Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-11 / 131. szám

19 4 1. J V N IV S 11 A Kárpátok övezte Duna-medenee természetes egységéről beszélt pohár- köszöntőjében az olasz vezérkari főnők Hagyfontosságu tanácskozásokat folytat Rám íban vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter Róma, junius 10. (MTI.) Vitéz Bartha Ká­roly honvédekül miniszter, amint röviden je­lentettük. római tartózkodása során hosszasan tárgyalt Mussolinivel s ezenkívül tanácskozott Ciano gróf külügyminiszterrel s az olas-z had­sereg vezetőivel. Cavallero tábornok az olasz nagyvezérkar főnöke ma este a Barberini palotában, a ró­mai tiszti kaszinó termeiben estebédet adott vitéz Bartha Károly táborszernagy, honvé­delmi miniszter tiszteletére. Az estebéd során Cavallero tábornok pohárköszöntőt mondott' Kegyelme.s Uram! A magyarol• jól tudják, hogy az ári‘tül mindenkor őszinte megértésre talált u f.tsiszta Olaszországban és a mi Ducenknál, aki első- ttok hirdette az igazságtalan békeszerződései: revízió jártak történelmi szükségességét. 1 leg- nagyobb elégtétellel figyeltük a magyar haza felemelkedését és'ebben a felemelted Avn az igazságosabb határok elismerését láttuk azon a nagy síkságon, amelyet a Kárpátok «a a Puna félreismr rhetetlen földrajzi egysége a! kötött és ahova Árpád honszerző katona né­pét vezetne. Nagyméltóságodnak a háború nagy munkáját végző Olaszországban tett mostani látogatása újabb bizonyítéka az /»- szagaink közötti törhetetlen barátságnak, amely majd alkotó tényezője lesz a holnap Európájának. Cavallero tábornok köszöntőjére Bartha Ká­roly honvédelmi miniszter a következőkben válaszolt: — Kegyelmes Uram! Olaszországnak a há­ború és a győzelem biztonságától áthatott ar­culata mélyen megragadó. Köszönetét mon­dok Nagyméltóságodnak ezért a szivélyes ta­lálkozásért, amely lehetővé tette számomra, hogy még szorosabbá tegyük a hadseregünk között fennálló személyi kapcsolatukat. Az el­múlt hetek eseményei ismét kimutatták, hogy a két hadsereg közti együttműködésnek, test­vériségnek minő értéke van. Egymás oldalán harcoltunk, sőt harcolunk az uj Európa el­rendezéséért és az igazságért. Az Önök nagy Duce jónak történelmi szavai, bele vannak vés­ve a magyar történelembe és még a legegy­szerűbb magyar ember szivébe is: „A béke­szerződések vem örök életűek. Egy békeszer­ződés vem lehet egy nemzet sírboltja.“ Az utóbbi évek eseményei megmutatták, hogy a Dúcénak mindig igaza van, nemcsak Olasz­országban, hanem a mi vonatkozásunkban is. A m i nagy szövetségeseink ^oldalán az utóbbi évek során megvalósítottuk törekvéseink nagyrészét és ezzel együtt elő mozdítottuk Eu­rópa megszilárdulásának ügyét is. Igaz öröm­mel figyeljük az olasz hadsereg dicsőséges menetelését, a magasabb célok felé és biztosak vagyunk abban, hogy azokat mind el fogja érni. Nagy méltóságod előtt tolmácsolom a: olasz hadseregnek a magyar honvédség, meleg üdvözletét és azt kívánom, lwgy a győzelme­kéi ú jabb győzelmek kövessék. A honvédelmi miniszter kedden délben 12 órakor kihabgatason jelent meg X1T. Pins pápánál. EGYETEM MOZGO m a i kezdettel BUDAI CUKRÁSZDA Tabán örök romantikája, felejthetetlen budai idillek, az ifjúság gyönyörű emlékei támadnak fel a bűbájos, zenés vígjáték­ban. Fősz.; Perc*«8, Két] os, SomSay, P irényí, Gor­don, MwítSfíry. Előadások kezdete fcéitf*n^pot<on 5, 7 és 9, srombint és ’rrteii* 3, 5, 7 és 9 órakor. Fokozódó siker jegyében zajlott ie a Magyar Könyv kolozsvári ünnepé nek második napja ftl» miér az erdélyi íróit Is részlvesznelc a knnyenapon Kolozsvár, junius 10. A Magyar Könyv- kolozsvári ünnepének második napja mind­inkább kezd kiteljesedni azzá, amivé szánták: Kolozsvár társadalmának ünnepévé. Az em­ber szinte csodálkozva áll meg a sátrak előtt, hogy njég mindig akad valami, ami annvi em­bert meg tud mozgatni s ez a valami a ma­gvar betű, a magyar szellem... Szemtanúi vol­tunk annak, hogy az egyik sátor elölt sorba­állították a vevőket, mert. másként mar min lehetett vásárlási lázukat kielégíteni. És a könyv-igénylők sorbaállottak, mintha cukor- igénylési jegyeikkel állottak volna a bolt előtt. Hát igen, e?.t is megértük: fontos, majd­nem életszükségleti cikk lett a magvar könyv... Igwz, hogy a sátorban ot! ült a könyv szerzője s egyre-má-ra kanyaritotta névalá­írását müveire. A végén már kifogyott a készlet é- akkor az iró arcképét dedikálta Villám-mérleg az első napról A könyvkiadók és könyvkereskedők az esz­tendőnek egye* len napján som sürgölődtek ilyen derűs arccal, mint ezeken a napokon Nem panaszkodnak, sőt nagyonis elégedettek. Van olyan sátor, ahol a Magyar Könyv első kolozsvári napján •1000 pengő volt a bevétel t a második nap sem marad forgalomban az eUő mögött. Itt vannak például Sinka Bt van könyvei. Második nap már vem lehetett belő­lük találni s gyors megrendeléssel kellett pó­tolni. akár Veres Péter, Erdélyi József, vagy Nyíró és Tamási könyveit. Az eddigiekből úgy látszik, hogy ők vezetnek s ugrásszerű emelkedést ért el tegnapról-mára Móricz Zsigmond „Rózsa Sándor a lovát ugratja" oimü regénye is. Tegnap valaki megvásárolta s az éjszaka nem is tette le kezéből, amíg végére nem ért. — Betyár egy regény — mondja s most még kél- példányt vett, hogy elküld je Buda­pestre kedves ismerősének, mert nem mindegy, hol vásárolja meg az ember, — teszi hozzá. Ez az < i-'ö kolozsvári könyvnap s lisse tör ténclem is! Anyaországi vendégek — sátorné/,őben Az „Ellenzék" díszes könyvesboltja előtt egy anyaországbeli iskola növendékei tolonga­nak. Városnézőbe jöttek, de már nem men­nek tovább, amíg körül nem járják a Vásár­helyi Z. Emil tervezte könyvsátrat. Ropjon! tetszik nekik a „kicsi székely ház1' > még le is fényképezik. Csakis erdélyi. írók mi-reit vásárolják. Különösen Kemény János báró könyve érdekli őket, de már címét nem tud­ják megmondani. Nyiről, Tamásit, Reményi, két ugyanis „betéve“ tudják. Az egyikkel próbát végeznek. Kinyitják az egyik Nyirö regényt, s belekezdenek. Az anyaországi, dirik kiállja a próbát, ügy fújja, akár a kátét konf irmáláskor!... A „Méhkas“ diákszövetkezet valódi pony­va-álra elé most, ért egy másik csoport. Ezek is diákok. Mert ők a legszorgalmasabb láto­gatói, egyben vásárlói is a Magyar Könyv­nek! Ki fillérre, ki pengőre, de mindenki vá­sárol valamit. Arany, Petőfi, Vörösmarty versei ma is úgy elkelnek, akár csak az élő íróké. És talán azért, mert élők ok. túlélték korukat és túlélték- az irodalmi diva‘okat. is. Ady Endre verseit majd minden főiskolai hallgató megvásárolta, akinek eddig még hi­ányzott. Azt állítják, hogy a falukutatók mü­vei és Ady versei olyan nélkülözhetetlenek, akár a tankönyvek... És az ifjúságnak mindig igaza van. Egy tanárnő magyaráz ... A ,.Minerva“ könyvsáfcra előtt egy csoport középiskolás lány álldogál. A tanárnő köny­vet tart kezében és magyaráz. A lánycAnak Az Odol fogpép iucfo- mányos alapon előálUiott foglisziiiószer. Használjon napi fogápolásához ODOL FOGPÉPET Vi tubus ára —-------P 1.15 %h * „------------»—-74 magyaráz: — Ezt a könyvet. Petőfi Sándor irta. Hallottatok-e róla valamit?... Ezt meg Mó­ricz Zsigmond — vesz kezébe egy másik vaskos könyvet. — Azok ott — mutat a könyves polc felé — Szabó Dezső könyvei. Nézzétek meg ezt is. Ezt a szép könyvet. Vörösmarty Mihály költeményei. Ez a másik meg Mikszáth Kálmán regénye: Szent Péter esernyője. „Umbrela lui Szfintu Petru“ — fordítja románra, mert akinek magyaráz, az egyik leányközépiskola román tagozatának növendékei... Magyarázatát lelkesen hallgatják, bólogat­nak rá s van, aki ismeri is a magyar Író­kat. Sőt egy közülük Jókait nem is „köte­lező olvasmányként“ olvasta, hanem még ta­valyelőtt.. Jólesik hallani! A sátrakban felváltva Kolozsvár vezető társadalmának asszonyai szorgoskodtak, hogy minél több magyar könyvet adjanak el s mi­nél többel gyarapítsák a magyar Írók még mindig szűkös anyagi jövedelmét. ‘í Kolozsvár kitptf magáért — Állíthatom. — mondja Veres Péter az * egyik sátor előtt — hogy Kolozsvár közönsé­ge már az első napon úgy kitett magáért anyagiakban, mint az Alföld, nagyobb váro­sai három nap ólait. Az embernek örül a lelke, lwgy ezt. láthatja. Ha nem félnék, hogy megkésik a kapálni való, itt maradnék egész végig, amig a könyvnapok tartanak, deltát, szombaton félbehagytam a. kapálást s még megsínyli a törökbuza. Muszáj haza menni! így él a magyar iró! A Magyar Könyv kolozsvári ünnepén arról elmélkedik, hogy a nagy Magyar Alföldön megkésik a kapálni valója. Mert nincs ispánja, cselédje neki, maga vetette s maga kapálja törökbuzáját. Könyvét i> maga árulja most... — De ez se könnyű dolog! — állapítja meg... ^ Móri e/ - n to g r a m ni Arany verseire Az egyik sátor előtt álldogálok s az Írók­kal beszélgetek. Itt van Móricz Zsigmond, Veres Péter, Erdélyi József, Sin ka István, Bözödi György, Szenfitnrei. Jenő, Sz. Szaj>- panyos Gabriella. Már éppen el akarnak menni „autógra.mórát“ tartani kijelölt sát­raikba. amikor újból megjelenik nagy ro­bajjal egy csoport diák. — Kérek egy névaláírást! Kérek egy név­aláírást! — sivitanak az Írókra törve a kis­diákok Kapnak is mindenkitől, ki irkalapra, ki névjegyre, amit az iró oi'ra elé tart, arra. Csupán Móricz Zsigmonddal „van egy kis baj“. Ő csak könyvre hajlandó ráírni nevét. Nosza, fogja magát, az egyik diák s elébe tartja Kodoldnyi János könyvét. — Hát eZ meg mi? — hökken meg Móricz Zsigmond. — Könyv! — Jó, jó, de nem az enyém. Hogy írjam én alá, mit szólna ehhez Kodoldnyi?... A diák gondolkozik kissé s már meg is oldotta a dolgot: — Tessék akkor erre adni. Ez Arany Já­nos összes versei. Ne féljen, ő már nem szol semmit... Móricz Zsigmond derűsen ka ny a rántotta alá nevét jellegzetes írásával Arany János összes verseire... A főispán látogatása a könyvnapon Kedden délután hat óra tájban Inczédy- Joksman Ödön főispán megtekintette a Uöny vsát rakat és hosszan, szívélyesen elbe­szélgetett az írókkal. A főispán Guldesy Irénnel, a kedden délután Kolozsvárra ér­kezett kitűnő magyar írónővel is hosszan el­beszélgetett. Kedden délután egyébként meg­érkezett Kolozsvárra Ignácz Rózsa is. A népszerű írónő természetesen rögtön bekap­csolódott a könyvnapba s a közönség, amely örömmel fedezte fel az egyik sátorban az Írónőt, már az első percekben valóságos os­tromot indított ellene Az erdélyi írók kedden szintén megérkez­tek a kolozsvári könyvnapra s ma már „mun­kába állnak“. Bizonyára meglepi őket, hogy könyveik táv ollót ükben is elkeltek! A diá­kok mellett különösen a katonatisztek vásá­rolják az erdélyi írók könyveit. Láttam olyan katonatisztet, akinek puccerje valósággal roskadozott a becses rakomány alatt, amely egy szálig erdélyi írók müve volt: Amikor e sorokat Írjuk, már csak egy napja van meg hátra a Magyar Könyv ko- ţ.V várt ünnepének. És talan azért is van, hogy mindenki olyan lazasan siet vásárolni. A boldogító tanulság — A tegnapi könyvnap jó volt s a mai még annál is jobb — mondjak a könyvke­reskedők. És a harmadik talán még a. két előzőnél is jobb lesz. mert a. néphit szerint, a „harmadik, az Isten igaza,''. És sokak­nak igaza az a megállapítás: kár, hogy csak, három napig tart a Magyar Könyv ünnepe! Dehát a szellemnek, a Magyar Szellemnek nincs ünnepe, és hétköznapja, örök folyto­nosság szent, termése s az iró nem kérdezi, hogy érdemes-e Írni, vagy nem? Nem is kérdezheti. A választ a közönség adja meg ilyen alkalmakkor s ebből minden magyar iró és mindon magyar ember megérezheti Ss '^Érdemes! BÍRÓ JÁNOS A török nemzetgyűlés becikkelyezte a tengelyhatalmak­kal kötött kereskedelmi megáMapodásokat Ankara, junius Hl. (DNB.) A nemzetgyűlés hétfői ülésén egy német—török és egy oJaee— török jegyzékváltás szerepelt napirenden az uj kereskedelmi egyezményekre vonatkozóan. A nemzetgyűlés elfogadta a tbuváiyjavaslnto- kat. V ísszaVelepitik <s nem íüorválorskáqban éio liorvátoknl ZÁGRÁB, junius 10. (DNB) Kormány­rendelettel bizottságot alakítottak a nem horvát területen élő horvátok visszatelepíté­sének és a Horvátországban lakó nem hor- vátok és nem kívánatos elemek kitelepítésé, nek lebonyolítására. (MTI) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom