Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-09 / 6. szám - Vozári Dezső: Lélek a serpenyőben - Surányi Miklós: És mégsem véletlen!...
A SERPENTŐBEH ( z . , VOZARI DEZSŐ Sanfranciskoból hátborzongató hírek érkeznek. Amerikából ritkán jön jó, mindig elvagyunk készülve a legrosszabbra, de ami most történt, mégis meglepő, borzasztó, kétségbeejtő, — hogy több jelzőt ne is alkalmazzak az érdeklődés felkeltésére. Oh, ha el tudnám mondani úgy, ahogy volt, az egyszerű tény sallangtalan s mégis fenséges szörnyűségben, aminek kellő drámai aláfestést holmi ivagneri harsonák se bírnak szusszal. Szakadj meg szív: a lélek megméretett. (Minden külön értesítés helyett.) Hadd sírjak egy sort hőn szeretett lelkem detronizálása felett. Bruhaha, bruliaha .. . Az ember - ah, milyen botor is a gyarló ember! gyanútlan blazirtsággal lapozza a reggeli újságokat ama bizonyos törzskávéházában, hol személyi hitelének húrjai elpattanásig feszitvék. Újságok, betűk, papiros. A vezércikk a világhatalmak politikai egyensúlyának restaurálásáról papol szédületesen intelligens formában. Jó, jó, de mi közöm hozzá? — Egy hollandiai luxushotel különtermében 3 diplomata 9 fogótsós villásreggeli mellett úgy találta, hogy a tengeri leszerelés a tartós béke legbiztosabb záloga. Talán igazuk van. Mindegy. Engem legfeljebb az a bonyolult matema tikai kulcs érdekel mindebből, mely az ilyen történelmi jelentőségű góbiiknál a terítékre kerülő fogások számát adja meg. —- Következnek a napihirek. Például: a Konstantinápoly—Belgrád között közlekedő gyorsvonatokhoz ezentúl étkező- és hálókocsikat kapcsolnak rendszeresen. Annyi baj legyen! Würzburgban harakirit követett el egy villanyszerelő, mert boldogtalanul volt szerelmes. Az is jó! Sztinesik, dombóvári csendőrőrmester száz font sterlingért eladta i sontvázát a British-Museumnak. A gondolat nem eredeti, de változatlanul elsőrangú. Apropos: összes csontjaimat mélyen leszállított áron én is kiárusítom. Occassio! — Más: A walesi herceg ebben a szezonban tubarózsát visel frakkhoz, ez tehát ezentúl hozzá tartozik a bon-tonhoz. Még jó, hogy tudom. — És most megint más, valami egészen más: lélek a serpenyőben. Erről lesz szó. Egy percnyi türelmet s figyelmet kérek az Olvasótól. Dr. Adum Thompson, a sanfranciskói „Szeretet-kórház“ főorvosa, korszakalkotó f öl fedezést tett, amennyiben hosszas és fáradságos kísérletezés után sikerült neki az emberi lélek súlyát egy rendkívüli érzékeny precíziós mérlegen lemérni, Thompson mester aligha lehet misztikus vagy spiritualista világnézetű férfiú, különben nem támadt volna az a bizarr ötlete, hogy egy haldoklót közvetlenül a halál beállta előtt, majd közvetlenül a halód beállta utóin megmérjen. Mert ezt csinálta a bogaras doktor s a kapott súly-differenciát kinevezte az elszállott- emberi léleknek. Akik csak valamelyest értenek a test berendezéséhez s funkcióihoz, azok számára nem csodálatos a tény, hogy a halott test néhány grammal könnyebb az élőnél, hiszen a már haldokló szervezetben is dolgozik még szív és tüdő és izom, s ezek munkáját az érzékeny mérleg ki is mutatja. Ennél jóval különösebb az a gondolkodás beli barbár merevség, amely Adarn Thompsont ennél a „tudományos“ patiencejátszmánál vezette és arra csábította, hogy ily burleszk formában harapjon bele a tudás, a megismerés fájának gyümölcsébe. Nem ő az első, aki a lélek testi vonatkozásait kereste, tudjuk, a bölcs Arisztoteles a hasban, a finom fejű Descartes pedig az agyvelő alkotó elemei közt kutatta a szemmel láthatói és kézzel megfogható lelket, de az amerikai orvos esete már csak azért is érdekesebb ezeknél, mert 1930-ban történt. Thompson kétségkívül hű fia a modern Amerikának, mely nem tűr homályosságot még a legvégső dologban sem és el sem tud képzelni egyéb ekvivalenciákat, mint amik centiméterben, dekában vagy dollárban kifejezhetők. Ne áltassuk magunkat, nincs bennük titokzatos, kétségekben roskadozó lelkünk ma már éppúgy lemérhető bármely jobbfajta mérlegen, akár a kukorica vagy marharépa. Thompson szerint az emberi lélek súlya: 6—10 gramm. Mert ennyi a sulykülömbözet az élő és halott test közt. Nem lehet másként, minthogy ez a súlybeli differencia egyenes arányban legyen az emberi test súlyával. így könnyen kiszámítható, hogy a jólmegtermett elefántoknak negyedkilós leikeik vannak s a rinoceroszoké sem lehet ennél sokkal kevesebb. Végül talán még csak annyit szögezzünk le, hogy dr. Adam Thompson, a sanfranciskói „Szeretet-kórház“ főorvosa igen na gyón ostoba ember s ha a korlátoltság fájna, a főorvos ur a haját tépve, jajveszékelve, kínoktól emésztve futkosna az amerikai avenuek híres felhőkarcolói között, melyeknek kies termeiben kuponjait vágja a boldog yankee s lelkének súlya 6 -10 gramm. (5. folyt.) — Aha, annak a fiatal hölgynek, ott ni, a narancsszínű selyeinruhában, annak van ilyen mennyei zengésű orgánuma . . . nem is lehet másnak . . . micsoda tejfehér, édes, érdekes, elbájoló arc, micsoda finom, hosszú és plasztikus lábak, kár, hogy így, ülve nem lehet megállapítani a termete arányait . . . nini, most felemelkedik, odaadja a csészét az inasnak . .. Benedek Gábor, vére az agyára tolult, egy pillanat alatt rájött arra, hogy ennél tökéletesebb, szenzációsabb, lélegzetelállítóbb szépségei még sohasem látott. És emellett az utolérhetetlen remekmű mellett meglátta a saját menyasszonyát és erre valami kínzó, emésztő szégyennel és önváddal teljes lelkiismeretin rdalást érzett a lelkében. Hogyan, hát én most akarok megházasodni? Most, amikor egy szép, egészséges és kívánatos fiatal leány ilyen brutális hatással van az érzékeimre? Hát nem aljasság és . .. . és . .. kereste a maga mentségére szolgáló szavakat • . . és nem tragédia ez? Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy ő még két hónappal ezelőtt azt hitte, hogy valakibe telefonon keresztül is bele lehet szeretni, anélkül, hogy annak testi szépségéről tudomást vett volna? Micsoda buta és silány lelki perverzitás, micsoda naiv és beteg káprázat, micsoda gyermekes és fantaszta játék volt az! És milyen jó, hogy a saját akaratán kívül vége szakadt annak! Mi történt volna, hogy ha megismeri és kiderül, hogy az égi szerető, az ő titokzatos Beatriceje olyan sápadt, ványadt, horihorgas és vizesszemü némber, mint például... az ő menyasszonya? Mi? Mi történt volna? Gábor keserűen mosolygott magában.
