Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-02-09 / 6. szám - Vozári Dezső: Lélek a serpenyőben - Surányi Miklós: És mégsem véletlen!...

A SERPENTŐBEH ( z . , VOZARI DEZSŐ Sanfranciskoból hátborzongató hírek ér­keznek. Amerikából ritkán jön jó, mindig el­vagyunk készülve a legrosszabbra, de ami most történt, mégis meglepő, borzasztó, kétségbeejtő, — hogy több jelzőt ne is alkalmazzak az érdeklődés felkeltésére. Oh, ha el tudnám mondani úgy, ahogy volt, az egyszerű tény sallangtalan s mégis fenséges szörnyűségben, aminek kellő drámai aláfestést holmi ivagneri harsonák se bírnak szusszal. Szakadj meg szív: a lélek megméretett. (Minden külön értesítés helyett.) Hadd sírjak egy sort hőn szeretett lel­kem detronizálása felett. Bruhaha, brulia­­ha .. . Az ember - ah, milyen botor is a gyar­ló ember! gyanútlan blazirtsággal la­pozza a reggeli újságokat ama bizonyos törzskávéházában, hol személyi hitelének húrjai elpattanásig feszitvék. Újságok, be­tűk, papiros. A vezércikk a világhatalmak politikai egyensúlyának restaurálásáról papol szé­dületesen intelligens formában. Jó, jó, de mi közöm hozzá? — Egy hollandiai luxus­hotel különtermében 3 diplomata 9 fogót­­sós villásreggeli mellett úgy találta, hogy a tengeri leszerelés a tartós béke legbiz­tosabb záloga. Talán igazuk van. Mindegy. Engem legfeljebb az a bonyolult matema tikai kulcs érdekel mindebből, mely az ilyen történelmi jelentőségű góbiiknál a terítékre kerülő fogások számát adja meg. —- Következnek a napihirek. Például: a Konstantinápoly—Belgrád között közleke­dő gyorsvonatokhoz ezentúl étkező- és há­lókocsikat kapcsolnak rendszeresen. Annyi baj legyen! Würzburgban harakirit kö­vetett el egy villanyszerelő, mert boldog­talanul volt szerelmes. Az is jó! Sztinesik, dombóvári csendőrőrmester száz font ster­lingért eladta i sontvázát a British-Mu­­seumnak. A gondolat nem eredeti, de vál­tozatlanul elsőrangú. Apropos: összes csontjaimat mélyen leszállított áron én is kiárusítom. Occassio! — Más: A walesi herceg ebben a szezonban tubarózsát visel frakkhoz, ez tehát ezentúl hozzá tartozik a bon-tonhoz. Még jó, hogy tudom. — És most megint más, valami egészen más: lé­lek a serpenyőben. Erről lesz szó. Egy percnyi türelmet s figyelmet kérek az Ol­vasótól. Dr. Adum Thompson, a sanfranciskói „Szeretet-kórház“ főorvosa, korszakalkotó f öl fedezést tett, amennyiben hosszas és fáradságos kísérletezés után sikerült neki az emberi lélek súlyát egy rendkívüli ér­zékeny precíziós mérlegen lemérni, Thomp­son mester aligha lehet misztikus vagy spiritualista világnézetű férfiú, különben nem támadt volna az a bizarr ötlete, hogy egy haldoklót közvetlenül a halál beállta előtt, majd közvetlenül a halód beállta utóin megmérjen. Mert ezt csinálta a bogaras doktor s a kapott súly-differenciát kine­vezte az elszállott- emberi léleknek. Akik csak valamelyest értenek a test berende­zéséhez s funkcióihoz, azok számára nem csodálatos a tény, hogy a halott test né­hány grammal könnyebb az élőnél, hiszen a már haldokló szervezetben is dolgozik még szív és tüdő és izom, s ezek munká­ját az érzékeny mérleg ki is mutatja. En­nél jóval különösebb az a gondolkodás beli barbár merevség, amely Adarn Thomp­­sont ennél a „tudományos“ patience­­játszmánál vezette és arra csábította, hogy ily burleszk formában harapjon bele a tudás, a megismerés fájának gyümölcsébe. Nem ő az első, aki a lélek testi vonatko­zásait kereste, tudjuk, a bölcs Arisztoteles a hasban, a finom fejű Descartes pedig az agyvelő alkotó elemei közt kutatta a szemmel láthatói és kézzel megfogható lel­ket, de az amerikai orvos esete már csak azért is érdekesebb ezeknél, mert 1930-ban történt. Thompson kétségkívül hű fia a modern Amerikának, mely nem tűr ho­mályosságot még a legvégső dologban sem és el sem tud képzelni egyéb ekvivalen­ciákat, mint amik centiméterben, dekában vagy dollárban kifejezhetők. Ne áltassuk magunkat, nincs bennük titokzatos, két­ségekben roskadozó lelkünk ma már épp­úgy lemérhető bármely jobbfajta mérle­gen, akár a kukorica vagy marharépa. Thompson szerint az emberi lélek súlya: 6—10 gramm. Mert ennyi a sulykülöm­­bözet az élő és halott test közt. Nem lehet másként, minthogy ez a súlybeli differencia egyenes arányban legyen az emberi test súlyával. így könnyen kiszá­mítható, hogy a jólmegtermett elefántoknak negyedkilós leikeik vannak s a rino­­ceroszoké sem lehet ennél sokkal kevesebb. Végül talán még csak annyit szögezzünk le, hogy dr. Adam Thompson, a sanfran­ciskói „Szeretet-kórház“ főorvosa igen na gyón ostoba ember s ha a korlátoltság fáj­na, a főorvos ur a haját tépve, jajveszékel­­ve, kínoktól emésztve futkosna az ameri­kai avenuek híres felhőkarcolói között, melyeknek kies termeiben kuponjait vágja a boldog yankee s lelkének súlya 6 -10 gramm. (5. folyt.) — Aha, annak a fiatal hölgynek, ott ni, a narancs­színű selyeinruhában, annak van ilyen mennyei zengésű orgánuma . . . nem is lehet másnak . . . micsoda tejfehér, édes, érdekes, elbájoló arc, micsoda finom, hosszú és plasztikus lábak, kár, hogy így, ülve nem lehet meg­állapítani a termete arányait . . . nini, most felemelkedik, odaadja a csészét az inasnak . .. Benedek Gábor, vére az agyára tolult, egy pillanat alatt rájött arra, hogy ennél tökéletesebb, szenzációsabb, lélegzetelállítóbb szépségei még sohasem látott. És emellett az utolérhetetlen remek­mű mellett meglátta a saját menyasszonyát és erre valami kínzó, emésztő szégyennel és önváddal teljes lelkiismeret­in rdalást érzett a lelkében. Hogyan, hát én most akarok megházasodni? Most, ami­kor egy szép, egészséges és kívánatos fiatal leány ilyen brutális hatással van az érzékeimre? Hát nem aljasság és . .. . és . .. kereste a maga mentségére szolgáló szavakat • . . és nem tragédia ez? Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy ő még két hónappal ezelőtt azt hitte, hogy valakibe telefonon keresztül is bele lehet szeretni, anélkül, hogy annak testi szépségéről tu­domást vett volna? Micsoda buta és silány lelki perver­zitás, micsoda naiv és beteg káprázat, micsoda gyermekes és fantaszta játék volt az! És milyen jó, hogy a saját aka­ratán kívül vége szakadt annak! Mi történt volna, hogy ha megismeri és kiderül, hogy az égi szerető, az ő titok­zatos Beatriceje olyan sápadt, ványadt, horihorgas és vi­­zesszemü némber, mint például... az ő menyasszonya? Mi? Mi történt volna? Gábor keserűen mosolygott magában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom