Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. december / 12. szám
Alagút vagy villamos? Érdekes vita zajlik tavasz óta a fővárosban, amelyben a Ferencváros is érdekelt. A Duna partján lévő, és a Világkiállítás költségeinek részbeni fedezését szolgáló telkek kezelőjét, a Világkiállítási Programirodát zavarja a HÉV látványa, és a tudat, hogy jobb üzletet lehetne kötni a vágányok felszedése után. A Fővárosi Közgyűlés már elhatározta, hogy eltünteti azokat, a vita azon van, hogy csak a föld alá süllyesszék-e, vagy teljesen eltakarítsák onnan a HÉV-et. Az utóbbi változat a Boráros tér és a Kvassay út között a mai villamospályán, majd egy rövid átvezetéssel a csepeli HÉV sínjein zajló villamosközlekedést jelent. Milyen szempontok alapján lehet eldönteni ezt a kérdést? Érdemes áttekinteni az azonnali és a távlati költségeket, a tömegközlekedési kapcsolatokat, a hálózatra gyakorolt hatást, a várható utasforgalom alakulását, a várakozási és utazási időket és az esetleges másodlagos hasznot. Különféle törekvések, elképzelések - közöttük a Világkiállítás és a belváros déli irányba való elnyújtása - új szerephez juttatják, juttathatják a Soroksári út mentén fekvő ipari területeket. A régi nagy üzemek várhatóan összezsugorodnak vagy kitelepülnek, s a felszabaduló telkeken egy vegyes intézményi, lakó- és ipari övezet alakulhat ki. Az átalakulás, amelyet a Hungária körút kiépítése és a Lágymányosi híd is ösztönözni fog, várhatóan új igényeket támaszt a tömegközlekedéssel szemben is. A Boráros tér és a Közvágóhíd, a Ráckevei HÉV végállomása között a mainál több utasra lehet majd számítani mind a Duna felől, mind pedig a Ferencváros belsejéből. Ami a fejlődésre gyakorolt közvetett hatást, és a tömegközlekedés alakulását illeti, a Soroksári út megerősített villamoskapcsolata mind Csepellel, mind a Belvárossal előnyösebb, mint a mai nyomvonal és a HÉV-üzem fenntartása. A földalatti HÉV ugyanis szinte semmit nem elégít ki a Boráros tér és a Lágymányosi híd közötti részen megjelenő utazási igényből. De jobb ez a megoldás a hálózatot tekintve is. Ma a Duna-part és a metró között a 24-es és a nagykörúti 4-6-os villamos ad kapcsolatot. Aki Csepelről jön, az a Boráros téren átszáll, és úgy jut el a metróhoz. De Budára sem nagyon utazhatnak másképp a csepeliek, mint a Boráros téren át. A Csepelről jövő villamos viszont nemcsak a Petőfi híd felé kanyarodhat, hanem felmehet a Lágymányosi hídra, vagy elfordulhat a Haller utcán a Nagyvárad tér felé. Közvetlen villamos- járat Csepel és Buda között! (Ennél jobb csak a Galvani úti hídon átmenő 1-es villamos lehetne.) A föld alá süllyesztés ezt örök időkre meghiúsítaná. Előnye viszont az alagútnak a Duna- parton az utóhasznosítás: a tetejére utat lehet építeni. A Lágymányosi hídtól délre induló rakparti út egészen az Árpád hídig vezethetne, átvéve az átmenő forgalom egy részét a Hungária körúttól. Azoknak, akiknek az útépítés, a minél több autó jelenti a felemelkedést, egy ilyen lehetőség bizonyára rokonszenves. Mégis meggondolandó, hogy milyen hatással lehet a volt MÁV pályaudvar területén beruházni szándékozókra. Ha ugyanis a HÉV nem kívánatos ezen a részen, akkor feltehetően az alagút felett haladó közút sem lenne az. Tehát csak a sínek végleges eltüntetése értékelheti fel számottevően mindazokat a telkeket, amelyeket ez a keskeny sáv ma elvág a Dunától. Sőt, ezáltal a Lágymányosi híd és a Kvassay út közötti szakaszon egy nagyobb, egybefüggő terület is kialakulhat, amelyet ma még kettévág a HÉV pályája. Számítások szerint a villamosra való áttérés rövid távon drágább, mert - mai áron több mint hárommilliárd forintért - mintegy 27 új villamoskocsit is meg kell vásárolni az üzembehelyezéshez. Ha figyelembe vesszük, hogy hat éven belül mindenképpen - a lesüllyesztett változatnál is - szükség van a váltásra, akkor ez a hátrány erősen viszonylagossá válik, hiszen mindössze néhány évvel odázható el a beszerzés. Pontosabban, tekintve a BKV villamosparkjának állapotát, talán még annyira sem. Felmerülnek a vitában olyan elképzelések is, amelyek az utasforgalom, az utazási igény tizenöt-húsz éven belüli megháromszorozódásával számolva, ezen a vonalon könnyűmetró, könnyű városi vasút beindítását tartják szükségesnek, ami pedig csak a felszín alatt haladhat a megfelelő sűrűséggel. Ha elfogadjuk ezt „...több utasra lehet majd számítani" az előrejelzést, akkor persze érdemes az alagutat megépíteni, mint olyan műtárgyat, amelyre egyszer mindenképpen szükség lesz. Ez az érvelés azonban ott sántít, hogy még azt sem nagyon lehet tudni, ma mire volna igényük az utasoknak, merre utaznának, hát még a jövő század tízes-húszas éveiben... Az ilyen indokolások, elképzelések mögött két rejtett elv van. Az egyik az utazások állandó, megszakíthatatlan növekedése, a másik pedig, hogy az igények egy-egy útvonalhoz tapadnak. Az elsőre egyelőre rácáfol az, hogy például a csepeli HÉV-en csúcsidőben utazók száma az utóbbi években folyamatosan csökkent, és már az óránkénti 5000 utast sem éri el. A másik feltevést, azt, hogy mindenki a Boráros ténre és csak oda igyekszik, csak egy kikérdezéses, az utazás megkezdésének és befejezésének helyét is rögzítő felmérés tudná részben vagy egészében igazolni, ilyet pedig az utóbbi években nem végeztetett a Főpolgármesteri Hivatal. A mai és a jövőbeni utast az érdekli, mennyit kell gyalogolni, hányszor és mennyire kényelmetlenül kell átszállni, milyen gyakran jön a villamos, autóbusz, HÉV, metró és milyen gyorsan jut el vele egyik helyről a másikra. A gyaloglást és az átszállások számát illetően a többség számára feltehetően a Soroksári útra való átterelés a kedvező. A várakozási idő lerövidül - gyakrabban jár a villamos, mint a HÉV -, az eljutási idő viszont valamivel hosszabb mint most: a HÉV teljes menetideje 17 perc, a villamosé legfeljebb 21. Ez azonban akkor is ennyi, ha az alagútba helyezett síneken járnak a villamosok. Világkiállításhoz kapcsolódó kerületi részletes rendezési tervben még csak a Soroksári úti változatról van szó. A ferencvárosiak számára továbbra is ez a már egyszer elfogadott megoldás látszik jónak, s ha a Fővárosi Közgyűlés az alagút mellett dönt, akkor rá kell vennie a kilencedik kerületi képviselőket álláspontjuk, és a terveket jóváhagyó rendelet megváltoztatására. Vajon van-e erre eszköze? Vargha Márton 7
