Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-13 / 235. szám
KeletiUjsxg 'Péntek, 1933. október 13. Kalotaszeg csodá gyűjtötte össze és örökíti meg a bánffyhunyadi muzeum Az erdélyi magyar kultúra nagy ünnepe lesz a muzeum vasárnapi megnyitása — A kalotaszegiek versenyeztek egymással, hogy minél gazdagabb anyagot adjanak össze Bánffyhunyad, okt. 12.) Bánffyhunyad ünnepségekre készül. A kalotaszegi muzeum úgy látszik tető alá kerül végre. A felavatási ünnepség előkészületei most folynak. A kezdeményezők és szervezők most városokat járnak, leveleznek. Azt akarják, hogy az erdélyi református egyház égisze alatt felállított intézmény megnyitó ünnepségét ne csak a magyarság, ne csak az egyetemes emberi kultúra, de a világ etnográfusainak ünnepévé is szélesíthessék. Jóval a háború előtt vetődött fel először a Kalotaszegi Néprajzi Muzeum terve. Albrecht Lajos dr., a ref. egyházmegye akkori gondnoka vetette fel, hogy nagyon fontos és igen sürgős volna, a kalotaszegi népművészet legjellegzetesebb kincseit összegyűjteni, múzeumot alapítani. A sepsiszentgyörgyi székely muzeum lebegett akkoriban a kezdeményezők szeme előtt s a közgyűlés elhatározta, hogy az alapítandó muzeum részére gyűjteni fog. Ha állani fog az épület, könnyebben gyűl az anyag. De előbb ház legyen. 1912-től a háború végéig hatvanezer korona gyűlt össze a muzeum részére. Ebből harmincezer lej lett... Az ilyenmódon lecsökkent alaptőkét egy újabb inflációtól való félelem folytán egy írógépbe fektették, melyet a bánfíyhunyadi egyházközség használt a mai napig. A bánfíyhunyadi egyházközség májusi közgyűlésén ismét felvetődött a muzeum ügye s a régóta tervezett kulturális intézmény megalapítását kimondták, a szervezőbizottságot megválasztották. Iíós Károly, Tőkés Tibor körös- fői, Czirják Károly magyargyerőmonostori református lelkészek, valamint Albrecht Dezső bánffyhunyadi földbirtokos lettek az előkészítő- és szervezőbizottság tagjai- A szervezők azonnal munkához láttak- A muzeum meglévő „alaptőkéjének“, az Írógépnek ezúttal igen kevés hasznát lehetett venni. Nem levelezésre volt szükség, hanem a legfáradsáágosabb propaganda és gyűjtő munkára, a kalotaszegi falvak meglátogatására, a lakosság meggyőzésére, hogy a kulturális intézményhez meglévő ritkaságaival hozzájáruljon. Azokon a vidékeken, ahol az erdélyi magyar vidékek jellegzetességeképpen a közlekedési technika nagyon elhanyagolt, a falujárás és kiszállás valósággal expediciószámha megy ma is. A kalotaszegi falvak nagyrészt 'a vasútvonaltól és az országúitól távol esnek, rendezetlen megyei- és dülőutak kötik össze őket, völgykátlanokban, dombok tömegétől elrekesz- íett hozzáférhetetlen helyeken van legnagyobb részük, ezeken az utakon a lovasszekér is alkalmatlan közlekedési eszköz. Lóháton és gyalog kellett az ut igen nagy részét megtenni. A szervezőbizottság a következő falvakat járta be: Körösfő, Magyargyerőmonostor, Sárvár, Nyárszó, Damos, Jákótelke, Kalotaszentki- rály-Zentelke, Magyarókereke, Magyarlakai, Parnos, Zsobok, Nagykapus, Kiskapus, Gyerő- vásárhely, Inaktelke és Vista. — A propaganda körúton — mondja Kós Károly — arról győztük meg a népet, hogy a múzeumra elsősorban neki van szüksége. Egy ilyen intézmény nagy propagandát jelent a nép művészetnek és iparnak. Katalógus jellegével is bir. Az idegen, mielőtt lerándulna a Kalotaszeg vidékre, kiszáll majd Hunyadon, meglátogatja a múzeumot, ahol tájékozódik, hogy melyik községben mi után. érdeklődjék. — Nagyon okos nép ez. A falu vezetőembereivel, a Ref. Nőszövetség tagjaival érintkeztünk előbb, mihelyt azonban hire futott, hogy mi járatban vagyunk, a falu minden számottevő tagja megjelent. Alig volt ház, melyből ne Ígértek volna valamit. Szinte versenyeztek az emberek. Voltak olyanok, akik féltve őrzött ritkaságokat ajánlottak fel a muzeum részére, olyan tárgyakat, melyekért ezer lejeket is ígértek. Pénzért nem adták el annakidején, de a múzeumnak szívesen odaadják- Kalotaszegen szinte megrohamozott minket a nép. Csaknem minden régiséget és ritkaságot összeszedtek, uj dolgokat ígértek. — A muzeum uj alapjait igy sikerült megvetni. A gazdasági kínlódások és tusák korszakában megalapozta a múzeumot maga a nép. A megértésnek, a kultúrának és nemzeti kollektivitás megnyilvánulásának szebb példáját sehol sem találhatjuk ma tipikusabban Erdélyben. * Volt alkalmunk Albrecht Dezsővel is beszélgetni, aki bár maga is arról a vidékről való, tulajdonképpen ez alatt a körút alatt fedezte fel a Kalotaszeget. — Tapasztalataimat legjobban igy foglalhatnám össze: nagyon, nagyon büszke vagyok a népemre. Ekkora művészi kultúrát, ily kifogyhatatlan fantáziát és szinérzéket, azt hiszem sehol a világon nem találni. Ez a nép mindent diszit. A látható és láthatatlan tárgyakat egyaránt- Kocsitengelytől szénapadlás- ablakig, szerszámoktól játékszerekig mindent. Az ízléses cifraságok, a dekoratív stilizálások, a színek és összhangok oly bámulatos és ötletes sorozatát volt alkalmam szemlélni, amelyről eddigi tapasztalatom alatt csak sejtelmem volt. A kalotaszegi népkultura megmaradásának titka nem civilizációs tényező, hanem az, hogy itt többről kell beszélni, mint primitiv művészetről, itt művészi öntudatról van szó. — Mindenből kaptunk a muzeum részére. Arról van szó, hogy a református egyház által rendelkezésünkre bocsátott két nagy terem nem lesz elég nagy. Érdemes volna például egy egész kalotaszegi szekeret kiállítani, amely a járomszegtől a lőcsig remek faragás és festés- Sajnos erre nincs hely- Sulykok; fonószékek, diótörők, kulacsok, fogasok, asztalok, székek, ládák, fazárak, fejfák, kapufélfák, guzsalyok, szövőszékek, vetellők, ajtók, faragott gerendák, stb. mind, mind a legizlésesebb és legötletesebb diszitésekkel gyűltek a muzeum részére. — A varrottatokból oly gazdag és szines kollekciót fogunk kiállítani a múzeumban, amiről álmodni sem mertünk. A kalotaszegi női és férfi népviselet- teljes egészében fog szerepelni. Kiveszőben lévő ruhák is előkerültek. Érdekes^ hogy egyes vidékek elhagyott viseletét most környékbeli román falvak hordják. Vannak román falvak, melyekben a tulipános kozsoko- kat az eredeti minták változtatása nélkül viselik- Ilyen módon látni román embereket bekecsük közepén a magyar címerrel. A'románság állandóan átvesz a magyaroktól motívumokat. Vannak magyar falvak, ahol a falusi iparosok igen sok megrendelést kapnak román polgároktól— Valamikor szinmagyar vidék volt Kalotaszeg. Derite nevii szinromán községben egy román gazda trágyadombja alól értékes osz- iopfő került elő, Ez a szomorú körülmények közé került műemlék a XIII. században épült román stilusu római katholikus templom maradványai közül való Okmányok is bizonyitják, hogy néhány évszázad óta kerültek csak a Kalotaszeg vidéki falvakba románok. Egykor Derite is szinmagyar község volt. A Kalotaszegi Egyházmegye Néprajzi Múzeumát az egyházközség egyik házában helyezik el. A házat Nagy Ferenc adományozta az egyházközségnek. Két szobát vesz bérbe ebben a házban az egyházközségtől a muzeum. Idővel talán külön háza is lesz a múzeumnak. Október 15-én lesz a megnyitó ünnepség. A megnyitáson az erdélyi ref. egyház vezető egyéniségein kivül a kultuszkormány kiküldöttei is részt fognak venni. K. J. MNH Az állami iskola felállítása miatt uj beiratásokra kötelezték a felekezeti iskolát az udvarhelyinegyei Zetelakán Á hatezer lakosú színtiszta székely faluban csak 248 gyermek tanulhat az anyanyelvén (Székelyudvarhely, október 12.) A köz- oktatásügyi kormány kulturzónás székely- földi iskola-politikája évről-évre újabb meglepetésekkel szolgál, ismeretesek azok az évek óta hangoztatott súlyos iskolasérelmek, amelyek különösen fájó sebei a székelységnek. Ezek azonban nem hogy eltűnnének, állandóan újabbakkal szaporodnak. Ugylátszik az An- gheleseu-féle örökségtől lényegében egyik kormány sem hajlandó megválni. A volt liberális miniszter eszközeit ma is éppen úgy alkalmazzák, mint régen. Az állami iskolák forszi- rozása olyan helyeken is, ahol kitűnő felekezeti iskolák működnek, magyarul nem tudó regáti tanítók tömegeinek elhelyezése a Székelyfölden, magyar tagozatok megszüntetése, névvegyelemzés, stb. ma is kedvelt eszközei a székelyföldi iskola-politikának. Udvarhelymegyében is már ott tartunk, hogy visszarománositás címén tősgyökeres székely falvakban szüntetik meg az anyanyelvű oktatást az állami iskolákban. Ez történt pl- Alsóboldogfalva községben, ahol csak állami iskola van, úgynevezett magyar tagozattal, felsőbb öt osztályban a magyar tagozatot meg is szüntették. A székelykeresz- turi állami tanítóképzőben már régen nem tanítanak magyarul. Eddig legalább a magyarnyelvet mint tantárgyat tanították, de a mult iskolai évben már ezt is elhagyták. A magyar nyelvnek tehát a székelyföldi iskolában még mint tantárgynak sincs helye. Ugyancsak a székelykeroszturi tanítóképző gyakorló elemi iskolájának tanítója, aki az oktatást végzi, magyarul sem tud és ebben az iskolában tanulják a tanítójelöltek a tanítást-. Legújabban Ze te la ka, Udvarhelymegye egyik legnagyobb községe került sorra. A faluban régóta működik egy kitünően vezetett hét osztályú kath. elemi iskola, amely ebben a tanévben szintén a törvényes előírásoknak megfelelően végezte el a beiratásokat és kezdette meg működését. Nagy meglepetésre a revizorátus rendeletben közölte a községgel, hogy állami iskolát állítanak fel. Kinevezték az állami tanítót is, a revizorátus rendeletére hivatkozva, hozzálátott az állami iskola megszervezéséhez. Az említett rendeletben a revizorátus elrendeli a felekezeti iskolának, hogy a megengedhető létszámon felül lévő tanulókat bocsássa át az állami iskola részére és a beiratás rendszeressége céljából az egész behatást ismételje meg a felekezeti iskola is. A megengedett törvényes létszám kb. 248 gyermek. A hatezer lakosú színtiszta székely faluban tehát mindössze 248 gyermek tanulhat anyanyelvén, a többit az állami iskolába utalják át a szintén regáti tanító hatásköre alá. Ez az intézkedés nemcsak a felekezeti iskola tanrendjét zavarja meg teljesen, hanem arra is alkalmas, hogy az állami iskola benépesítése érdekében nóvelemzések és az ismert eszközök igénybevételével a kitűnő felekezeti iskola ellen is kihasználható legyen. Végeredményben ha állami iskola felállításáról van szó, egy hatezer lélekszámmal bíró községben anélkül is fel lehetne állítani az állami iskolát, hogy a már működő és a törvényes követelményeknek eleget tete kisebbségi iskolát juttassák súlyos helyzetbe. A növendékek szempontjából szintén káros az intézkedés, mert pedagógiai szempontból az iskolai év előrehaladásával az uj helyzet elé állított növendékek egész munkarendjét zavarja meg éa a tanítás eredményét veszélyezteti.
