Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. február / 2. szám
Hálásak vagyunk Hálapénz márpedig jár - vallják az orvosok, bár nem nyíltan. S néhányan hozzáteszik - előre. Nos, a magyar nyelv szabályai szerint a hála utólag esedékes, nem előre. „Orvosi nyelven” a sikeres műtét, a lelkiismeretes ellátás után. A kórházi betegek között a leggyakoribb kérdés: mennyit kell adni az orvosnak? Majd egyeztetés a családtagokkal, mikor legyen kéznél a pénz. Pedig a legtöbb műtétnél csak néhány héttel, hónappal később derül ki, sikerült-e. Rontott operáció után adott-e már pénzt vissza orvos? Nem hiszem. Sajnos nem kevés tapasztalattal bírok kórházügyben. Kisgyerekként láttam már, hogy a „vadul” szabadkozó orvos is becsülettel gyűri zsebébe a borítékot. Néhány éve, öcsém térd- műtéte előtt, az orvos maga közölte a tarifát, mondván, hogy nem az adott kórház körzetében lakik, így megvan az ára a „segítségnek”. Az elmúlt öt évben háromszor „élvezhettem” kórházak vendégszeretetét. Első alkalommal a kezelésnek köszönhetően úsztam meg a műtétet, s a doktornő - egyetlenként „praxisomban” - nem fogadott el egy fillért sem. A később vitt desszertet is csak nagy nehezen vette át. Egy másik kórházi felvételnél nyilatkozni kellett az iskolai végzettségről, illetve foglalkozásról. Csak nem ezen múlt a kezelés minősége? Vagy a bevételt számolták ki? A kismamák véleményét tartalmazó „halapenz.hu” oldal azért jött létre, hogy segítsék a szülészorvosok kiválasztását. Miért kellett ezen megsértődni? A felmentő sereg hamar érkezett Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos személyében, aki szerint személyes adat, hogy ki mennyi hálapénzt ad és fogad el, ezért az orvos hozzájárulása is kell a közzétételhez. Amikor zsebbe kerül a pénz, akkor valahogy nem ilyen rátartiak. Elképzelem a jövőt: leszálláskor „jattotok” a busz- vagy a villamosvezetőnek, mert megúsztam az utat baleset nélkül. A repülőgép-pilótánál sokkal magasabb a tarifa... Az iskolában a tanárok is kapnak majd hálapénzt, mert végzik a dolgukat. Lesz, aki megmondja a szülőknek, mennyibe kerül az írás, az olvasás és a szorzótábla oktatása. Felvételi és érettségi előtt többet kell majd fizetni... Almaimban én is elvárhatom, hogy az olvasók kis borítékkal keressenek meg. Közreadok egy táblázatot, hogy mennyit ér a rövid cikk, mennyit a hosszú, a vidám, a szomorú, a sok bólo- gatást kiváltó, a bosszantó. A bevételből majd adok a korrektornak, hiszen kiszűrte a hibákat, de jár a tördelőnek, mert formát adott a „műnek”, a nyomdának is, hogy... Teleszenvedély Játék az életünk. A nyereményektől megvadulunk. Végünk van, ha kecsegtet a néhány perc alatt rengeteg pénzhez jutás. A kereskedelmi rádiók „két pár zoknit” kínáló játékára is veszettül telefonálnak a sikerre vágyók. A televíziók több százezres nyereményt ígérnek egyetlen hívásért és jó megoldásért. Szemünk láttára nő akár duplájára is az elvihető összeg. Bizsereg a kezünk. Már nem is halljuk, hogy a felelet után meg kell találni három ábrát a pénzesőhöz. A műsorvezető meggyőzően érvel. Ezt nem hagyjuk ki. Viszont figyelmünkön kívül marad alul a kis jelzés: a hívás díja 240 Ft + áfa (az 300!). Több hívás, több esély - bevételre a tévének. Rendületlenül újra és újra próbálkozunk. Az egyik csatornán rá is kényszerítenek: nem elég csak telefonálni, ki kell találni a napi szerencseszámot, nullától kilencig. Tehát elment háromszáz semmire, de nem lehet abbahagyni. Az a fránya szám talán ötödikre sikerül. Potom ezerötszáz. Még néhány telefon... A tévé kaszál, miközben hülyének néz. Vonalban a „szerencsés”, de nem találja el a megfejtést, s így lehet még tovább fejni a balekokat. ÁTVERŐ AKCIÓ Mintha a világvége jönne, úgy készülnek sokan az ünnepekre. A jeles napok után viszont a kukába kerül a bevásárlás jó része. A különböző akciós újságok rendre vásárlásra biztatnak: csak most, csak nálunk, csak ennyiért. Sokszor menet közben derül ki, egy régi tévévetélkedő részesei vagyunk: a fele sem igaz. Karácsony előtt szinte kifolyt a levélládából a cégek termékajánló újságja, sőt mézesmadzag gyanánt jelezték: az akció szilveszterig tart. Az egyik budai közértben, több termék mellett, a bontott csirkét egészben és darabban is kedvező áron kínálták. A szóróanyag szerint december 31-ig, s bár alul kicsiben jelezték, hogy a csillaggal megjelölt árucikkeket csak 24-ig, ezen az oldaton lemaradt az információ. így a karácsonyi ünnepek után többen is „pipihúsiért” álltak sorba. Akadt, aki előbb észrevette, hogy az árak felszöktek, akadt, aki csak később, s akadt, aki a pénztárnál sem. Az osztály vezetője kivárásra játszott. Pechére, még többen vártak a magyarázatra. Azt kaptak, megoldást nem. „Ja, ott csillagnak kellett volna lenni”, s amúgy rajta semmi nem múlik. A gépben már javították az árat, és azon nem tud változtatni. Tökéletesen mindegy, mi volt a gépben, az eredetileg feltüntetettnél 25 százalékkal olcsóbban kellett volna adni a csirkét. Gondolom a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség sem fogadná el a fenti, igen gyenge kifogást. (zsola) Ferencváros
