Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. november / 2. szám
Látogatás a kerületi szociális foglalkoztatóban gad. Az idegen figyelmét elsősorban a különféle gyermekjátékok rendezése, összerakása ragadja meg. A mágneses mozaik nevű játékkal foglalkozóknak az a dolguk, hogy a gyártó cégtől ömlesztett állapotban érkező színes játékelemeket meghatározott formában dobozba rakják. Mások már több figyelmet igénylő munkát végeznek, nagyon mutatós hobbi-autókat szerelnek össze és dobozolnak. Az intézmény harmadik és egyben legnagyobb egysége a papírrészleg. Itt könyveket, brosúrákat ragasztanak, kötnek, fűznek és sok egyéb apró papírmunkával foglalkoznak. A gépi szakmunkát természetesen képesített, főfoglalkozású szakemberek végzik, a rutinmunka pedig a többiekre marad, akik a begyakorlottság biztonságával, gyors mozdulatokkal hajtogatnak, ragasztanak, teszik fel a borítót. A rövid üzemlátogatás után az igazgató, valamint Petőházi Gábor műszaki vezető és Györkei Lajosné szakszervezeti főbizalmi társaságában beszélgetünk a látottakról, az intézmény 12 éves múltjáról, a jelenlegi eredményekről, gondokról. Legtöbb szó azonban a jövőről, a hogyan továbbról esik. E falak között a kérdés nem úgy vetődik fel, hogy van-e jövője az intézménynek. Kell, hogy legyen, a gazdasági élet bármilyen változása esetén is! A foglalkoztatás folytonosságát az itt dolgozók számára mindenképpen biztosítani kell, hiszen ezek az emberek csak itt, szociális gondoskodással védett körülmények között számíthatnak anyagi és erkölcsi megbecsülésre. Éppen ez, a gondoskodás szükségességének tudata késztette annakidején a kerület vezető szerveit arra, hogy létrehozzák, fejlesszék, s közel 400 fő foglalkoztatására tegyék alkalmassá ezt az intézményt. A három főből álló „vezérkar” egyöntetű véleménye szerint előbb-utóbb belső átszervezésre lesz szükség. A jelek szerint ugyanis a velük üzleti kapcsolatban álló nyomdák egy része gazdasági és kényelmi szempontokat figyelembe véve fejleszti saját kötészetét, s akkor majd nem tart igényt a szociális foglalkoztató munkájára. De mint minden bajból, ebből is lesz kiút, mégpedig a textilrészleg fejlesztésével, mert ennek van a legnagyobb jövője. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Egy részleg tevékenységének felfuttatásához sokminden kell, így például új megrendelők, új termelőeszközök, több nyersanyag és nem utolsó sorban új munkaerő. Függetlenül minden jövőbeni fejlesztési tervtől, ez utóbbi már most is igen jól jönne, s nagyban segíteni a szociális foglalkoztató pillanatnyi helyzetének javítását. Ezúton is kérik az intézmény vezetői a kerület idős, de még munkabíró lakóit, hogy jelentkezzenek, próbálják meg hasznosítani ráérő idejüket, maradék erejüket, maguk és a közösség javára. A kerületi állami és társadalmi szervek évről-évre többet fáradoznak az idősekről való gondoskodás érdekében. Ezeknek az erőfeszítéseknek azonban csak akkor lesz valódi, tdljes értelme, ha azok, akikért az áldozatot hozzák, mind többen és többen el is fogadják a feléjük nyújtott segítő kezet. Varga Benedek FERENCVÁROS 5 Fotó: Koppány
