Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Sebesi Ernő: Meditáció
uj flórával és faunával ismerkedtek meg a felfedezők s midőn visszatértek hazájukba egész sereg „okkaszsziót“ hoztak magukkal. Rodriguez egy különös, addig ismeretlen növénynyel jött vissza, a növénynek azt a nevet adta: tabacco. Ejtsük ki mégegyszer s most már áhitatosabban ezt a szót: tabacco. Mert egy uj, nagy emberi szenvedély születésének pillanatában vagyunk. Ezt a szenvedélyt százszor megtagadtuk, hogy százegyszer bűnbánóan térjünk vissza hozzá. Alighanem a dohányzás szenvedélyerői van szó, melyről lehetünk ilyen vagy olyan véleménnyel, egyet azonban el kell ismernünk róla, hogy egymaga több embernek nyújtott vigaszt és felejtést, mint a világmegváltó eszmék együttvéve. A visszatérő „Santa Maria“ egy láthatatlan potyautast hozott magával, a nikotin ördögét, vagy — ha úgy tetszik — angyalát, elvégre különk és az átlagból kiemelkedő, lelki defektusokkal megvert lény, természetes tehát, ha az átlagemberek társadalma kiveti ót magából, elfordul tőle, mint — hogy is mondjam csak? — nem tartja egészen szobatisztának. És ezen nem változtathat menthetetlenül nem változtathat az sem, ha a prófétának történetsen igaza van. Mert a próféta mindig a törvény hirdetője és reklamálójá, akárcsak a bírósági végrehajtó. Prófétáknak és végrehajtóknak lehet ezerszer igazuk, de rokonszenvesek sohasem lesznek. Később pár száz esztendő múltán, nem mondom, a prófétának is ki lehet utalványozni a neki járó obiigát tiszteleti egy szerényebb mellszobor vagy szentté avatás formájában, de csak később, amikor úgysem kell már tartani tőle. Ez alól Ayamonte sem lehet kivétel s valóban Ayamontéban is igy történt. A középkor mágikus világszemlélete és misztikus szenvedelmessége utolsó lángjaibant lobbant fel akkor, mikor Rodriguez de Jerez „szegény, de becsületes“ szülők gyermekeként Ayamontéban meglátta a napvilágot. Szép pufokarcu gyermek vala Rodriguez, szelíden bőgött bölcsőjében; ki tudhatta, mi lappang, miféle titkolt tervek alszanak a rózsásarcu embercsemetében? Mert ha tudták volna, nyilván máglyán égett volna el az ifjú de Jerez, még mielőtt végrehajthatta volna e földön szörnyű megbízatását, melyet az ördögtől nyert. Nodehát — nehogy a fonalat elveszítsük — egyelőre senkit sem gyötörtek balsejtelmek Rodriguezt illetően, ő megélte világát csendben, rendben, mint akárhány más fiatalember, akit derék szülői törvénytiszteletre és istenfélelemte nevelnek. Rodriguez napjai teltek — múltak s ő maga sem tudhatta még, hogy élete veszett iramban közeleg a Nagy Kanyarhoz, élete tragikumához. Mozgalmas esztendők jöttek most; az emberiség szűknek érezte maga körül a világot s messzi tájakra küldözgette pionírjait: uj földre, uj hazára volt szükség. Az Ur 1492-ik esztendejében szállt hajóra a nagy olasz. Egy késő őszi estén, midőn a falevelek már sárgán halldokoltak a nyirkos földön, Rodriguez de Jerez fázósan húzódott a meleg kandallóhoz. Felesége mellette, körülötte gyermekei. Rodriguez mesélt ... A tengerről, az uj földről, amit bejárt s amelyről nem sejthette, hogy egykoron felhőkarcolók és filmsztárok hazája leszen. Ült és mesélt. Ekkor váratlan dolog történt. Beszéd közben Rodriguez száján és orrán át füst kezdett áramlani, hatalmas füstfelhők töltötték be a szobát. Borzalmas pillatiatok voltak ezek. Jött, jött a füst orron és szájon keresztül, maga a Sátán ült ott egy fáradt tengerész alakjában az ayamontei szerény házban. A család kétségbeesésében a paphoz rohant, szabadítaná meg őket az ördögi szellemtől. Rodriguez de Jerez az inkvizíció börtönébe került. Torquemada Tamás maga vette kezébe az ügyet. Működésbe léptek a legraflináltabb kinzóeszközök, készülékek és berendezMEDITIAClŐ Megállj! Mert a célok süket hátukat mutatják feléd S a kiváncsi tornyokra is hiába neheztely, Mert előbb köszöntik a tolakodó hajnalokat, mint te. Hisz bárányok békés holompja is fáj neked, Ha zöldbe kiköröződik füzes kis életük. Források ártatlan sodra vert vért fröccsent sápad ábrázatodra, Tán a világ torzonbosz szakálla szúrta föl pihenő álmodat És sziklák taraja nekimegy meleg szemeknek, Nem is tudod: egy felelőtlen seb pirossá vagy Egy letaplózott türelem birka-vére, mely ijedt forrósággal És roppant zavartan sárkányzik az ultramarni burák alá. kedések: ördögűzés volt ez, mintahogy a könyvekben meg van Írva. A delikvenssel nem mentek sokra. Hősiesen védte igazát. Miután megesküdött a Szent Szűzre, hogy soha többé nem fog dohányozni, kiengedték a börtönből. Rodriguez, mint fentebb mondtam már, tetötöltalpig férfi volt, most is ura volt szavának. Nem dohányzott többé, de a bánat, a vágy és az inkviziciós kínzások hatása sírba is vitték egyhamar. Rodriguez de Jerez meghalt. Ámde tovább élt a bufeledtetö zsibbasztó nikotin élt és és halhatalanul. Ayamonte város nemes tanácsa most impozáns szobrot állít a tragikus életű matróz emlékének. A szobor költségeit a világ nagy dohánygyárai adták össze, néhány morzsát dobtak oda Rodriguez de Jerez szellemének, aki életével fizetett azért, amivel ezek a gyárak milliárdokat harácsoltak össze. Világ dohányosai! Sovány napidíjas, aki vasárnap délelőtti billiárdozás közben szomjasan szívod Virginiádat, gimnazista, aki félelemmel szippantasz néhányat cigarettádból az ikola félreeső helyen, bárhölgy, aki fakadtan dohányzol hajnaltájt, bankár, aki öntelt arckifejezéssel gyujtsz havannádra a bö ebéd után és ti mind, mindannyian, akiket a dohánylevél átsegített az élet semmitmondó, kétségbeejtő pillanatain, áldozzatok néha az emlékezés érzelmes perceiből egyet-egyet Rodriguez de Jereznek is, aki meghalt a nikotinért. Sebesi Ernő.
