Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-26 / 168. szám

1942„ J V CIVS 2& MtjemrrtärsMet--■m Pokolgép-reminiszcenciák Gyergyóalfaluban Gyergyoalfahi már egyszer „beírta ne- rét a történelembe1'. Vagy tíz esztendővel ezelőtt pokolgépes merénylet történt a fa­luban s a robbanás emberéletet oltott ki. Most nem fontos, hogy ki volt az áldo­zat. kik voltak a tettesek és kik vonultak fel a pokolgépes merénylet után elindí­tott bünper színpadán. Amikor a fó'tár- gyalás zajlott, egész Erdély megdöbbenve és Iszonyodva figyelt Gyergyóalfalu fe­lé. Nem éppen a merénylet bűnügyi rész­letei váltották ki a megdöbbenést és iszo­nyatot. Inkább azon ámult el a kisebbségi Igában görnyedő erdélyi magyarság, hogy milyen infemális távlatai bontakoztak ki az egymásbaütköző személyi és anyagi érdekek lángján szított alantas emberi szenvedélyeknek. S az erdélyi magyar köz vélemény már a Csíkszeredái törvényszék ítélete előtt meghozta a maga erkölcsi döntését és a magyar élet etikai síkján elkövetett magatartásbeli vétségek miatt súlyosan elmarasztalta Gyergyóalfalu közbirtokosságának példátlanul bonyo­dalmas életét. Azóta nagy idő telt cl. A szenzációs gyergyóalfalui pokolgépes merényletről már jóformán mindenki megfeledkezett az ügyben legközelebbről érdekelteken kí­vül. S ha most felidéztük a kisebbségi múltnak ezt a sötét és arcpiritó fejezetét, ha utalunk a szenvedélyek játékának ar­ra az iszonyú felvonására, amit a régen lezárt bünper jelent, nem ok nélkül tesz- szük. A gyergyóalfalui közbirtokosság életébe ismét belépett az átkos torzsalko­dás démona, a szenvedélyek ismét fellán­goltak s ha eddigelé bombára és más gyil­koló szerszámra nem is került sor, mégis megdöbbentő, hogy az érdekek és a fel­futott indulatok csúnya mérkőzésében az egyéni sorsok, az egyéni érdekek fölött lebegő magyar ügy szenved felmérhetet­len anyagi és erkölcsi károkat. Nemrég a gyergyói erdőbirtokos köz­birtokosságok és politikai községek elha­tározták, hogy a székelység életét és anyagi jólétét jelentő faipart — okulva az elmúlt két évtized szomorú tapaszta­latain, — visszaszerzik a föld és a fa ősi tulajdonosainak. A román megszállás esz­tendeiben a gyarmatnak tekintett Szé­kelyfölden a faipar teljes egészében ide­gen s főképp zsidó kezekre került. Tud­juk, hogy ez a gazdálkodás hová vezetett. A székely nép koldusbotra jutott, egyre nagyobb tömegekben hagyta el szülőföld­jét, amelyen nem jutott kenyérhez. S amíg a székely falvak népességének szá­mottevő hányada áramlott az ókirály­ságban kínálkozó munkalehetőségek felé, a Székelyföldön vagyonokat szereztek a beszivárgott idegen elemek. A gyergyói közbirtokosságok ismerték fel elsőnek a Székelyföld külön gazdasági válságának és társadalmi bajainak egyetlen orvossá­gát: kivenni a székely erdőket az idegen elemek kezéből és a fát újra visszaadni eredeti gazdáiknak. így jutottak a gyer­gyói erdőbirtokos közbirtokosságok és községek arra az elhatározásra, hogy nagy fakitermelő szövetkezetbe tömörül­nek és a fatermelést üzemi és üzleti sí­kon is maguk oldják meg. Ennek az el­határozásnak eredménye volt a Gyergyói Fatermelő és Gazdasági Szövetkezet meg­alakulása. A történeti igazság jegyében nem sza­bad elhallgatni, hogy Gyergyóalfalu köz­birtokossága az elsők között határozta el csatlakozását a szövetkezethez. A közbir­tokosság közgyűlése nagy lelkesedéssel mondotta ki, hogy 22 drb., egyenként tíz­ezer pengős üzletrészt jegyez. Sokat mond ez a szám! A szövetkezet alakulásakor — amint arról néhány nappal már beszá­moltunk — összesen 660.000 pengő üzlet­részt jegyeztek le a résztvevő közbirto­kosságok és erdőbirtokos politikai közsé­gek. Gyergyóalfalu közbirtokossága en­nek az összegnek egyharmadát egymaga jegyezte le, amiből világosan következ­tetni lehet arra, hogy milyen hatalmas «rdöbirtokok és vágterületek állnak Gyer- jgyóalfalu rendelkezésére. Az üzletrész le­jegyzésére vonatkozó határozat fedezetül akkora külön vágterületet ajánlott fel, amelyen 16.000 köbméter fát lehetett vol­na kitermelni a szakszerű becslések sze­rint. Csakhogy Gyergyóalfalu közbirtokos­sága a lelkes határozat után sem léphe­tett be a gyergyói székelység gazdasági életében uj korszak kezdetét jelentő szö­vetkezetbe. A közgyűlés határozatát az idevonatkozó törvényes gyakorlat értel­mében a földművelésügyi minisztérium­nak kell jóváhagynia. Csakhogy a köz­gyűlési határozatot magába foglaló jegy- rököayvben formahiba történt s ezért a "cldmüvelésügyi minisztérium illetékes ügyosztálya arra utasította a közbirto­kosságot, hogy tartson nj közgyűlést és az előírásoknak megfelelő jegyzőkönyv­ben fektesse le fontos elhatározását. S itt lép n.jra a „történelem színpadára" az a régi. bűnös démon, a feltüzelt szen­vedély. amely annak idején pokolgépes merénylettel dúlta fel a gyergyói meden­ce nyugalmát. Ezúttal egész különös kö­rülmények között jelentkezett a virtus köpenyegébe öltözött pártoskodás. A gyergyóalfalui közbirtokosság csat­lakozása a szövetkezethez azt jelentette, hogy a hatalmas álfáim vágterületek fe­lé gravitálő és üzleti lehetőségeihez gör­csösen ragaszkodó zsidó fások teljesen ki­szorulnak a faluból. A Gyergyóból érke­ző hírek mind megegyeznek abban, hogy a gyergyóalfalui közbirtokosság uj köz­gyűlésére és a csatlakozás újabb kimon­dására egyhamar nem kerül sor. A gyer­gyói hirek abban is mind megegyeznek, hogy ebben a késedelemben néhány min­denre elszánt zsidó fás aknamunkája ját­szik szerepet. Az összes gyergyói közbir­tokosságok között Gyergyóalfalunak van­nak a legnagyobb erdőbirtokai s termé­szetes, hogy a szövetkezeti alapra való átállás a zsidó fások teljes kiszorításával egyértelmű. A régi brancs rejtelmes pro­pagandájának tulajdonítják a helyzetet ismerő gyergyói vezetőemberek azt az ér­dekes fordulatot, hogy az alfalui közbir­tokosság néhány izgága tagja a földmű­velésügyi minisztérium határozata után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csatlakozásnak semmi körülmények kö­zött sem szabad megtörténnie. Ezek nin­csenek sokan, de mégis valóságos terror alatt tartják a többséget., amely most is kitart amellett, hogy a székelyföldi fa­ipar jobb jövője csak úgy képzelhető el, ha a székely táv-#! maga a székely nép gazdálkodik minden idegen elem kizárá­sával. Az idegen elemek, a régi branesból való kntmérgezök néhány nagyhangú és nagyindulatu közbirtokossági tagon ke­resztül elértek annyit, hogy az alfalui közbirtokosság nem meri megtartani az uj közgyűlést, Abban is mind megegyez­nek a Gyérgyóbó! kapott hirek, hogy azért nem meri az alfalui közbirtokosság az uj közgyűlést megtartani, mert a né­hány fenegyerekké átvedlett közbirtokos­sági tag révén felkorbácsolt szenvedélyek súlyos kirobbanásától tartanak, Gyergyóalfaluban még emlékeznek a pokolgép robbanásának tragikus szenzá­ciójára. Ismerik az érdekek és a szenve­délyek vulkánjának erupcióját, amely nincs tekintettel sem emberéletre, sem erkölcsre. Az aggodalom — úgy látszik — nem alaptalan. Az a tény, hogy a gyergyóalfalui közbirtokosság vezetősége még nem tett eleget a minisztérium uta­sításának, amellett bizonyít, hogy a po­kolgép-reminiszcenciák most is kisérte­nek, amikor a székely életakarat összeüt­között a régi brancs profitérdekeivel. Nem tudjuk, nem is sejtjük, lesz-e ki­bontakozás ebből a kavarodásból? Külö­nös, hogy akadt Alfaluban székely em­ber, aki a székely életérdekek szempont­jaival szembehelyezkedve, még ma is haj­landó a régi kizsákmányolok jármába fo­gatni magát. S különös, hogy néhány iz­gága lélek egy egész erkölcsi testületet úgy befolyásol, hogy becsületes elhatá­rozásának nem tud ura és végrehajtója lenni. Ám ott, ahol már egyszer pokolgép robbant, az érthetetlen is érthetővé válik, így, a messzeség távlatából megítélve, olyanformán fest a helyzet, hogy Gyer­gyóalfalu egyelőre lemond az uj élet jus­sáról és lehetőségéről, mert a jövendőbe vezető ut kapujában ott áll a tragédiától való rettegés kisértete. S akármi is történik Gyergyóalfaluban a közbirtokosság csatlakozása körül, a falu ismét beírta nevét a történelem lap­jaira, de ezek a betűk egyáltalán nem aran ybetük. — [z — A nemzeti Spanyolország irodalma Irta: Altredo Maiquerie (Madrb) Bár az Irodalmi termelésnél nem a meny­nyiéig, hanem a minőség számit, mégis előrebocsátom azt a megállapítást, hogy a könyvkiadások száma Spanyolországban még a polgárháború alatt sem csökkent, pe­dig akkor minden erőnket a fegyveres harc­ra és győzelem elérésére kellett felhasznál­nunk. így a nemzeti Spanyolországban 1936 júliustól 1946 decemberig összesen 4.944 könyv jelent meg. Az 1941-es év azonban még nagyobb emelkedést mutat, a világ­szerte közismert papimehézségek ellenére is. Az elmúlt év folyamán ugyanis 8.991 köny­vet adtak ld spanyol nyelven, 1936 júliusá­tól 1942 januárig tehát összesen 13.933 könyv jelent meg. Ezek a számok élénk bi­zonyítékai Spanyolország magas kulturéle- tének. A nemzeti Spanyolország vezetörétegének felfogása, hogy a forradalmak és a háború további nagy történelmi feladatokat ró né­pünkre. Ezért az irodalmi termésben is för helyet foglal el a történelem, bölcsészet, ne­velésügy és vallástudomány. Különösen em- litésreméltó itt a népnevelési államtitkárság „Editora Nációnál“ címen megjelenő kiad­ványsorozata, a Tudományos Kutatások Leg­felső Tanácsának kiadványai, valamint az „Escorial“ folyóirat könyvei. Ezek célja egyrészt a Falange és az. állam, a nemzeti állam alapgondolatainak szilárdítása és ma­gyarázata, másrészt a napjainkig terjedő mult eseményeinek tárgyilagos ismertetése. A demokrata-liberális államnak nem volt politikai alapeszméje. Minden párt saját el­vei szerint gondolkozott. Az irodalom akko­riban eszköz lett egyesek kezében, hiányzott be'öle a szerves vezéreszme és egységesség, sőt felforgató célzatosságával nem egyszer ellentétben állt az Igazi spanyol eszmények­kel. Ezért az uj spanyol irodalom egyik legfőbb jellemvonása katolikus és kulturális küldetésünk, valamint történelmi teljesítmé­nyeink felismerése és méltatása. A világ­hírű spanyol felfedezők, hitval'ók és tenge­részek tettei igazán elég anyagot nyújtanak irodalmi feldolgozásra. A politikai irodalom területén legfonto­sabbak azok a gyűjteményes kiadások, ame­lyek Primo de Riverának, a Falange első vezetőjének, Ramiro Ledesma Ramos-nak, az ifjúsági mozgalom megalapítójának ós a mozgalom többi nagy vértanúinak Írásait és beszédeit tartalmazzák. Róluk természetesen számtalan életleirás is megjelent, hiszen ko­runk amugyis rendkívül kedveli a mozgal­mas és cselekménydus életleiró műfajt, A nemzeti forradalom és háború történel­mének alapvető müve Franco államfő be­szédeinek kiadása. Ezek a beszédek nem­csak. az uj állam alap elveit, hanem go&do* latbeli gazdagságuknál és biztosságuknál fogva, az általánosan érvényes állampolitika tanításait is tartalmazzák. Ugyanezt mond­hatjuk Ramon Serrano Suner külügyminisz­terünk beszédeiről. Jelenlegi irodalmunk szívesen foglalkozik a nemzeti forradalom és szabadságharc ese­ményeivel is. Ezekét a könyveket egyrészt a harcok ténylegesen résztvevői, vagy szem­tanuk Írták. Irodalmilag tökéletesebb müve­ket alkottak másrészt a hivatásos írók, akik vagy katonáink «hősies teljesítményeit, vagy a vörös kormány rémuralmát választották tárgyul. Mindez pedig egy egésszé össze­forrasztva hiánytalan képet nyújt erről a korszakról, sőt tanulságul szolgálhat az utó­kornak is. A szépirodalomban feltűnő jelen­ség a stilus tisztasága és finomsága, ami azért ennyire észrevehető, mert az 1936 júliusa túl reális utakra tévedt a zsidó hatás alatt. Fiatal költőink is visszatérnek a szi­gorú klasszikus formákhoz és a Urai át­tekinthetőséghez, amit a különböző moder­nizmusok élharcosai teljesen elhanyagoltak. Azt hiszem felesleges neveket említenem, mert a rengeteg iró és müvének felsorolása csak terhére lenne e rövidke tanulmány olvasóinak. A kiadóvállalatok katalógusai­ban és a „Spanyol könyv hivatalos kama­rája“ kiadásában idöszakonkint megjelenő „Spanyolország és Spanyolamerika általános bibliográfiája“ cimü füzetből mindenki meg­ismerheti Íróinkat. A nemzeti Spanyolország irodalmi termelése méltó maradt hazánk kulturális életének dicsőséges múltjához. A spanyol géniuszba vetett hit ezen a téren is legyőz minden nehézséget, hogy ezzel is segítségére lehessen a Caudillo vezetése alatti mozgalomnak a végső győzelem elérésében. HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE A júliusi szám tartalmából: JAKÓ ZSIGMOND: A magyarság életrajza OTTLIK LÁSZLÓ: „Pax bfitannica“ ERDEI FERENC: Parasztságunk legújabb alakulása MARKAI LÁSZLÓ: Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása Gyulai Pál a magyar-román viszonyról 1851-ben — Földbirtokpolitika és magán­tulajdon — Országos példa: az E. M. G. E. — „Március" SZEMLE: GOUTH KALMAN: Magyar középkor Előfizetés egy évre 9 P. Egyes szám ára 1 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. sz. I. em. Postacsekk 72.809. Megjelenik minden hó 15-én. Évkönyvet adott ki a szamosujvári négyosztályos főgimnázium és a kereskedelmi középiskola JJés, július 25. „Az állam csak akkor áll­hat fennt, ha bátor és jó polgárai vannak —- írja bevezetőjében a szamosujvári gimná­zium és kereskedelmi középiskola évkönyve —, ezt pedig csak célszerű neveléssel lehet elérni“. Másfél évszázada annak, hogy Szamos- ujvárott középiskola felállításának terve merült fel. 1847-ben már egy négyosztályos gimnázium működött három tanítóval. Az 1848-as szabadságharc elsöpörte az iskolát. A városi tanács buzgolkodására 1862. év őszén ismét megnyílt az algimnázium, két tanárral és négy osztállyal. Az épület 1865- ben leégett, újat kellett bérelni — 1893—94- ben az eddig örmény-katolikus algimnázium főgimnáziummá lépett elő. 1898-ban zajlott le az első érettségi vizsga falai között. 1919- ben a románok elvették az intézetet s épü­letet. 1940 szeptemberében a magyar elmer is­mét elfoglalta régi helyét az intézet homlok­zatán, a felső tagozat helyett azonban ke­reskedelmi középiskolát iktattak be a felet­tes hatóságok, ami nagyszerű újítás, uj gaz­dasági, kereskedelmi erőket ad a Számos- mentének! Az 1941—42-es iskolaév folyamán a gim­náziumban 10 tanár vezetésével az intézet­ben 141 nyilvános tanuló és 24 magántanuló tanult. A többség: református. Magyar anya­nyelvű 117, román 33. Kisbirtokos, kisgazda gyerek 54, kisiparos gyerek: 27, kereskedő gyerek: 14, a többi értelmiségi családok sarja. Az iskolaév ^ során ünnepélyek, ki­rándulások, a szavalókör munkája emelte az iskola színvonalát. Az uj magyar dalkultusz, az „éneklő ifjúság“ bevezetése. Kodály—Bar­tók szellemében a friss, eredeti magyar népi zene felé vezette az ifjúságot. Az Ifjúsági Vöröskereszt, Diákkaptár, hulladékgyűjtés a gazdasági érzéket növelte az ifjakban. A kereskedelmi középiskola a város jövő­jéért dolgozik! Szamosujvár ipari város volt. és az a jelenben is. Már 1667-ben jó híre volt a szamosujvári szalámiiparnak. A timáripar termékei Bécsig is eljutottak! Évenként 40 ezer kecskebört dolgoztak fel! Ez az iskola a kereskedelem és ipar utánpótlását jelenti. A kereskedelmi középiskolában az elmúlt évben 11 tanárral 64 tanuló tanult. Az érett­ségin 14 maturándus állt elő. Jó) végzett 5, megbukott 5, javíthat 4. Az 1942—43. tanévre a pótbeiratkozások szeptember 5—7. között zajlanak le. BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kém/elem SZÁLLÓ Eqxdqxas szobdfe 6*— P-tőí 12* P-iq Kétágas szobák 0-— P-től 18*— F-iq Éttermében Veres Károly és c góoy- lenekero muisifcá!, Elismerten kiváló konyha. Polgári árak

Next

/
Oldalképek
Tartalom