Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Rudnai Ernő: Farsangi jelenet
F.arsang a világ minden táján. A nizzai karnevál híres „emberevője“: hatalmas mechanikus szobor, mely kocsira szerelve vonul végig Nizza uccáin és valódi lányokat kap be „szörnyű szájába“. Farsang a világ minden táján. A new-orleansi hushagyókeddi „vidám processzió“, amelyen sok százezer ember és sok ezer kocsi szokott résztvenni. Az ezidei felvonulás különösen élénk volt. Farsangi jelenet trla: Rndai Ernő Jelmezes háziestélyen, egy kis oldalszobában történik ez a kis jelenet. Mig a többi termek fényesen ki vannak világítva, itt csak egyetlen ó-aranyszinü állólámpa világit. Néha benéz ide egy-egy idetévedt vendég, de azután rögtön tovább is megy. A táncteremből tompán átszürődik a muzsika. A küszöbön megjelenik egy vállas, magas férfialak. Frakk van rajta és fekete dominó. Mint aki jó ismerős itt a házban, egy fotőjt húz az állólámpa alá, nyugodtan leül és cigarettára gyújt. Láthatólag egy cigar ettányi idő az, amelyet még e bálra szánt és amelyet, mielőtt hazamenne, itt óhajt eltölteni csendes nyugalomban. Sok ideje azonban nem marad a magányos nyugalomra, mert alig helyezkedett el, megjelenik az ajtóban egy fehér selyembe öltözött Pierrette. Félálarc van ugyan rajta, de egész lényéből árad a szép nők tudatos biztonsága. Egy pillanatig kutatólag néz körül a szobában, de amikor az urat meglátja, hirtelen hátrál. PIERRETTE (szokatlanul tiszta és mélycsengésü a hangja. Az álarc fölül kiborul a homlokára is néhány fürt dús, bronzszinü hajából. Kicsit félénken mondja): Pardon ... Azt hittem, nincs itt senki... AZ UR (udvariasan feláll, persze nem meggyőződésből, tisztán jómodorból, hiszen most egyedül szeretett volna lenni): Parancsoljon... PIERRETTE (beljebb jön. Zsebkendőjével legyezi magát): Olyan meleg van odaát... AZ UR (akit a zsebkendővel való legyezés figyelmessé tett: 1. arra, hogy milyen szép keze van az ismeretlen hölgynek: 2. valami ismeretlen illatú, de kitűnő parfőmöt használ: 3. semmiféle ékszer nincs, rajta. Miután mindezt egy pillanat alatt megállapította, elhatározta, hogy elszívja cigarettáját és elmegy). PIERRETTE (selyemretiküljéből kis aranytárcát vesz elő. Kivesz belőle egy cigarettát, azután az asztalhoz lép, ahol ott áll a gyufatartó. Egy félpillanatig habozik, azután nyugodtan odafordul az úrhoz): Kérek egy kis tüzet!... AZ UR (előbb szintén a gyufatartóra néz. Azután a saját cigarettájáról ad tüzet. Arra gondol, hogy ha el is szívta cigarettáját, marad még néhány percig): Parancsoljon ... PIERRETTE (mosolyogva bólint. Leül a szemben levő székre és cigarettázik. A táncteremben most tangót játszik a zene). AZ UR (szintén leül előbbi helyére és lesüti a szemét. Nem annyira a szemérem, mint inkább a fehér selyemharisnya miatt, amely ott feszül szembe vele Pierrette karcsú formás lábain. Hirtelen rájön, mialatt eloltja cigarettáját, hogy ostobaság lenne még hazamenni, amikor végigunatkozott egy estét és most kezdi jólérezni magát. Csendesen mondja): Szép ez a tangó... PIERRETTE (teljes odadással fújja a füstöt a levegőbe).
