Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám - Szép Ernő: Az első bár
Az első bár egy Böske életében ... olyasmi, mint egy Erzsiké életében az első bál, valaha. Böske egy kisebb térfogatú színház alkalmazottja Pesten. A havi gázsija hatvan pengő. Szép pénz, tekintettel arra, hogy a város teli van Böskékkel, akik ingyen is elmennének a színházhoz. Ez a Böske még soha se volt bárban. Sokat álmodozott a bárról szeptember óta, mióta a színháznál van. Este bejönnek az öltözőbe a lányok, akik előfordulnak a darabocskákban, vetkőznek, letelepszenek a tükör elé, kezdik magukat kenni, közben nyújtózkodnak, ásitoznak és referálnak a társaságnak: — Jaj, gyerekek, azt mondja például egy Bébi —•, majd leragad a szemem. Reggel hatkor kerültem haza, alig hogy elalszom, felvernek valami lármával, hát, kérlek, a festők jöttek, a nővéremnek mára jutott eszébe a festőket hívni a konyhát festeni, ki akartam zavarni őket, még öszsze is vesztünk csúnyán a nővéremmel; egész nap ott zörögtek és kiabáltak csak azért is, vattát dugtam a fülembe, mégse bírtam egy percig aludni, nohát, majd megőrültem. Tintinek is ilyen rossz éjszakája, vagyis rossz reggele volt: — Nohát barátom, nálunk csend van, ha én aludni akarok, még csak köhögni se mer az anyám; de annyi buta keveréket megitattak velem a fiuk a Grillben, hogy elkezdtem szédülni, mikor behunytam a szemem, de rémesen, tudjátok, mindig úgy felfelé, mintha a plafondra hintálna velem az ágy, jaj, folyton ki kellett nyitni a szememet, ha vissza próbáltam csukni, rögtön olyan rosszul lettem, hogy borzalom; pedig esküszöm nektek, egy cseppet se voltam berúgva. Egy narancsszin hajú lány leinti a mesélöt: — Ne beszélj, hallom, mindig olyan részeg leszel, mint a csacsi. —- Fiam, jöjjön el egyszer velem, majd meglátjuk, ki lesz hamarabb csacsi, maga vagy én. — Kérlek, alássan, legyen szerencsém! — az a narancshaju, arra is hajlott fiús formán, a fiús szavai mellé. Ezt a lányt Fricinek hívják. Van egy másik lány is köztük a sorban, akinek ilyen fiús neve vau. Jancsi. Éppen Jancsi kapott bele most a diskurzusba, mint veréb a szemétbe: — Mi ez az én lábomhoz képest, alig tudtam felhúzni a cipőm, mikor délben felkeltem a filmbemutatóra. — Mondd, szép volt, Jancsikám? Újabb személy felel az érdeklődőnek, Pipi. — Á, azt mondják, egy vacak hülyeség. A Jancsi nevű lány odanevet a Pipi nevühözt — Mi az, hogy azt mondják? Hisz te is ott voltál! — Fiam, én úgy elaludtam, amint sötét lett, akár a cica. Engem is ötkor vittek haza a Moulin Rouge-ből. A rendőr odaszaladt, azt hitte baleset, mert két fiú vett ki a taxiból, hullarészeg voltam. Nevetnek egy kis adagot; csak a Jancsi nevű nyöszörög közben, éppen húzza fel a színpadra való aranycipőt. Az öltöztetőnö a sarokban egy lánynak a fejébe húz valami bolond madártollas kosztümöt, az a lány (Ica) nem állja tovább, elhenceg az éjszakai hódításával: — örült sikerem volt az Admusban, nem is sejtették! A Loló gróf ott ült szembe egy mágnástársaságban, már két hete szemezünk; ma éjjel háromkor hozzám vágott egy gumimalacot, azután bemutatkozott a parketten, mikor a Gyári báróval táncoltam, rögtön lekért és félhatig velem táncolt, becsületszavamra, legalább tizenöt tangót táncoltunk, úgy tapsolt az egész Adimus, hogy csuda, az Ödön az egész szalmaszálat megette dühében, hogy a gróf be se mutatkozik neki.-Dr. Voigt Annie Marie (würtzburgi orvosnő), Frisch Aranka (Budapest) és Rosenberg Lotte (Rimaszombat.) fíz első bár Irta: Szép Ernő
