Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1992. november / 11. szám

A nyugdíjasklub legnagyobb eseménye "Két nagy szülinapot tartottak nemrégiben a Ráday u. 58. Nyugdí­jas Klubban. Ez volt az eddigi legna­gyobb ünnepség az idősek otthoná­ban. A legfiatalabb nyugdíjas, Ernő 60. a legidősebb, Margit néni 95. szü­letésnapját ünnepelték. A nem min­dennapi eseményre izgatottan ké­szültek a még mindig fiatalos, vidám­ságot kedvelő "örökifjak". A köszöntők, versek, énekek sorát a IX. kér. Polgármesteri Hivatal képvi­selőjének ünnepi beszéde zárta. A klub vezetősége megvendégel­te az ünnepeiteket, a többi nyugdí­jast, és a meghívott vendégeket. A köztiszteletnek örvendő Margit néni emeletes tortát, sok-sok virágot és ajándékokat kapott. Ezeket megkö­szönve ismert, majd saját verseit szavalta, ami folyamatos, szépen hangsúlyozott volt. Mindenkit megle­pett a 95 éves egyszerű asszony szellemi frissessége. Ám a csodálko­zás akkor volt a legnagyobb, amikor táncra perdült, és mindenkinél für­gébben, gyorsabban táncolt. Ernő alig tudta követni a táncban. Már a 100. születésnapjára tervezgette az ünnepi műsort, rendelt fotóst, vide­óst, megígértette többekkel, hogy el­jönnek a nagy szüli-bulira, ám a Sors közbeszólt, néhány héttel később örökre elaludt. Szomorúan kísérték utolsó útjára - rokonság híján - klub­társai, tisztelői, csodálói... Virágos udvar a Dandár utcában A Dandár utca 26. "tiszta, rendes ház", mint ahogy a békebeli felirat a kapu alatt hirdeti. No, ne gondoljon senki frissen tatarozott elegáns épületre, szép nagy lakásokkal. Az egykori katonai börtön udvarán valódi rózsakert van, színpompás virágokkal, árnyatadó lugassal. A ház önkéntes kertésze a házban lakó Szabó János nyugdíjas. Fondor a latban Úgy kerültem bele, mint Pilátus a Krédóba. Közérthetőbben: sza­bálytalanul parkoltam a Bakáts téren, no, nem azért, mert nem volt hely, hol "mecsboxomat" szabályosan is leállíthattam volna, nem. Hely volt és van, merthogy 8-18 óráig a Bakáts téren most már fizetőparkoló működik. S ez nekem közgazdasági szempontból éppen nem jött jókor - így aztán annak rendje s módja szerint leparkoltafn a fizetőparkoló létét-tényét jelző tábla ELŐTT. De hiába. Kocsim szélvédőjén üzenet várt: "T. Uram (Hölgyem) Ön járművét a Fondorlat ”92 BT fizetőparkoló­jában állította le, melynek nyitvatartási ideje: Hétfőtől-péntekig 8-18^- ig. Kérjük, hogy ez idő alatt tegyen eleget fizetési kötelezettségének (keresse mozgó díjbeszedőnket). Ellenkező esetben kénytelenek va­gyunk a további lépéseket megtenni. Köszönettel: Fondorlat "92 BT" No, nem vagyok én egy kekec, ha nem muszáj, és leperkáltam a zsozsót, még ha a tábla előtt parkoltam is, ilyenképpen leróttam méltó büntetésemet az amúgy szabálytalan parkolásomért. S eltettem em­lékbe az udvarias fogalmazású, de némi nyelvtani bizonytalanságról árulkodó cetlit. (Aki legalább négy nyelvtani ügyetlenséget felfedez az idézett szövegben: meghívom egy kávéra szerkesztőségünkbe, s ezen meghívásban benne rejlik bizonyos munkaajánlat a figyelmes olvasók­nak.) S ha netán a Fondorlat BT szponzorálni akarná lapunkat ezen ingyenreklám nyomán: ne tegye! Az erre szánt pénzt felajánljuk a tér takarítására. Láthatóan ráfér. h.á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom