Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. március / 3. szám
S • P • 0 • R • T Ifjú olimpikon - bronzéremmel Az ízig-vérig ferencvárosi családból származó Sári Tamás fiatal kora ellenére máris szép sportkarriert futott be. A két éve alakult Golden Skate jégtáncosa - Szabó Krisztinával az oldalán - egyelőre a junioroknál halmoz sikert sikerre. Az elmúlt két évben megnyerték a junior országos bajnokságot, és a nemzetközi mezőnyben sem vallottak szégyent. Járják a külföldi versenyeket; a fejlődésük egyenletes. Tamás és Krisztina jó kezekben van. Edzőjük Nagy Sándor, a sokszoros bajnok, Remport-Nagy jégtán- cospár férfi tagja, aki a balettmester Nagy Zoltánnal együtt egyengeti a pár pályafutását. A Szabó-Sári kettős még jövőre is junior korú. Nem hajtják előre az idő kerekét; szeretnék minél jobban kihasználni a korosztályos lehetőségeiket. A világbajnokságon még nem tündököltek, huszadikok voltak. Hogy sokan még ezt is eredményként könyvelik el, annak oka az, hogy a magyar jégtáncos írok az utóbbi időkben szinte mindig utolsók voltak az ilyen megmérettetéseken, ők viszont mintegy féltucat jégtáncost utasítottak maguk mögé. Az igazi nagy berobbanást Olomuc, Róma, Pizzoio és Kijev után az andorrai junior olimpia hozta számukra. A tizenegy, nemzetközileg is előkelő helyen jegyzett pár küzdelmében a győztes francia és az ezüstérmes lengyel kettős mögött a harmadik helyet szerezték meg. Ellenfeleik valamennyien idősebbek voltak; ennek tükrében még értékesebb a bronzérem. Sári Tamás, aki tizenhét éves korára világlátott ember lett, a miniállam nevezetességeiből csak a ?ép fedett stadiont, és a Pireneusokat látta. A 2500 méteres magasságban levő csarnokot valóban hatalmas hegyek vették körül. A városállamnál alig nagyobb országban a legnagyobb élményt valószínűleg az jelenthette számára, hogy éppen akkor érkezett meg a lelátóra édesapja, amikor az originálhoz szólították párosukat. A papa nem sajnált 100 órát vonatozni azért, hogy láthassa fiát és szurkolhasson neki. Ő az egyik legnagyobb szponzoruk. Nem nagyon büszke erre a titulusra, szívesen átadná másnak ezt a dicsőséget, mert a felszerelés roppant drága. Csak egy ruha 20-30 000 forintba kerül... A futbalon felnőtt szülő, akinek talán még a szíve is zöld-fehér, aktívabb egyik-másik jégmamánál. Rá viszont egy kissé másként hat a jeges közeg. A zaklatott munkanapok végén, vagy egy-egy idegesítő focimeccs után ő a jégpálya palánkja mellett nyugszik meg. Fia és Krisztina kiegyensúlyozottsága ad is okot a nyugalomra. A páros a jégen és azon kívül is szót tud érteni egymással. Nincsenek együtt sülve-főve - Tamás a dr. Antos István Közgazdasági Szakközépiskolába jár esti tagozatra; Krisztina a Bródy Gimnázium magántanulója - de azért szerveznek közös programokat is. Néhány - általában szakmai eredetű - parázs vitát leszámítva baráti viszonyban vannak egymással. Az összhangra nagy szükségük van. Sok időt töltenek együtt, távol a családtól. Gyakran versenyeznek külföldön, sokat edzőtáboroznak, és itthon is általában napi két edzésen találkoznak. Profi versenyzőkhöz hasonló tempóban élik az életüket. Az andorrai verseny után például pénteken érkeztek haza, szombaton és vasárnap már elindultak a Rozmaring SE Pepsi Kupáján - és nyertek. Edző nélkül - a második vonalban Kell egy csapat - mondta egykor Minarik, a mosodás. Együttesét (a filmbeli Csabagyöngyét), végül megalkotta, de történetének végkifejlete inkább tragédiába hajló volt. Kell egy csapat - fogalmazta meg szinte egyszerre néhány, a kosárlabdát kedvelő fiatalember, akik egy ideig csak a saját szórakoztatásukra játszottak. Az ő sztorijuk vége viszont lényegesen vidámabb befejezést ígér. A közös igényként létrehozott, és ma már az NB II-ben szereplő együttesük, akár a kerület egyik büszkesége is lehetne. A gárda a semmiből teremtette meg magát, és a szándékuk volt a legerősebb csapatot megalkotni. Ma a Ferencvárosi Szabadidős Sportégyesület színeiben játszanak, és a három csoportos NB II középcsoportjának kilencedik helyén tanyáznak. Igaztalanok lennénk viszont, ha azt állítanánk, hogy senki sem segítette a megalakulásukat, hiszen éppen Tomka Aladár, a kerületi önkormányzat egyik - már leköszönt - képviselője volt az, aki tiszteletdíját felajánlotta a szakosztály javára. Tudta, hogy jó célt szolgál a pénze. Két ikerfia, István és Márton is alapítója volt a ma már 12 fős szakosztálynak. Az ikrek több társukkal együtt a jónevű - korábban sokszoros bajnok - MAFC csapatában játszottak. A testvéreket kölcsönadta Csepelre a játékosokban bővelkedő műegyetemi együttes, ahol a fiúk motiváció híján úgy döntöttek, hogy abbahagyják a játékot. Megváltozott a közeg, közelgett az érettségi, így logikusnak tűnt ez a lépés. Amikor viszont újra egyenesbe kerültek a fiatalok, és még mindig örömmel töltötte el őket a palánk alatti játék, úgy gondolták, hogy újra megpróbálkozhatnának - szervezett formában is - a kosarazással. Jól ismerték egymást. A Zborai testvérek, Bence és Balázs valamint Botár László, Frey Márton, Wein András és Damai Zoltán valaha mind a MAFC sportolói voltak. Hozzájuk csatlakozott az egykori KSI-s és honvédos Szeder Szabolcs, majd - többek között - Pálfy Tamás is, aki az Apáczai Csere János Gimnázium csapatában játszott. Egykori edzőjük, Kákonyi Lehel biztatta, segítette őket. A tréner később NB I-es csapatokhoz került, vidékre költözött, így a fiúk edző nélkül maradtak, de ettől függetlenül hetente kétszer edzenek rendületlenül. Igazi amatőrök. Még a szakosztályvezetői tisztet is egyikük, Darnai Zoltán tölti be. A mérkőzésekre két vagy három autóval, a maguk szervezte módon utaznak. Biztosan előrébb tartanának a bajnokságban, ha nemcsak kedden és csütörtökön tudnának edzeni, de egyelőre a költségvetésükből csak ennyi futja. Annak is nagyon örülnek, hogy “szakosztályvezetőjük", aki az ÍRÓGÉP CENTRUM-nál dolgozik, a munkahelyétől kapott szerény kis összeggel meg tudta könnyíteni a csapat költségvetését.. Nagy Ákos 23
