Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. október / 10. szám
2003. október A jövő zenei világáért 2003. szeptember 26-27-én zajlott a Budapest Music Center szervezésében a Budapest Jazz Fesztivál, a Magyar Jazz Ünnepe, a kerület különböző részein. A fesztivál és az október elsejei, Zene Világnapja alkalmából kérdeztük Gőz Lászlót, a BMC vezetőjét.- Minden zenei műfajban részt vesznek?- Ami a klasszikus, jazz- és a kortárs zenét illeti, abban jelen vagyunk.- Hogyan került a zenei központ a kerületbe?- 1996-ban, pár zenésztársammal beszélgetve körvonalazódott a zenei központ gondolata. A Lónyay utca 41-ben működött a NANE Galéria. A benne lévő belsőépítészeti műalkotással együtt megvettük a bérleti jogát. Az elmúlt hét évben mi is komolyan vettük a kerületet, és komolyan vettek minket is. Ennek az eredménye volt a mostani jazz fesztivál, amit példátlan módon, szinte tárt karokkal fogadtak be. Húsz zenekar lépett fel különböző helyszíneken: a kerület közraktárainak udvarán egy sátorban, délutánként a Ráday utcában, esténként a „kiskocsmákban”, valamint az ide kikötött Európa hajón az éjszakai koncertek alkalmával. Budapest Jazz Fesztivál néven, valószínűsíthetően minden évben a hazai jazz nagy seregszemléje lesz ez a rendezvény, s ez jól illik a kerületi Művészeti Tanács kialakította koncepcióba. Egy, nagy fesztivál helyett hétféle, kisebb, tematikus, kortárs fesztivál váltja egymást.-Elmúlt a fesztivál, mi a következő lépés a BMC életében?- Létre szeretnénk hozni egy új zeneközpontot, amelyben a jelenlegi is működő zenei információs központ és könyvtár mellett helyet adunk a Magyar Zenei Tanácsnak, a World Music Információs Központnak, a Jazz Pointnak és Eötvös Intézetnek. November elején megnyílik - ideiglenes helyén - a Lónyay utca 54-ben a zenei szakkönyvtár, páratlan könyv-, kotta-, és a Magyarországon kiadott összes hanganyaggal. A gyűjtemény a Magyar Zenei Tanács Zenei Információs Központjának volt a tulajdona, amit a BMC szerződés keretében kezelésbe átvett. Ez része a 2004. közepétől működő, mindenki számára nyitott Zeneház koncepciónknak. Mint magyar zenei információs központ már eddig is jegyzettek voltunk, de szeretnénk pár év múlva az EU-csatlakozás után a közép-európai zene egyik centrumaként is megjelenni a világon. A közeljövőben pedig, díjátadóra készülünk. Január 26-án Cannes-ban a MIDEM fesztiválon, két magyar nagydíjas lesz, Eötvös Péter, aki Élő Zeneszerző díjat, és Kocsis Zoltán, aki Életmű Díjat kap.- Lépten-nyomon különböző információs központokkal találkozunk, miért van rá szükség és a gyakorlatban mi célt szolgál?- Az információs központ ma a világban minden szempontból web alapú. Magyarország zenei nagyhatalom. Évente születik 150 - 200 zenei műalkotás, amelyek, mindössze a 70%-a hangzik el, és az is csak egyszer. Azután feledésbe merülnek, és csak a bennfentesek tudnak hozzájutni. Mi ezeket földolgozzuk, az internetre tesszük, hangmintákat adunk belőle és mindenki, aki fölmegy a BMC weboldalára, kis kutakodás után, megtalálhatja, amit keres. Adott esetben, ha valaki speciális szempontok - keletkezési időszak, hangszerelés, a mű időtartama - alapján keres egy darabot, könnyen megtalálhatja a világ bármely tájáról. Itthon van 10-15 olyan zeneszerző, akikről elmondhatjuk, ahogyan Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter a XX századi zenét, ők a XXI századét fogják meghatározni. Zenei életünk olyan, mint a magyar „agy”, exportképes.- Bármennyire kimagaslók az említett zeneszerzők, csak az ország lakosságának igen kis hányada ismeri őket és a műveiket. Hogyan mérhető az eredmény?- Megalakulásunk után rájöttünk, hogy be kell szállnunk a lemezkiadásba. Az elmúlt öt évben, kéthetente készítettünk egy-egy kortárs, vagyjazzlemezt. Éjjel-nappal dolgoztunk. A lemezekkel elért eredmények, díjak, nemzetközi referenciák és kritikák bizonyították, hogy eredeti elképzelésünk ugyanolyan jelentőségű lehet, mint - az elsősorban külföldön rentábilis - lemezkiadás. Nem mérhető egy információs központ sikere az anyagiakon, illetve azon, hogy a lakosságnak hány százaléka értékeli a munkánkat. Alaptevékenységünk finanszírozását 80%-ban magunk teremtjük elő, és csak 20% az állami és egyéb támogatás. Működésünk hét éve során volt olyan esztendő, hogy ön- fenntartóak voltunk.- Mi az oka annak, hogy viszonylag kicsi a kultúra iránti igény?- Az árucikkek olyan mértékben árasztottak el bennünket, hogy sokan megfeledkeznek az értékekről. A tömegcikkek okozta értékvesztés Nyugat-Európában is megfigyelhető volt, de lassabban zajlott ez a folyamat, ott a kultúra nem sínylette meg ennyire. Az emberek lassan itthon is kezdenek rájönni arra, hogy a dömpingben kapott szórakoztatás nem minden esetben maga a „kultúra”. A zenét ez az átmeneti elértéktelenedés erősebben sújtotta, mint bármi mást. Az alig párszáz forintos, alacsony színvonalú, 10 milliós példányszámú CD-ket már begyűjtötték maguknak az emberek. Kezd visszatérni az értékek keresése, a szülők megpróbálják a maradandót felfedezni a gyermekeinek. D.O. 1954-ben született Budapesten. Elvégezte a Bartók Béla Konzervatórium jazz és klasszikus tanszakát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona és tanári szakát. 1978- óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakának: zenetörténet, szolfézs és jazz-improvizáció tanára. Alapító tagja volt a kortárs zenét játszó 180-as Csoportnak. Felvételeket készítettek a Magyar Rádió, a Süddeutscher Rundfunk, a Hessischer Rundfunk, a Radio France és a Magyar Televízió számára, olyan neves személyiségekkel együttműködve, mint Steve Reich, Petr Kotik, Alvin Curran, Chris Newman, Szabados György, vagy Vidovszky László. I Ferencváros
