Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-08 / 128. szám

1943. JUHI US 8 Likzxri ISvSJta MA: MÚZEUMOK: Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben (Majális-utca 42. Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—6-ig.) Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástya- utca 2. Nyitva délelőtt 9—1-ig. Megtekinthető római kori és közép­kori kőtár.) Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Állát­tára (Mikó-utca 5. Megtekinthető 9—12-ig). Az Egyetemi Általános Növénytani Intézet Múzeumai. (Farkas-utca 1., Közp. Egyetem, I. bejárat az udvar felől.) Alföldi muzeum, Erdélyi szo­ba, Tanszer- és Amerikai—Alaszkai muzeum. Nyitva minden hónap első vasárnapján d. e. 10—12. (Díjmen­tes.) EGYETEMI KÖNYVTÁR: Nyitva hétköznapokon délelőtt 8—• 1-ig, délután 3—8-ig. a népkönyvtár — vasárnap is ■— délután 3—9-' (Mikó-utca 2.) A NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSAI: Este fél 7 órakor a „Sasfiók'* elő­adása. MOZIFAyOADASOK: ÁRPÁD-mozgó: Vissza az utón, (Magyar.) CORVIN-mozgó: Éjféli gyors. (Ma­gyar.) EGYETEM-mozgó: Tábori szánház. ERDÉLY-mozgó: így szeret egy férfi. MÁTYÁS KIRÁLY-mozgó: Álom­keringő. (Magyar.) RAKóCZI-mozgó: Az ördög nem alszik- (Magyar.) SZOLGALATOS GYÓGYSZERTÁRÁK: Egyszarvú gyógyszertár, Mátyás ki­rály-tér 10. Távbeszélő: 32-23. — Kereszt gyógyszertár, Mussolini-ut ut 2. Távbeszélő: 14-39. — Hargita gyógyszertár, Horthy Miklós-ut 1. Távbeszélő: 21-55. — Páduai Szent Antal gyógyszertár, Hitler-tér 13. Távbeszélő: 31-10. — Pécsre érkezett Angello Rótta pápai nuncius. Pécsről jelenti a Magyar Távirati i Iroda: Angello Rótta pápai nuncius szom­baton Pécsre érkezett. Délután fogadta a I papság tisztelgését a püspöki palotában, j Vasárnap reggel a székesegyházban nagy! papi segédlettel szentmisét mondott. Dél-! ben a várisi, a vármegyei és az állami hl-] vatalok vezetőinek tisztelgését fogadta. Délután nagy ünnepség volt, amelyen j 40.000 ember vett részt. — Uj textilrendelet a Hivatalos Lapban. Budapestről jelenti a Magyar Távirati Iroda: A Budapesti Közlöny keddi száma közli az iparügyi miniszter és a közellátás- ügyi miniszter rendeletét a polgári lakosság ellátására szükséges textiláru előállítása és forgalmának szabályozása tárgyában., — Nagy méreteket ölt Isztambulbau a ki­ütéses tífuszjárvány. ' Isztanbulból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Isztanbulban egyre nyugtalanítóbb méretet ölt a kiütéses tífusz­járvány, úgyhogy a hatóságok újabb hitel­kereteket irányoztak elő a betegség leküz­désére. A betegséget okozó élösdiek kiirtá­sára megkezdték a nyilvános helyek és a közlekedési eszközök fertőtlenítését. — A vádlottat még körözik, de az orgaz­dát már elitélte a biróság. Az elmúlt év jú­liusában nagymennyiségű boglyába rakott szénának veszett nyoma az alsózsuki állami méntelep kaszálóján. A nyomozás kiderí­tette, hogy az eltűnt 'szénát Purcsok Kon- rád mezőőr a saját számlájára értékesítette. Purcsok kereket oldott, de sikerült megál­lapítani azoknak a gazdáknak kilétét, akik a hűtlen mezőőrtől áruba bocsájtott szénát megvásárolták. Egyikük, Cimpian László fejérdi gazdálkodó felett Lehner Richard dr. törvényszéki tanácselnök, büntető egyes- biró ítélkezett. A btintetöbiró a gazdálkodót, aki Purcsoktól három boglya szénát vásá­rolt 150 pengőért, orgazdaság vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért háromhavi fogházbüntetést, továbbá kétévi jogvesz­tést szabott ki reá. Az elitéit fellebbezett. MAGYAR ARCVONAL A SZEKTASOK A dési törvényszék szektások ellen indított eljárást. A vádlottak mind szerfelett ájtatos, istenfélő, bibliátbnjő lelkek, ez csak termé­szetes. Már a neviik is mutatja, hogy hit és meSg'yő*ödés dolgában nem értik a tréfát, hiszen nem is szokványos szektások, hanem a már szektának számitó adventistákból ki­vált — reform-adventisták. Szektások a négyzeten. Vagy a köbön? ök tudják... Annyi bizonyos, hogy az ősi, az évezredes, vagy évszázados keresztény egyházak taní­tása nekik már nem elég s Istenről és a Szentirásról csak a maguk szájaize szerint fogalmazott hitvallást fogadják el. Lelkűk üdve rajta. Bár az egészséges emberi lélek nem is kissé ámul azon, hogy Igen primitív és kultúrálatlan lelkek „pápábbak akarjanak lenni a pápánál“... Amire a szektások azzal vágnak vissza, hogy az apostolok is egy­szerű halászok, kézművesek és földművesek voltaik. Azt elfellejtik, hogy az élő Krisztus kezét fogták azok a kétezer évvel ezelőtti egyszerű emberek. Amivel sem a szektások, sem a négyzetre emeltek nem dicsekedhet­nek, akármilyen egyszerű halász-madarász népek is a polgári életben. Nem is ezen van a hangsúly, a hit és a hivés módján, mikéntjén. Hanem inkább arra figyeljünk fel már egyszer öntudatosan és éber lelkiismerettel, hogy a szekták és a hiperszekták hívei nem elégednek meg a „lelkiekkel“; s amíg az Ég és a túlvilág üd­vét firtatják zavaros téziseikkel, egyre In­kább beleavatkoznak a földi dolgok mene­tébe is. Amint a dési jelentés mondja, a „he­tednapos reform-adxentisták“ ájtatos ira­taikkal arra igyekeztek rávenni a híveket, hogy ne tegyenek eleget a fegyvert« szolgá­lat parancsának. Persze: 1st- n és Jézus ne­vében, „igaz keresztyéni szellemben“. Hogy pénzt is csempésztek romániai s szerbiai hitsorsosaikhoz, az is jellemző ezekre az áj­tatos lelkekre. Nem fér bőrükbe a malaszt, amivel átitatták magukat s közben kijárják a sibolás magas iskoláját. Igén: ez a két tényező leplezi le a szek­tások lelki gyengeségét, szellemi zűrzavarát, hitük silányságát. Krisztus kiverte a temp­lomból a pénzváltókat. A mai szeklások a pénzkufárkodás legalantasabb válfaját űz­ték nagy szakértelemmel és eredményesség­gel. Hitbeli rögeszméjük hajtotta őket erre: segíteni a határon túl élő hittestvéreknek. S közben — erről mily nagy előszeretettel feledkeznek meg e malasztban bővelkedők: a legelső és legfontosabb közösség, a ma­gyar sorsközösség többi testvéreit gyengítet­ték, szegényitették a kislbolt pengőkkel. Ezt még kibiruá a magyar közösség. I)e az ellen minden idegszálunkkal tiltakoznunk kell, hogy magy'ar földön akadjon ma olyan mágyar, aki arra merje emb ertársát biztat­ni, hogy megtagadja a fegyveres szolgálatot — Isten nevében! Itt derül ki, hogy az áj­tatos, istenfélő szekták nem látnak tovább az orruknál. Hát nem látják, mi történik kö­rülöttünk ? Hát oly vakok, hogy n< m lát­ják: ég a világ s ebben a szörnyű vi Lógóiér- kőzésben az egyik tét épp az, ami a szek­tának is a legnagyobb kincse. Isteu és a ke- íeszténység hatalmas katedrálisa. E» ellen vonult fel a rombolás és pusztítás minden szörnyűséges eszközével a v'eág legbarbárabb nagyhatalma — és a szektás arra biztatja lütsorsosát, hogy ne fogjon Vgyvert, ne védje meg életét, emberi méltóságát, hitét, Istenét, Isten hajlékának s a maga kunyhó­jának küszöbét... ! Ez a szekta. Istenről és menyországról szajkóznak zavarodott teksztusekat, de el- 1 felejtik, hogy Isten és lelki üdvösségünk iránt az a kötelességünk is megvan, hogy védjük, oltalmazzuk, ha kell — fegyver­rel is. Mert ha nemcsak szajkóznák, de értenék is a Szentírást, akkor tudnak, hogy „aki fegyverrel támad, fegyvertől vész él“. S aki ma támad, az nem mi vagyunk, lelkűnkben Isten hitével és Krisztus igazsá­gával. Mi csak védekezünk. Igen, fegyver­rel... Hogy fegyvertől vesszen el, aki fegyverrel támadott.., LOVAG A VÁDLOTTAK PADJAN B. Dénes kiskunfélegyházai földbirtokos rendkívül érdekes előzmények után jutott a vádlottak padjára egy szalonnacsempészési ügyben. Holott ö volt az, aki feljelentésével leleplezte és a törvény kezére juttatta a „csempészbandát“. A feljelentés és a vád­emelés között történtek egynémely aprósá­gok, amely B. Dénest, a csempészés nagy ellenségét igen gyenge színben tünteti fel. S. Mária és nővére, S. Julia,.két szép fia­tal szabadkai leány, 30 kg. zsirszalonnát vitt fel Budapestre, hogy az árut feketén érté-1 kesitsék. Útközben megismerkedtek B. Dé­nessel. Az ismeretség részletei mellékesek. A földbirtokos — bár jegye csak Kiskunfél­egyházáig szólt — a két szép leány kedvéért felutazott a fővárosba. Ott ostrom alá fogta utitársalt, de azoknak a zsirszalonna fonto­sabb volt, mint a „szórakozás“. Summa summárum: B. Dénes, aki szívtipró Don Jüanként, finom kis gáláns kaland biztos reményében utazott fel Budapestre — hop­pon maradt. Megbántott férfiul önérzetére abban keresett vigasztalást, hogy szép uti- társnöit Újpesten rendőrkézre juttatta. A bíróság előtt neki is vallania kellett. Némi kertelés után pirulva vallotta be: — Miután sem Júlia, sem Mária nem akarta teljesíteni kérésemet, é» tudtam, mi a kötelességem! így a kötelességteljesítés öntudatos lovag­ja a biróság előtt. Csakhogy a vádlottak vallomása szerint ő maga is segédkezett a szalonnaszállitmány eladásában. így aztán ö is a vádlotak padjára jutott. ítélet még nincs ebben a kissé sikamlós szalonna-perben. De függetlenül az igazsá­gos birói Ítélettől, érdemes elgondolkozni B. Sándor erkölcsi felfogásán. A törvényes rendnek ez a nemes felger- jedésü lovagja mindaddig lelkesen asszisztált a szép csémpészleányoknak, amig reménye volt arra, hogy a fiatal hölgyek egyike, vágj másika, esetleg mindketteje kegyeiben része­síti őt. A jutalom, azaz a kaland elmaradt s erre a nemes lovagnak eszébe jutott, hog, szalonnát tilos csempészni. Szólt hát a rend­őrnek. Azóta ö is kitapasztalta, hogy az ügy - szabályszerűen — törvényes mederbe terelő­dött. De vájjon hol és merre jár ez a fura, csúnya ügy a jellem ösvényein?... Mert B. Dénes ügye csak másodsorban jogi és igazságszolgáltatási probléma. Első­sorban a tisztesség láthatatlan, de bizonyo­san meglévő itélöszéke előtt kellene felelnie a történtekért. Ott pedig már készen meg­szövegezett, súlyosan marasztaló és megbé­lyegző Ítélet várja az ilyen lovagokat. Elő­ször a donjuani nekibuzdulásért, másodszor pedig a hoppon maradt himpellér „nemes * elégtételszerzéséért. — Vigyázatlanságból agyonlőtte játszó­társát Roosevelt unokája. Amszterdamból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Mint a brit hírszolgálat jelenti, Roosevelt elnök 10 éves unokája vigyázatlanságból agyonlőtte egyik 12 éves játszópajtását. — Lopás miatt elítéltek egy dési vas­utast. Tudósitőnk jelenti: A dési törvény­szék gyorsított eljárással háromhónapi fog­házra. Ítélte Székely Mihály vasutast. Szé­kely ittas állapotban felfeszitette egyik társa szekrényét s abból egy rend ruhát lo­pott. Másnap már el is hangzott az Ítélet felette. Székely Mihály ittasságával véde­kezett a tárgyaláson. — Hőhullám Spanyolországban. Szevillá- ból jelenti a Magyar Távirati Iroda: A Spa­nyolországban uralkodó hőhullám főleg az ország déli részén fokozódik. Szevillában a napon 51.8 fokot, árnyékban pedig 45.5 fo­kot mértek. —- Junius 29-én nyílik meg a soproni nyári egyetem. A Magyar Távirati Iroda je­lenti: Junius 29-én ünnepélyes keretek kö­zött nyílik meg Sopronban a nyári egyetem. Erre az alkalomra Szinyei-Merse Jenő dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter és Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter is kilátásba helyezte a városba érkezését. Az ELSŐ MAGYAR ALTALANOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG erdély­részi alifirazgatósásia ezúton is tudatja érdekelt t. feleivel, hogy az Első Erdélyi Általános Biztositó Részvénytársaságtól átvett sorsolással kap­csolatos életbiztosításoknak 3931 junius 4-én közjegyző jelenlétében megtartott nyilvános sorshúzásán a következő betücsoportos kötvények sorsol tafta k ki: Y.O.X. Z.T.I. T.0.R, X.Z.S. F.M.H. hölgyek tudják, hogy apróbb fájdalmak is öregítenek. Ezért használják fájdalmak, rossz közérzet ellen a TABLETTÁT György Lajos előadása a Múzeum-Egyesületben Kolozsvár, junius 7. Az Erdélyi Muzeum- Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történet- tudományi Szakosztály júniusi tudományoa felolvasó ülése keretében György Lajos dr. szakosztályi elnök mutatta be Bermátiyi Dienes József, a nagytudományu XVIH. szá­zadi enyedi pap hires történelmi anekdoţa- gyüjteményét. A szakülésen Kristóf György dr. egyetemi tanár elnökölt. „A Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mo­solygó s hol kacagó Demokritus“ az „Er­délyi Ritkaságok“ sorozatában az idei könyvnapra jelent meg s a megjelenés alkal­mából tartotta meg előadását a kiadást végző György Lajos dr. A nagyenyedi De­mokritus Erdély történelmének buvárlói előtt nem volt ismeretlen, Írójának életrajzát már gróf Kemény József, az Erdélyi Mu­zeum egyik alapítója meg akarta imi, sze­mélye azonban ismertebbé csak akkor lett, amikor Kelemen Lajos 1925-ben kiadta emlékiratait. Hermányi Dienes József, mint Erdélynek oly sok nagy szellemi embere, a Székelyföld erdővidéki részéről származott. Tanulmá­nyait Székelyudvarhelyen s a XVIII, századi Erdély főiskoláján, a nagyenyedi kollégium­ban végezte. „Domidoctus" maradt, nem tu­dott külföldi akadémiákra menni tanulni, itthon lett előbb Torockószentgyörgyön, majd Nagycnycden református lelkipásztor. Harminchat évi egyházi szolgálat után halt meg 1763-ban. Élete végéig tanuló és író ember volt, egy feljegyzés szerint halálakor jegyzetei és kéziratos munkái 158 kötetet tettek ki. Demokrltusa rövid, hol szomorú, hol vidám történeteket jegyez fel erdélyi emberekről s nemcsak Írói egyéniségét mutatja meg, ha­nem nagyon gazdag anyagot nyújt kora történetének megismeréséhez. Ez az anek­dota-kincs tulajdonképpen erdélyi emlékirat, értékes történeti kútfő, azzá teszi nemcsak tárgyválasztása, hanem igazságszeretete és őszintesége is. Szereplői erdélyi fejedelmek, főrangú méltóságok, papok, püspökök, mes­terek, tudós professzorok és katonák, játszi székelyek és fűzfa-poéták, asszonyok és leá­nyok, ördögök és boszorkányok — az egész régi erdélyi társadalom, szereplői szinte ki­vétel nélkül mind erdélyiek. Az előadó rámutatott Hermányi Dicnea Józsefnek most a müveit nagyközönség elé kerülő munkája bizonyára erősíteni fogja Erdély története iránti szeretetünket s Her« mányi Dienes József városára, Nagyenyedre való emlékezésünket. — Eltemették gróf Széchenyi Bertalant. Sopronból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Gróf Széchenyi Bertalannak, a Felsőház el­hunyt elnökének holttestét nagy gyászpom­pával temették el vasárnap Nagycenken a grof Széchenyi-család sírboltjában. A kor­mányt Radocsay László igazságügyminiszter és Zsindely Ferenc kereskedelmi miniszter képviselte a temetésen. A szertartást fé­nyes papi segédlettel báró Apor Vilmos győri megyéspüspök végezte. A beszentelés után báró Radvánszky Albert, a Felsőház alelnöke mondott gyászbeszédet. Jo Áru és Jó hlrdeté»<««>7- »—j alapja a Jé üzletmenetnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom