Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-26 / 218. szám
1941 SZEPfKltfBUlt 26. KmnUjsm Ki lesz „Isién árnyéka a fö!dön"? Arab unióért küzdenek az iszlám uralkodói Ml lesz, ha egyszer megint, elkövetkezik az annyiak által áhított béke s neki kell látni a világrendezéshez. Mit fognak tenni a világ urai, a győzök? Ismét csak Versailles! mintára megy az országszabdalás és történelmi tudás, erkölcsi felelősség, földrajzi helyzetismeret nélkül dobálják majd ide-oda a tartományokat és országrészeket? Annyit talán mégis csak remélni lehet, hogy valamit okultak a múltakból, s a ver- saillesl boszorkányszombatra nem kerül Ismét sor. Ha békét akarnak, akár ki is legyen a győző, olyan ' ékét kell teremteni, ami nem njabb háborúk magvát veti eL Kérdés azonban, lehetséges-e ez ? Hiszen az érdekek olyan hihetetlenül összekuszálódnak, annyian, annyifélét akarnak. Világosan példázza ezt az arab kérdés. Az angolok többször és Igen nyomatékosan megígérték az araboknak, akik oldalukon harcoltak a törökök ellen, hogy a győzelem után megteremtik az egységes arab államot. A győzelmet meg is szerezték. Egységes Arábia helyett azonban egészen szépen sikerült mozaikot raktak ki az arab félszigeten. A kis mozaikál)amok ugyanis sokkal kevésbbé veszélyeztethették az India! utat, ami életbevágóan fontos Anglia számára, mint egy hatalmas és természeténél fogva harcias nagy arab állam. Lawrence ezredes a Se-cret Servlce-től, aki az arabok között élt a világháború alatt, maga Is bevallotta, hogy az angolok kegyetlenül becsapták az arabokat. Nyilvánvaló, hogy az arabok is tanultak ebből s most amikor a brit birodalomnak ismét szükség van támogatásukra, az arab uniót szabják támogatásuk árául s valószínűleg lesz annyi eszük, hogy előre követeljék az esetleges Ígéretek beváltását. Az iszlám nagy szakadása akkor következett be, amikor az első világháború kitörésekor az arab törzsek nem engedtek tulajdonképpeni egyházi fejük, a ka- Ufa parancsának, aki egyszemélyben a török szultán is volt, s bár a sejk ül iszlám, a mohamedán egyház főpapja az Aja Szófia erkélyéről klherdette a szent háborút, mégsem fogtak fegyvert a korhadó ozmán birodalom védelmében. Az arabok önálló utakra léptek s arra törnek, hogy végre megteremtsék önálló egységes államukat. A legérdekesebb azonban az, hogy arab faj tulajdonképpen nem is létezik, hanem csupán azonos vallás, nyelv és knltura. Ez azonban elégnek látszik ahhoz, hogy a mai íelparcellázás ne tessék nekik. Az angolok, akik végeredményben mindig reál politikusok voltak, ma már „Arabian Commonweolth“-ról rebesgetnek, mellékesen azonban közbeszurják lord Melchettnek, a zsidó származású angol főrendnek elgondolását, azaz, hogy ennek az „Arabian Common- wealth“-nak kapuit nyissák meg a zsidóság számára, vagy legalábbis Transzjordániába engedélyezzék a letelepedésüket. Az .Arabian Commonwealth" gondolatát az arabok elvben elfogadtak volna, da lord Melchett Indítványa rendkívül felidegesítette őket, ami érthető is, hiszen az anyagi és kulturális fölénnyel rendelkező zsidóság még nagyobb tömegekben való beözönlés esetén a jövendő commonwealth súlypontját átbll- leathetne. Ibn Számi Szandi Arábia uralkodója, aki az utóbbi Időben feltűnően meleg kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal s egy amerikai vezető újságírónak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy ,,a zsidók jobban tennéK ha más települési területet keresnének, mint Palesztina, ami már kétezer esztendeje az araboké“. Ibn Szaud tekintélye az arab világban egészen rendkívül nagy. Bár semmiféle törvény vagy előírás nincs ami szabályozná, hogy Mekka és Medina, a szent városok urának vezető szerepe kell legyen a mohamedánok és főleg az arabok életében, mégis tagadhatatlan, hogy Ihn Szaud szavának ma minden arab előtt döntő súlya van. f Ml sem bizonyltja ezt jobban, minthogy Szaudi Arábia ura'kodójának nyilatkozata után nyomban megszólalt Abdullah Ibn Husszein, Transzjordánia emirje. Lawrence egykori pártfogoltja is. Az emir kijelentette, hogy legliAb Ideje volt Ibn Szaud félreérthetetlen nyilatkozatának, s az egész arab világ véleményét fejezte ki. A helyzet kétségtelenül az, hogy a Közel- kelet egységre törekszik. Ennek a formája azonban egyelőre még egészen bizonytalan. Az arab népek mindenáron „Nagy Arábiát" óhajtanak, de ugyanakkor a kalifátus, azaz valamennyi mohamedán nép egyesítésének álma is mindegyre feltámad. Mert ha az iszlámnak ma már nincs is olyan poUtikai ereje, mint hajdanában, a mohamedán egységes világnézet ma is megdönthetetlen szllárd. Tulajdonképpen ma az a helyzet, hogy a Közelkelet valamennyi uralkodója és fejedelme arról álmodik, hogy ő lesz a kalifa, minden mohamedán világi és egyházi feje, vagy legalábbis az 5 jogara alatt egyesül valamennyi arab nép. Komolyabb pályázó azonban csak kettő van, Faruk, Egyiptom flatai királya és Ibn Szaud, Szandi Aratna uralkodója. Ki lesz kettőjük közül a győztes ? Annyi tény, hogy Egyiptom ravasz öreg miniszterelnöké, Nahasz pasa valóságos propaganda hadjáratot indított Faruk népszerűsítésére, egy esetleges jövendő kulifátus reményében. Talán az angolok sem zárkóznak el attól, hogy kalifává emeljék Farukot, ha ez ennek fejében hajlandó volna háborúba vinni Egyiptomot. Nagy kérdés azonban, hogy mit szólnár ak ehhez a mohamedán népek. Egyelőre annyi tény, hogy Ibn Szaud hallgat az arab ynió felől s az ö hallgatása köiül- belül azt jelenti, hogy semmiféle kaUíatust nem ismerne el és semmiféle arab államba nem lépne be, ahol nem ő volna a korlátlan ur. Az ő politikai ravaszsága, mindent elsöprő lendülete és bátorsága, és mitagadás pokoli szerencséje mellett pedig valamennyi más közelkelet! politikus csak porban játszadozó kisgyermeknek tűnik. Sem képességekben, sem népszerűségben, mégkevésbbé pedig vallásosságban nem tudnak versenyezni vele. Ezen felül pedig ura Mekkának és Medinának, a szent városoknak. Az ő szava döntő lesz s ha a jelentések most arról szólnak, hogy követeket küldött Amerikába, alighanem messze a jövőbe ágazó terveit óhajtja megérlelni. Az arab Napóleonnak szokták nevezni Abdul Azisz Ibn Szaudot, aki a maga erejéből lett Arábia leghatalmasabb uralkodójává 1880 novemberében született. Apja Riad fejedelme volt. Ez a fejedelemség azonban csak egy kis agyagvárból és egy kis városkából állott. Ellenségei azonban nem hagyták itt sem nyugton a családot és menekülniök kell. A lassan fel- cseperedö elűzött fejedelemíi nyomorgó beduintörzsek között élt. Teste ellenállóvá lett mint az acél, s nincs nélkülözés, amit efl ne tudna viselni. így lett belőle rettenthetetlen harcos. Ibn Szaud és családja a legvallásosabb mohamedán szektához, a vahabitákhoz tartoznak s elüzetésük bizonyos mértékig a va- habiták elnyomását is jelentette. Ibn Szaud azonban nem nyugodott bele az emigrációba. Húsz éves lehet, amikor megkezdte a harcot. Testben óriás, szelleme egyetlen lobogó nyugtalan lángolás. Harminc döglödő, férgektől hemzsegő tevével, harminc rozsdás puskával induilt el meghódítani apja örökségét. Pusztít, rombol. Igazi beduinmódra harcol. Félelmetes csapata egyre növekszik. Dzsinnek módjára tűnik el a sivatagban, hogy sok sok mérföldnyire onnan újra lecsapjon ellenségeire, ő azonban a helyi sikerekkel nem elégszik meg. Nem sivatagi szegénylegény, hanem ősi trón várományosa. „Csak az jöjjön velem, aki nem retteg a haláltól" — dörgt Ibn Szaud az „oroszlán- torkú vezér" s ötven elszánt beduin csatlakozik hozzá. Megesküsznek, hogy kitartanak a végsőkig. A vezér ezt üzeni apjának: „Jobb meghalni, mint kudarcot vallani! A könyörületes Isten nevében!“ Rejtett utakon lopakodnak. Nappal beássák magukat a forró homokba és csak éjszaka menetéinek. Néha napokig nincs ivóvizük. Félörültek a nélkülözéstől, hőségtől, fáradtságtól. Csak olyan vezér, mint Ibn Szaud képes arra, hogy minden megpróbáltatás közepette is erős és kemény maradjon, mint az acélpenge, biztos kézzel vezesse legényeit, letörje a kétkedők kifogásait, elnémítsa a csüggedök panaszait. Ramadan hónap végén érik el a főváros Riad határát. Éjszaka hét társával megmássza a falakat, beengedi a társait s vérfürdő következük. Másnapra hírnökök járják a várost: Jtt vagyok én, Abdul Adsz Ibn Szaud, a város az enyém!“ 1902 január 15. ez a történelmi nap. Ekkor indul el Ibn Szaud igazi karrierje. A lakosság fegyvert ragad csatlakozik, a helyőrség megadja magát. 11 évi száműzetés után újra a Szaud családé Riad. Az arab Napeoleon azonban nem pihen meg. Válogatott harcosokkal nekivág a nedzsdi pusztának. Faluról falura, oázisról oázisra nyargalt. Az ellenség csapatai képtelenek voltak elfogni. Ibn Szaud láthatatlan csapata fölényesen tizedelte az ellenfél helyőrségeit. Hit és bizalom hulláma áradt el a nedzsdi városokban, tábortüzek mellett legendákat regéltek róla, hogy óriási testében három harcos ereje lakozik, hogy félkézzel megfojtott egy embert Riad visszavételénél, hogy derékig kettéhasitja kardjával ellenfeleit, hogy mindenütt jelen van, mindenütt felbukkan. Rasid, Riad eddigi bitorlója hatalmas sereget gyűjt, de Ibn Szánd lovasai a vadul fanatikus vahabiták letiporják őket. A győzelem gyümölcseként most már Nedzsd területének nagyobbik fele az ő birtokában van. A következő évek kisebb-nagyobb csete-patékban telt el. 1903-ban pedig a riadt nagymecaetben ünnepélyesen kikiáltották emirnek és a vahabiták imámjául. 1904-ben Ibn Szaud már ura az egész Nedzsdnek, amikor a törökök, akik meghökkentek az uj arab fejedelem hódításainak hírére, csapatokat küldtek ellene. A pompásan felszerelt török tábort Ibn Szaud rongyos, fáradt, kiéhezett serege tönkreveri. A vezér mindenütt legelöl. Valósággal fölmorzsolják a nyolc török zászlóaljat. Hírmondó sem jut élve haza közülők. A diadal mérlege: Ibn Szaudot elismerik Nedzsd urának. Ezután Ismét diadalsorozat következik. Egymásután győzi le a konkurrens arab fejedelmeket. Végül Mekka urával Husszein Ibn Alival kerül szembe. Eredetileg mekkai török helytartó volt, de amikor eléggé kiépítette pozícióját, felcsapott mekkai nagy- serlffnek s ezzel Hedzsasz ura, a szent városok őre, s ami a legfontosabb a zarándoklatok jövedelmeinek haszonélvezője lett. Ibn Szaud vahabitái vadul gyűlölték a testi jólétben dúskáló nagyseriffet s az istente'en elpuhult városiakat. A harc nemsokára kitört és változó szerencsével folyt. Végül 1919, végén, legendás harcok során teljesen feló'rlik a hedzsásziak hadseregét és feltárult előttük az ut Mekka felé. A mekkai nagyseriff külpolitikai téren egymásután rontja el a dolgát az európai hatalmakkal. 1924-ben szövetséget kínált például a szovjetnek. Nemsokára pedig kalifának „Isten árnyékának“ kiáltotta ki magát. Ez a dicsőség nagyon rövid ideig tartott, mert Husz- szeim operett kalifátusánalc kihirdetése tomboló felháborodást váltott ld háromszáz millió mohamedán körében. Ibn Szaud megértette a történelmi pillanat jeladását. Most kell lecsapnia az istenkáromló, szentséggyalázó vén bűnösre, most érkezett el az ideje annak, hogy helyreállítsa a szent városokban a próféta tiszta tanítását. De tudta azt is, hogy Mekkát és Medinát el lehet ugyan foglalni fegyveres erővel, megtartani azonban nem lehet az iszlám világ hozzájárulása nélkül. Ibn Szaud csak egyetlen mondatot intézett híveihez: — „En elsősorban mcziim vagyok, aztán arab, de mindenkor isten szolgája!...“ Alig indult el a támadás, Husszeinnek máris menekülnie kellett. Autókaravánja a mekkai nép tomboló szitkozódó átkai között porzott el a tengerpart felé. Jachtja a „Delhi“ és „Cornflower“ cirkálók kíséretével Ciprusban kötött ki. A keserű elfelejtett öregember 1931 júniusában halt meg szám- üeetésben. L'U , «.HUI Ezalatt Ibn Szaud vahabitái megszállták Mekkát. Nem erőszakoskodtak, nem raboltak, csak a bálványimádásra emlékeztető szobrokat pusztították el a mecsetekben. Két hét múlva pedig patyolat gyolcsban, a zarándokok előírásos köntösében, gyalog, megérkezett Mekkába a győzelmes Ibn Szaud. Ajkán a mekkai zarándokok rajongó himnuszával „Itt vagyok, óh Isten, a Te hívásodra Te vagy az egyetlen Isten, — itt vagyok...“ Ez a bevonulás bár nem szánta propagandának, mégis óriási hatást keltett,. „Karom erejével, népem hűségével győztem a harcban. Egyedül én tadom a szent földet, mint szabad iszlám államot kormányozni. Jogom és kötelességem, hogy király legyek.“ Soha még nem indult el király a trón felé olyan erős meggyőződéssel és tiszta lelkiismerettel, mint ö. Jog, kötelesség, meggyőződés és lelkiismeret nem üres fogalom Ibn Szaud ajkán. A férfibecsület és nemzeti felelősség adják meg a fogalom erkölcsi értékét Ibn Si.--.id szavaihoz. Uralma Jementől Transzjordánláig terjedt s az arab félsziget törzse az ő kezében van. Mintaszerűen kormányoz. Naponta 18 órát dolgozik s bár a Korán és a Próféta hagyománya a kormányzat iránytűje Hedzsaszban, mégis alaposan korszerűsítette országát. „A moszkfcnek mostanában mély álomból ébrednek — mondta a király. — Minden fegyvert meg kell ragadnánk, and csak kínálkozik. Az ájtatesság és az alázatos engedelmesség isteni parancsai mellett szükségünk van az olyan fegyverekre is, mint a repülőgép és az autó." Amikor Ibn Szaud fiát Fejszál trónörököst európai tanúim anyut ra küldte, az angol király a Szent Mihály rendet nyújtotta át neki, Hollandiában a királynő látta vendégül, Párisban pedig a köztársasági elnök csapatszemléft rendezett a tisrteletére. Ez bizonyítja, mekkora tekintélyt harcolt ki magának az egykori kis középaráblai sejk. Annyi bizonyos, hogy bármiként is akarják megoldani a háború végén az arab kér. dést, Abdul Azisz Ibn Szaudnak, az arabok Napóleonjának komoly beleszólása lesz a döntésbe. NAGY ELEK GONDOLATOK Az igazsághoz csak akkor lehetsz feti, ha előbb hűtlen lettél a tévedéshez. * Sikereid mulandók, de bűneid fönnmaradnak ellenségeid emlékezetében. ' -a * Nem érsz semmit, ha csak az évek nőnek benned és te nem növekedsz velük. * Elrejtőzéssel is növelheted hírnevedet’ nemcsak dobveréssel. * Az értéktelen ember képtelen arra, hogy értékeket tudjon fölfedezni. * Ne bánd, ha rágalmaznak: félnek tiled. * Védett helyen azt hiszed, hogy uralkodni tudnál a világ fölött, de ha kilépsz, egy kutya is visszakerget. * Miért dicséred a nyers erőt? Szeretnéd, ha a szikla megsimogatna?. * A szenvedélyed nemcsak akkor nő nagyra, ha szabadjára engeded, hanem akkor is, ha magadba zárod. * A szerelmes — mint Isten a világot — maga teremti szerelmesét. ♦ Gyűlölsz engem. =* nagyra értékelsz. ÜkArcunk Isten képmása, tehát örökkévaló. Örökkévaló arcunkat szavainkban és cselekedeteinkben hordjuk. A kép, mit fényképész készített rólunk, csak egy pillanat árnyéka az örökkévalóságból. * Hiába erőtehetség és szándék, nem tudsz maradandót építeni, ha nincs benned szeretet is. Adjatok minden építőnek szereteted, sok szereteted, hogy tudjanak építeni és fölemelni benneteket. FLÓRIÁN TI SOR Só £sm ®$ Só HüEDSTfiS AIjEFÍA A Jö üaETMENETNEÄ BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÁ Eggdqgas szobait 6'—P-től 12* P-ig Rétdagas szobák 9*—P-tól 18*—P-fg Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál Elismerten ki»é-ió kcnghö, Polgári ásak*
