Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-23 / 18. szám

KutriUjs&G a 1944. JANUÁR 23. fl Kun fajta, nagyszemü legény volt... Huszonöt esztendővel ezelőtt halt meg Ady Endre sikerült, ha nagy többségben vol# aí ellenség* gél szemben. Délolaszurszágban azonban ineg kellett tanulnia, hogy még a nagy számbeli többség sem biztosit mindig győzelmet. ALEXANDER ,,Kunfajta, nagyszemü legény volt, Kinzottja sok-sok méla vágynak, Csordái Őrzött és nekivágott A hires magyar Hortobágynak.“ Január 27-én hajnalban lesz huszonöt esz­tendeje, hogy Ady Endre föld alá vitte negyvenkét, éves korában tragikusan szép magyar arcát. Az Ur Illésként vitte el az akkor megbolydult, kétségek és rettegések között várakozó magyar lelkek közül. Mert, mint ahogyan ö irta: „Fordulása élt s volt» világnak“ akkor. A szomorú emlékű „őszi­rózsás forradalom“ vége felé járt már ép­pen. Forradalom volt, de erről a forradalom­ról mondotta volt keserűen a már nagy­beteg költő: — ,.Ez nem az én forradalmam. ■ Pedig Ady forradalmi költő volt, S ha a magyar is az lett volna, akkor költő és nemzete bizonyára együtt örvendett volna ennek a forradalomnak. De Ady Endre — még a halálon innen, de már az életen túl, r— mint megvert gyermek nyöszörögte: — ,,És most mi lesz ErdéJlyel De ezt a keserű kérdést nemcsak akkor tette fel, amikor hirül vitték neki Tisza István meggyilkolását, hanem már «okkal hamarabb. Akkor, amikor kitört a háború, 1914 júliusában. Akkor, amikor a vonatok hosszú sorban egymásután vitték a nőtázo vén bakákat. Ahogyan ö Írja ,,Véresre zú­zott homlokkal“ elmü versében: „ .. Mintha valami baj ért volna, Dobása valakitek. Homlokomon éles, nagy kő ért. . igen. akik akkor éltek nem is gondoltak arra, vagy talán nem is akartak arra gon­dolni, hogy mi lesz Erdéllyel?... A költő még el-elkiáltotta egyre erötlenedő hang­ját: „Őrzök, vigyázzatok a strázsánue szavának már nem volt foganatja. De még ö sem csodálkozott ezen, hiszen akkor rnár: „Egész világ szőttje kibomlott“ s mi árván porban üszkösödtiink... * Ady Endre Írásainak olvasása talán soha nem volt időszerűbb, mint éppen most. Megdöbbentő, hogy milyen látnoki erővel szól már eleve az elkerülhetetlen magyar vég, vagy ha úgy tetszik: végzet. Itt van­nak például a következő verssorai: Valahol utat vesztettünk. Várat, tüzet, birodalmat, Valamiben késlegettiink S most harcolunk kedvet vallva [kedvetlenül. . Ezek a sorok még az első világháborút megelőző esztendőben íródtak. És valaho­gyan bennük van az egész magyar mult. Az utat vesztett magyar mult. Megemlékezé­sünk mottójául is szánt-szándékkal válasz­tottuk „A Hortobágy poétája“ cimü versé­nek kezdő szakaszát. Tudjuk, hogy Ady 1068 versének egyikében, „Az értöl az óceánig“ cimü versében a következőket irja: . . .S ha rám dől a Szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem. Ha gátat túr föl ezer vakond, Az óceánt mégis elérem. . “ Mert éppen abban van Ailynak, vagy ta­lán nemzetének tragédiája, hogy ez a lát­noki erejű kö'tö, akiből a világ minden más táján szent dalnok lett volna, nem érhetett el mégsem az óceánig... Gondoljunk csak Adyra és korára. Ki értette meg öt abban az időben s ki hallgatta meg intelmeit?... Néhányan a lelkes fiatalok közül, akiktől, mint egyik vallomásában irja, már ömaga is megundorodott s néhányan az öregek kö­zül, akiktől még erősebben megundorodott.. . A fiatalok „majmolták“, az öregek gúnyol­ták s ráfogták, hogy versei értelmetlenek. Az idegen lelkületüek meg azért törtek rá, mert meglátták benne azt, amit nemzete nem látott meg: izzó fajszeretetét. így élte akkor a költő borba és könnybe fojtva ma­gános, bus életét Budapest és Páris között, de sem Budapesten, sem Párisban nem volt pillanatnyi nyugta, mert újból és újból eszé­bejutott fajtája reménytelennek látszó sor­sa. 1902-ben már igy jósolta meg az újság­író Ady a trianoni tragédiát: „Itt, ebben a kis szerencsétlen ország­ban el kell felejteni gondolkozni az em­bernek, ha nem akarja, hogy megfuttas­sák, hamar célhoz juttassák a kálváriá­ján. Itt a segítség nem azoké, akik se­gítségre szorulnak, de a bilincs sem azoké, akik megérdemlik... Ha csak a jó sors nem segít, ez az ország pár évtized alatt össze fog omlani. István király or­szága szálljon magába, ha lehet s van még ereje, készitse közeledő veszedelmek ellen.“ De idézzünk az újságíró Adynak egy má­sik cikkéből is, amelyet 1906-ban irt: „Most itt a vihar és talál egy széthul­lott nemzetet. Vezérek és próféták dön- benve nézik a rongyos, zilált, szomorú-lé­giókat, amilyenekkel sohase nyertek még csatát. Emitt százezren és százezren cihe- lődnek, hogy menjenek a többi százezer után Amerikába. Álljunk a kétségbeeset­tek s földönfutók elébe. Hogy gyertek csatasorba s nemzeti pántlika kerül a csákótokra. Amott ismét százezrek, aki­ket örökösen bitangoztunk, mert jogokat kértek.“ „Annyi bizonyos, bogy ránk férne a se­gedelem. De az is bizonyos, kínosan bizo­nyos, hogy idegen segedelem vérszegény nemzetbe sohse fecskendezett be friss vért. Ha magunk nem tudjuk magunkat megmenteni, elvesztünk. Az uj Batu pe­dig készül uj hordájával... Meg kell csi­nálni az uj Magyarországot, mielőtt ideér Batu és hordája. Mert mialatt itt az urak a népet nyomják s a királyt szorongatják, a. .jogtalan nép pedig éhezik és kivándorol: Julián magyarjait elnyeli Amerika, ben­nünket pedig — Európa. ..“ Megdöbbentő jóslások ezek Magyarország­ról s milyen különös, ha elgondoljuk, hogy az újságíró Ady negyven esztendővel ezelőtt igy látta meg előre Niagymagyarország tra­gédiáját. S mi ebben a még nagyobb szomorúság-? Az, hogy nem látták igy kortársai is s fő­ként nem látták igy azok, akiknek a kezé­ben volt az ország sorsa. Ha idejében meg­nyílik lelkűk és szemük, talán közeledő, de dübörögve közeledő tragédiát Is elkerülhe­tett volna Magyarország. .. Az újságíró Ady Cióf Schliffen, a nagy német katonai teore­tikus egyik hadvezetési alaptétele volt: „Több­nek lenni, mint amennyinek látszani“- E? különös érvénnyel vonatkozik az angol-ame­rikai tábornokokra, akiknek a szerénység semmiképpen sem tartozik jótulajdonságaik közé. Hogy megtörténik-e valóban az elözönlési kisérlet, nem akarjuk találgatni, annyit azon­ban mindenképpen megállapíthatunk, hogy sem az amerikai Eisenhower tábornok, a szövetséges angol-amerikai elözönlési csapa­tok parancsnoka, sem az angol Sir Henry Maitland Wilson, az angol-amerikai földközi- tengeri csapatok parancsnoka, sem Sir Harold Alexander, a délolaszországi angol­amerikai csapatok parancsnoka, sem Bemard Montgomery, a brit elözönlési csapatok pa­rancsnoka, sem Spaatz, az amerikai légierő angliai parancsnoka, sem pedig Tedder, az angol légierők parancsnoka, aki a közös légi vállalkozásokat vezetné, nincsen abból a bizonyos anyagból gyúrva, amelyből a nagy hadvezérek készülnek. Hosszú hónapokba tellett, amíg a választás Eisenhowerre eset# és nem Marshall tábor­nokra, a vezérkar főnökére, akinek szintén komoly esélyei voltak... A választás bizo­nyára nagyon nehéz volt, már csak azért is, mert Elsenhower tábornok 1942 junins 26. óta először a brit szigeteken állomásozó ame­rikai csapatok, majd a földközitengeri angol- amerikai erők parancsnoka, a taktikai és szer­vezési munkálatokat gyakorlatilag eddig is irja például a következő sorokat is 1902- ben: — „A debreceni telekkönyvek elárulják, hogy néhány év óta az erdélyi román pénz­intézetek pénze tódul Debrecenbe s Debre­cen jelé. Amit Debrecen a magyarságnak nem tudott megtenni s nem tudott lenyo­mulni erdélyi pusztuló székely véreinkig, — megteszik a románságnak a román empó- ríumok Debrecennel.“ ■ Igen, ez a „kunfajta, nagyszemü legény“ még akkor „ilyesmikkel“ foglalkozott. A versek csak ezután jötték. De a későbben megszületett Ady-versek csiráit már ezek­ben a komor hangú, ostorozó újságcikkek­ben meg lehet találni.-* Vannak, akik Adyban csak a lírikust lát­ják. Negyedszázaddal halála után ráemlé­kezve, ne a lírikust támasszuk újból életre, mert az amugyis él, hanem a fajáért har­coló, harcos újságírót, a „szent lélek lovag­ját“, ahogyan ő magát nevezte. Szó se róla, a lírikus Adyt is érte már életében is elég támadás, gáncsoskodás, megnemértés, de vád éppen magyarságáért, vagy ha úgy tet­szik „magyartalanságáért“ érte. S milyen különös, hogy a vádat halála után szórták rá azok, akik azzal rágalmazták meg, hogy egy idegen faj — mondjuk ki nyiltan — a zsidó faj fiatal értelmiségének életrevalósá­gát tömjénezi. Lehet, hogy van a vádban valami igazság, de ne álljunk meg a vád­nál, hanem gondolkozzunk el kissé a dolgon s állapítsuk meg a következőket: Ha Ady körül az a fiatal magyar nemze­dék él akkor, amely Trianon után felnőtt eb­ben az országban, bizonyára melléjük állott volna Ady, ez az ifjúság pedig Ady mellé sorakozott volna fel ama bizonyos „bélye­ges sereg“ helyett. De Ady maga jósolta meg magáréi, hogy majd az ifjú szivekben teljes ídik be életé­nek nagy müve „egy fájdalmas nagy élet jussán“. Tgy lett az. uj magyar nemzedék szivében és lelkében örök . virágzás az ö sorsa. Nemzedékeket formáló erő. Ady En­dre. Móricz Zsigmond s Szabó Dezső a nagy triász s csak azok tudják, mit köszönhetnek e három nagy magyar szellemnek, akiknek számára müveik lelki kenyeréül szolgált s szolgál 'ma is. Ady. Endre most huszonöt esztendeje „...ügy halt meg,?hoify azt se tudta: mi lesz itt az okosság útja“. De mi. akik em­lékezünk rá földi halála után negyedszázad­dal, tudjuk, hisszük és váltjuk, számunkra ma is, amikor „Száznál több oka a ma­gyarnak,'’ hogy jó testvérnek vallják min­denütt. Ady számunkra: „Úgy él, mint a Gondolát igaza.. .“ ■ ' /••• , B1K<Í JÁNOS vezette. Az angolok minden erővel azon vol­tak, hogy a legfőbb katonai parancsnok brit tegyen, mondjuk Alexander, amerikai részről azonban kihangsúlyozták, hogy Alexander képességeit nem szabad túlbecsülni . .. így aztán Délolaszországban maradt. EISENHOWER Eisenhower 1890-ben szülédéit Tile-ben, Texasban. Állítólag nagyképességü ember, akinek eredeti tervei éá meglepő gondolatai vannak. Már a háború előtt számtalanszór fordult a hadügyminisztériumhoz s a páncé­los fegyvernem kiépítését sürgette. A háború kitörésekor Mac-Artlmr tábornokkal együtt tervezetet dolgozott ki „a Fülóp-szigetek vé- t delnvére“. Amikor aztán az elméleti fejtege­téseket a gyakorlatban is ki lehelelft volna próbálni, Eisenhower sietve elhagyta Manilái és Washingtonba utazott. Közben a japánok bebizonyították, hogy a szigeteket igenis be lehet venni. Ezután rádión és kábelen „pa­rancsnokolt" néhány Csunking-hadosztályt, később Északafrikába került. MONTGOMERY Montgomery a legénység körében kétségte­lenül a legnépszerűbb tábornok. Amikor az angol elözönlési csapatok parancsnokává ne­veztok ki, az intézkedés megelégedést kel­tett. ötvennégy éves, Angliában nagyra tart­ják, de — bár kétségtelen, hogy katonai eredményeket ért el — győznie csak akkor Sir HaroM Alexander, Earl of Caledon ez* időszerint 52 éves fia, közvetlenül az első világháború után már hírnevet szerzed*. Ami­kor az ántánt a bolsevistáktól megtisztitott Lettországban az# követelte, hogy a parancs­nokló német tiszteket el kell távolítani s a lett katonák nem engedelmeskedtek a let# tiszteknek, Alexandert nevezték ki parancs­noknak, aki akkor ezredes volt. Egy kommu­nista örvlövész rálőtt és igy sebesülten haza­utazott Angliába. Később Indiában működött. Munkásságával! az angolok mindenesetre meg voltak elégedve, azt viszont, hogy az indusok is, már nehezebb lenne megállapítani. Dün- kirchcnnél fedeznie kellcdt volna egy francia visszavonulási műveletet, de nem vállalta, ha­nem kijelentette a franciáknak: „Azt már nem, megyünk mi is!“ 1943 márciusában Wavelt Burmába küldte parancsnoknak, ott többször kijelentenie: el­jött az ideje annak, hogy a japánokkal végleg leszámoljon. Közbejött akadályok miatt azon­ban ez nem sikerült- Csak nagy nehézségek árán sikerült csapadait a dzsungelbe és India felé visszavonni- Csapatai végleg felbomlot­tak, ő pedig repülőgépbe ült és szerencsésen meg is érkezett Kalkuttába. Hőstette elisme­réséül megkapta a legnagyobb angol ki- tointetést, a Barlh-Orden-t. Az elmúlt év nya­rán azután Auchinleck helyébe Északafrikába nevezték ki. Itt Teder-rel együtt dolgozott. TEDDER 1942-ben Churchill elhatározó lépésre szánta el magát. El akarta simítani a száraz­földi hadseregek, a légierők és tengeri erők közti ellentéteket és Teddert neveztek ki az egyesült angol-amerikai légierők parancsno­kává. Tedder régi, hires repülő, ötvenkétéves és 26 éve áll a légierők szolgálatában. Cambrldgeben végezte tanulmányait, hosszabb idő# a Fidzsi-szigeteken töltött, szófukar, barátságtalan ember, mióta fiát a London feletti légicsatákban elvesztette, állítólag még szófukarabb lett. „ WILSON Sir Henry Maitland Wilson tábornok, a földközitengeri egyesült angol-amerikai erők parancsnoka szintén nem túlságosan rokon­szenves ember. Éppen Tedder ellenkezője, sokat beszél és szeret hallatni magáról, ellen­felei azonban azt mondják. rólía, hogy szerény­telen. Hatvankétéves. Régi katonacsalád sarja, nagy kitüntetések azonban mindezideig nem ékesítik mellét, pedig már a búr háborúban is résztvett. A világháborúban több arcvona­lon kísérleteztek vele, Görögországban is Wilsonnal akarták a német csapatokat fel- flartóztatni. Athéni főhadiszállását sietve és sikereseit Alexandriába mentette. Rövidesen ismét „munkája“ akadt. Azzal bízták meg, hogy a sziriai VicRy-hü csapatokat verje le. Ennek a feladatnak sikerrel felelt meg... CLARK Clark tábornokról, az 5. amerikai hadsereg parancsnokáról az hírlik, hogy komolyabb katonai teheflség. Eisenhower vezérkarának főnöke voflt. 1897-fien született Newyorkban. Amerikai katonai szakírók szerint nagy érde­mei vannak a korszerű amerikai haderő meg­szervezése körül. Ha még a Középkelet uj parancsnokát, akit Sir Bernhard Pagenck hívnak és az Angliában állomásozó amerikai légierők paracsnokát Carl Spaatz (tábornokot is megemlítjük, rikámbiográfiánk, amelyet az elözönlési csa- I patok parancsnokairól akartunk adni, teljes lesz. Róluk általában az a vélemény: közepes katonai tehetségek. Annyi kétségtelen, hogy az első és a mostani világháború esztendei­ben mindegyikük értékes katonai tapasztala­tokra tett szert, katonáé lángészt azonban hiába kutatnánk egyiküknél is. jn. Megalakult a férficserkészek hivatásrendi munkaközössége Budapest, január 22. (MTI) Az országos főcserkész felállította a férficserkészek hi­vatásrendi munkaközösségét. Ennek kere­tében az első csoport Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter előzetes engedélyével a vattás- és közoktatásügyi minisztérium cser­készeiből „Teleki Pál-csoport“ néven meg­alakult. Vezetője Szukovathy Imre dr. mi­niszteri osztályfőnök. Kik az elözönlési hadsereg parancsnokai I jl' te úszuteölcson : tőkebiztosítás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom