Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. november / 11. szám

• Járva a gyártelepi kolónián, csak tébláboltam a sok keserűség kö­zepette. Az emberi keserűségen, az építészeti nyomoron túl mintha az Eső­csináló Isten is ide zúdította volna min­den bánatát, minden büntetését; áll a víz mindenütt. De a csatornák nem eb­ből az alkalomból dugultak el; hogy mi­kor s mi alkalomból, erre ma már senki sem emlékezik. Jelenteni kéne, de akkor lebuk­nánk - mondja Józsi; - és akkor me­gint nem volna lakásunk. Lakás? Aligha lehetne visszakövet­ni az időben, hogy az építmény padlás­terében a hevenyészett s most már le- dönthetetlennek tűnő falakat ki emelte- emeltette, s a szűkös, levegőtlen tere­ket ki nevezte el lakásnak, bérlakásnak. A földszinten sem jobb a helyzet; ég és föld között itt nincs különbség. Ferenc és Márta már hat gyereket nevelt föl itt, a környéken lakásról la­kásra járva, ha úgy hozta a kényszer, az alkalom, közülük kettő még most is velük éli a koravén gyerekkort; a többi jó helyen van, mondja Márta, aztán a hétvégére éppen hazalátogató Ernőre mutat, ő a legdolgosabb. Ernő éppen újrafesti a lakás falait; fehérre szeretné meszelni, de ezek a falak már sosem lesznek olyan fehé­rek, mint amilyenről álmodik az ember. József és Márta fiatalságát négy gyerek boldogítja, de keseríti is; a kis Emese cukorbeteg, Béla járáshibás, az ötéves Marika még a mai napig sem akar beszélni. Marika tán így tiltakozik a testi-lelki nyomor ellen. Marika tán ébren álmodik valami­ről, amiről nem akar beszélni, nehogy kinevessék; meglehet, egy szép lakás­ról álmodik, fehér és virágmintás falak­ról. Pénzről, ami itt sosincs. Boldog­ságról, amit itt mindig megkeserít a ki- látástalanság. Lakásról álmodik János és Zsu­zsanna is. A törvény szerint semmi esély arra, hogy valaha is meglepjék őket egy „kiutalással”; de a törvényt ők nem ismerik - s nem ismerik el; sze­müket elkendőzik, fülük csak a számuk­„Vajon s mikor lészen...” Földönfutó volt az istenadta, Bornemissza Péter, s költő ráadásul, hogy emlékeztes­sen bennünket még most is olvasván, emlékeztessen föl­dönfutásra, otthontalanság- ra, keserű kenyérre... „ Vajon, s mikor lészen jó Budában lakásom...” Otthontalanságunknak vége mikor szakad? Lakni mikor tudunk, s mikor nyugodtan? Emberhez méltó lakásunk mikor lesz? ra kedvezőt fogadja be. Faluról költöz­tek ide, birtokba véve egy éppen meg­üresedett zugot. S visszaút nincs, falusi házuk is bérlemény volt, düledező vis­kó, amit távozásuk után gondosan el­egyengetett a dózer. Munkájuk nincs, segélyre nem jogosultak, lakásigényük nincs, nem is lehet, mert nem felelnek meg az ehhez szükséges formai köve­telményeknek; csak úgy, „névleg" meg ki fogadná be őket, kihez jelentkezhet­nének be, hisz rögtön odazsuppolná őket a hivatal... De János és Zsuzsanna perlekedik; márpedig nekik jár egy lakás! Ha más nem, akkor hivatalosan jár nekik ez, amit feltörtek, amibe beköltöztek. Hogy jogtalanul? Rendes ember itt úgysem telepedne meg, mondja János, nekünk ez is több a semminél. A díjbeszedő itt rendre megjelenik; nem mindenki fizet, de János és Zsu­zsanna - ne firtassuk, miképp - meg­szerzi a szükséges forintokat: fizetik a lakbért, fizetik az áramot, a vízhaszná­latot... Akkor most mi van? Akkor most, innét nézve, az van, hogy Jánost és Zsuzsannát „kvázi” bér­lőnek ismerik el, ilyenképpen bérlőként mégiscsak nyilvántartásba vétetett a család. Igen ám, de... Az emberek kifogyhatatlanok a sza­vakból; a keserűség leírhatatlan; figye­lemmel ritkán tekintenek erre az isten- hátamögötti helyzetre; a bajok orvosol­hatatlannak tűnnek, a kezelés évtize­dek óta tüneti kezelés. Saját erőből ki­lépni ebből az állapotból aligha lehetsé­ges, csak kevés embernek sikerül. Per­sze, egy idő után az ember már nem is törekszik ilyesmire. Magába szippantja, fölfalja a nyomor; megszokja, megbé­kél vele, a feltörő szavak lassan szán­dék nélküli dohogássá, acsargássá vál­nak, egyre gyakoribb és harsányabb a káromkodás. És munka továbbra sincs, ha valahonnét csurran-cseppen némi pénz, az már ünnepszámba megy, a hivatal statisztikát mutat és törvénye­ket, a segély elakad, alapad... És az embernek már vérévé válik a meggyőződés, hogy őrá most már me­gint csak az Esőcsináló Isten figyel; mert mindig ide, éppen ide zúdítja min­den bánatát, minden büntetését. Zuhog, zuhog az „áldás” ég és föld között. És még az az istenadta költő is olyasmit írt, hogy ránkmaradjon, hogy emlékeztessen bennünket földönfutás­ra, keserű kenyérre. „ Vajon s mikor lészen..." Az esőfüggönyön átvijjog egy kö­zelítő szirénahang; az ajtókat gyorsai kulcsra zárják, csöndre intik a gyere­keket s a vendégeket figyelmeztetik: „aztán tartsd a szád, haver...” Herceg Árpád Szeretne elfogadható áron jó árut kapni pénzéért?^ Jöjjön el hozzánk! Amit kínálunk: Desszertek, cukorkák, csokoládék, csokoládés drazsék, kekszek, ropik, kakaóporok, kandírozott gyümölcsök, teák, vitaminok, rot ring típusú és egyéb’ceruzák, tollak. Viszonteladóknak árengedmény, más vevőinknek kínálatunkból naponta változó árengedmény. Címünk: Budapest, IX. Mester u*27. Tel/Fax: 215-48-54 HORVÁTORSZÁGI ÁRUK DISZKONTJA Számunkra az elégedett vevő a legjobb garancia ^ az újabb vásárlásokra! j & ; DISZKONT hl ÁRUHÁZ Kis- és nagykereskedés Ízelítő néhány árunkból: SOPIANAE SYMPHONIA MULTIFILTER TOMI KRISTÁLY 2,4 kg WC-PAPÍR Crepto TOLDI PAPUCS 54,40 Ft-tól 58,- Ft-ig 50,20 Ft-tól 53,- Ft-ig 74,70 Ft-tól 78,- Ft-ig 289, - Ft-tól 350,- Ft-ig 45,- Ft-tól 50,- Ft-ig 50,15 Ft-tól 50,50 Ft-ig 290, - Ft-tól 350„- Ft-ig Ezenkívül elem, édesség, állateledel rendkívül kedvező áron kapható üzletünkben. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Nyitva: H-P 7—16-ig Sz 7-12-ig Címünk: IX. Tűzoltó u. 2. Tel.: 215-6922 Vili. Szövetség u. 43. Tel.: 142-6375 XIV. Csömöri u. 17-19. Tel.: 163-7091 XIV. Nagy Lajos király út 155. Tel.: 183-4663 XVIII. Lakatos u. 65. Tel.: 158-8511/79 mell. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom