Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. augusztus / 8. szám
Helytörténet textil méteráru, rövidáru-, játék- és edényosztály működött. Miután a villamos végigcsörömpölt a Lónyay utcán, áthaladt a Boráros téren, ahol még híre- hamva sem volt az aluljárónak és a Csepeli Gyorsvasút végállomásának. Ezekben az időkben minden házban házfelügyelő vigyázta a ház rendjét. Reggel hatkor kinyitotta a ház kapuját, amely egész nap nyitva volt az este 10-ig tartó kapuzárásig. Hajnalban végighaladt az utcán a hatalmas fém, koporsó alakú, lovakkal vontatott szemeteskocsi. Felcsapható ajtajú feneketlen gyomrába ürítették a szemetesek a kocsi oldalán levő pallóról a feladogatott pléhordókban összegyűjtött szemetet. Reggel 7-ig a házfelügyelő ösz- szesöpörte a járdát, és vizes nyolcasokat locsolva gondoskodott a portalanításról is. Délelőttönként a jeges kiabálása verte fel az utca csendjét, aki csákányával húzta ki a bádogbélésű kocsiból a hosszú jégrudakat. Kocsija mellett sorakoztak a háziasszonyok, hogy a vödrükbe mért összetört darabokkal feltöltsék fából készült, bádogtartályos jégszekrényüket. A jeges után már csak az udvarokban megjelent ószeresek kuijongatása zavarta meg a csendet, akik a vállukra vetett zsákkal „ó-szerek”, vagyis ócska, használt dolgok vásárlására tettek ajánlatot. A 13/b sz. ház udvarán és a földszinti lakás előtti lépcsőfeljáró pihenőjén gyakran festegette viziószerű, különös világot ábrázoló képeit a Hollandiában képzőművészeti akadémiát végzett, magát édesanyja származása után roma festőművésznek valló Pély Tamás. Édesanyja, a világszép Hilda asszony emlékirataiban megkapó őszinteséggel és humorral ír életének eseményeiről. A 15-ös számú házban két érdekes és közkedvelt bolt is működött. Az egyik tejbolt volt, ahol 25 literes alumínium kannákból mérték a tejet a háziasszo-nyok zománcos tejeskannáiba. A másik bolt egy dohányáruda, azaz trafik volt. A boltot egy Székely bácsinak nevezett joviális úr vezette, aki a háborúban sérült karja miatt kapta az árudavezetési engedélyt. A boltban nemcsak cigarettát, hanem apróbb bazárárut, játékokat és édességet is árultak. A mindig mosolygós, bajuszos úr és apró termetű, szeretet- re méltó felesége egyforma kedvességgel szolgálta ki a méregerős kapadohány töltésű Munkás cigarettáért betérőket és filléres játékokért ácsingózó „komoly” kis vevőket. A Lónyay és Mátyás utca találkozásánál levő saroküzletben varroda működött, ahol rendelésre mérték után ingeket, blúzokat, női ruhákat varrtak, de minden kisebb javitást és átalakítást elvállaltak. A 19-es számú ház orvosi rendelőjében közel húsz éven át vizsgálta és gyógyította családtagjaimat dr. Szirmai György, aki nemcsak kiváló orvos volt, de híres bridzsversenyző is. A Kinizsi utca sarkán álló vörös téglás épület a Központi Zálogház. Ide hordták a megszorultak apró ingóságaikat, a jobbmódúak kisebb aranytárgyaikat, amikor pénzzavarba kerültek. 1956 novemberében minden zálogtárgyat fizetés nélkül visszaadtak a zálogcédulák tulajdonosainak. Nemcsak a beadott télikabátok, ágyneműk kerültek vissza a beadókhoz, de a jegygyűrűk és egyéb aranytárgyak is. Ugyancsak 1956 viharos napjaihoz tartozik az az emlékem is, amikor az utca végén működő pékségben a harcok alatt is megállás nélkül sütötték a kenyeret. A lövöldözések szünetében a környék lakói kapuról kapura osonva szökdécseltek, hogy beszerezzék családjuknak a várva várt kenyeret. A Bakáts és a Lónyay utca sarkán levő gyermekorvosi rendelő legendás alakja volt dr. Máriássy Tivadar gyermekorvos, aki évtizedeken keresztül őrködött apró páciensei egészségén. Velem együtt sok édesanya áldja el nem múló hálával a gyerekek csupaszív, nagytudású doktor bácsiját. Mostanra alaposan megváltozott a Lónyay utca képe. Mai, fiatalabb lakói nem is sejtik, milyen volt néhány évtizeddel ezelőtt. Leírtam, hogy ők is megismerkedjenek lakóhelyük nem is olyan távoli múltjával. Varga Ferencné egy Lónyay utcai lakó Ferencváros EBI 2002. augusztus
