráztat nyelvi leleményeivel, szójátékaival. Nobel-díjas írónk, Kertész Imre - ha másként is, mint ifjabb pályatársa - szintén gyakorlott mestere a felolvasásnak. Kertész kiegyensúlyozott, szinte a végletekig higgadt egyénisége előadásmódjában is tetten érhető. A két CD-ből álló hangoskönyvben részleteket ad elő többek között a Sorstalanságból, nap­lójegyzeteiből, a stockholmi ünnepségen elmondott beszédéből. Az író nyu­godt, derűs hangja kitűnően érzékelteti a Sorstalanság szikár, tárgyszerű stílu­sa és a regényben elbeszélt súlyos tények között feszülő ellentétet. Végezetül Polcz Alaine két hangoskönyvére hívnám fel a figyelmet, ame­lyek szintén a szerző előadásában jelentek meg. Az Asszony a fronton megdöb­bentő és fölkavaró dokumentumregény az írónő háborús élményeiről, az Ideje az öregségnek pedig sok-sok humorral, öniróniával, bosszankodásokkal és ap­ró, hasznos tanácsokkal teli írás arról, mi minden történik velünk, ha megöreg­szünk, s hogyan viselhetjük el megváltozott önmagunkat. Polcz Alaine előadá­sának varázsa, hogy képes azt a benyomást kelteni, mintha ott ülne mellettünk, és csak nekünk mesélne. Olyan bensőséges hangulatot teremt, hogy elnézzük neki, ha néha bakizik, s kétszeresen átérezzük szenvedését, ha a sírástól néha elcsuklik a hangja. Ferencz Zsuzsa (Esterházy Péter: Harmonia caelestis; Egy nő Kertész Imre: Hangoskönyv Polcz Alaine: Asszony a fronton; Ideje az öregségnek) Lakossági értesítés Értesítjük a ferencvárosi lakosokat, hogy a kerületben az MCDSZ tovább működik Sebők Ferenc elnök lakásán, a Budapest IX., Ipar u. 13. III. em. 7.-ben. Fogadóóra minden hónap első hétfőjén 16-tól 18 óráig. Problémájával forduljon bizalommal Sebők Ferenc elnökhöz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom