Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-22 / 189. szám
10 1943. AU GUS ZI US 22 „fl székely hadosztály adta meg az első halálos döfést a trianoni békeparancsnak“- mondotta Kratochvil altábornagy a fellegvár! emléktábla leleplezésén Kolozsvár,- augusztus 21. A Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári főszéke Szent István-napján diszes ünnepség keretében avatta, fel az 1918—1919. évben Erdély függetlenségéért és szabadságáért rabságot szenvedett bajtársak emléktábláját a fellegvár! huszárezred kaszárnyájában. Az ünnepség fényét emelte az a körülmény, hogy azon megjelent a Székely Hadosztály parancsnoka, Szent-Kereszthegyi Kratochvil Károly altábornagy, a Mária Terézia Rend lovagkeresztes vitéze, Erdély volt katonai parancsnoka, aki annakidején szintén a fellegvárt katonai börtönben sínylődött. A lélekemelő ünnepség a fellegvárt huszárezred laktanyájának udvarán zajlott le. A zászlókkal és zöld gályákká! feldíszített udvaron a Székely Hadosztály tagjai karádi ^ Nagy Lajos parancsnok vezetésével sorakoznak fel. A tűzharcosok, a volt 51-es és 21-es bajtársak, valamint a Wesselényi Lövészegylet diszszázaddal vonultak fel. A Székely Alkalmazottak Egyesületének tagjai székely népviseletben jelentek meg az ünnepségen. Képviseltették magukat a különböző hatóságok es intézmények is. Szent-Kereszthegyi Kratochvil Károly altábornagy vitéz Hann Vilmos vezérőrnagy és vitéz Kászoni Zoltán ezredes kiséretében érkezett meg az ünnepség színhelyére. A Himnusz hangjai mellett ellépett a Székely Hadosztály arcéle előtt, majd fogadta karádi Nagy Lajos parancsnok jelentését. Ezután vitéz Biró Gyula dr., a kolozsvári mezőgazdasági főiskola dékánja, a Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári főszékének elnöke mondotta el avató beszédét. — Az országépitö első nagy királyunk napján, — mondotta — ezekben a komoly vészterhes időkben mi is elzarándokoltunk erre a megszentelt helyre, ahol vérbe mártott karddal egy évezreden át mindig magyar történelmet Írtak s ahol hős eleink a fellegvár tornyából Erdély szent földjére és erre a szép kincses Kolozsvárra mindig éberen vigyáztak. Vitéz Biró Gyula dr. nagyhatású beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Tegyünk fogadalmat az emléktábla előtt, amelyet a katonai hatóságok támogatásával föszékünk kegyelettel és örök emlékeztetőül helyezett el annak az épületnek falán, ahol szeretett főparancsnokunk és sok hűséges bajtársunkon kivül annyi névtelen, bátor kiállású, igaz magyar ember szenvedett méltatlan rabságot. Az avató beszéd után a katolikus és református tábort lelkészek megáldották az emléktáblát, majd Szent-Kereszthegyi Kratochvil Károly altábornagy mondotta el ünnepi beszédét. Kratochvil altábornagy beszél —- Szeretett székely bajtársak! Egy hírmondó áll előttetek, __ mondotta — aki nektek az 1918—1919. évi legendás székely hadosztály keletkezéséről, harcairól regél, amelyeket Erdély és Magyarország integritásáért vívott' és a hazáért elszenvedett börtönről. Amikor még nagyhatalom voltunk a nagy világháborúban, a magyar és székely baka és honvéd bakancsa alatt dübörgött és reszketett Európa földje minden tájon, a végnélküli orosz síkságokon, Romániában, Balkánon, Szerbiában, Albániában, az Isonzónál, a Doberdón, a Monte San Michelén, a Monte San Gábrielén, a Piavén és Fran- 1 ciaországban. Hősiesen harcolva megalapoztuk a magyar katona világhírnevét, addig négy évi hosszú harc után egy alattomos rém hátulról, mérges csápjaival megbénította a hadsereg győzelmes suhintó kardját és zúzó öklét, hazaérkezve ezenkívül elhangzott egy örült felkiáltása: „nem akarok többé katonát látni“. A történelmi visszapillantás után az altábornagy vázolta a Székely Hadosztály megalakulásának körülményeit. , Emlékeztetett arra, hogy a- 19 zászlóaljból, 16 ütegből cs székely huszárokból álló székely hadsereg kemény harcokat vívott az ország területére betolakodó románokkal. Maroshidja, Piski, Egeres, Belényes, Csúcsa, Cigány!, Zilah, Diósád, Remetemezö, Szinér- váralja, Técső, Hadad, Mátészalka, voltak a székely hadosztály ütközeteinek színhelyei. Hiába vivott azonban dicsőséges csatákat az ellenséggel, Kun Béla seregei hátbatá- madták a székely hadosztályt, amely végül is a felesleges vérontás elkerülésére, 1919 ápriíis 26-án Demecserben fegyverszüneti szerződést kötött a románokkal. A fellegvári rabság — Egy évre rá, még a Trianonban reánk erőszakolt békeparancs előtt — folytatta Kratochvil altábornagy — 1920-ba* megvádolt és letartóztatott a román haditörvényszék „a román állam biztonsága és védőképessége ellen elkövetett bűntettel“, amely cselekményt mint hadifoglyok követtünk volna el. A nemzetközi jog szerint ez nagy tévedés volt és már akkor felszólaltam ez ellen, mert a székely hadosztály csapatai nem estek fogságba, nem adták meg magukat, hanem saját elhatározásukból, nem kényszeritve az ellenség fegyveres fölénye, vagy a harci helyzet által, fegyverszüneti szerződést kötött. Az altábornagy ezután emlékezett a rabságban eltöltött időre s köszönetét mondott azoknak a bajtársaknak, akik a rabsorsban együtt osztoztak és köszönetét mondott azoknak a nemeslelkü uriasszonyoknak, akiket csak igy jelölt meg: „Hajnalka és Zsuzska“, akik naponként felkeresték a fogságban, gondoskodtak róluk és szeretettel viselték minden gondjukat. Majd a megjelent előkelőségek felé fordulva, kérte: állítsanak Kolozsváron emléket a névtelen székely katonának, aki a nehéz időkben Erdélyért é& Magyarország integritásáért fegyvert ragadott. — A székely hadosztály ismertté tette a világ előtt a székelység nevét — folytatta a továbbiakban Kratochvil altábornagy — és létét. Büszkén mondhatja el, hogy a székely hadosztály adta meg az első halálos döfést a trianoni békeparancsnak, már születése pillanatában! így a székely hadosztály lett a revízió első apostola. A világ megérezte és megértette a székelyeknek ezt a megmozdulását, hogy ők hazájuk elvesztésébe nem nyugosznak bele és tanúsított hősies viselkedésükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a bécsi döntés alkalmával hazájukat részben visszakapták. A székely hadosztály harcai, börtönei és szenvedései nem voltak hiábavalóak. Erdély volt katonai parancsnoka pnnepi beszédét a következő szavakkil fejezte be: A hazáért elviselt börtön nem szenvedés, ez lebegjen szemeitek előtt mindéukor. Akármilyen kedvezőtlen és fájdalmas körülmények között sinyli meg az ember az elzárást, a börtönt, azt a szent ügyért férfiasán, becsületesen, felemelt fővel, büszkén kell viselnie, mert ez kitüntetés számba megy, megkülönböztetésül másokkal szemben. A hazáért szenvedni dicsőség. A keleti sziklás bércek, havasok, a Hargita fölött felkelő nap újból besugározza a szabad Erdély véráztatta szent földjét. Aranyozza be örök időkre a Kolozsvárt felállítandó névtelen székely hadosztálybeli hős katona szobrát is, amely hirdetni fogja, hogy a Székelyföld, Erdély mindig a miénk volt és a miénk marad. — Erdély viruló fiatalsága! Ti Vagytok a székelység szine-java és reménjfe. A székely hadosztály hazafisága, hósi harcai követendő példaként lebegjenek szemetek előtt. Kratochvil altábornagy mély hatást keltő beszéde után Stipsitz Károly báró százados vette át a gyönyörű emléktáblát, amelyen arany betűkkel a következő emlékeztető ékeskedik: Áz emléktábla felirata „Erdély védelmében, a reménytelenség idején is dicsőséggel harcoló Székely Hadosztály parancsnoka, tisztikarának és legénységének egy réfze az 1920. évben e fellegvárban szenvedett méltatlan fogságot. Ezen emléktáblát állította a Székely Hadosztály Egyesület kolozsvári fő- szélre az 1948. évben.“ Ezután az emléktábla megkoszorúzására került sor. Kolozs vármegye koszorúját Székelyhídi Ferenc dr., árvaszéki elnök helyezte el. Grucza Lipót a város, Botos János a tűzharcosok, Kisfaludy Lajos főhadnagy a volt 51-esek, Vargha Lajos a volt 21-esek, Jakó Albert és Urszáthy Gyula ny. alezredes a Székely Hadosztály kolozsvári föszéke koszorúját helyezte el. Ezután még a \Vesselényi Lövészegylet, a Székely Alkalmazottak Egyesülete helyeztek koszorút az emléktáblára. A koszoruelhelyezés után diszfelvonulás volt. Kratochvil Károly altábornagy, aki annyi dicsőséges csatában állott 'fiai élén, könnyes szemekkel, lelke mélyéig meghatva állott ujrra a Székely Hadosztály diszszázadának élére s korát meghazudtoló, katonás frissességgel lépkedett öl a megjelent előkelőségek előtt. Az ünnepséget a Székely Himnusz zárta be. A budapesti B a posta hátamögötti téren f. hő 25-én világatirakcióvál mutatkozik be * Világszenzációi „Fafme“ a titkok királynője. Jegyelővétel 25-én d. e. 10—1-ig és d. u. 3-tól a cirkusz jegypénztáránál. Telefonrendeiés : 20-C0. Két izgalmas medvekaland Székelyföld havasai között Gyilkostó, aug. 21. A Nagy-Cohárd monumentális kulisszáinak tövében üvegzölden, szinte rezdülésmentesen nyúlik be a Likas-havas szűk völgyébe Székelyföld legnagyobb és egyben legszebb tengerszeme: a Gyilkostó. Ha hosszasan figyeljük feszesen kinyúlt tükrét, - némelykor enyhe borzongást látunk a víztükörre ráncolódni. Azt mondják az itteniek, hogy fázik a viz a hajnali és esti hidegekben és a ráncok a borzongás jelenségei. A gálickékbe átmenő, sejtelmes vizecske északi végén, mindjárt a remek villanegyed mögött, perelő csörtetéssel szakad ki belőle a sebesen alázuhogó Békás-patak, hggy eltűnjék a világ egyik legszebb és legfélelmetesebb szurdokában, a Békási- szorosban. Harsogó lármával, panaszkodó robajjal fut lefelé itt a patak, jegesen hideg vize tiszta és átlátszó, mint az üveg és egy- egy esése, amellyel a medrébe hullott va- gon-vagyságu sziklahalmazokon bukfencezik át, szinezüst. tarajokkal ékesíti fel. A meredek oldalakon pedig, egészen az ezerméteres tetőkig, Erdély legszebb fenyői állják o. zord időket. A szoros elején a jövő-menő idegenek egy zavaros tekintetű, első pillanatra is halálra ■ rémült öregember körül csoportosulnak. Vén, hórihorgas, száraz székely atyafi ül egy iromba utszéli kövön és kézzel-lábbal magyaráz a kíváncsiskodóknak. — Majdhogynem csúffá teve a rusnya dögé, hallják-e! — morog nágymérgesen. Piszkos, megnevezhetetlen színű ingének foszlottvégü ujjával nagyot töröl a homlokán, amelyről ugyancsak szakad a0 fényes verejtékgyöngy. — Meséljen, meséljen! — biztatják egyszerre többen is s az érdeklődök tábora percröl-percre dagadozik. A vén székely szívesen beszél. Szemlátomást tetszik neki, hogy egyszerre ennyi ur- féle lázas érdeklődésének középpontjába került. A medve is szereti a málnát — Nincs egy félórája se, hogy ez történt — mondja izgatottan és gyakorta, szünetet tart, mert a közeli átélés izgalma belefojtja a szót. -— Reggel jókor egy vederrel félmentem a. Likas-havasra, málnát szedni. Jó málnázó helyeket ismerek ott fenti, a Pongráctető. felé és már nyolcra járhatott az idő, amikor már felénél több volt a vederben. Jó kiadós volt a málna, ontották a nagyszem.il, érett gyümölcsöt az oldalak'. Nagy örömmel szedtem, a málnát és már készültem abbahagyni a gyűjtést, amikor egyszerre olyan érzésem támadt, hogy valaki néz. Hirtelen felpillantottam. Es Uramisten, majdhogynem- ónussá váltam! A sárii VISZONTEUQÖM FIGYELMÉBE! Használt férfi, nőiruhák.fehér- nemüek, öipők és egyéb használt ingóságok, jutányos árban beszerezhetők. Ha Pasira Jen, saját érdekében heressen feli GERSTL Q. Bpes, VII. Erzsébet-kri 32. fszt. 3. málnabozót kellős közepén, éppen szemközt, velem, ott állott egy szörnyűségesen nagy barnamedve. Alig lehetett tőlem tiz lépés-., nyíre. A rusnya jószág meredten nézett reám. Erősen szuszogott és közben jóízűen csámcsogott. Nyilván jól bemálnázott. Amint az első döbbenetből magamhoz tértem, hirtelen ledobtam a vedret, aztán nyakamba vettem öreg csikaimat és robogtam le a havasról __Soha még olyan hamar le nem értem a Likasról, mint most!... Illés bá elhallgat. Izgatottan végigtörüli piszkos ingeujjával verítékben fürdő homlokát. — S mi lett a málnával? — kockáztatja meg valaki a tapintatlan kérdést. — S mi lehetett? — morran fel az öreg. Mérgesen néz a kíváncsiskodó urfélére. — Szóltam a medve miatt a csöndéreknek, fel^ is ment a törzsőrmester ur a Likasra, hogy meglőjje a medvét, de se medvét, se vedret, se málnát nem talált. Valaki kuncogni kezd. Mire Illés bá meg- sértődiki- Korát meghazudtoló legényes lendülettel felpattan a mohos kőtuskóról és délceg lépésekkel élinául a villák felé. Később a törzsőrmester ur megerősítette, hogy a medve-kaland csakugyan megtörtént, aminek egyik tanujele volt az össze- visszagörbitett, szétmarcangolt málnás veder. A mackó, miután kinyalta belőle az illatos málnát, az üres vedret összevissza tépdeste, harapdálta s aztán az útfélen hagyta... Jó, hogy Illés bá idejében el- szelell s nem ő vele cselekedte a mackó ugyanezt... Medve-séta a kertben A nagymultu E. délyi Kárpát Egyesület helyes kis menedékházat tart fenn a Nagyhagymás, illetőleg az Egyeskö és az öcsém tövében. Vénségesen vén, a kétezres magasságot majdnem elérő, monumentális sziklamonstrum-hegyek ezek, a tiroli és svájci sigazi» alpok vad másai. De komor vadságukat édesen ellensúlyozzák a lábaiknál ágaskodó haragoszöld fenyvesek és az aljban a bársonynál is puhább, a selyemnél is finomabb és a nemes smaragdnál is zöldebb alpesi rétek hepehupás, messzibe futó szőnyegpalástjai. A két hegy között áll magányos remeteként a két testvérénél jóval alacsonyabb és kisebb Egyeskő, mint hűséges őrálló a két hatalmasabb között. A három felséges hegy-isten alatt úgy lapul meg a kis fa-menedékház, mint gó- liát-mozdony mellett egy gyufásdoboz... Es a kis «gyufásdoboz» mellett ketten üldögélünk, hogy csendesen elmélázgassunk a szinpompás havasi alkonyat csodáin. Ketten élvezzük mindezt: én, a messziről jött vándor, és Márton bá, a menedékház őre, a menedékházak legkiválóbb és legértékesebb vezetőinek is a legelsője. Aki már tiz év óta él a havasok között és tiz év óta szemléli szerelmesen a körülötte kibontakozó szinpompás világot. Ülünk és hallgatunk a csendes alkonyaiban és nézzük az Öcsém csipkés sziklatornyait, a borzalmas sziklapárkányokat. De ha beszélgetnénk is, egyszerre belénkfagyna a szó... Mert egyszerre egy élőlény jelenik meg a menedékház kertjében és nyugodtan, komótosan végigsétál rajta. Egy hatalmas, vedlő bundájú vén barnamedve. Lehet vagy kél méteres példány... Két hátsó lábán ballag, igen lassan, igen kényelmesen. Felénk se néz. Átsétál a kis kerten, az útjába eső fenyőléceket letapossa. Aztán kilép a selyemfüre és beiétál egy kis fenyőcsoportba. Es eltűnik. Mi meg ülünk és hallgatunk. Sokáig egy szót sem tudunk szólni. Csak a szivünk kalapál hevesen és haragosan. Es egyszerre észrevesszük,, hogy a menedékház két kutyája is hallgat. Némán merednek a kis fenyőcsoportra. Ahol a Nagy. Ur eltűnt... (P.) — Sáskajárás pusztította el két Irina! tartoníány termését. A Német TávlraU Iroda jelenti: Közép- és Sszakhonan tartományból érkező jelentések szerint az egész környék termését hatalmas sáskajárás pusztította el. A vidéknek nincs semmiféle élelmiszertartaléka sem és a rendkívül bonyolult szállítások miatt komoly éhínség fenyegeti a lakosságot. A Honan-tarto- mányt eddig ért természeti csapások betetőzéséül a Sárga-folyó is kiáradt. Nagyobb területet árasztott el. Ezzel körülbelül félmillió gazda vesztette el termőföldjét és otthonát.
