Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 1. szám
MUNKAVERSENY — Korszerűsítsük együtt az iskolák világítását! Akik a legtöbbet tették az Ifjúmunkás utcai iskola új világításáért: Szabó Béla gépkocsivezető. Bujáki Ferenc szerelő, Horgos Péter műszaki ellenőr, Makai János kezelő, Adamecz Péter tervező. FÜSI GYÖRGY felvétele A RAMOVILL Szolgáltató Szövetkezet 260 dolgozója vesz részt a brigádmozgalomban, ez a szövetkezet létszámának 80 százaléka. Tevékenységük tavaly csaknem Ő0 millió forint túlteljesítést hozott. A brigádmunka eredményei közül sok szép példát lehetne felsorolni, de most csak az évenként kétszer szervezett kommunista szombatokra utalunk. E szombatok eredményei — az anyagiakon túl — elősegítik egy- egy brigád baráti, emberi kapcsolatainak, közösségi magatartásának formálását. A tavaszi kommunista szombat ellenértékét a munkabért a tanács kerületfejlesztési alapjára utaltuk át, az őszit szövetkezetek lakásépítését segítő alapjára. Az utóbbiból évente egy-egy dolgozónk 25 éves, kamatmentes hitelt kaphat. 1977-ben a brigádok összefogásával a szövetkezet az Ifjúmunkás utca 1. szám alatti iskola világításának korszerűsítését vállalta. A szövetkezet elnöke, Karlovits János, a kerületi pártbizottság ülésén tette meg a dolgozók nevében ezt a felajánlást, és kérte a kerület üzemeit, intézményeit, csatlakozzanak kezdeményezésükhöz. Tavaly augusztus 19-én, a kerületi tanács elnökének és az iskola igazgatójának jelenlétében adtuk át az Ifjúmunkás utcai iskola korszerűsített világítását. A munka nem volt köny- nyű, hiszen csak a nyári hónapokban dolgozhattunk, de brigádjaink lelkes, odaadó munkájával időre végeztünk. (A lámpatestek gyártásával sok segítséget kaptunk a Fénycső Világítástechnikai Szövetkezettől.) Ebben a munkában 60 emberünk vett részt, 974 óra fizikai munkát teljesítettek. E munka értéke megközelítette az 500 ezer forintot. Brigádjaink az idén újabb iskola világításának korszerűsítését vállalták. A szervezési, anyagbeszerzési, tervezési munkát már elkezdtük. Az iskolák világításának korszerűsítése mindannyiunk ügye, ezért örülnénk, ha kerületünk más brigádjai is vállalnák egy-egy iskola világításának átépítését. BERTELE OSZKÁR a RAMOVILL szövetkezet pártszervezetének titkára II segítség mindig jókor jön A Koppány utcában van a Fővárosi Szerelőipari Vállalat központja, mintegy ezerkétszáz ember munkaadója. Mi a teendője ennek a vállalatnak? A fővárosi középületek, kórházak, iskolák, óvódák, bölcsődék elektromos és épületgépészeti munkáinak elvégzése: a fűtés-, szellőzés-, gáz- és vízszerelés, valamint a lakótelepek villamos hálózatának építése, javítása. Jenes Pál versenyfelelős kimutatást tesz elém, amelyből az első pillanatra is megállapítható a fejlődés: 1964- ben 9 brigád versenyzett, négy évvel később 59-et értékeltek, 1974-ben pedig 108- at. A múlt esztendőben 113 brigáduk csatlakozott a csepeliek felhívásához. — Nehéz közülük bármelyiket kiemelni, valamennyi példamutatóan dolgozott, a társadalmi munkában is kitűntek — mondta Énekes László elektromos építésvezető, a vállalat pártalapszervezetének szervezőtitkára. — A kerület többi üzeméhez hasonlóan mi is évente két alkalommal szervezünk kommunista műszakot. Tavaly például 183 ezer forintot utalhatott át a vállalat a kerületi tanács napközi és óvó- dafejlesztési alapjára. Két évvel ezelőtti eseményt idéz fel a versenyfe- lelös. A Soroksári út 72-ben levő hetes bölcsőde kazánja felmondta a szolgálatot. Se vállalat, se kisiparos nem vállalta a javítást. Azt mondták: helyrehozhatatlan újat kell venni. De a tanácsnak akkor nem volt pénze erre. A legjobbkor jött Balázs Árpád fűtésszerelő brigádjának bejelentése: megnézik a kazánt, hátha tudnak valamit kezdeni vele. Szabad időben, szombaton és vasárnap addig bütykölték, hogy teljesen rendbehozták, azóta is karbantartják. A Soroksári úti bölcsőde KÖRZETI NÉPFRONTBIZOTTSAGOK ALAKULTAK EGYRE TÖBBEN I A népfront VI. kongresszusának állás- foglalásai hosszú időre megszabták tennivalóinkat, amelyeket társadalmunk és közéletünk fejlesztésének érdekében kell elvégeznünk. Egy mondatban összegezve: a legszélesebb társadalmi összefogással kell segítenünk a szocialista építés munkáját! Feladataink — tartalmilag és minőséI gileg is — úgy megnőttek, hogy szükségessé vált népfrontcsoportjainak átalakítása az ott dolgozók számának növelése. Kerületünkben hét területre osztottan hét népfrontcsoport működött, áltaI Iában 7—8 vezetőségi taggal, a többség nyugdíjas. Alapvető célunk volt a fiatalítás, az. hogy a bizottságok összetétele a lakosság rétegződését is megfelelően tükrözze. Kerületünk lakossága az utóbbi években 8—9 százalékkal csökkent, az átlagéletkor és a nyugdíjasok aránya viszont nőtt. A lakóterületi pártalapszervezetek és a társadalmi szervezetek ajánlásai elvezettek bennünket azokhoz, akik felkérésünkre közénk álltak. A IX. kerületben tizenkét körzeti bizottságot szerveztünk, ezek átlagos létszáma 21-re gyarapodott. A József Attila-telepen például 55 tagú bizottság működik, hozzájuk tartozik négy 11 fős csoport. Ez együttesen mintegy háromszáz aktívát jelent, ami ötszöröse az előzőnek! Több mint 70 százalékuk dolgozó, a nők aránya meghaladja az egyharmadot, az egyötöd negyven évnél fiatalabb. Foglalkozás szerint régi kívánságunkat látjuk megvalósulva: van esztergályos, hírlapárus, óvónő, üzletkötő, mérnök, boltvezető, gépkocsivezető. Van olyan körzet — a Mester utca, Bokréta utca, Üllői út, Thay Kálmán utca határolta IX/ll-es — ahol- a tizenhét bizottsági tagból tizenöt dolgozó, tizenegy negyven éven aluli. A körzeti bizottságok titkárai között van mérnöknő, szobafestő. eladónő, valamennyien harmincon aluliak. Természetesen továbbra is vannak nyugdíjasaink, hiszen gazdag tapasztalatukat nem nélkülözhetjük. Ezek a tények jól érzékeltetik, hogy elértük, amit a népfront új működési szabályzata célul megjelölt. o
