Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-17 / 211. szám

1941. SZEPTEMBER 17 JfegBffflSaaffl Kél szinfiáz Icőzoff — szinliáz nélltül Az ember bármerre megy, lépten-oyomon hallja a türelmetlen kérdést: — Miért nem nyit már a kolozsvári Nem­zeti Színház?, . . Illetékesek, ha emlékszünk rá, megadták már erre a kérdésre a választ. Azért, mert nem lehet! Mert a kivonuló felelős és felelőt­len elemek magukkal vitték a Nemzeti Szín­háznak nemcsak kellék- és diszlettárát, de még a színpad függönyeit is, kivéve a hatal­mas súlyú vasfüggönyt. Igen, bizonyára ez lehet az oka. Hiszen, amit le tudtak szerelni, azt mind magukkal vitték vagy éppen meg­rongálták, csakhogy a jogos örökös ne ve­hesse többé hasznát. Az nem számított, hogy ök huszonkét, évvel ezelőtt mindent készen kaptak. Kizavarták a Nemzeti Színházból a magyar szülészeket és magyar nézőket s nem sokára már idegen szó hangzott a nekünk annyira drága épületben huszonkét esztendőn keresztül. Az uj történelmi fordulatnál csu­pán egyről nem feledkeztek meg, elhurcolni minden elhurcolható!.. . Ennek már éppen egy egész esztendejénél több, hogy a koiozsári Nemzeti Színház épü­lete hazatért. Akik pedig arra járnak, a nap­nak bármelyik szakában ének- és zenepró- hák kiszökő hangját hallhatják, magyar ének ős magyar zene feltörő hangját. Aki pedig átlépi a küszöböt is, láthatja azt a sürgést- forgást, amely mind azért van, hogy a ko­lozsvári Nemzeti Színház minél hamarabb új­ból megnyithassa kapuit. De mikor lesz az a „minél hamarabb“?... Erre már nem tud senki választ adni. Hónapokkal ezelőtt még pontos nyitási időről tudtak, de ahogyan mind .jobban és jobban előrehaladtak a munkála­tok, egyre távolodott a megnyitó díszelőadás dátuma. Ma pedig az a helyzet, hogy még annyira sem tudja senki, mint régebb sejtet­te, mikor jön el a vára-várt idő? Hangsulyozzuk, minden azon múlik, hogy a tatarozás! és szerelési munkálatokkal mikor (esznek készen. Mert addig szó sem lehet nyi­tásról. Pedig, amint illetékesek kijelentették, a nagyszerű együttes már nem is egy darab­bal teljesen elkészült. De nem is lehet ez más­ként, amikor egé“z nyáron, még vasárnap is, éjjel-nappal folytak a próbák négy próbate­remben így érte el próza, opera és operett együttes, hogy bármely pillanatban a világot jelentő deszkákra léphet. Erre azonban nekik is vámiok kell. Minden hatóság és közhivatal emlékezhetik, hogy a bevonuláskor milyen áJIapotl«an vol­tak a közhivatalok. A legtöbben egyetlen asz­tal, szék nem volt található. Az éiőző hata­lom urai mindent magukkal vittek. A közhi­vatalok, klinikák és egyéb állami intézmé­nyek mégsem szüneteltek egy pillanatra sem. Annakidején a rendőrkapitányság épületében voltunk szemtanúi a következő esetnek: Amint tudjuk, a magyar rendőrség egy­szerre vonult be a városba a felszabadító, hó's honvédsereggel. Kelemen Béla rendörfőkapi- tányhelyettes a tisztikarral és a legénységgel .jóformán még fel sem ért az irodájába s már hozták aláirás végett az első „aktát“. A rend- örfökapitányhelyettcs kétségbeesetten, lehan­goltam nézett szét az irodának kinevezett he­lyiségben Sehol egy asztal vagy szék. . . De hamar feltalálta magát. Egyik uttbőröndjét maga elé tette, másikra ]>edig ráült s aláírta az aktát. így ment ez addig, anvig sikerült bebutorizni az irodákat így kell most telje­sen újra „bebutorozni“ a Nemzeti Színház épületét is Bizonyára feltűnhetett már sokaknak, hogy mennyire zsúfoltak esténként a kolozsvári filmszínházak. Sokkal zsúfoltabbak, mint a bárok és grillek. Mindez azért van, mert Ko­lozsvár polgársága ha már „kimarad“, akkor nem .kiruccanást“ akar a pénzéért, hanem szórakozást, még pedig nemes szórakozást, A filmszínházakban l>eciig inkább megkapja, mint a mutatókban. De még itt is erezi, hogy „hiányzik valami“. .. Játékot látott, élvezett, de akik, játszották, azok nem kézzelfogható személyes ismerősei, mint megszokott szülé­szei. Nem tapsolhatott s másnap nem mond­hatta meg a szülészeknek az utcán, hogy mennyire tetszett s mennyire örömet, derűt vagy' könnyet jelentett számára a szülész já­téka. Mert. a kolozsvári szinházjáró közönség és színész az egy és oszthatatlan., össze tar­tóznak, „összejátszanak“. Hány innen indult nagy színész tett már erről őszinte vallomást? MOST ICL NT MCG! Fflltlj ! rtDRE : Jugoszlávia összeomlása A Délvidék visszaiéíése t; P. íj’—, minerva Rt. Könvjv- osotáljja, mdtxás királjj-tér 8 sz. Lehet-e csodálkozni tehát azon, hogy ko- iozsvár szinházjáró és szimnüvészetért lelke­sedő közönsége egyre türelmetlenebbül várja a azinl-évad megnyitását?. .. Számára ez nem fényűzés, de életszükséglet, és ez a közönség most azt kívánja, sőt követeli, hogy nyíljék meg a szini-évad minél előbb! Ha nem lehet még egyelőre a Hunyadi-téri Nemzeti Szín­házban, akkor ott a másik színház a Suunos- partján s abban! ... Hiszen abban a szeren­csés helyzetben vagyunk hogy újból két szín­házunk van s miért áll bezárva előttünk mindkettő?. . . Olyan erők vannak a kolozsvári Nemzeti Színház kötelékében, hogy bármelyik fővárosi 1902 december 5-i!(én színház is megirigyelheti. Miért kell őket „parlagon hevertetni“, amikor legjobban ők maguk unják némaságra itettetésüket?, .. Hát, igen. Ilyen és még számtalan ilyen kérdéseket, hall az ember ma Kolozsváron. bármerre megy. Ennek a türelmetlenségnek csak örvendhet a Nemzeti Színház igazgató­sága Annak, hogy ennyire érdeklődik a ko­lozsvári szinházjáró közönség az uj szini- évad megnyitása iránt. De ezt mutatja az a példátlanul álló bérlet-lekötés is. amelyet a Nemzeti Színházban naponként eszközölnek. Erről bizonyára tud az igazgatóság is, de a fenntiekef sem árt tudomásul vennie. . , BTRÖ JÁNOS Báli Mihály akasztott legutoljára Kolozsvárott Hogyan végezték ki Fridi eh Ferencet, Büroer Károly pénzespostás elvetemült gyilkosát? Kolozsvár, szeptember 16. Ritkán előzött meg olyan hatalmas érdeklődés bírósági tár­gyalást, mint az őrizet nélkül hagyott kolozs­vári villák rögtönit elő biróság eM állított fia­tal fosztogatóinak ügyét. A „szenzáció“ azonban elmaradt: a tetteseket az enyhítő körülmények figyelembevételével — amint a „Keleti Újság“ is jelentette — polgári biró­ság elé utalták. Szilágyi István és Móni Ká­roly feje fölött végeredményben mindvégig ott lebegett Damokles kardja, és a tárgyaló­teremben érezni lehetett a halál lehellotét. A legutolsó kolozsvári akasztás Ebből az alkalomból nem érdektelen fplelle- venitemi a legutolsó kolozsvári akasztás tör­ténetét, hiszen arra már az idősebb évjárathoz tartozó kolozsvári polgárok is csak Halvá­nyan emlékezhetnek. A román uralom utolsó éveiben, amikor a kormányzat irtóhadjáratot indított a vasgárdisták elten, Kolozsvárott is vélt jó néhány kivégzés. Az ismert „recept“ szerint „szökés közben“ lőtték agyon az ül­dözött eszme híveit. Ugyancsak golyó végzett Kitinné, a néhány évvel ezelőtt meggyilkolt dúsgazdag hóstáti matróna gyilkosával is. Akasztás azonban utoljára 39 évvel ezelőtt, egészen pontosan 1902. december 5-ikén. pén­teken reggel 7 órakor volt Kolozsváron. ÍFridrieh Ferencet, Bürger Károly pénzes- levélhordó gyilkosát kötötte fel a Farkas-ut­cai fogház udvarán Báli Mihály állami Íté­letvégrehajtó Három ember véres bűne FridiidI két emberrel, egy Szőcs Gyula uevü asztalossegéddel és egy Szabó nevű vendéglőssel1, a jelenlegi „Astoria“ szálló he­lyén állott egykori „Fehér bárány“ tulajdo­nosával szövetkezett. Mindenekelőtt kibérel­tek egy bútorozott szobát az Unió-utcán, az­után egy közeli község postahivatalában 5 forintot adtak fel álnéven Fridricli címére. A pénze-postás közeledését előre megái lapí­tott jel szerint Szabó vendéglős jelezte egy szemközti ablakból, míg a fiatal asztalosse­géd a „falazó“ szerepét töltötte be. Amikor a pénzespostás belépett a kapu alá, a lesál­lásban átló Fiád rich egy baltával irtózatos ütést mért a gyanútlan ember koponyájára. Bürger összeesett, pénzestáskájára roskadt. A gyilkosság után olyan zűrzavar keletkezett, hogy Fridrich semmit sem zsákmányolhatott az áldozata vérével beszennyezett pénzből. Mind a hárman elmenekültek, de rövidesen kézrekeriiltek, A tárgyalás során Fridriehet halálra Ítélték, két cinkosa kisebb-nagyobb fogházbüntetést kapott. A gyilkos kegyelmi kérvényt irt. a királyhoz, Ferenc József azon­ban — mint az egykori lapokból olvashatjuk — „szabad folyóst engedett a törvény rendel­kezéseinek“. heszel a haidani tárgyalás ma is elő k ironatanuia Közbevetve, mint érdekességet hadd említ­sük meg. hogy n halálos Ítélettel végződő tárgyalás koronatanúja, aki a kegyetlenül ki­eszelt bűntény elkövetése után elsőnek buk­kant rá a vérében vergődő pénzespostásra, ma is itt él Kolozsváron. Babits József, az ismert kolozsvári órás és ékszerész 39 év táv­latából is világosan emlékszik élete egyik leg­nagyobb és legborzalmasabb élményére, El­mondja, hogy ff szerencsétlen áldozat a ször­nyű erejű baltacsapás után, amibe más em­ber már belehalt volna, még élt, sőt öntuda­tánál volt. Széthasított fejjé, és megsebzett agyvelővel még válaszolt néhány kérdésre. . . A mentők elszállították a klinikára s ott dél­után fél 4-kor, három és fél órával n bűn­tény után, kiszenvedett. Térjünk azonban vissza a Fridrich kivég­zését megelőző napokra. A kegyelmi kérvény elutasításáról a Kúria értesítette- a kolozsvári királyi törvényszéket. Ennek megfelelően a törvényszék azonnal értesítette Báli Mikiin állami ítéletvégrehajtót, készüljön fel, hogy a kivégzés rövid időu belül kitűzendő napjára Kolozsvárra érkezhessek, A kivégzés szinhetyéül a Farkas-utcai fog­ház udvarát jelölték ki. Az akasztófa körül egy száz:'-1 !- •masáé és csendőiség állott őrt. Báli Mihály elkésik ... Az aka-/ í az-.ml n 24 ó-óval el kellett halasztani, mert Báli Mihály, akjt nem talált otthon a törvényszék értesítése, egy napos késéssel érkezett meg segédeivel. Az egykori lapok sajnálkoznak az esemény fölött ás szánják a gyilkost, akinek 24 órával megnö­vök hmk keservei. Mindnmell- tt nrív a kö­zeli nagy eseménnyel is foglalkoznak az új­ságok. Az egyik lap drámai, ma már kissé nevetségesnek ható hangon ír a közeli akasz­tásról. „Felfegyverzett őrök rabláncra fűzik“... írja 1902 december 4-iki vezércikkéiben a Schaber! József szerkesztésében megjelenő Kolozsvári Újság — „hóhérlegények megkö­tözik, hurkot dobnak a nyakába s emberi formájából kivetkezett fcjét tapogatja n hó­hér.“ Az utolsó órák Fridrich eszméletlenül esett össze, amikor Kócsi Andor vizsgálóbíró szobájában tudtára adták, hogv őfelsége nem kegyelmezett meg. „Fittes kegyelem“ — hajtogatta egyre és zokogva ült a rabszállitó kocsiba, amely a törvényszékről a Farkas utcai fogházba vitte. A Farkas-utcai fogházban a 8-as számú szo­bát rendezték be „siralomház“ céljaira. Tá­bori vaságyon kívül négy szék egészítette ki a szoba bútorzatát s a fehér térítővel letakart asztal közeidén álló gyertyák egy feszületre' hintették fényüket. A halálraítéltet rövidesen felkereste néhai Hirechlcr József dr. pápai )■ relátus (akktír még fi' tál lelkész) és vigasz­taló szavakkal igyekezett utolsó óráit enyhí­teni. Egykori kartársunk feljegyzi, hogy Frid­rich csókokkal borította el Hirschler József kezét és lelkiállapota a látogatás rután látha­tóan megenyhült Délután nehány barátját kérette be, Rég- miitter Gusztáv esztergályo-xsegédet és Bajusz Józsefe-, de beszélni akart cinkosával. Szőc* Józseffel is. Szőcshöz. akit csak fogházbünte­tésre Ítéltek, valóságos erkölcsi, prédikációt in­tézett a gyilkos. — Te még jó iára térhetsz, lászen életben maradsz, — mondotta többek között. Ugyancsak délután kereste fel Fridriehet öreg édesanyja és „kedvese“ is, aki az afcasz. tófa árnyékában álló gyilkos két gyermekét is magával vitte. A látogatások után Fridrieh annak a kíván­ságának adott kifejezést, hogy dohányozni sze­retne. Az angyali lelkű Hirsehler József erre is engedélyt szerzett Csipkés Károly ku­li gyásztól .... És most iktassuk ide Fridrich Ferenc utolsó ebédjének fogásait: húsleves rizzsel, marhahús hagymamártással és burgonyafőse- lék. Az ebédhez egy dairab fehér kenyeret evett a gyilkos, utána pedig 3 deci bort ivóét Hirsehler József dr. egész éjszaka ott volt az elitéit mellett. Erre annál is inkább na­gyobb szükség volt, mert Fridriehet aa utolsó órákban rémlátások gyötörték és félrebeszéilt: — Istenem! — hánykolódott nyöszörögve a tábori ágyon — hurcolnak ,.. visznek. ■. ne hagyjanak! Kivégzés — dobpergés közben Reggel 7 órakor már ezernyi eauber állott a Farkas-utcai fogház épülete előtt, de az udvar­ra csak kövesem juthattak be: hatósági szemé­lyek, orvosok, néhány kolozsvári és székesfő­városi újságíró. Az elitéltet négy csendőr fog­ta közre. Bodor László fcir. táblai biró néma csendben olvasta fel a kegyelmi kérvényre ho­zott királyi határozatot. — Minek ez a hosszas várakoztatásf — ki­áltott fel Fridrich — végezzenek már velem. Rövid időn bélül erre is sor került. Báli Mi­hály dobpergés közben végezte ld a gyilkost. Fndrich holtteste 30 percig függött a bitófán. Azután lefényképezték, majd Kenyeres Balázs dr. egyetemi tanár, a törvényszéki orvostani intézet akikari vezetője és Kerekes Gyula dr. törvényszéki orvos felboncolták. Fridrich Ferencet a temető egyik zugában temették el. Néhány ember kisérte ki utolsó útjára, egy megtört öregasszony, az édesanyja és egy zokogó fiatal nő, a kedvese. * Ez az utolsó kolozsvári akasztás hiteles tör­ténete. Ha nemi merültek volna fel enyhítő kö- rülmények, könnyen erre a sorsra juthatott volna Szilágyi István és Món; Károly is. Katonadoioc*... — Am. kir. honvéd haditudósító század közlése — A páiicélfcocriszázad azt a feladatot kapta, hegy teremtsem összeköttetést az arcvonal bal- számyán álló zászlóaljjal. S. B. hadnagy halad elől páncélkocsijával a rossz talajuten. Mi, a többiek — utána. Már .túljutott azon a ponton, ahol a zászló­aljnak a jelzés szerint állania kellett volna. Nem talált senkit. A vörösök ellentámadásai nyilván arra kényszeritették a zászlóaljat, hogy zömöt al­kosson s így kénytelen volt az útról letérni, A páncélkocsiszázad a zászlóalja! keresve most egy dombra igyekezik feljutni. Hirtelen azonban ea-ős tüzérségi tüzet kap s kénytelen egy mellékutra befutni. Szanaszét .heverő vörös sebesültek között haladunk egy darabig s nemsokára meg is találjuk a kere­sett zászlóalj előretolt őrseit Éljen 1 A zászlóaljtól megtudjuk, hogy a folyó Öb­lében maradt elvágva egy járőrünk. S. hadnagy azonnal vállalkozik, hogy t>án- célkocsd javai megkeresi a járőrt, és biztosítja visszavonulását. Nyomban el is indul az aláaknázott utóm a folyó felé. Kiváló megfigyelőhelyünkről végig szemmel tudjuk követni. Lassan, óvatosan halad egy ideig. De egyszerre csak robbanni kezdenek körülötte a gránátok. Hanem a had­nagy is visszavág keményen. Ugyancsak dol­goznak a páncélkocsi fegyverei is, — a vá­lasz: még hevesebb páncéltörő tűz. Jégesőként kopognak a kocsin a repeszda- rabok, de a kocsi folytatja útját. Néha Úgy érezzük: isfenkisértés amit véghez visz... Por és füstfelliőbe borul... Egy-egv gránát- robbanás után aggódva nézzük: megvan-o még?... Háló Istennek!... Halad rendületle­nül és tüzel. Rekedtek vagyunk az izgalom­tól, amikor látjuk, hogy átvágva magát ezen a tüzpoklon, végre egy dombba jlatb am meg­küldi ja az elrejtőzött járőrt. Visszafelé minden megismétlődik, de a raj­nak a pámélkoesi védelme alatt sikerül vis­szajutnia a zászlóaljhoz. Megelégedetten szállnak ki a páncélkocsi­ból a fiuk. Mintha semmi sem történt volna. nyugodtan vizsgálgatják a kocsit, nem tftr- té-nt-e komolyabb baja. — Visszafelé már remek utunk volt, — mondják mosolyogva — a lövedékek messze robbantak tőlünk, legalább — két méternyi távolságban. — Semmiség az egész! — szerénykedik S. hadnagy a zászlóalj parancsnoknak is, ami­kor ez megdicséri és megköszöni, hogy visz- szahozta a rajt. Ezzel beugrik a kocsijába, elindítja százai dát. Robogunk vissza saját zászlóaljunkhoz. — Az összeköttetést a zászlóaljjal megte­remtettem, — jelenti egyszerűen, meg sem említve a szerinte jelentéktelen „epizódot“... TANKÖNYV LEPAGE-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom