Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1979. november / 2. szám
kapun át hozzájutni. Többletmunkát vállalunk, fusizunk. Világos, hogy ragaszkodunk a különpénzekhez, hangoztatjuk a .jogainkat”, de ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk: a közösség látja a kárát. Rozner István, Főv. Vas- és Edénybolt V.:- Az érdekek között néha nagyon nehéz eligazodni. Mi a szeptemberi vásár idején 600 forintért árultuk a korábban kétszer annyiba kerülő fürdőkádakat. A vállalatnál mégis azt mondták: érdekünk, mert csökken a raktárkészlet. Ezeket a kádakat annak idején, valaki megvette, lehet hogy akkor meg az volt a vállalati érdek! Mi meg, akiknek el kellene adnunk az ilyen és hasonló árut, hiába mondjuk, hogy nem jól van ez így, ezért felelősségre kéne vonni valakiket. Ferencváros: - Az üzemi demokrácia fórumainak működtetésében, a dolgozók érdekképviseletében jelentős szerepük van a szakszervezeti szerveknek és funkcionáriusoknak. A szakszervezeti jogkörök, a beleszólás lehetősége kibővült. Tudnak-e élni nagyobb lehetőségeikkel a szakszervezeti aktivisták? Hudák László, Ferenc Távbeszélő Üzem:- Sokat beszélnek a „partnerségről” mostanában. Szerintem a szakszervezeti bizalmiak még mindig nem tudnak vitaképes partnerei lenni a gazdasági vezetőknek. Nincs elég információjuk. Könnyen sarokba szorulnak a vitában. Elhiszik, hogy vannak általuk nem ismert „szempontok”. Szerintem egyszerű emberi bizonytalanság ez náluk. Nem ismerik pontosan a jogaikat és a kötelességeiket. Boros József né, BUCSOK:- Már, aki nem ismeri. Ezt sem lehet általánosítani. A bizalminak az a dolga, hogy harcoljon az igazáért. Nálunk egy kolléganőnket Munkaérdemrendre javasolta az üzemvezető. Megkérdezett engem, a bizalmit. Mondtam: kitűnő munkás, de azért még nem kell kitüntetni. Azután még két embert javasolt. A végén egy negyedik kapta a kitüntetést. Ha élünk a jogainkkal, meg tudjuk indokolni, amit képviselünk, akkor kizárt, hogy ne legyünk partnerei a vezetőknek. Mészáros Sándor, Főv. Vegyesipari Javitó és Szolgáltató V.:- Az információ-hiánynak sokszor magunk vagyunk az okozói. A bizalmiakat mindenhol jócskán ellátják jelentésekkel, elemzésekkel, meg sok minden mással. A brigádvezetők is kapnak szépen belőlük. De nem nagyon használják. El sem olvassák, el sem olvastatják. Pedig mekkora vitákat lehetne kavarni egy-egy ilyen anyaggal, ha alkalmas időben - ebédkor, sakkozás, ultizás közben - „bedobnánk” a témát. Nem nagyon merjük, félünk „kiröhögnek” vele. Megyünk azokkal, akik úgy gondolják: a vonalas szöveg az értekezletekre való. Ott mindenki elmondja, amit gondol. Felírják, ahogyan kell, aztán el is felejtik, ahogyan szokták és kész... Ha akarnánk, azért megpróbálkoznánk vele, csak valakinek el kéne kezdeni! Simonyi Béta, Főv. Vegyesipari Javító és Szolgáltató V.:- Azt gondolom: a munkahelyi demokrácia akkor élő és tartalmas, ha mindannyian nagyon komolyan vesszük. Ha a munkahelyeken a vezető és a beosztott kölcsönösen bízik a másikban. Ha a beosztottak látják, komolyan veszik őket, megvalósítják a javaslataikat, választ kapnak a kérdéseikre, megoldják a gondjaikat, akkor nem húzódnak vissza, nem lesznek közömbösek, mint ahogyan erre is hallottunk példát. Azoknak viszont, akiket a kollektíva tisztségekkel ruházott fel, kötelességük a Fotó: KORCSOG ERNŐ legjobb tudásuk szerint végezni a dolgukat. Ha valaki nem érti, ne vállalja. Vagy, ha vállalta, legalább igyekezzen beletanulni. Sokféle álláspont ütközött a pár órás beszélgetésben. Jót, rosszat egyaránt hallottunk. A példák önmagukat minősítik. Ki mint él, úgy ítél! - tartja a közmondás. Amelyik munkahelyen sok a gond, ott a reakciók is élesebbek. Ahol jobban mennek a dolgok, eredményesebb, szervezettebb a munka, a munkahelyi demokrácia is hatékonyabban működik, de megvan az önelégültség veszélye is. A jól végzett munka mindig biztonságot, önbizalmat ad vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Akik elégedetlenebbek voltak másoknál,az eredményes, hatékony munkát hiányolták és ebben igazat adhatunk nekik. Mint minden vita, ez sem tükrözhette a probléma egészét a maga árnyaltságában, sokrétűségében. Metszete, egy kis része annak, amit munkahelyi demokráciának mondunk. Akik megszólaltak, véleményt mondtak munkahelyük dolgairól, másoknak egyaránt beszéltek. Abban, amit elmondtak, tükröződnek a szocialista demokrácia fejlesztésében elért helyi eredményeink, de kitűnnek a nehézségeink is. Megtudtuk, hogy itt-ott még sok szubjektív gátja, objektívnek látszó akadálya van a munkahelyi demokrácia jobb érvényesülésének. A sok gondolatébresztő, figyelmet érdemlő megállapításból egy fontos következtetés mindenképpen kínálja magát: eredményeink harc közben születnek, s közben átmenetileg kedvünket szeghetik, nehézségeink támadhatnak, mégis tovább kell lépnünk, mert a társadalom egészének érdeke ezt követeli mindenkitől a maga területén. Mint, ahogyan e vita részvevői, a szerkesztőség sem tekinti lezártnak a témát. Későbbi lapszámainkban - olvasóink véleményét, hozzászólásait figyelembe véve vissza fogunk térni a kérdésre. FERENCVÁROS 7 V
