Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. január / 1. szám
10 Körkérdés EZREDFORDULÓ FERENCVÁROS AZ ÚJ ÉVEZREDBEN írtuk hibásan tavaly év eleji számunkban, az új évezred csak most kezdődött. Nézzük, mit értünk cl, mit hibáztunk, mit tervezünk. Célunk kettős volt és maradt: ez a kis újság tartalmazzon egyfelől minden lényeges helyi információt, önkormányzatit és civilt egyaránt. Másfelől legyen olvasmányos, ne puszta közlöny. Új rovatokat vezettünk be: helytörténet, egészségügy, sport, keresztrejtvény. Igyekszünk növelni a kultúra teijedelmét a lapban. A címoldal mindig egy kísérőszínes képpel indul, az újság első fertálya az önkormányzati információkat tartalmazza. Ide vontuk előre a részönkormányzati rovatot is. Áttértünk a tematikus szerkesztésre, a lap második harmada a hónap főtémáját járja körül (Ráday utca, a prostitúció, a József Attila- lakótelep, a kerületi kriminalitás, a ferencvárosi ünnepi játékok, kerületi nyaralási alternatívák, a Nagycsarnok, roma-kérdés, az Aszódi úti telep, karácsony, ezredforduló - ezek voltak tavalyi főtémáink). A közeljövőben a kerületi szociálpolitikát, majd Ferencváros irodalmi múltját és jelenét fogjuk vizsgálni. Az iskolaválasztás idején bemutatjuk a kerület oktató-nevelő intézményeit. Az önkormányzat támogatásával sikerült javítani a szerkesztőség technikai és anyagi munkafeltételein. A legfőbb kifogás munkánkkal szemben az volt, hogy nem fordítunk kellő súlyt a szimbolikus eseményekre, az ünnepekre, idén igyekszünk jobban odafigyelni ezekre is. Távol tartottuk a nagypolitikát kis laptól, idén is ezt tesszük. Nem egy lokális lap dolga, hogy azt a meghökkentően lapos gondolkozást, mely mindent fekete-fehérben lát, mindenhol ellenséget keres, és minden pohár vízben vihart szeret kavarni, illetve azt az eurázsiai tónust, ami a nagy- politikát jellemzi, helyi szinten képviselje. Javítani akarjuk a közönségkapcsolatainkat, ezért nagyobb súlyt helyezünk az olvasói levelekre és februártól délutáni fogadó órát vezetünk be minden hónap első hétfőjén 16-18 óráig (azaz az első február 5-én lesz). Idei tervünk, hogy javítunk a lap tipográfiai arculatán, szorosabb együttműködést alakítunk ki a ferencvárosi helytörténészekkel, és beindítjuk exkluzív sajtóklubunkat, a havonta egyszer ülésező Café Franzstadtot a szerkesztőség termeiben. Tíz éve a Vathy Zsuzsa szerkesztette Ferencváros próbaszáma azt kérte az olvasóktól, hogy érezzék sajátjuknak ezt a városrészt, érezzék, hogy érdemes tenni érte. „Hogy valamennyiünkön múlik, emberi lakóhely lesz-e belőle. ...Vegyenek rész Önök is a lap készítésében. írjuk együtt, mindenki örömére és hasznára a Ferencvárost.” Ez a mi kérésünk is. Tompa Imre főszerkesztő SZELÍD SZÁZAD Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa Az ezredforduló misztikumán túljutottunk azzal, hogy az elmúlt egy év alatt kettest írtunk a dátumban. A nagy élmény igazából az, hogy nem egy szúrós egyessel, hanem egy görbült, szelídebb, formásabb számmal kezdődik az évszám. Nagyon sokat jelentett számunkra az a változás, ami tíz évvel ezelőtt megindult az országban, mert abból, ami előtte volt, semmi jó nem kerekedhetett ki. A rengeteg adósságot, amin az akkor, viszonylagos jólétet nyertük, most meg kell ugyan fizetni, de ez már szabadság. Ebből már lehet valami. A szabadság nagy próbatétel, de örülünk annak, hogy valamilyen formája létrejött. Nincs eltiltva semmitől az ember, és végre megadatott a szellem szabadsága. Idővel majd anyagilag is jobb lesz. Alig több, mint tíz éve élünk itt. Szeretjük ezt a kerületet. A szemben lévő házban lakott Mikszáth Kálmán. Ebben a házban lakott Benedek Marcell. Az 1860-as években ez volt a város vége, innen már a szőlőskertek kezdődtek. Fáy Andrásnak az Üllői út mellett volt szőleje, ahol rendszeresen összegyűlt az értelmiség színe-java. Az akkor még Külső Stáció utcának nevezett Baross utcában vett magának telket Jókai Mór. A Három Pipa sarkon élt Arany János, aki nem szeretett itt lakni, mert sár volt, és a mindenféle jött-ment emberek között nem érezte jól magát. Rengeteg irodalmi emlék található a kerületben, és ennek már a tudata is örömmel tölt el. Én pont azért érzem itt jól magam, amiért Arany nem szeretett itt lakni. Vidéki vagyok és én Budapestet Alsórácegres külvárosának tekintem. Zsuzsa nem szereti a kerület nyüzsgését, mert csak úgy szeret dolgozni, ha csend és nyugalom van körülötte. Ó emiatt szívesebben élne egy inzultus-mentes, békésebb helyen. Nagy örömmel látjuk, hogy látványosan fejlődik a kerület. Mindkettőnket kitüntettek már a „Ferencvárosért” emlékéremmel. Én ugyan nem tudom, hogy mennyiben alkottam a kerületért, de Zsuzsa sokat tett akkor, amikor a kerületi lap első főszerkesztője volt. Folytatás a 11. oldalon! Nem mindennap ér meg az ember egy ezredfordulót. Az ezredforduló a körkérdések évadja is. Bár nem kedveljük a közhelyeket, jónak láttuk feltenni a kérdést néhány ferencvárosi alkotó értelmiséginek, művésznek és közéleti embernek, hogy 1. hogyan élte meg szerinte a magyar társadalom az elmúlt tíz esztendőt, 2. mi köti a megkérdezettet Ferencvároshoz, és 3. milyen személyes tervekkel- munkákkal vág neki az új évezrednek. Társ vagy farkas Ritoók Zsigmond Az ezredforduló - mint minden határpont - jó arra, hogy elgondolkoztasson: mennyivel jutottunk előbbre, nem a vagyongyűjtésben, nem az érvénye- sülésben, nem a hatalomban, hanem egymás segítésében? Szociál-, szociális, szocialista: oly sok mozgalom nevében szerepeltek az elmúlt században, és szerepelnek ma is ezek a megnevezések, melyek mind a latin socius szóból erednek. Ez a szó azt jelenti: társ. Ha visszatekintünk az elmúlt századra, azt kell látnunk: az ember a másik embernek sokkal inkább farkasa volt, mint társa. Pedig abban, hogy az elmagányosodott, görcsös gyűlölködésbe merevedett ember a fenti szavakat annyit emlegeti, az mutatkozik meg, hogy érzi: erre volna szüksége. Az, hogy milyen a jövő évszázad, a jövő évezred, nem utolsó sorban attól függ, hogy mennyire tud az ember a másiknak segítő társává válni. Annak, aki élete 71 évéből 67-et a Ferencváros belső területein élt le, itt élte át a világháborút, az ostromot, a forradalmat és sok egyebet, szinte minden házhoz fűződik emléke, s azokkal sok lapot tudna megtölteni. Ezért csak két épületet emelek ki, melyek meghatározóak voltak életemben: a Kálvin téri templomot, ahová gyerekkorom óta járok, s a Budapesti Református Gimnáziumot, amelynek régi épületében ( Lónyai u. 4/c) kezdtem, és új épületében (Kinizsi u. 1-7) fejeztem be középiskolai tanulmányaimat. Hetvenen túl az ember nem szövöget nagy terveket. Szeretnék hasznosan tevékenykedni, és előbb elmenni, semmint erre képtelenné válók. Ritoók Zsigmond
