Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-13 / 9. szám
4 ßfäkz&ntlr&xa 19 4 3. J AN V an 13 Lupu elmélete a románok eredetéről \ u. A Keleti XJjság tegnapi számában . közöltük Gálái László egyetemi tanárnak Lupu dr. uj román származási elméletére adott érdekes és értékes kritikai megjegyzéseit, amelyek a „Kisebbségi Körlevél“ 19 jS januári számában láttak napvilágot. Az alábbiaknak adjuk a cikk befejező részét, amely a legjózanabb tu- dom'-yas eszközökkel világítja meg Lupu dr. uj mítoszának értékét. De talán, mondhatná va’aki, ha nem Is volt eredetileg a latinnal azonos a dák nyelv, nem lehetséges-e vájjon annak feltételezése, hogy Dáciában már a római hódítás előtt megindult a romanizáció és a dák nyelv éppen úgy latin szavakkal telítődött, akárcsak sokkal később egy másik illir-trák sarj, az albán? Sajnos e feltevésnek sem látjuk semmiféle megalapozottságát. Mert bármilyen intenzív Is lett volna ez az okkupációt meg- e’őzö állítólagos latin hatás (amely a közismert dák-római ellentétek miatt egyébként kevéssé valószínű!), akkor is e friss jövevényszóréteg aligha változtatta vo'na meg a nyelv egész karakterét. Az albánba hiába került át igen sok latin szó, s hiába özönlőit később számos szláv elem a román nyelvbe, azért még az albán sem lett belső szerkezetében latin s a román nyelv szerkezete sem szlávosodott el komolyabb mértékben. Ha tehát a román nyelv valóban nem a vulgáris latin, hanem a dák fo'yta- tója lenne, akkor valószinüleg — az illir- trák rokonság révén — erősen hasonlítana az albánhoz, de nem a latinhoz, s a'apjában véve olyan elszigetelt, társta’an maradvány lenne, mint a oaszk, a hajdan oly elterjedt ibér nyelv kései leszármazottja. S ebben a hipotétikus román nyelvben ősi latin e'emek aligha lennének: a dák nyelvnek ugyan's ismerjük egypár elemét (ilyen például a görög átírásiban megmaradt skalmé „kard“, amely az Oskandináv szóval látszik egyezni), de állítólagos latin jövevényszavaiból egy sem maradt az utókorra. Az a néhány sző, amelyet feltétlen bizonyossággal dáknák tarthatunk, mindenkor Inkább az a'bánnal, a balti nj'elvekkel és más indogermán csoportokkal egyezik, de éppen a latinnal jóformán soha! A dákok egyik törzsének, a karpok hegyi népének nevét — tőlük eredt a Kárpátok elnevezése is — például a latin nyelv segítségével igazán nem tudjuk megfejteni, de lám az albán karpe „szikla“ szó egyszerre a helytís megoldáshoz vezet! S ha az antik Dácia provincia egyik részét „Dacia Ma!uensis“-nek nevezték, ezt a kü önös jelzőt sem a latin' szókincs világítja meg, hanem áz albán mai’ „hegy“ szó, amellyel a lett mala „part" is rokonságot mutat. Ebben az esetben figyelembe vehető ugyan a román mai „part" szó is, de erről — a'ább kifejtödö érveink miatt — egészen bizonyos, hogy az albán-román érintkezésből, tehát egy későbbi fejlődésből származik. Lupu tévelygései a dák nyelvet illetőleg annál érthetetlenebbek, mert éppen legutóbb jelentek meg román részről olyan munkák, amelyek e zavaros kutatásterületen aránylag könnyű eligazodást biztosítanak. Ha csak Iorgának utolsó nagy szintézisét lapozta volna fel, ebből is láthatta vo'na, hogy egy olyan nyelv, ahol a totem-állatként is használatos „róka“ bassara, a „község“ vagy „vár“ pedig para, dava vagy eseteg bria, semmiképpen sem mondható latinnak. Az sem lett volna meglepő, ha Lupu ismeri A. Rosettinek, a bukaresti egyetem kivá’ó romanistájának most megjelenő nagy román nyelvtörténetét, amelynek II. kötetében külön fejezet szól ha nem is dák, de — sokkal helyesebben — a trák nyelv egynémely biztos nyomáról. Ismét az előbbi eset forog fenn: a trák és dák szavakat és tulajdonneveket legfeljebb albán elemekkel vethetjük össze, de semmiesetre sem latin tövekkel. Dardania balkáni trák provincia névé-, ben az albán dardhe „körte“ szóval egyező tő rejlik, Dalmatia neve az albán de'.mje . juh“ szóra emlékeztet, s Buzau, romániai folyó és megye nevében talán ugyanaz a trák Byzas személynévvel van dolgunk, amel'yel Bizánc nevét Is kapcsolatba szokták hozni ... Mindez a felvetett nézet igazsága ellen bizonyit, s aligha tévedünk, ha azt tartjuk, hogy Lupu kísérlete a dák-latin nyelvi azonosságot illetőleg komoly követőkre sohasem fog talá’ni. Legfeljebb olyanokra, akik mint Lupu, képesek Decebal nevének utó só szótagjában ugyanazon „phoeniciai“ elemet' keresni, mint a Fekete-tenger melletti Bal- clk város nevében ... Ez a kiábrándítóan dilettáns egyeztetés éles világot vet arra a felkészültségre, amel yel Lupu egy sokágú filológiai és történeti probléma megoldásához fogott, hiszen ismeretes, hogy D cebal nevének valószinüleg „dák vezér“ volt a jelentése, s benne semmi olyan szóelem nem lappang, amit az antik korban tudvalevőleg Dionysopollsnak nevezett Balcik mai nevével hozhatnánk kapcsolatba. Ezen utóbbi elnevezés ugyanis nyilvánva'óan török eredetű, vö. oszmánul baleyk „agyag, sár, mocsár, stb.“. Ezek után nem kell talán sok szót vesztegetnünk ama szintén „phoeniciai“ Arad névre, amelyet Lupu szintén a maga sajátosan elképzelt Dáciájával hoz kapcsolatba, bár nem mondja meg pontosan, milyen romániai névre gondol. Csak nem Arad. városának nyilván magyar eredetű neve (régen Orod, az úr szóból, vö. uru- szág=ország) jutott az élénk képzeletű szerzőnek eszébe?! Az igazság tehát az, ha a román nyelv egyenesen a dákból származna, akkor semmiesetre sem lehetne oly mértékben latin jellegű, ami minek ma és történetének minden fázisában ismerjük. Tény azonban, hogy az ősi román szókincsben szép számmal akadnak olyan szavak, amelyek nem latin és nem szláv eredetűek, s amelyeknek va'óban I köze lehet Délkeleteurópa praelat:n népei- I hez. Ezek az u. n. „Balkanwörter“ első- 1 sorban a pásztorkodásra s a szabad termé- | szetben való élet mindennapos foga'maira vonatkoznak, tehát tökéletes összhangban vannak azzal a képpel, amit az ősi román művelődésről más tudományágé k, igy a történelem és a néprajz vázoltak. I'yen ősi szavak — Rosetti, Capidan és más neves román nyelvészek szerint — a következők: bact „idősebb pásztor, sajttermelö" v. ö. albán bats „älterer Bruder, Cese'le"; balega „trágya“ v. ö. a'bán bagé'je „Kuh- und Pferdemist“; barza „gólya“ v. ö. alb. barth „fehér“; basca „gyapjú“ v. ö. albán baské „Fiiess"; brad „fenyő" v. ö. albán breíh „Tanne“; briu „öv" v. ö. albán bres, brez „Gürtel“; bucurie „öröm" v. ö. albán bukure „szép“; buza „ajak“ v. ö. albán bűzé „Lip pe“; catun „pásztorszállás“ v. ö. albán katunt „Gebiét Stadt, Dorf“; fluer „furulya" v. ö. albán flo(j)eré „Flotte; Pfe'fe“; murg „barna" v. ö. albán murk, mtirgu „dunkel, schwarz; grau“; strunga „karám“ v. ö. albán shtrunge „Abteilung de Pferchs, ln dem die Ziegen gemolken werden“, tap „bak“ v. ö. albán tsap „Ziegenbock“; tare „karám" v. 8. albán thark „Hürde, Pferch“ 6s még sok más szó. E jelentős szóanyag, amelyhez még közös kifejezések, közös mondattani sajátságok (hátratett névelő) és közös jelentésfejlödé- sen keresztülment latin elemek (pl. conventual = román cuvânt, a'bán kuvend „sző, beszéd") oly szoros kapcsolatot jelentenek az ösromán és az a'bán nyelv között, hogy e kapcsolatot csakis hosszú és beható érintkezéssel, sőt együttéléssel lehet magyaráznunk. Az egyezések oly természetűek, hogy azokat közös ősi alapból (tehát a ba’káni trákból) csak egyes esetekben szabad származtatnunk (ilyen pl. talán a briu, ame'y- nek albán megfelelője egy, a románban meg nem lévő képzőt mutat). A felsorolt szavak tnlfíyomó része viszont a Brlkánon lejátszódott albán-román szimbiózisnak ékes bizonysága s még azt Is vallja, hogy 8 szimbiózis történeti kereteit nem valami gigantikus arányú antik államalakulat,, h-aaeM n pásztoréletnek sokkal szerényebb adottságai nyújtották. Mivel pedig az ős románsággal érintkező ösalbánokat feltétlenül a Ba'kán-félszigetre kell helyeznünk (legújabban G. Stadtinüller német történész az albán őshazát Albánia északi részére, 4 Mati-hegységbe helyezte), a közös szókinccsel kapcsolatban mint prae- latin szubsztrátum természetesen csak a trák nyeltnek r, Dunától délre élt ágazatai jöhetnek számításba. Moesusok, odryzek, tri- ballusok, dardánok nyelve mind adhatott elvileg; valamit az ösrorrtánnak, csak éppen ama dákoké nem, akikre Lupu annyit hivatkozik. Hiszen ismeretes — s erre Aiíö'di András legutóbb olaszul is megjelent szép tanulmányban uta't — hogy a renitens dákokat a rómaiak .Dácia meghódításakor jóformán teljesen kiirtották, tehát még magának a mafí Erdély területének sem lehetett a római hódítás korában dák szub- sztrátuma. Alföldi András kiváló tanítványa, Herényi András a dáciai személynévanyag vizsgálata alapján ugyanerre az eredményre jutott: ezrekre menő császárkori római nevek mel ett a'ig egy-két tucat itt a bennszülött személynév, s ezek is mind olyan nevek, amelyek nyilvánvalóan a Dunától délre utalnak, tehát viselőik minden bizonynyal Dáciába kö'tözött dé l trákok lehettek. S végül — ismét a sokat hánytorgatott dák nyelvvel kapcsolatban -— még egy nyelvi bizonyíték: A „borsó" neve románul mazare, régen talán inazire, ha az árumén madzire bizonyságát perdöntőnek fogadnék el. E szó nem MegérEcezIek az u| * r GAZ HOSUGARZOK Szenei és fát takarít meg vele. Tiszta! i T Olcsói Gazd Óránkénti fogyasztás 12 fillér. Úgy pa.ack, mint városi gázra kapható. UA ' Gázmüvek propaganda üzlete: Wesseltiigi M.-níca 35. Telel»!?: 31-59. latin, hanem inkább az ugyancsak „Erbse“ jelentőségű albán modliyilé szóval mutat letagadhatatlan hasonlóságot. Ebben az esetben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerünk egy hasonló dák növénynevet :s, amely görög átírásban kb. jnldzeia. Ha a román nyelvnek legalább^ nem-latin elemei va'óban dák eredsţiiek lennének, akkor joggal várhatnók el, hogy e véletlenül fennmaradt dák elnevezés hangalakja a kikövetkezhető legrégibb román alakkal pontosan egyezzék. Amint látjuk, erről sző sem lehet; nemcsak azért, mert az i-e-a voka- lizmus egészen más, mint a román szó a-i-a vokaüzmusa, vagy az albán szó o-u-e hangzói, hanem azért is, mert a dák szó egészen másfajtáju növényt jelöl („Thymian“ vagyis „kakukfü, démutka"). A józan vizsgálódás fényében tehát nemcsak minden alap kicsúszik •» dák nyelv ős- latin jellege alól, de még azt sem látjuk bizonyítottnak, hogy a románoknak egyáltalában valami közük lehetne a dákokhoz. Dákok a Balkánon nem igen voltak, a román •íyelv pedig feltétlenül « Balkán-félszigeten alakúit ki, mégpedig egy olyan időpontban (a III.—VI. században), amikor a dákság már jóformán teljesen eltűnt a történelem színpadáról. A „deeebali“ származás tehát megint csak egy olyan felfogáshoz vezet, amely lehet ugyan nemzeti mitosz, de tudományos szempontból — Lupu szavával élve — „fenomen Imposibil“, lehetetlen és soha nem Is létezett jelenség. A román mult minden vonatkozása any- nyira egy aránylag kicsiny és legalább kezdetben fe tétlenül egységes balkáni élettérre utal, hogy ama felfogás, amelyet a fentebbiekben vázoltunk, napjainkban már külföldön is mindjobban utat tör magának. Bizonyára Lupu is tudja, hogy éppen az a Stadtniüller, aki az albán őshazára vonatkozó kutatásai révén a Balkán történetének egyik legjobb ismerője, nemrégen ismételten az erdélyi román őshaza ellen nyilatkozott. örömmel látjuk, hogy e felfogás immár érvényesül külföldi publicisztikai jel’egü munkákban is, amint azt például H. Schei- benpílug „Rumänien-Reise“-ja is meggyőzően bizonyltja. Maguk a románok viszont csak akkor szabadulnának meg az egész tudományos életüket behálózó mythomániától, ha végre elfogulatlanul mernék tekinteni népük kialakulásának alaptényeit. A puszta igazság elismerése sohasem lealázó, hanem inkább bo cs józanságra vall. S végül meg kell jegyeznünk azt is, hogy magyan. szemmel nézve Lupu elméletét feltétlenül rideg elutasítással kell fogadnunk. Nincs miért örvendeznünk: távo'ról sem tépi el azokat a szálakat, amelyek a románságot a latinsághoz fűzik, hanem a nemzeti büszkeség paroxizmusában az ősrománságot, illetve az ennek alapját képező trák-dák népet teszi meg az egész latin nyelv és kultúra szülöanyjává. Nem jelent haladást az erdé yi kontinuitás megítélésében sem, sőt inkább határozott visszaesést jelez: immár nem 2000, hanem egyenesen 3000 éves kontinuitással érvel s olyan etnikai foga’makkal dolgozik, amelyek — mint a Weigand hasonlatában szeplő „olaj-folt" — valóban „szétfő'ynak" Délkeleteurópa minden tája fe’é. Pozitiv mag — mint tanulmányunk bevezetésében mondottuk —/LUPU e’gondolásában mindössze annyi, hogy a román lelkekben is úgy látszik él a kétely: valami nincsen rendben a dák-román nemzeti mitosz körül! Hogy aztán ebből a kéte'yböl a románok valaha is el fognak-e jutni a tények őszinte beismeréséig, azt a jövő fejlődés^ fogja megmutatni. GALDI LÁSZLÓ A Vitézi Rend Ztinyi* csoportja szerdán tartja harmadik nemzefneve 6 előadásét Kolozsvár, .január 12. A Vitézi Rend kolozsvári Zrínyi-csoportja január 13-án, délután 6 órakor tartja harmadik nemzetne- velö előadását a piarista gimnázium dísztermében, melyre felhivja a vitézek, tűzharcosok, Nemzetvédelmi Keresztesek, Wesselényi Lövész Egyesület és Székely Hadosztály Egyesület tagjainak és hozzátartozóinak figyelmét. A műsort a levente-zenekar nyitánya után dr. Boga Alajos pápai prelá- tus szavai vezetik be. Papp Jánossy Béla iró verseiből ad elő. Előadást br. Atzél Ede fölövészmester tart „Védekezés a magyarság egysége elleni külső és belső propagandával szemben“ címmel, mely után Angyal Nagy Gyulának, a Nemzeti Szinház közkedvelt énekesének énekszáma következik Jódat Gábor kísérete mellett. Vass Magda saját- szerzeményü versei után a műsort a leventezenekar zárja be. Belépés díjtalan. Az érdeklődő közönséget szívesen látja a Vitézi Rend Zrínyi-csoportja. HI£HT fi Men ezt a iám* *7 H1KURSSEN M ORSZÁG EGÉSZ 4 k h L, b T1 ff VEVŐK KPfcS KOUJSAUBAN B ZUNSfcGh olvas*» /
