Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-16 / 11. szám - Tarka krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Az én átlagom - Kraft Ernő: Az uzsorás még egy gentlemann
Tarka krónika Hölgyeim és uraim luony isten, ilyen furcsát álmodtam, mivel este, ugylátszik, megzabáltam magam -azzal a rettenetes sok Erdélyi-féle tárgyalásokkal, amik vannak, tele szakadékokkal és boncolatokkal és zsinegekkel és mérgekkel és fojtogatásokkal, hát álmomban ott voltam a tárgyaláson és előre szorongott a szivem, ott ültem, hátul, az egyik padban és olyan féleképpen drukkoltam, mint valamikor régen, — amikor egyszerre csak bejött a Schadl, szép, hosszú fehér szakálla volt neki álmomban és gyorsan felment az emelvényre, irkáit valamit, aztán felnézett a szemüvege mögött és szigorúan azt mondta — Az az Erdélyi jöjjön ki! és akkor kijött a Béla, szorongva és Schadl szigorúan ránézett és egyszerre csak ráorditott, hogy asszongya — Te szemtelen csirkefogó, tizpercben meggyilkoltad az Annust, a negyedikből, csupa gonoszságból, majd adok én neked! és a Béla elvörsödött és felkapta a fejét és szemtelenül azt mondta — Kérem elnök ur, kérem szépen nem én voltam! mire Schadl azt mondta neki, gyere i le közelebb, nézz a szemembe, mire a Béla felment a dobogóra és egy darabig farkasszemet nézett, de az elnök ur kérőm szépen csendesen annyit mondott csak, „hát akkor ki volt, fiam, hiszen csak ketten voltatok, nem szégyeled magad igy a szemembe hazudni?“ és akkor Béla egy darabig még konokul állt és hebegett és hábogott, aztán egyszerre elkezdett liagosan bőgni, hogy aszongya — Kérem elnök ur, én voltam, de én nem tudtam, hogy azt nem szabad, mindenki komiszkodott körülöttem, tizpercben és én nem tudtam, hogy mindenféle komiszkodást lehet, csak éppen gyilkolni nem lehet, mire az elnök ur kérem szépen megint méregbejött. — Mit, — aszongya, — nem tudtad? akkor miért tagadtad le, ha nem tudtad? azzal felállt, piff, puff, jobbról-balról kétszer pofonvágta Bélát és ráorditott vörösen — Mars ki! mars a szemem elől! ne is lássalak! és le fogod Írni kétszázszor, hogy senkit nem lehet meggyilkolni! megértetted?!! és a Béla bőgve és zokogva, lehajtott fejjel, eltakarva az arcát, szégyenszemre kullogott kifelé és mindenki meg volt elégedve, hogy minden rendbejött, szegény Forgács Annus is, aki közben sutytyomban átjött a negyedikből és hallgatta az egészet és amilyen jószívű kis csacsi volt, már sajnálta megint és titokban megint kilopózott, hogy utánamenjen és megvigasztalja és megbocsásson neki és segítsen neki kétszázszor leírni, hogy senkit se szabad meggyilkolni. Karinthy Frigyes. Hollingworth Harry tanár, a Columbiaegyetem pszichológusa, magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy megalkotja az átlagember pontos természetrajzár. Kísérleteihez 93.000 ember állt rendelkezésére, kilencvenháromezer ember az amerikai szárazföld minden tájáról, minden társadalmi rétegéből és minden fajából, hogy semmiképpen se téve Illessen. Most tette közzé az eredményeit. ,— Az én átlagemberem — igy szólt — 53 éves korában hal meg. Ez nem sok, de vigasztalódjunk meg azzal, hogy a klasszikus római világ embere átlag még rövidebb ideig élt. Ebből az 53 esztendőből az én átlagom életének egy harmadrészét átalussza, mert arra készteti a társadalom, melynek átlagát képviseli. Testének súlya, akár akarja, akár nem, 150 font. Magassága 67 hüvelyk. Agyvelejének súlya 1300 gramm, tehát jelentékenyen elmarad a 2 kilogrammos rekord mögött. A 700 grammot tevő különbözette! szemben az emberszabású majom és a primitív ember (busman stb.) 350 gramm kiilönbözete áll szemben Az emberi átlagos ütőér percenként hetvenet lök. Átlagom 7500 szóból álló szókinccsel rendelkezik. Akadálytalanul határoz meg oly fogalmakat, minők: „ideg“, „biztosítani“, de már a „filantrópia“ meghatározása bajjal, az „incompatibilitás“-nak még a kiejtése is nehézségekkel járt számára. Számos különbséget, tud kimutatni a „király“ és „elnök“ közt, de semmi különbséget sem képes megállapítani az „evolúció“ és a „revolució“ közt. „Hány szál ceruzát kapok 50 centért, ha 2 szál ceruzának ára 5 cent-?“ — erre az ártatlan kérdésre az én átlagom egy percig tartó nyugodt gondolkozás után hibátlanul megfelel. De sohasem tud feleletet adni arra a kérdésre, hogy: „Hány doboz van ott, ahol négy nagy doboz van, amelyekben megint négy kisebb s azokban is megint 4 még kisebb doboz van?“ Az én átlagom nem beszél egynél több nyelven. Értelmi képessége egy 14 éves tanuló értelmi képességének felel meg. Fiatalon házasodik, 4—5 gyermeke van. Évi keresete 1000 dollár. A szigorú észszerüség hive, amellett mégis babonás. Tud minden betegségről, de majdnem minden esetben rosszul. A betegségek ellen mindjárt megtalálja a maga gyógyitásmódját. Megfigyelte, hogy „a villám sohasem üt le ugyanarra a helyre.“ Valóság szerint nincs tisztában semmivel a maga szakmáján kívül. De: ő tartja kezében a következő nemzedék sorsát. Úgy formálja azt, hogy átlaga hajszálnyira olyan maradjon, mint a megelőző generációé. Mit kellene még feltalálni? A feltalálók sokszor a legjelentéktelenebb találmányokon gazdagodnak meg. Dollármilliomos lett az az amerikai ember, aki egy szerencsés pillanatban kitalálta azt a ceruzát, melynek törlőgumi van a végén. Nem sokat ér az egész, de uj volt, az emberek majomszerü mohósággal kaptak rajta s a feltalálónak bőven kamatozott a találmánya. Sok eféle találmánnyal lehetne még pénzt keresnL csak az a baj, hogy az emberek kifogynak a leleményből. Az angol feltalálók egyesülete, az Tnstitute of Patenties, olyképpen próbál segíteni ezen a bajon, hogy 5 font sterlinget, vagyis körülbelül 800 koronát fizet minden észszerű ötletért és 50 fontot (körülbelül 8000 koronát) annak a feltalálónak, aki egy-egy ilyen ötletet kifogástalanul meg tud oldani találmányával. Az egyesület összegyűjti és What’s wanted („ami még hiányzik“) cimü évkönyvének első évfolyamában, megvalósitósra váró 151, idei, 1928-iki, kötetében pedig már 339 kívánságot tett közzé. Az ötleteket a közönság adja. Legtöbb és gyakran nagyon is jogosult kívánsága a háziasszonyoknak van. Például az egyik, olyan mosókészüléket kíván a kisháztartások számára is,, mely olcsón és gyorsan tisztítja, öblíti és szárítja meg az evőeszközt, tányért és háziedényt, úgy, hogy mindjárt el is lehessen rakni s mindezt anélkül, hogy a gazdasszony beszennyezné a kezét, A másik olyan készüléket kíván, mely megmutatja, hogy a vasaló már megfelelően meleg. — Szükség volna olyan készülékre, hogy a nehezen gyuló tüzelőanyaggal is gyorsan lehessen tüzet rakni. — Olcsó vízmelegítőre, meleglevegöfejlesztőre. — Készülékre, mellyel könnyfacsarás nélkül lehet meghámozni és felapritani a vöröshagymát, — csészefülre, mely nem törik le könnyen. — Készülékre a varrógéphez, mely az utolsó' (öltés után csomót köt a cérnára, Készülékre, mely elnyeli a dohányfüstöt télen, mikor nem lehet kinyitni az ablakot, Eljárásmódot, hogy ne kelljen állati belet használni a kolbászhoz. Az okszerűség" megköveteli, hogy az asszony kényelmes testtartással végezhesse házimunkáját. Tehát szükség volna olyan konj - haasztalra, melyet szükséghez képest könnyen lehessen átállítani magasabbra, vagy alacsonyabbra. Az élet egyéb viszonyai közt szükség volna kerékpárra, melyet villamos erő hajt. Készülékre, mely az autóvezető előtt levő alakokat esőben, porban tisztán tartja s lehetővé teszi a biztos vezetést. Összerakható esernyőre, melyet a férfi zsebében, a nő retiküljében hordhatna magával. Ceruzára, mely oly feketén fog, mint az irótoll. Tintára, mely tüstént megszárad ésfölöslegessé teszi az itatóspapirost. Kalapácsra, amelyben szegtartó van, ug\ hogy minden szegbeverés után uj szeget lehessen a másik megfelelő helyre beverni s a kalapácsot félkézzel lehessen kezelni. S igy tovább. A közönségnek sok észszerű igénye van s aki a sokszor nagyon egyszerű problémát meg tudja oldani, könnyen megtalálhatja a szerencséjét. Az uzsorás még egy gentlemann Egy újságírót pénzzavarba sodortak kártyaveszteségei. Felkeresett egy bankárt, aki uzsoraüzletei miatt rossz hírben állt a rendőrségen. Az újságíró tízezer koronát kért kölcsön. Csak ötezerre volt szüksége, de arra számított, hogy az uzsorás lealkussza a felét és igy megkapja azt az ötezer koronát, amelyre szüksége van. Az uzsorás fanyar arcot vágott a kölcsön hallatára. Általános tőkehiányról „Az én átlagom“
