Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-20 / 138. szám
/ 8 U43. J V /V I V S 20 Kezdetben volt a görögpótló és a kávé- pótló. Most elérkeztünk a harisnyapótlóhoz is, Mi is az a harisnyapótló ? Aki még nem hallott róla, annak nehezebb ezt megfejteni, mint egy nyolc négyzetkilométeres keresztrejtvényt átlós irányban. Bevalljuk, magunk is arra gondoltunk, hogy az eddigi pókhálószövésü lenge harisnyákat valami masszív és időálló lábvért váltja fel, hasonló ahhoz, amelyet Oroszlánszívű Iţi- chárdék viseltek kereszteshadjárataikban. Csinos ötvözések díszítették volna ezeket a ,,harisnyákat“ és szemrevalő szegecselések, A hölgyek könnyedén felkapcsolták volna lábacskáikra reggelenként és kárörvendő mosollyal sétifikáltak volna el a szemfelszedő üzemek előtt, mert azoknak ezután semmi dolguk nem lett volna ezekkel a harisnyákkal, legfeljebb a kazánkovácsoknak, vagy a — drótostótoknak. Nem is kell ehhez a harisnyapótlóhoz anyagot vásárolni. Valamennyi háztartásban akad kisauperált kályhacső, de ki lehetett volna szedni a csöveket a kályhákból is, hiszen nyáron úgysem fűtünk. Wy,» _ ^ Egy ideig aztán arra is gyanakodtunk, hogy valami vadnyugati romantikával megáldott divattervező szemrevaló indián láb- tyűkkel, csinos mokasszinokkal és ehhez tartozó ennivaló „börharisnyákkal“ ajándékozza meg a harienyahiány miatt gondokba borult hölgyvilágot. Ezek készülhettek volna a azbesztből, papundekliböl, macskabörlöl, krokodil- és haipikkelyböl. Kinek-kinek ízlése és kívánsága szerint. De alapul lehetett volna venni a női lábszárak eredeti börfelü- letét is, amelyre rá lehetett volna írni kalligrafikus betűkkel: ,,harisnya". Ez az ötlet kézen-, illetve „lábonfekvőnek“ látszott. Egyszerű volt, mint Kolumbusz-tojása Talán esért is nem jöttek rá. Pedig bajosabbat el sem lehetett volna képzelni egy ilyen eredeti indlánviseletbe bujtatott női lábacskánál, amely alul kecsesen egy háncsból fonott, vagy fakéregböl klvájt elragadó tutyi- ban végződik. Hiába kutattunk, nyomoztunk azonban. Eredménytelenül mustráltunk végig — az erkölcsi törvények szigorú betartásával — többszáz formás női bokát és hozzátartozó vádlit: a fenti harisnyapótlókkal nem találkoztunk. Sem az egyikkel, sem a másikkal. Pedig harisnyapótló már van! Van és még sincs... végül Is egy divatüzletben bátorkodtunk utánanézni a dolgoknak. •— Harisnyapótlót kérünk! A segéd elnézően mosolygott. — Szíveskedjenek átfáradni a szemközti tllatszertárba! Ott árulják. Beléptünk hát az illatszertárba. — Harisnyapótlót kérünk! A kiszolgáló hölgy a világ legtermészetesebb mozdulatával elénk tesz egy orvosságos Üveget. —- Bocsánat, nem jódtinkturát kértünk, hanem harisnyapótlót. — Ez az, kérem. (Csodálkozva forgattuk kezünkben az üve- gecskét. Tényleg nem jód .. . ..Or. Morrisson- harisnyapőtló". Az üveg oldalán használati utasítás: „Néhány csepp folyadékot egy kis vattára (vagy szivacsra) csepegtetünk. A megned- veeitett lábszárat egyenletesen hekenjük. Azonnali száradás után a legfinomabb selyemharisnya látszatát kelti. Melegvízben lemosható,“ A hölgy meglepetéssel szolgál. — £n is ezt használom. A lábát elénk teszi egy hokkerlire, mint egy mutatványszámot. Valóban: négy-öt méter távolságról és bizonyos fokú szög alatt nézve, azt hinné az ember, hogy harisnya feszül rajta. Pedig ez csak illúzió; harisnya- illúzió. ífáfhí téQ k£i. ■— Na. nézd csak ... és hogy csinálja ? A hölgy rokonszenves készséggel bemutatja a műveletet. A polcról leemelint egy háromliteres demizsont. Abban is harisnya- pótló van. Családi üveg. Viszonylag olcsóbb, mint a kicsi. Kilöttyint egy keveset a tenyerére és szakértelemmel felkeni a harisnya helyére. Újabb meglepetés: a harisnya illatozik. Kellemes diópálinkaillat úszik az orrunkba. Még további meglepetés: a hölgy ugyanis a harisnyapótlót most a karjára is felkeni. Arcocskájára is jut belőle. Rövidesen úgy lebarnul ultraviolett sugarak és strand nélkül, mintha most jött volna meg Davosbói vagy Kitzhübelből, vagy — Tusnádfürdőről. Amint igy elkápráztat bennünket a nagyszerű találmány soko-lodalusága, megvillan bennünk a gondolat, hogy a hölgyek valószínűleg a harisnyapótlótól sültek le irigyelt barnára rögtön az első tavaszi napon, mikor i nap még gyermekcipőkben járkált az égen. A hölgyek tehát a harísnyapótlójukat már ^régebben használták napfénypótlónak is, arcocskáikra kenve csendes magányukban a fürdőszobák mélyén. A harisnyapótló tehát már volt, mielőtt még meg sem született! Roppant sokoldalú csodaszer!... Megtudom fnég, hogy művészi hajlamú hölgyek a varrás vonalát is sikerr el utánozzák szemöldökfesték segítségével a harisnyapótlóval bevont lábszáraikon hátul. Ki hitte volna, hogy a huncut szemöldökfesték valaha Ilyen karriért csinál és, hogy a hölgyek szemöldöke egyszer a lábszárukra kerül?... Miilen idők ... ! Megköszönve az értékes felvilágosításokat, búcsúzunk. Harisnyapótló nélkül, mert minek férfiembernek ilyen ingerlő divatujdonság ? A nadrág vagy a sportharisnya amugyis eltakarja. Ez a vívmány a hölgyeké! Es mennyi előnye van! 1. Megszűnnek a harisnya vásárlás gondjai. 2. Mindennapra más harisnya! Vadonatúj és egyéni. 3. Ha vendégek jönnek, megkínálhatjuk őket — diópálinka helyett — egy-egy kupica Morrisonnal. 4. Nem kopik, nem szakad, a szem nem szaluid le rajta. (Csak a férfiszem!) Hátránya viszont csak egy van: Szappanból a „fejadag" mellé „lábadagra" is szüksége lesz a divathölgyeknek. Kérjük az illetékes hatóságot, fontolja meg ezt a problémát. Az uj archimédeszi törvény érdekében. Mert. ahány pár harisnyát pótol a hölgy az uj elixirrel, annyi" korsó sör jut a férjre. S ha a megelégedett hölgy „ritkítja párját", a kopaszodó férj ugyanezzel a varázs- szerrel dús fürtöket festethet magának.,. A baf-lărs A kezemet fogta és rázagatta. — Megismertelek!. — lelkendezett. — ügy állsz itt előttem, mint akkor régen, amikor Brusszilov áttörté a frontot s mi visszavonultunk. Sátorlap volt rajtad, mert az eső zuhogott. Te ordítottad: Erste Schwarm, nach Rechts!. .. Nem volt összeköttetésünk. Kutyavilág volt, bajtárs!. ,. Hát nem ismersz meg f Hosszasan szemembe nézett. Csak akkor láttam, hogy a tekintete fénytelen, mintha homályos üvegen keresztül sugárzana a pil- ■ lantosa felém. Részeg volt. Karonfogott s tovavonszolt a, zimankós, cuppogó téli éjszakában. Beszélt a múltról, a, társadalomról, az életről, a, sorsról. Megálla- pitotta. hogy mindez egyenként és összesek hitvány aljasság, pimaszság és az egész szót sem érdemel. Közben nagyokat köhögött. Féltem: megfullad. Nem fulladt meg, hanem rágyújtott és kijelentette, hogy ö büszke iír és az én barátom. — Csak a családomért élek — mondotta fenkölten. A gyermekeimért s az asszonyért élek, halok. Szegénységben és nyomorúságban, de az övék. vagyok. Az életem, a vérem, minden lehelletem érettük van! Meghatva törüígette a szemét. Aztán kért Mz pengőt — kölcsön, holnap délig, becsületszóra. Adtam ... — Itt. lakom, ebben a gyehennában — mutatott, rá egy házra s mozdulatában, undor és borzadás volt. — Ide nézz be, ha, igazi, nyomort akarsz látni! — mondotta búcsúként s befordult a, kapun. Később a nyomort közelről is megláttam, Corkij és a többi, naturalisták sem láttak különbet, A nyomor tényleg igazi és szörnyű volt, Penész, nehéz szag, rongyok, ösz- szet.ört hitvány but or roncsok és csupasz szalmazsák, minden a helyén volt. öt viasz- sárga arcú, éhesen vinnyogó s nyöszörgő gyermek és egy agyonkinzott, összetört asszony, szemében a vizbeugrók tekintetével a fűtetlen szobában — tette teljessé a képet. Az emberek mégsem olyan rosszak és szívtelenek, mint amilyeneknek általában mondják. Adakoztak. Pénzt, ruhaneműt, fát, orvosságot, Mindenütt s mindenkitől kértem s amit összeszedtem, elvittem a büszke urnák, aki látott engem, amikor szakadó esőben ordítoztam messze, idegen mezőn. Sokmindent adlak s mindent elvittem azoknak, akikért élt s utolsó csepp vérét is odaadni kész volt sorsüldözött barátom. A nyomor azonban nem hogy szűnt volna, de még enyhülni sem, akart. Nagyon szívós volt. Kénytelen voltam a gyűjtést intenzivebben folytatni, Már nemcsak kopogtattam, hanem dörömböltem, az ajtókon s a sziveken. Ezt zokon vették és meggyanúsítottak. A nyomorban senyvedők azonban már nem várták meg, hogy elvigyem. az enyhítő adományokat, hanem, személyesen s gyakran felkerestek, megsürgettek s szemükben szemrehányás csillogott, A tél hidege fokozódott, a nyomorgók nyomora nem enyhült, a helyzet vigasztalan volt. Valami keserű fájdalom fogott el és szomorúan bolyongtam szerte a városban s közben leadtam, riasztó jelzéseimet a szenvedő s nyomorgó család érdekében. De már sehol senki sem adott semmit, ellenben megmondták, hogy a nyomor enyhítéséhez nem értek s bízzam azt az arra. hivatott szakértőkre, Sóhajtottam és rájukbiztam. Csak a címet, kellett, megadnom. Helyettem, először két nö jelent meg a barátom családi nyomortanydján. A nyomor penetráns illatára, odatévedt a szoedem párttól egy „bizalmi“ is. Szemrevételezte a helyzetet s azt ékes dikcióban tüstént meg is világi,tóttá, megfellebbezhetetlen marxi alapon, utalva a forradalomra, amelynek jönnie kell, hogy hasonló esetek ne történhessenek e gaz és kőszívű burzsuj társadalomban. Aztán a párt tagsági igazolványát, kérte s miután a bajtárs azzal nem rendelkezett, köszönés nélkül kámforrá vált. Aztán jött egy óvónő, majd két tanító. Környezettanulmányt, csináltak, Írásban tettek jelentést. Utánuk jött a, bizottság és ellenőrizte a jelentés adatait. Majd megjelent egy külváros szakértő és két fgiukjitgfó, néhány szociológus' és szociálpolitikus. Rövidesen, egy gép- és gyorsíró, majd a statisztikus is működésbe lépett. Pontos, alapos és szakszerű munkájuk után egy rajzoló szemléltető grafikonokat állított össze, amelyekből kitűnt, hogy barátom nyomora önmagában » többféle viszonylatban hogyan fest százalékokban kifejezve. Közben jogászok odaadó buzgalommal kutatták, hogy 1876-tól napjainkig mely törvények, s rendeletek alkalmazhatók erre az esetre, ha as illetékesség kérdésében döntés történik. E roppant munka előbb megdöbbentett; majd meghatott. Amikor újra találkoztam a bajtárssal, megilletödve közöltem vele, hogy mit jelent a társadalmi szolidaritás az egyén felemelésében. Meghallgatta és úgy meghatódott, hogy nem is tiz, hanem húsz pengőt kért kölcsön, másnap délig, becsületszóra. Megígérte, erről nem szól a hivatásos segítőknek. Adtam. Megitta. Nyomorára, gyermekeire, feleségére gondolt, a könnye esordult, szive vérzett, de ivott. Érettük . . . Hátlapok múlva találkoztan a szomorú, szófián, nyomorban sínylődő asszonnyal. Mély gyászt viselt, hosszú fátyollal. — Szegény férjem meghalt, — mondotta ■magyarázói,ag. Rettenetes, gondoltam, miközben kondo- leáltam. Mi vár most az öt gyermekre és erre a szegény asszonyra. Vigasztaltam a szegény asszonyt s közben hazakisértem. A régi nyopiortanya felé tartottunk, de félúton, egy keresztutcánál az özvegy befordult és megállóit egy csinos házacska előtt. — Most itt lakunk — szólt és beinvitált. Rend és tisztaság volt a lakásban. A gyermekek csinos ruhában., megmosakodva, illedelmesen viselkedtek. Jólét, rend é$ biztonság légköre áradt a takaros otthonban. — Talán örököltek? Vagy tálán nagyobb segélyt kaptak? — kérdeztem. — Á, dehogy, — válaszolta az özvegy. Nem kaptunk mi senkitől semmit. Van nyugdijam, atbból éldegélünk. Úgy, ahogy lehet, férfi nélkül... I Atomnyi gúny rendült a hangjában. A bajtársra gondoltam, aki egész életéti a családjáért, az asszonyért és a gyermekeiért „áldozta“, á,Mozgatta, fel. hegyen, neki könnyű a, hant ... A harminc pengőt pedig a másvilágon vasalom be' rajta, vagy úgy elverem, hogy még az utolsó ítéletre is két szanitéó viszi, hordágyon ... , TÚRÁN LAJOS S A K. K. 168, SZÁMÚ FELADVÁNY Stocchi O.-tól. a bed e t a h Világos: Kd2, Vg4, Bb8 és d8, Fc7 és ti, He7 és eS, gy: f3 {9 db). Sötét: Kc5, Bh4, Fg2, Hf4, gy; a5, c6, eö (7 db). Matt 2 lépésben. A május 23-án közölt 162. sz. feladvány (Ellerman) megfejtése; 1. Val—bl. Világos: Keres. Sötét: Pachmann. (Prágai verseny, 1943 április.) 1, d4, Hf6. 2. c4, e6. 3. Hc3, FM. 4. Vc2, dő. 5. cXd, eXd. 6. Fg'5, h6. 7. FXf6, Vxf6. 8. a3, Fa5. 9. e3, Vd6. 10. Hf3, 0—0. 11. b4, Fb6. 12. Fd3, c6. 13. 0—0, Hd7. 14. b5! c5. 15. dXc, FXc5. 16. Bf—dl, Hfti. 17. a4, Fe6. 18. He2, Bc8. 19. Vb2, Ve7. 20. Hf—d4, Fxd4 (?). (Ez a csere nem volt szükséges; inkább Hg4 volt a helyes lépés.) 21. Hxd4, Bc5. 22. a-5, Bf—c8. 23. a6, bXafc, (Helyesebb lett volna b7, b6, hogy világos ne kapja meg bástyájának az ,,a"-voualat.) 24. BXa6, Bc5—c7. 25. Hc6, Vd7. 26. Vd4, He4 ( ?). (Minőségvesztésre vezet, de már sötét rosszul állott.) 27. FXe4, dXe4. 28. VXd7, FXd7. 29. He7+ és sötét feladta. Keres látszólag egyszerű lépésekkel érte e! a nyerő állást. KESERUVIZ
