Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. augusztus / 8. szám
2004. augusztus H ÁROM SPORTÁG BÖLCSŐJE Lakótelepünk helyén hajdan szép gyepes pusztaság volt, amelyen a futóhomokot főleg eperfák ültetésével kötötték meg. Széchenyi István a lóversenyzés magyarországi megteremtője az 1830—40-es években itt a Külső Üllői út mellett kialakított pályán rendezte az első hazai lófuttatásokat. A lósport magyar- országi meghonosítása mellett a később katonai gyakorlótérként hasznosított, Kis- Rákos gyakorlótérként emlegetett terület két másik sportág első hazai színtere is lett. 1909. október 17-én Louis Blériot, aki elsőként repülte át a La Manche-csatornát, Budapesten is bemutatta gépét - és repülőtudományát. Eredetileg a Vérmezőt szánták a szenzációs produkció helyszínének, de a neves pilóta a mai József Attila-lakótelep Belső-Ferencváros felé eső részét találta alkalmasabbnak, hogy az összegyűlt százezres tömeg előtt végrehajtsa az első magyarországi légibemutatót. Bobrovszky Tivadar, Dedek Egyed, Gattaringer Viktor, Kinézi Mihály, Tomkovszky Károly, az első magyar repülőmodellező nemzedék tagjai is jelen voltak a Kis-Rákos gyakorlótéren, s személyesen láthatták Blériot repülőgépét. A gép szerkezetéről aznap, s a rákövetkező néhány napban az alkalmi hangárban több vázlatot is készítettek. Azok alapján alkották meg az első magyar repülőgépmodelleket, s alapozták meg a hazánknak azóta több mint harminc világbajnoki címet szerző sportágukat. Csak néhány héttel Blériot távozása után készült el Rákosmezőn, az ottani lovassági gyakorlótéren (a mai Örs vezér tere környékén) az első igazi repülőgéphangár, így ott alakították ki az első magyar repülőteret. A Kis-Rákos gyakorlótér továbbra is katonai célokat szolgált. A közeli laktanyák katonáit gyakorlatoztatták ezen a terepen. Az első világháború idején a városközeli hatalmas üres területre kórházbarakkokat építettek. A sebesült hadfiakat felkereste itt Mária Valéria főhercegnő, Ferenc József császár és király legkisebb lánya, a Magyar Vöröskereszt Egyesület fővédnöke is. Erre a látogatására emlékezve-emlékeztetve kapta meg aztán az ő nevét a barakkok mentén kialakult „szükséglakótelep”. GÁZ VAN A VEZETÉKEK KÖRÜL 2003. szeptember közepén - fogyasztói bejelentést követően - az egyik ház közös vezetékén gázszivárgást észleltek, s a vészhelyzetet átmenetileg megszüntették. Mivel a földgázfogyasztásról szóló törvény a telekhatáron belüli gázvezeték-rendszer biztonságos állapotban tartását az ingatlan tulajdonosának, használójának feladatául szabja, a Fővárosi Gázművek csak 2004. július 15-éig adott haladékot. Határozatuk szerint amennyiben addig a határnapig nem kezdődik meg az elaggott gázvezeték felújítása, augusztusban a gázszolgáltatásból ideiglenesen kizárja a ház lakóit. A munkálatok a megadott időben nem kezdődtek meg, mivel a főváros még nem bírálta el a lakóközösség beadott pályázatát. A kerület egymillió forinttal járulna hozzá a közel négymillió forintos költségekhez. A fennmaradó összegeket a lakóknak kellene állni, ami meghaladja anyagi teherbíró képességüket. Szerencsére fűtésük nem gázról működik, lakásaik távfűtöttek, a melegvíz-szolgáltatásuk azonban komoly veszélyben van. Nemcsak e ház lakói felett lebeg Damoklész kardjaként a veszedelem. A lakótelepi társasházak gázvezetékei ugyanis egyidősek a lakóteleppel. A csövek öregedése mellett a csőkötések sem felelnek meg a kor követelményeinek. A menetes kötések, amelyek megfeleltek a városigáz-szolgáltatáshoz, a földgáz esetén egyenként is komoly veszélyforrásokká váltak. Jogszabály írja elő, hogy ötévente felül kell vizsgálni a gázvezetékek állapotát. Ez azonban - noha mindössze 15 ezer forint körüli összegbe kerül egy-egy házszakasz hivatalos műszaki bemérése - sok helyütt évtizedek óta elmaradt. Az évente kiírt társasház-felújítási pályázatokra több lakóközösségtől érkeztek már sikeres, a belső vezetékek korszerűsítésének támogatását kérő pályázatok. A részönkormányzat az elbírálásnál a jövőben is kiemelt figyelmet fog fordítani erre a kérdésre. Érdemes mindenütt odafigyelni erre a gondra, még mielőtt - pestiesen szólva - „nagyobb gáz nem lesz”, vagy a szófűzés legszorosabb értelmében - kikapcsolva a szolgáltatást - hosszú ideig éppen gáz nem lesz. Végre ezt is megértük! Heti rendszerességgel találkozhatunk a lakótelep utcáin a sebességmérő rendőrautóval. Jelenlétét egy a csepeli és ferencvárosi rendőrkapitányságok közötti együttműködés tette lehetővé. A csepeli önkormányzat ugyanis vett egy ilyen gépkocsit a saját rendőreik számára, s ezt kapjuk kölcsön hetente. Többnyire a lakótelep saját körzeti megbízottai ülnek a műszer mögé, s regisztrálnak, büntetnek, ha kell. A Dési Huber, az Egyetértés, az Ifjúmunkás, a Pöttyös és a Napfény utcákban tartott mérések igazolták a lakossági tapasztalatot, a vezetők gyakran fittyet hánynak a sebességkorlátozásnak. Az eddigi legnagyobb fogásnak az a gépkocsivezető bizonyult, aki a 30 km-es övezetben nem kevesebb, mint 77 km/h sebességgel száguldott. Őt egyébként a Dési Huber utcai zöldséges melletti útszakaszon érték tetten. Akadt, aki egy hónap alatt már másodszor is fennakadt a hálón. Jó is lesz, ha az iskolakezdésig híre megy: lakótelepünkön nem lehet már büntetlenül túllépni a megengedett sebességet. Az Irodalom Visszavág című folyóirat ez évi, új folyamának 18. számában Zelei Miklós fényképpel kísért glosszában ismerteti országgal- világgal az Üllői út 179-181. közti átjáróban szerinte 1994 végétől, 1995 elejétől ott virító rasszista falfeliratot, amelyből persze messzemenő politikai következtetéseket von le. Sajnos kétségbevonhatatlan tény, hogy - miként a város más területein is - számos helyen lehet falfirkákkal találkozni. Közöttük nemcsak a szokásos, bosszantóan felismerhetetlen betűalakzatok, hanem időnként primitív és mélyen gyalázkodó feliratok is előfordulnak. Nincs felháborítóbb dolog, mint az, amikor egy lakóközösség drága pénzen felújíttatja házának homlokzatát, s a frissen halványkékre festett falfelületre valaki mindössze 10
