Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. szeptember / 9. szám
Ferencváros Röpülünk Ennek az írásnak a megjelentetésével szeretnék megrendült lélekkel fejet hajtani néhai édesapám, Dr. Modor Iván emléke előtt, akit a Teremtő 2001. július 15-én este 8 órakor magához szólított. Apám csendesen átballagott a másvilágra, úgy távozott közülünk, ahogyan élt. Legyen neki könnyű ez a magyar föld. Emlékét akkor őrzőm hűséggel, ha továbbadom élete hitvallását: "Minden magyar felelős minden magyarért." Szabó Dezső O Modor Ádáoi Emlékszem egy vasárnap reggelre, amikor Apám azt mondta, na gyere, kimegyünk a ker'be. így mondta, néma tével. Akkurátusán öltözködött, felvette a bricsesznadrágját, a „traktortalpú” bakancsát, atlétatrikót, meleg flanelinget, gyapjúpulóvert húzott meg a ballonkabátját, hátára vette a hátizsákot (benne elemózsia), kezébe a fokost. A kóbor kutyák ellen jó lesz, mondta sokat sejtetően. De sose találkozunk kóbor kutyával, aki meg akart volna bennünket támadni a hegyen, így inkább bot és sétapálca helyett használva a kurucok fegyverét az Öreg, ahogy kamaszkorunktól hívtuk őt D. B.- vel. Szeretett vasárnaponként kimozdulni otthonról, megnézni a kertet, egy kicsit tenni-venni benne, leszedni az érett gyümölcsöt, felásni egy darabot a virágágyásnak, petrezselyemnek, snidlingnek, kigazolni a málnást meg az epertöveket, meglazítani a „fődet” a gyümölcsfák alatt. Hallgatni a csendet megtörő madarak énekét, teleszívni a tüdőnket friss hegyi levegővel, mindig azzal traktált, ha ballagtunk a fogastól a kilátó felé, aztán meg befelé az erdei ösvényen, hogy lélegezzek mélyeket, érzem-e, hogy más itt a levegő, mint lent a városban. Én meg csináltam, utána, karlendítés, belégzés mélyen, kilégzés, és éreztem, mit is, hogy ha látnám ezt a két embert egymás mellett, biztos jókat derülnék rajtuk. Az egészség volt Apám vesszőparipája egész életében, ezt szolgálta, erre tette fel az életét, segített megőrizni annak, aki hallgatott tanácsaira, és megpróbálta meggyógyítani azokat, akik hozzá fordultak bajukkal. Emlékszem parádés alakításaira, mikor gyerekként becsöppentem a rendelőjébe a Délivasútnál, és egyszerre négy-öt beteget szólított be a váróból. S ő, míg az egyik beteg az ingét gombolta, a másik a cipőjét fűzte, a harmadik feküdt az ágyon, a negyedik éppen befejezte a panaszkodást, párhuzamosan adott élet- vezetési tanácsokat, tartott irodalmi szabadegyetemet, alkohológiai tanácsadást (télen féldeci pálinka megengedett reggelente, értágitó és jót tesz az emésztésnek, mondta). Majd átváltott egy Petőfi-, Ady- vagy Szabó Dezső-idézetre, de szerepelt Sinka, Veres Péter vagy Illyés is repertoárjában, esetleg hosszabb fejtegetésbe kezdett az egészséges táplálkozásról, a cigaretta haszontalanságáról, vagy a túlzott szalonnafogyasztás ártalmairól. Közben lediktált egy-egy receptet, meghallgatta a panaszokat, és soha nem keverte össze sem az embereket, sem a bajukat, mindenkihez volt egy-két megnyugtató jó szava. (A váróteremben kis táblákra versidézeteket íratott, az egyikre máig emlékszem: „Lábujjhegyen, csendben járjatok. Durva zajt nem üssön ajkatok” Petőfi. Anyám emlékezete őrzi orvosi krédóját: „Nem receptet íratunk, gyógyszert rendelünk, hanem okosan panaszkodunk.”) Azt hiszem, a vasutasok a szívükbe zárták a doktor urat, különösen azért, mert mindig mindenkiről tudta, hogy kicsoda, aki megfordult nála, és hónapokra visszamenőleg, hogy mi a baja. Az agyában működő csodálatos személyi számítógépben tárolta ezernyi rekeszben a rászorulók gondját-baját. Ha betegek voltunk, mi, a gyerekei, őszintén kétségbe esett, aggódott értünk, és mindent elkövetett, hogy mihamarább felgyógyuljunk. Magára is nagyon vigyázott, kiegyensúlyozott, puritán életet élet. Korunk egyik emésztő népbetegsége mégis megtalálta, az öregedéssel egyre fokozódott depressziója. Amit rendszerint rövidebb-hosszabb felhúzott állapot előzött meg, amikor lázas szemekkel, felfokozott aktivitással működött. De most nem erről akartam mesélni, hanem arról, hogy mi ketten még sosem ültünk repülőn, ő talán már nem is fog, és engem is csak néha fog el a vágy, mégis van egy közös röpülős kalandunk. Aznap történt, amikor mentünk a hegyre, és a villamoson, a hátsó peronon álltunk, csak mi ketten, Apám és én. Gyerekkoromban még nyitott peronos villamosok közlekedtek a Városmajorban, és a sínpálya is rázott erősen. Nem csuktuk fel a vasrácsot, élveztem, ahogy bevág a friss budai szél, belekap a hajamba, és csak állok, kapaszkodás nélkül a peronon, kezemben könyvet szorítok és robogunk a fogashoz, és billegek, dülöngélek, mint a részegek. Apám kiált rám, hogy fogódzkodjak, én meg azt gondolom tizenkétéves öntudattal, megállók a lábamon így is, minek erre az egy megállóra kapaszkodni, és lépek a lépcső felé, ahogy elhagyjuk a Nyúl utcát, kettőt-hármat ránt a villamos rajtunk. Apám már ordít, kapaszkodj, fiam... én, meg huss, mint akit „seggbe rúgtak”, kiszállok a robogó villamosból, és ejtőernyő nélkül landolok az aszfalton, némi térdplezúrok keletkeznek a felhasadt nadrág alatt, és hallom Apám kétség- beesett üvöltését, mit csinálsz te büdös kölyök, és kiveti magát utánam a száguldó villamosból. Ő szerencsétlenebbül esik, megüti a hátsóját, hiába, a fokos és a hátizsák ilyenkor nem segít. A belenyilalló fájdalomról, meg a fájdalmasan vi- gyorgó pofámtól eltorzult arccal keni le az első pofont, és mérgében tajtékozva harsogja, az isten pofozza meg az ilyen hülye kölyköt. Csak aztán kérdezi, hogy mi bajom van. Semmi, feleltem szipogva, csak kiszakadt a nadrágom. Mondtam, hogy kapaszkodj, rivall rám, s közben derekát tapogatja. A fogason megbeszéljük a történteket. Kicsit sántikálunk a hegyen, ahogy ereszkedünk le a kertbe vezető ösvényen, ezúttal elmarad a szokásos légzőgyakorlat, amit nem bánok. Sebeink sajognak. De a közös röpülés örömét már senki nem veheti el tőlünk. (Dr. Modor Jván orvos a Haller u. 20- ban lakott 1944-2001 között. A szerk. megjegyzése.) Ferencváros LOBOGÓ TANUSZODA programja: Úszásoktatás kezdőtől haladóig! Felnőtt és nyugdíjas úszás! Hétvégén: családi úszáslehetőség Beiratkozás: 2001 augusztus 29-től folyamatosan a helyszínen. Cím: Bp. 1098. Lobogó u. 1. (József A. Ltp.) Telefon: 281-3335 v. 280-5994
