Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-17 / 62. szám
£ f( TL ETf1 fffSK$ Sxotribal, 193i. mSrcku ft> ; . ..... ~ '---Mandzsúriából irt levelet egy erdélyi református lelkész Misszió-uton a Távolkeleten — Hívei gyűjtötték össze az expedíció költségeit (Cluj, március 16.) Bobos Sándor i*ef. lelkész missziós útra mént-ki Mandzsúriába. Hi- vşî» nagyrészt nagy gondok között élő, szegény emberek gyűjtötték össze'a felszereléséhez szükséges 12.000 lejt s'isy vált lehetővé a rengeteg veszéllyel, küzdelmekkel járó 'tengerentúli ut, Babos érdekes levélben Írja meg útját és megérkezését Mandzsúriába. A levél-' hol közöljük a következőket: Útban Mandzsúriába. A készülődés és bucsuzkodás már 1933 június elején megkezdődött. Edingburghban és végződött' Clujon augusztus 27-én, mikor a vonat lassan kigördült az állomásról, abban a reménységben, hogy • 1939-ben ismét találkozunk. Egyelőre két gondom volt: az egyik, hogyan kapok kinai vízumot Bécsben és mi lesz, ha nem kapok, a másik: hogyan fogok túlesni Genovában a hajóra-szálláson. Hála a jó Istennek, mind a kettőn igen könnyen átestem. A bécsi kinai konzul csakhamar láttamozta az útlevelemet és másnap már a gyorsvonatban robogtam Genova felé, klagenfurti atyafiakkal, akik úgy néztek rám, mint egy csodabogárra, mikor megtudták, hogy „csak“ Mandzsúriába megyek s éppen „most.“ Aztán eljött szeptember 2-ika is. Szombaton délután 6 órakor csomagjaimmal együtt a Dönau 9. sz. kabinjában voltam. Most már nyugodt voltam, mert tudtam, hogy bat hétig nem lesz semmi gondom. Hajónk aztán másnap d. u. 5 órakor elindult Genovából s ahogy a hajó lassan úszott ki a kikötőből s a városból már csak a felgyűlő lámpák látszottak, összeszorult az embéi” szivet Európa most maradt el... Viharzónában. A kapitány kiadta á parancsot: teljes gőzzel előre! S a fekete hajó az éjszakában szelte a fekete vizet. Ahogy Kina felé közeledtünk, október elején a hűvösebb levegővel megérkezett a vihar is. Október a tájfun hónapja s a kinai és japán partokon úszó hajók mindenre készen vannak, annyira, hogy naponta háromszor minden hajó kap rádiógramm-jeleutést, hogy hol és mily irányban s milyen gyorsaságban balad a tájfun. A Formosa-szorosban »'angliai felé nagyon rossz volt a tenger, hírhedt is a Formosa-szoros a tengerészek között. Hajónk hol az egyik, hol a másik felén, hol az oldalán, hol a farán bukdácsolt előre. Végre Sanghajban voltunk. Itt a hajónk azt az utasítást kapta, hogy előbb Japánba kell mennie s csak azután Dairenbe. Nem volt mit tenni! »angliaiból irtani a skót misszióhoz, hogy két héttel később érkézéin. S elindultunk Japán félé. A monszun fújt, a hullámok dobálták a hajót s aztán Yokohama előtt, hat hét után egy este én is beadtam a derekamat: tengeri beteg lettem két óra hosszat. Éppen elég volt. Már Dairen felé vette hajónk az irányt, amikor az egyik japán kikötő, Kobe előtt jött a jelentés, hogy Kínától Koben irányában halad egy tájfun és d. u. 4 órakor Kobe felett megy el. A inaudzsuriai vonaton. Ahogy közeledtünk Dairen felé, október végén ismét gyűltek a gondok: mi lesz Dairen- ben! hogy fogok eljutni Mukdenbe? hol kapok mandzsuriai vízumot? mi lesz a csomagjaimmal'! hogy beszélek a japánokkal és kínaiakkal? Október 28-án d. u. 3 órakor Dairenben voltunk. Annyi minden kérdés gyűlt fel- bennem-. Vájjon hogy és mint lesz? Leszek-e elég erős ezen a forrongó területem szolgálni az Ur ügyét? Félelem, öröm és bizakodás vegyült bennem. Semmi nehézségem nem volt a partraszállásnál. Senki se kérdett semmit és se csomagjaimat, se útlevelemet nem vizsgálták. Mire este lett, egy japán szálloda szobájában voltam. Másnap reggel 9-kor vonatra ültem és robogtunk Mukden felé. Minden kocsiszakaszban a kocsi két kijáratánál, revolverrel, kézigránáttal fegyverezett jogán katonák ültek. í Gondoltam magamban: ez elég cifra dolog. Az állomásokon homokzsákokból épített barriká- dok voltak, a hidaknál erős őrség és hatalmas "'^lektorok álltak készenlétben. Mukdenben. A kora délutáni órákban megérkeztem Mukdenbe. Az állomáson Webster Sándor ur, a misszió titkárja várt, sok testvéri szeretettel. Autónk Mukden hatalmas kőfalait is elhagyta már és szűk, piszkos sikátorokon keresztül zötyögött, mig végre ott voltunk a missziói állomáson. S ahogy beléptem Webster urék házába s ahogy a felesége és családja fogadott, éreztem, hogy otthon vagyok, testvéri lelkek (Cluj, márc. 16.) Kalotaszegi házi iparosok küldöttsége kereste fel dr. Dime a vármegyei prefektust és panaszolta el azokat a sérelmeket, amelyek az-adókivetések következtében érték Kalotaszeg lakosságát, Kalotaszeg házi- ipara az egész világon ismert mindenütt, kézimunkáik és fafaragásaik révén. A háziipar azonban válságba jutott és éppen a kormányok adópolitikája következtében. Jórésze a lakosoknak kénytelen volt elhagyni Romániát s más országokban folytatni mesterségét. A kalotaszegiek végigjárták már az összes fórumokat panaszaikkal, mindeddig azonban nem történt semmi intézkedés, ment tovább minden a régiben, a horribilis adókivetések, a foglalások, végrehajtások, az ut a szegénység felé. A napokban ismét megjelent az adóvégrehajtó Kalotaszegen s nagy iramban fogott neki a foglalásoknak. Olyan tekintélyes gazdálkodók vagyonára tűzött ki árverést, akiknek sohasem volt még adóhátralékuk. Érthető, hogy ezek az események nagy izgalmat váltottak ki Kalotaszeg lakosaiban. Erre elhatározták, hogy küldöttségileg tárják fel dr. Dunca prefektus előtt adósérelimeiket, A küldöttség tegnap jelentkezett a prefektusnál. Dunca dr. megértéssel hallgatta végig a háziiparosok sérelmeit s azonnal utasította Gál Samu körjegyzőt, hogy a végrehajtásokat függesszek fel s egyetlen árverést se tartsanak meg. között. Vasárnap lévén, délután 5 ÖraKor a templomba mentünk. Este ott ültünk a tűzhely körül, csendesen, ' testvériesen beszélgetve. Újságolták, hogy egyik sjkót misszionárius nemrég halt meg tífuszban. Egy dán misszionárius több hónapig volt a banditák foglya, csak a minap szabadult meg. Jött a lefekvés ideje. Webster urék hároméves leánykája, Margaretta, elköszönt mindenkitől. Odajött hozzám is, átkarolta a nyakamat, megcsókolta az arcomat és kedvesen mondta: „Jó éjszakát, Babos ur!“ Webster ur még utasításokat adott: „Aztán, ha lövéseket hall az éjszaka, csak aludjon nyugodtan! Majd ő is elköszönt: „Jó éjszakát, Babos ur!" Hosszan utána néztem. Katonák, homokzsák, gránát, ingovány, temetési máglya, dobpergés, szűk sikátorok szaladtak el a szemem előtt, néztem ezeket a misszionáriusokat, akik az Ur szolgálatában égnek ell... és csendesen, vontatottan utána mondtam: „Jó éjszakát« Webster ur!“ Felmentem a szobámba. Az ablákon keresztül hosszan belebámultam az éjszakába. A misszió-állomáson minden elcsendesedett I A küldöttség tagjai előadták a prefektusnak azt is, hogy az uj adótörvény egyik intézkedése a patenta fixa járult különösen hozzá ahhoz, hogy adójuk olyan összegre emelkedjék, amit semmiképpen sem tudnak kifizetni. Kérték, hogy rendeljenek el adókivetési revíziót, mint egyetlen megoldását a súlyos helyzetnek. A prefektus a kalotaszegi küldöttség távozása után érintkezésbe lépett a pénzügyi közegekkel s rövidesen hivatalos bizottság száll ki Kalotaszegre, azzal a feladattal, hogy a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. A kalotaszegiek megnyugvással fogadták a prefektus intézkedéseit s remélik, hogy most talán meg lesz a kívánt eredménye jogosvor- lási kérelmüknek. Március 15-től hét fővárosi bank foglalkozhat devizakereskedelemmel. A devizakereskedelem uj rendszere március 15-ón életbelépett. A fővárosban március 15-től kezdve hét pénzintézet foglalkozhatik devizaüzletekkel és pedig: a Banca Romaneasca, a Banca de Credit Roman, a Banca Comerciala Romana, a Banca Comerciala Italiana şi Romana, a Soc. Bancara Romana, a Banca Urbana és a Bank of Roumania. A Nemzeti Bank igazgatósága még nem döntött véglegesen, hogy a devizaautorizá- ciót kiterjeszti-e a hét fővárosi pénzintézeten kivül -azokra a komoly, megalapozott, megbízható és tőkeerős nagyobb vidéki pénzintézetekre is, amelyek joggal igényelhetik a devizakereskedelembe való bekapcsolásukat. A Magyar Színház bűcsűelfiadásai Szombat este 9 órakor: CSIPETKE Vasárnap d. e. ii: jobb mint szerelem 10 és 17 tejes helyárakkal, d. ti. c Vacsora nyolckor este •: Az ember tragédiája (A prózai együttes, búcsúja) Hétfő este fél 9 r Egy csók és más semmi Jubiláris előadás, huszonötöd- ször. Minden néző egy csókot kap. — Az operett együtíes búcsúja. Adókivetési revíziót kér Kalotaszeg vm Dunca prefektus megértéssel fogadta a küldöttséget és gyors orvoslást Ígért
