Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-20 / 138. szám

/ 8 U43. J V /V I V S 20 Kezdetben volt a görögpótló és a kávé- pótló. Most elérkeztünk a harisnyapótlóhoz is, Mi is az a harisnyapótló ? Aki még nem hallott róla, annak nehezebb ezt megfejteni, mint egy nyolc négyzetkilo­méteres keresztrejtvényt átlós irányban. Be­valljuk, magunk is arra gondoltunk, hogy az eddigi pókhálószövésü lenge harisnyákat va­lami masszív és időálló lábvért váltja fel, hasonló ahhoz, amelyet Oroszlánszívű Iţi- chárdék viseltek kereszteshadjárataikban. Csinos ötvözések díszítették volna ezeket a ,,harisnyákat“ és szemrevalő szegecselések, A hölgyek könnyedén felkapcsolták volna lábacskáikra reggelenként és kárörvendő mosollyal sétifikáltak volna el a szemfel­szedő üzemek előtt, mert azoknak ezután semmi dolguk nem lett volna ezekkel a ha­risnyákkal, legfeljebb a kazánkovácsoknak, vagy a — drótostótoknak. Nem is kell ehhez a harisnyapótlóhoz anyagot vásárolni. Valamennyi háztartásban akad kisauperált kályhacső, de ki lehetett volna szedni a csöveket a kályhákból is, hi­szen nyáron úgysem fűtünk. Wy,» _ ^ Egy ideig aztán arra is gyanakodtunk, hogy valami vadnyugati romantikával meg­áldott divattervező szemrevaló indián láb- tyűkkel, csinos mokasszinokkal és ehhez tar­tozó ennivaló „börharisnyákkal“ ajándékoz­za meg a harienyahiány miatt gondokba borult hölgyvilágot. Ezek készülhettek volna a azbesztből, papundekliböl, macskabörlöl, krokodil- és haipikkelyböl. Kinek-kinek íz­lése és kívánsága szerint. De alapul lehetett volna venni a női lábszárak eredeti börfelü- letét is, amelyre rá lehetett volna írni kalli­grafikus betűkkel: ,,harisnya". Ez az ötlet kézen-, illetve „lábonfekvőnek“ látszott. Egyszerű volt, mint Kolumbusz-tojása Ta­lán esért is nem jöttek rá. Pedig bajosabbat el sem lehetett volna képzelni egy ilyen ere­deti indlánviseletbe bujtatott női lábacská­nál, amely alul kecsesen egy háncsból fo­nott, vagy fakéregböl klvájt elragadó tutyi- ban végződik. Hiába kutattunk, nyomoztunk azonban. Eredménytelenül mustráltunk végig — az erkölcsi törvények szigorú betartásával — többszáz formás női bokát és hozzátartozó vádlit: a fenti harisnyapótlókkal nem talál­koztunk. Sem az egyikkel, sem a másikkal. Pedig harisnyapótló már van! Van és még sincs... végül Is egy divatüzletben bátorkodtunk utánanézni a dolgoknak. •— Harisnyapótlót kérünk! A segéd elnézően mosolygott. — Szíveskedjenek átfáradni a szemközti tllatszertárba! Ott árulják. Beléptünk hát az illatszertárba. — Harisnyapótlót kérünk! A kiszolgáló hölgy a világ legtermészete­sebb mozdulatával elénk tesz egy orvosságos Üveget. —- Bocsánat, nem jódtinkturát kértünk, hanem harisnyapótlót. — Ez az, kérem. (Csodálkozva forgattuk kezünkben az üve- gecskét. Tényleg nem jód .. . ..Or. Morrisson- harisnyapőtló". Az üveg oldalán használati utasítás: „Néhány csepp folyadékot egy kis vattára (vagy szivacsra) csepegtetünk. A megned- veeitett lábszárat egyenletesen hekenjük. Azonnali száradás után a legfinomabb se­lyemharisnya látszatát kelti. Melegvízben lemosható,“ A hölgy meglepetéssel szolgál. — £n is ezt használom. A lábát elénk teszi egy hokkerlire, mint egy mutatványszámot. Valóban: négy-öt mé­ter távolságról és bizonyos fokú szög alatt nézve, azt hinné az ember, hogy harisnya feszül rajta. Pedig ez csak illúzió; harisnya- illúzió. ífáfhí téQ k£i. ■— Na. nézd csak ... és hogy csinálja ? A hölgy rokonszenves készséggel bemu­tatja a műveletet. A polcról leemelint egy háromliteres demizsont. Abban is harisnya- pótló van. Családi üveg. Viszonylag olcsóbb, mint a kicsi. Kilöttyint egy keveset a tenye­rére és szakértelemmel felkeni a harisnya helyére. Újabb meglepetés: a harisnya illatozik. Kellemes diópálinkaillat úszik az orrunkba. Még további meglepetés: a hölgy ugyanis a harisnyapótlót most a karjára is felkeni. Arcocskájára is jut belőle. Rövidesen úgy lebarnul ultraviolett sugarak és strand nél­kül, mintha most jött volna meg Davosbói vagy Kitzhübelből, vagy — Tusnádfürdőről. Amint igy elkápráztat bennünket a nagy­szerű találmány soko-lodalusága, megvillan bennünk a gondolat, hogy a hölgyek valószí­nűleg a harisnyapótlótól sültek le irigyelt barnára rögtön az első tavaszi napon, mikor i nap még gyermekcipőkben járkált az égen. A hölgyek tehát a harísnyapótlójukat már ^régebben használták napfénypótlónak is, arcocskáikra kenve csendes magányuk­ban a fürdőszobák mélyén. A harisnyapótló tehát már volt, mielőtt még meg sem szüle­tett! Roppant sokoldalú csodaszer!... Megtudom fnég, hogy művészi hajlamú hölgyek a varrás vonalát is sikerr el utánoz­zák szemöldökfesték segítségével a haris­nyapótlóval bevont lábszáraikon hátul. Ki hitte volna, hogy a huncut szemöldökfesték valaha Ilyen karriért csinál és, hogy a höl­gyek szemöldöke egyszer a lábszárukra ke­rül?... Miilen idők ... ! Megköszönve az értékes felvilágosításokat, búcsúzunk. Harisnyapótló nélkül, mert minek férfiembernek ilyen ingerlő divatujdonság ? A nadrág vagy a sportharisnya amugyis el­takarja. Ez a vívmány a hölgyeké! Es mennyi elő­nye van! 1. Megszűnnek a harisnya vásárlás gondjai. 2. Mindennapra más harisnya! Vadonatúj és egyéni. 3. Ha vendégek jönnek, megkínálhatjuk őket — diópálinka helyett — egy-egy ku­pica Morrisonnal. 4. Nem kopik, nem szakad, a szem nem szaluid le rajta. (Csak a férfiszem!) Hátránya viszont csak egy van: Szappanból a „fejadag" mellé „lábadag­ra" is szüksége lesz a divathölgyeknek. Kérjük az illetékes hatóságot, fontolja meg ezt a problémát. Az uj archimédeszi törvény érdekében. Mert. ahány pár harisnyát pótol a hölgy az uj elixirrel, annyi" korsó sör jut a férjre. S ha a megelégedett hölgy „ritkítja pár­ját", a kopaszodó férj ugyanezzel a varázs- szerrel dús fürtöket festethet magának.,. A baf-lărs A kezemet fogta és rázagatta. — Megismertelek!. — lelkendezett. — ügy állsz itt előttem, mint akkor régen, amikor Brusszilov áttörté a frontot s mi visszavo­nultunk. Sátorlap volt rajtad, mert az eső zuhogott. Te ordítottad: Erste Schwarm, nach Rechts!. .. Nem volt összeköttetésünk. Kutyavilág volt, bajtárs!. ,. Hát nem is­mersz meg f Hosszasan szemembe nézett. Csak akkor láttam, hogy a tekintete fénytelen, mintha homályos üvegen keresztül sugárzana a pil- ■ lantosa felém. Részeg volt. Karonfogott s tovavonszolt a, zimankós, cuppogó téli éjszakában. Beszélt a múltról, a, társadalomról, az életről, a, sorsról. Megálla- pitotta. hogy mindez egyenként és összesek hitvány aljasság, pimaszság és az egész szót sem érdemel. Közben nagyokat köhö­gött. Féltem: megfullad. Nem fulladt meg, hanem rágyújtott és kijelentette, hogy ö büszke iír és az én barátom. — Csak a családomért élek — mondotta fenkölten. A gyermekeimért s az asszonyért élek, halok. Szegénységben és nyomorúság­ban, de az övék. vagyok. Az életem, a vérem, minden lehelletem érettük van! Meghatva törüígette a szemét. Aztán kért Mz pengőt — kölcsön, holnap délig, becsü­letszóra. Adtam ... — Itt. lakom, ebben a gyehennában — mu­tatott, rá egy házra s mozdulatában, undor és borzadás volt. — Ide nézz be, ha, igazi, nyomort akarsz látni! — mondotta búcsú­ként s befordult a, kapun. Később a nyomort közelről is megláttam, Corkij és a többi, naturalisták sem láttak különbet, A nyomor tényleg igazi és ször­nyű volt, Penész, nehéz szag, rongyok, ösz- szet.ört hitvány but or roncsok és csupasz szalmazsák, minden a helyén volt. öt viasz- sárga arcú, éhesen vinnyogó s nyöszörgő gyermek és egy agyonkinzott, összetört asszony, szemében a vizbeugrók tekintetével a fűtetlen szobában — tette teljessé a ké­pet. Az emberek mégsem olyan rosszak és szívtelenek, mint amilyeneknek általában mondják. Adakoztak. Pénzt, ruhaneműt, fát, orvosságot, Mindenütt s mindenkitől kértem s amit összeszedtem, elvittem a büszke ur­nák, aki látott engem, amikor szakadó eső­ben ordítoztam messze, idegen mezőn. Sokmindent adlak s mindent elvittem azoknak, akikért élt s utolsó csepp vérét is odaadni kész volt sorsüldözött barátom. A nyomor azonban nem hogy szűnt volna, de még enyhülni sem, akart. Nagyon szívós volt. Kénytelen voltam a gyűjtést intenziveb­ben folytatni, Már nemcsak kopogtattam, hanem dörömböltem, az ajtókon s a sziveken. Ezt zokon vették és meggyanúsítottak. A nyomorban senyvedők azonban már nem várták meg, hogy elvigyem. az enyhítő ado­mányokat, hanem, személyesen s gyakran felkerestek, megsürgettek s szemükben szemrehányás csillogott, A tél hidege fokozódott, a nyomorgók nyo­mora nem enyhült, a helyzet vigasztalan volt. Valami keserű fájdalom fogott el és szomorúan bolyongtam szerte a városban s közben leadtam, riasztó jelzéseimet a szen­vedő s nyomorgó család érdekében. De már sehol senki sem adott semmit, ellenben meg­mondták, hogy a nyomor enyhítéséhez nem értek s bízzam azt az arra. hivatott szak­értőkre, Sóhajtottam és rájukbiztam. Csak a címet, kellett, megadnom. Helyettem, először két nö jelent meg a ba­rátom családi nyomortanydján. A nyomor penetráns illatára, odatévedt a szoedem párt­tól egy „bizalmi“ is. Szemrevételezte a hely­zetet s azt ékes dikcióban tüstént meg is világi,tóttá, megfellebbezhetetlen marxi ala­pon, utalva a forradalomra, amelynek jönnie kell, hogy hasonló esetek ne történhessenek e gaz és kőszívű burzsuj társadalomban. Az­tán a párt tagsági igazolványát, kérte s mi­után a bajtárs azzal nem rendelkezett, kö­szönés nélkül kámforrá vált. Aztán jött egy óvónő, majd két tanító. Környezettanulmányt, csináltak, Írásban tet­tek jelentést. Utánuk jött a, bizottság és el­lenőrizte a jelentés adatait. Majd megjelent egy külváros szakértő és két fgiukjitgfó, né­hány szociológus' és szociálpolitikus. Rövide­sen, egy gép- és gyorsíró, majd a statisztikus is működésbe lépett. Pontos, alapos és szak­szerű munkájuk után egy rajzoló szemléltető grafikonokat állított össze, amelyekből ki­tűnt, hogy barátom nyomora önmagában » többféle viszonylatban hogyan fest százalé­kokban kifejezve. Közben jogászok odaadó buzgalommal kutatták, hogy 1876-tól nap­jainkig mely törvények, s rendeletek alkal­mazhatók erre az esetre, ha as illetékesség kérdésében döntés történik. E roppant munka előbb megdöbbentett; majd meghatott. Amikor újra találkoztam a bajtárssal, megilletödve közöltem vele, hogy mit jelent a társadalmi szolidaritás az egyén felemelésében. Meghallgatta és úgy meghatódott, hogy nem is tiz, hanem húsz pengőt kért kölcsön, másnap délig, becsületszóra. Megígérte, er­ről nem szól a hivatásos segítőknek. Adtam. Megitta. Nyomorára, gyermekeire, felesé­gére gondolt, a könnye esordult, szive vér­zett, de ivott. Érettük . . . Hátlapok múlva találkoztan a szomorú, szófián, nyomorban sínylődő asszonnyal. Mély gyászt viselt, hosszú fátyollal. — Szegény férjem meghalt, — mondotta ■magyarázói,ag. Rettenetes, gondoltam, miközben kondo- leáltam. Mi vár most az öt gyermekre és erre a szegény asszonyra. Vigasztaltam a szegény asszonyt s közben hazakisértem. A régi nyopiortanya felé tartottunk, de félúton, egy keresztutcánál az özvegy befordult és megállóit egy csinos házacska előtt. — Most itt lakunk — szólt és beinvitált. Rend és tisztaság volt a lakásban. A gyer­mekek csinos ruhában., megmosakodva, ille­delmesen viselkedtek. Jólét, rend é$ bizton­ság légköre áradt a takaros otthonban. — Talán örököltek? Vagy tálán nagyobb segélyt kaptak? — kérdeztem. — Á, dehogy, — válaszolta az özvegy. Nem kaptunk mi senkitől semmit. Van nyugdijam, atbból éldegélünk. Úgy, ahogy lehet, férfi nélkül... I Atomnyi gúny rendült a hangjában. A bajtársra gondoltam, aki egész életéti a családjáért, az asszonyért és a gyerme­keiért „áldozta“, á,Mozgatta, fel. hegyen, neki könnyű a, hant ... A harminc pengőt pedig a másvilágon va­salom be' rajta, vagy úgy elverem, hogy még az utolsó ítéletre is két szanitéó viszi, hord­ágyon ... , TÚRÁN LAJOS S A K. K. 168, SZÁMÚ FELADVÁNY Stocchi O.-tól. a bed e t a h Világos: Kd2, Vg4, Bb8 és d8, Fc7 és ti, He7 és eS, gy: f3 {9 db). Sötét: Kc5, Bh4, Fg2, Hf4, gy; a5, c6, eö (7 db). Matt 2 lépésben. A május 23-án közölt 162. sz. feladvány (Ellerman) megfejtése; 1. Val—bl. Világos: Keres. Sötét: Pachmann. (Prágai verseny, 1943 április.) 1, d4, Hf6. 2. c4, e6. 3. Hc3, FM. 4. Vc2, dő. 5. cXd, eXd. 6. Fg'5, h6. 7. FXf6, Vxf6. 8. a3, Fa5. 9. e3, Vd6. 10. Hf3, 0—0. 11. b4, Fb6. 12. Fd3, c6. 13. 0—0, Hd7. 14. b5! c5. 15. dXc, FXc5. 16. Bf—dl, Hfti. 17. a4, Fe6. 18. He2, Bc8. 19. Vb2, Ve7. 20. Hf—d4, Fxd4 (?). (Ez a csere nem volt szükséges; inkább Hg4 volt a helyes lépés.) 21. Hxd4, Bc5. 22. a-5, Bf—c8. 23. a6, bXafc, (Helyesebb lett volna b7, b6, hogy világos ne kapja meg bástyájának az ,,a"-voualat.) 24. BXa6, Bc5—c7. 25. Hc6, Vd7. 26. Vd4, He4 ( ?). (Minőségvesztésre vezet, de már sötét rosszul állott.) 27. FXe4, dXe4. 28. VXd7, FXd7. 29. He7+ és sötét feladta. Keres látszólag egyszerű lépésekkel érte e! a nyerő állást. KESERUVIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom