Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám - Csathó Kálmán: A vitéz hímzőmester
Szepesvár ura, gróf Csáky M:íhály ur, sógora volt Bercsényi Miklósnak, amiből azonban még korántsem következik, hogy a politikában is egy hitet vallott vele. Ellenkezőleg: Mihály ur erősen elitélte az ő Krisztina húgának férjét, amiért nem átallott holmi tolvaj népséggel, az Esze Tamás, meg Kis Albert gyülevész szegénylegény hadával trafikálni s felette igen megbotránkozott benne, hogy még a fiatal Rákóczi Ferencet is beugratta ebbe a kétes kalandba, amelynek szerinte nem lehetett más következése, mint csúfos kudarc gyalázat. Ö maga meggyőződésből hü embere volt a császárnak és igy természetesen nagyon helyeselte, mikor hírét vette, hogy az öccse, Csáky István, az ugocsai főispán Károlyi Sándor gróffal szövetkezve, szétverte Dalbánál a felkelő sereget, amely Rákóczinkat várta. Minden vendégének széltére-hoszszára elmagyarázta a dolgot és bebwnnvitotta, hogy a Bercsényiék vállalkozása megbukott, mielőtt jóformán hozzáfogtak volna- Mindebből azonban ne következtesse senki, hogy Csáky Mihály gróf uram nem volt jó magyar ember. Az volt ő,' jó hazafi, de a mellett a császárnak is hü embere, aki bár átérezte szegény Magyarország romlását, nem a császár ellenére, hanem annak a segítségével óhajtotta azt felvirágoztatni, aminek kifejezést is adott ’minden vasárnap, amikor családostul és háznépestül misét hallgatván a vártemplomban, mise után hangosan igy imádkozott: — Istenem, lírain! Tartsad meg a felséges császárt és kormányát! Adj nekik józan észt, hogy ne kövessenek el Ismét a hosszú és bő ruha jön divatba, mint azt a fenti pompás modell mutatja. több szamárságot... Amely politikai természetű fohász után igy folytatta: — Tartsd meg ökreimet, lovaimat, disznóimat, és birkáimat, tartsd meg feleségemet, Erdődy Amália grófné önagyságát... Mire felállt a grófné és meghajolt, mondván: — Köszönöm kegyelmednek, nagyságos férjemuram! Csáky Mihály pedig -folytatta: — Tartsd meg fiamat, gróf Csáky Llpót Öméltóságát... _ ‘ ;'A' ; Most felállt a fiú és hangosan szólt, meghajolván: — Köszönöm, apámuram! — Istenem, Uram, tartsd meg másik fiamat gróf Csáky Péter Öméltóságát... Mire ez a fiú állt fel és köszönte a megemlékezést, amely sorba ment az egész családon, utoljára maradván a Mihály ur öreg dajkája: — Tartsd meg az én szegény, öreg, sánta Mari dadámat... — Kezét csókolom, nagyságos gróf ur! — felelte a vén aszszony a hátsó padb ól, Mihály ur pedig folytatta: — Tartsd meg agaraimat és minden kutyáimat és háznépemet és minden jobbágyaimat ... Mire kórusban zúgta a cselédség: —- Köszönjük alázattal! Nagyságos gróf ur!... S azzal Mihály ur rámondotta: — Ámen! így történt ez minden vasárnapon és egyéb pirosbetüs ünnepeken s jaj lett volna annak, aki jelen nem lett volna, mikor a sor a nevére ke-
