Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-14 / 28. szám - Szép Ernő: A Buonaparte-fiu

Érdekes képek a ruszinszkói életből. Baloldalt: A híres hunfalvi rabbi sírja. — Jobboldalt: Hořovic,

a

jelenlegi hunfalvi rabbi beszédet mond.

regette közben a port a zubbonya ujjairól.

Az ilfju marquis visszafordult, megállította a gosse-át. mert az már lépkedett tovább az épület felé. Sikoltott a Chlasseloup marquis szava, mint egy kisasszonyé, mert olyan félelmes akart lenni:

— Mi a neve?

Tudta pedig, hiszen már két hete mellette volt a gosse.

Aki rögtön hátraarcot csinált, vigyázállást vett és odakiáltotta a nev-ét, hangosabban, mint az előírás kövei éli. Az istálló fala is visszaadta:

— Napóleon Bounaparte.

Leszalutált, hátraarcot csinált, ment.

Ennek nem is volt egyéb célja, mint egy kis előzetes megaláztatás, ennek, hogy a fegyelemsértő növendék szolgáltassa ki mindenki füle hallatára a nevét.

A negyedévesek, a gosse-ok nyakában, sápadt hanggal mérlegelték az eseményt.-— Függelemsértés.

— Függelemsértés és lázadás. Szolgálati szabályzat hatodik szakasz.

— Harminc nap áristom.

— A, buta. Kicsapatás- biztos.

— Régen rossz.

Az elsőévesek tátott szájjal emelték a fejüket, a lovasaik lábszárát ölelve, a szavazókra. Ünnepi pillanataik voltak. A végzetesen távolodó Bounaparte-fiu után pillantottak egy páran, ott megy egy rühes, egy elzüllött, egy szerencsétlen.

No aztán mégis elkezdődött a lovascsata, hangos csilhipuhival, kacagással,kurjongatással. Egypár lovas az első percben a földön gurult, letaszigálták a gosse-k a nyakából. Persze a hü lovak vissz anyaláb olták a lovasukat a nyakukba, itt aki elesett, nem volt muszáj elvérezni neki.

A Buonaparte-fiu ímegállott a lakópavillon kapujában; visszafordult, nézni kicsit a lovascsatát.

Keresztbe fonta a két karját a mellén. Mert erősen rostált még a szive. Mert az idegei fickándoztak. Az erek felhíztak a csuklóján. A két lábaszárán végig vonaglottak az izmok. A halántéka, a nyaka, a veséje mind lüktetett. Le kellett, hogy fogja magát, a dühe, a tüze, az ereje miatt.

Egypár percig nézte igy moccanat nélkül a játékot.

És aztán befordult ia kapun.

És odafent a hálóban lehevert az ágyára, az uj olvasmányával, Plutarchos-szal; ezt vette ki elsőnek az intézeti könyvtárból.

Már felfalta Themistoklest és Alkibiadest, Philippost és Alexandrost, meg Scipio Atfricanust és Pompejus Magnóst. Most Cajus Julius Caesarnál tartott.