Keleti Ujság, 1941. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-07 / 103. szám

íT7l. MAJ l/ « 7 MCm&xmttrs&az Megérkezett Kolozsvárra a szegedi egyetemi ifjak negyven« tagú színjátszó együttese Kolot&tktr, május 6. Vendégelt érkeztek Kolozsvárra Móra Ferenc és Juhász Gyula városából, Szegedről. A vendégek, a Horthy Miklós tudományegyetem hallgatói, akik ma­gukat „Szegedi Egyetemi Színjátszó Társu­latnak“ nevezik. Negyvenen vaunak ők, sze­gedi fiatalok, fiuk és lányok és Shakespeare halhatatlan müvét, Hamlettet mutatják be a szamosparti színházban. Alighogy megérkez­tek a kolozsvári állomásra, ahol a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetősége fogadta őket, nyomban a színházba mentek s meg­latban megvalósítunk. Nem színészeket, de magyarul szépen beszélő magyar fiatalokat akarunk neveim. Nem szerepelni akarunk, de szerepeit szántunk mégis mindazoknak, akik sorainkból kikerülnek! Azt akarjuk, hogy az uj tanárnemzedék újból életrekeUse majd az elfelejtett „iskoladrámákat“ s azokon keresz­tül megújítsa az elposványosodott magyar szinmüirást és színjátszást. — Hogy miért éppen Hamletet választól, tűk?... Azért, mert Arany János fordította oly szép zengő televény magyar nyelvre. Hamlet (Szász Károly) és Oféli ''T?r"o,r a szegedi főiskolások Shakespeare. ■ előadásán A NŐI FEJES SCHM^.WEISS SCHN^.WEISS HÁ3REGENERÁTOR|. „Brdéli/ hív!" című cikkében közeli látogatási helyez kilátásba a nagyszebeni „Romania Noua" Változat lan til izgatnak a romániai lapok Magyar- ország és a bécsi elöntés ellen kezdték a próbákat Sik Sándor költő-pap, egyetemi tanár irányitásával. Amíg a próba előkészületei folynak. Paku Imrével, a Horthy Miklós tudomány egyetem diákjainak vezetőjével beszélgetünk. Paku Imre a következőket mondja: — A szegedi siker után levelet kaptunk a kolozsvári Magyar Diák Szövetségtől, mne’y- heii felkérték színjátszó társulatunkat kolozs­vári .vendégszereplésre. A felkérésnek öröm­mel, .tettünk e'eget. amikor ebbe az ősi ma­gyar városba jöttünk annál is hindibb, mert, ezzel is a két testvér-egyetem ifjúságának egymáshoz való közeledését és lelk’kape.ának kiépítését láttuk. Igaz, ez eddig is éid va­lóság volt. A szegedi Horthy Miklós egyete­met az egykor Szegedre menekült Ferenc József tudományegyetem adta Szegednek, de ez a város volt az, amely 22 éven át hiven őrizte és gondját viselte a hajlékot kereső tudományok várának. A Ferenc József tu­dományegyetem újból visszatért s mi, egy­kori gyermekei, eljöttünk meglátogatni, akár az édesanyánkat. — A szegedi fiatalok évekkel ezelőtt, ,,Színház“ címen lapot szerkesztettek és ad­tak ki. Ez a folyóirat már akkoriban mind­azt megírta, művelte, amit mi most gyakor­Budapegt, május 6. A Délvidék visszafog­lalásában oly fontos feladatot betöltött gyors gépesített seregtest kedden reggel ér­kezett vissza a fővárosba. A gyors hadtest bevonulását ünnepélyes külsőségek között rendezték uieg. A bevonulási utakat nem­zeti- szinii zászlókkal díszítették fel. Az út­vonalon tízezrek álltak sorfalat, hogy lát­hassák és méPóképen ünnepelhessék a dél­vidéki harcokból hazatérő hős katonáinkat. Az ünnepség a Hősök-terén folyt le. A hatalmas tcTet nemzeti színű zászlók és a főváros szánéit képviselő zászlók erdeje dí­szít,ette. Az ünnepségen mintegy 50.000 em­ber gyűlt össze, hogy tanúja legyen a Dél­vidék visszaszerzésében elől járt gépesített seregtest és páncélos csapatok hazatérésé­nek. A harcból hazatéró' honvédek fogadásá­ra diszgzázad vonult, ki. Vitéz Dálnoky Miklós tábornok fogadta, tiszti küldöttség élén a hazatért gépesített seregtest és pán­I melyhez foghatót még alig találhatunk rro- I dalműnkben. A szegediek szántára nem volt 3 idegen sem a darab maga. sem a játékunk. Egymásután kétszer adtuk elé. H< lyárau ló pengő és 1 pengő 10 fillér között, voitor,óz­tak. fi* táblás-házzal játszottuk mindkét este, sőt még elé fogjuk adni újból, ha hazarae- gyiink. Itt a szerda esti diszelődáson kívül csütörtökön délután ifjúsági, előadásban ta szinrehozzuk Hamletet az i-ko!ák növendé­keinek, Még csak azt jegyezzük meg,-hogy a szegedi bemutatókor volt pontosan 147 éve annak, hogy Hamletét először, játszott».’-- ma­gyar nyelven.., * Sir Sándor egyetemi tanár a «zegi ci. egye­temi ifjak színjátszó társaságának munká- járó a következőket mondta a Keleti Újság munkatársának: —- Itt a magyar fiatalságnak egy nem is egészen kicsi elitesapata a leggyaKorlaribb idealizmusnak, a művészet, a költészet lentin, szónak esküszik fel, annak' adja a legjobbal, ami telik tőle: idejét, lelkesedését, testi-lelki energiáit. Ha semmi más értelme nem volna az ifjúsági színjátszók törekvéseinek, ez egy­maga is örömmel és bizalommal kellene, hogy cltöltse mindnyájunk szivét. eélos csapatok parancsnokának jelentését a diszszázad előtt, majd a Himnusz hangjai közben hatalmas koszorút helyeztek el a Hősök emlékkövén, A tulajdonképeni. ünnepség ezzel végeiéi ! . A seregtest parancsnok ismét fogadta a diszszázad és a küldöttség tisztelgését, majd az Aréna ut vonalában a Hősök tere köze­pén helyezkedett el törzskarával, hogy' fo­gadja a Budapestre érkezett seregtest disz- menetét. A felvonuló csapatok élén felderí­tő páncélos század halad, ezt követték a többi esapatrészek. Az összegyűlt közönség lelkes éljenzése és tapsa között vonultak el a katonák. A hern.yótalpas és páncélos ko­csik virágúiézőn vonultak fel. Megható jele­netok játszódtak le, amikor a2 anyák felis­merték fiaikat a bevonuló katonák kozott. Mindenki igyekezett, hogy egy-egy szál vi­rágot hinthessen a bevon utók elé Kolozsvár, május 6. Nagy érdeklődéssel olvastunk át néhány román lapot, amelyek „oo’aátról“ érkeztek. Az egyik lap a régeb­ben Kolozsvárott megjelent s a jelek szerint mos! másodvirágzását élő „Romania Noua" című lap húsvéti száma. Amint látjuk, a jelenleg Nagyszebenben megjelenő lapot még mindig a Kolozsvárt is jólismert Boila Za­kariás (Mimin sógora) szerkeszti. A helyzet csupor annyit változott, hogy a lap enne (U,| Romania) valamikor a mesterségesen felcagasztott Nagvromániát jelentette, most pedig azt az országot, amely a legjobb utón vau ahhoz, hogy világháború előtti terüle­tén zsugorodjék össze. A lap fején ott lát­juk az egykori Nagyrománia revizionista tér­képéi, a magyaroknak, Imi gazoknak és oro­szoknak átengedett területekkel, sőt még azontúl is bizonyos feliér foltokat, amelyek nyilván a román imperializmus további ter­veit jelentik. Az események azonban már -'gazolták azóta, hogy efajta elképzelések szeg».- ellentétben állanak a történelmi igaz­sággal. Ugyancsak kezünkbe került a Bukarestben megjelenő „Ardealul“ eimü lap két száma is, amely nemhiába viseli Erdély nevét címében, többet foglalkozik a legutóbbi bécsi döntés után átengedett területekkel, mint a Romá­niának maradt erdélyi részekkel. Nyilván fi­gyelmen kívül hagyják, milyen kitűnő ide­genforgalmi propagandát csinálnak Magyar- országnak azáltal, hogy magyar városokról: Kolozsvárról és Nagyváradról közölnek fény­képeket. Az Ardealul eimü lap egyik számának ve­zércikkírója ..Egy nép. fájdalma“ eimü cik­kében az eljövendő igazságról értekezik és annak a reményének ad kifejezést, hogy a ' román nép megtöri „a sötét erők által meg­zavart r endet“. Egy másik cikkét, amely a monostori ro­mánokról szó], azzal a meglépő jólértesült- ségre valló hírrel vezeti be, hogy a magya­rok elhatározták a monostoriak lemészárlását és az egész városnegyed felgynjtását. „Visszhangok az átengedett Erdélyből** eimü oldalán egész -öreg itteni vonatkozású, természetesen elejétől végig hamis hirt közöl a bukaresti sajtótermék. Sok érdekes erdélyi vonatkozású hirt olvasunk ezen az oldalon, amiről halvány sejtelmünk sem volt. Nem tndiuk például, — ma se tudjuk — hogy Kolozsvár városát valósággal, elárasztották kommunista röpiratokkal. És vájjon mit je­lenthet az, hogy ;,az elnemzetlenitő munka a legvadablml folyik Számos-megyében“. Nyil­ván arra a szórványmunkára gondol a bu­karesti cikkíró, amit a kormányzat az elné­mult harangok szomorú földjén fejt ki. Bu­karestben is jól tudják, hogy ezen a vidéken sok-sokezer magyar lelket merítettek el erő­szakosan a betolakodott románság tengerében. Olyan utszéli rágalmakkal, mint hogy „a magyar nép élettani ereje az utóbbi időben jelentékeny módon csökkent“, vagy „a ma­gyarok megcsufolják a kolozsvári hősök te. metojét", nem is tartjuk érdemesnek foglal­kozni, hiszen nyilván a jobbérzésü román ol­vasó is megborzad az ilyen formed vény éktől. Egy másik oldalon hosszú névsoron akad meg a szemünk. Ha az olvasók nem sejtenék, hogy mi ez, megmondhatjuk .. Ez a magyarok által „megcsufoU“ (?) román lelkészeik név­sora. Mindem oldalon találkozunk a román új­ságírók beteges találékony-ágának újabb és újabb megnyilvánulásaival. Egv cikkben pél­dául vastagbetüs. szedéssel aşd . a. dajkamesét próbálják elhitetni olvasóikkal, hogy Magyar- ország Gemfben még mindig panaszirodát tart fenn Romániával szemben. Román kar- fársunk nyilván nincs tisztában az utóbbi években lezajlott eseményekkel s éppen ezért felvetjük a kérdést: vájjon kinek panaszko­dik Genfben ez az áUitólagos magyar panasz, iroda f Talán a Népszövetségnek, amelyből Magyarország az elsők között lépett Színházi rovatában is arról kesereg a bu­karesti lap, hogy a Magyarországnak átengt. (lett területeken olyan darabokat játszanak, mint, amilyen a „Hajnalodik“, nagy az ^El­némult. harangok“. Itt veti fel azt a kérdést is. hogy a román moziíátogató közönség nines-e még torkig Rökk „Mariskával“,? A Romania Noma eimü lap „Húsvéti gon­dolatok“ című vezércikkében dr. George OJra- beanr (jól emlékszünk még, hogy ez az ál­név Boila Zakariást takarja) többek között a következőket írja: '* „Területek jönnek és mennek. Végzetes és fájdalmas változás ez a népek történetébe». Bármily fájdalmasak is azonban a területi veszteségek, mégis elviselftetők, meri nem te­remtenek végleges helyzetet. A román, népet már osztották fel több országba és idegien iga alatt keserű sorsot kellett elszenvednie. Még­sem veszett el, sőt ellenkezőleg, adott pilla­natban megvalósította eszményét, egyetlen ál­lamban egyesülve. Nem a testi fölény elégte­lensége, hanem az erkölcsi lemondás lenne veszélyes. Az a fontos, hogy ne tűrjük meg­csonkításunkat, A szerencsétlenség, amely fejünkre szakadt, egy méltatlan kormány müve. A nemzet elűzte ezt a kormányzatot és azon rar. hogy megtalálja újra a becsület útját“. - ‘'Il'rt? Van egy úgy nevezett kis, színes cikk is eb­ben a számban „Erdély hiv“ eimmel. Töb­bek között a következőket találjuk benne: „Hiv bennünket Erdély, d román áldozatok és győzelmek földje, a holnapi Románia gyón. gye ás a román föld szive. Vár az elrabolt Erdély csodálatos, tiszta román vidékeivel. Máramaros az ország nevelőinek bölcsője, n hatarmenti Naszód. Gheorghe Cpsbue országa es a fekete lottónak földje, Szat-már, Vasile Luaaciu. a nemzeti harcos és a memo ran dista titán hazája, Szilágyság, Băni útin Simon, Oh. Pop de Băsesti és Iuliu Maniu földje. Hiv bennünket Kolozsvár, Erdély fővárosa, az erdélyi diákság városa, fakultásaival, „la­tin negyed“-ével, csodálatos klinikáival,' a román tudomány nagyszerű laboratóriumaival. Hívnak bennünket azok a testvérek, akiknek megmondtuk, hogy visszatérünk. Hallgat­nunk kell erre a hívásra. Várnak bennünket a máramarosiak, a legtökéletesebb dákok, várnak a töretlen saellemü »vasiak, a naszó­diak, Szamos megyeiek, marosmegyeiek, szi- lágyságiak és bihariak. A cikk a következőkkel fejeződik be: „Isten igazságos és igazságot oszt majd ne künk. Az ezévi feltámadás elhozza nekünk Erdély megmentését. Hiv Erdély. Legyünk készen.“ * Amint a fennti idézetek igazolják. Romá­niában különösen értelmezik a bécsi döntés­ben való megnyugvást és az uj európai rend- ba való beilleszkedést. Memzetgyalázási perek a mnrnsvásnrlielyi törvényszék eiőff Marosvásárhely, május 6. A marosvásárhe. lyi törvényszék kedden foglalkozott Schlech­ter Izidor szalárdi munka felügyelő nemzet- gyalázási bünperével. Az ötös-tanács előtt elhangzott tanúvallomásokból kiderült, hogy a vádlott az egyik vádpont szerint elhangzott kijelentést nem tette meg s e vádpont aiól fel is mentették, 73ebizonyosodott viszont, hogy Schlechter 1939-bgn, amikor a munka sok egy hajtányról ledobták, a magyarokat sértő „boangheni“ román kifejezést kiáltotta feléjük. Ezért a törvényszék hat heti fog­házra. Ítélte, a büntetést azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették. Ugyancsak kedden tárgyalta a törvényszék ötöstanácsa Nagy Sándornénak egy sepsi­szentgyörgyi mészáros feleségének nemzet, gyalázási bünperét is. A tárgyaláson kiderült, hogy a feljelentés bosszú müve volt s ezért az ügyész maga kérte a vád elejtését. Nagy Sándornét ezekután a törvényszék felmen­tette. Diadalmasan íutnak már ÉT*+ ­___arm. mm « -rL tu, az Egyelem Mozgódban a JMj& Hegyekről a pénztár előtti nags torié­dds miatt tendcsos előre gondoskodni Főszerepekben : PRISCIIJLA LAIVE — JOteW GAKFiELtü. yek Virágesőyel fogadta Budapest a Hazatérő gépesített seregeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom