Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-25 / 70. szám
( KumUjsXB XVI. ÉVF. 70, SZÁM Erdélyi magyarok egy íáémet kitüntetett szász szemüvegén A szász nemzeti nyelv és kultúra védelme hőstett, a magyar színekhez és nyelvhez velő ragaszkodás tize Idea — Egy nagysikerű szász könyv, amely mégsem szolgált rá, hogy magyarra fordítsák Bevallom, zavarban vagyok egy kissé, amikor egy uj erdélyi magyar könyv margójára szeretném följegyezni meg figyeléseimet. A könyvet az Erdélyi Szepmives Céh adta ki, erdélyi szász iró magyarra fordított müve, olyan könyv, amely a kiadó előszava szerint karriert futott be Németországban. Másod\k, mii\nclieni kiadását pár nap alatt elkapkodták és a sajtókritikák egybehangzó elismerésén felül ezüstéremmel jutalmazták, a „Deutscher Sprach- verein“-nak az 1932. év legjobban megirt német könyve számára kitűzött ezer márkás diját is megkapta. Az iró neve: Adolf Meschendor- fer, aki elismerésre méltó kulturális munka betetőzéseképpen közel hatvanéves korában jutott költői munkásságának szélesebbkörü elismeréséhez. Mindezek a szempontok mindenesetív megfelelő magyarázatát adják a Szepmives Céh érdeklődésének s annak a jóhiszemű szándéknak, hogy az erdélyi magyar közönség is megismerje a kisebbségi sorstestvér reprezentáns írójának főmüvét■ Nem azért, mert a Céh annakidején egy modern, nem magyar könyvnek magyar nyelvre való fordítását céljának tűzte ki. Erről a célkitűzésről ugyancsak az előszó azt mondja, hogy „a tengersok \neni magyar könyv között eddig nem talált olyant, amelyet lefor- dittatni és kiadni érdemesnek tartott volna“ Ennek a programpontnak hétéves negációja ütőin, amit — ismét csak őszinték leszünk — tamáskodva veszünk tudomásul, mert hiszen a világirodalom piacán hét esztendő alatt megjelent sokezer könyv között talán mégis akadt volna, ha. komolyan keresik, egy, a Szépmive Céh szempontjainál: megfelelő munka. A Meschendorf er-könyv kiadására, véleményünk szerint, ez az elavult érv nem alkalmazható. Jó c elfogadható érv azonban, hogy az erdélyi kultúra teljességéhez szorosan hozzá tartozik a szász irodalom is és azt. hozni közelebb a magyar közönséghez, komoly kulturfeladat. De vájjon csakugyan olyan szerencsés vá-| lasztás volt-e az, amely az idegen irodalom köiiyv-montbla tikjairól éupen Meschendöri'er könyvét emelte ki? Vájjon csakugyan ez a könyv az, amelyet feltétlenül ismernünk kell! Ez az a pont, ahol e sorok írójának véleménye eltér a Szepmives Céh kiadóinak álláspontjától. Dicsekszem azzal, hogy mindig tárgyilagos igyekeztem lejnni, amennyire gyenge emberi erőmtől telik, elhessegetem magamtól az elfogultság és gyűlölködés szellemét, amely annyi kortársamat .kisérti meg és keríti hatalmába. Nagy érdeklődéssel és szeretettel vettem kezembe ezt a könyvet is, amelyben a magát szinte behatolhatatlanul kpriilbástyázott erdélyi szász nép titkait kerestem, a szász nép lelkét, amelybe olyan kevesek tudtak eddig betekinteni. Elsősorban pedig arra voltam kiváncsi, hogy gondolkoznak, hogy éreznek a szászok rólunk, magyarokról, akikkel sok száz esztendőt éltek együtt, viharos és keserves korszakokat, amelyekben a szász nép ősi nyelve, városainak, falvainak hamisitatlan germán jellege sértetlenül megmaradhatott, bizonyára nem azért, mert Európa „hunjai“ kiméletleioül végiggázoltak rajta. Úgy képzeltem, hogy valami kis hála- félét, vagy legalább is a tények hűvös konsta- tolását fogom megtalálni Meschendorf er generációs regényében, mert ezt tartottam volna a legfontosabb indoknak a könyv sietős megjelentetésére. Lássuk, milyen válaszokat kaptam ezekre a kérdésekre! Költészet és politika keveredik el a regényben, amelynek a magyar fordító „Corona“ címet adott, Brassó régi középkori nevét- A laza, meglehetősen egysíkú mese a brassói lionterus gimnázium iskolatársainak élethistóriája. A meseszövés minden homályossága mellett is kitűnő korképet kapunk a Kárpátok lábainál megbújt szász nemzet-töredék különös, izolált életéről, amely valóban csak magának igyekszik élni, a német kulturíolény gőgjével szigeteli el magát magyaroktól, románoktól és csakugyan sikerül is ősi privilégiumok biztosításával és Csuz és köszvény* bántalmak gyógyításánál jó tea használata fontos győgytényermZZ * Tapasztalati tény, hogy a hasonló teakeveiékek között Prof. 4,w • Sr. Páter esne 6« k(tpf«y elleni teája a legjobb. Ezt n tüneményes hatágú teakaiiiitiegesHév hosanálota feleslegessé teszi a diága fürdőhelyek és kúrák használatát. Ezen teától a csuz és köszvénybtn srenredá otthonában ölesén és kényelmesen mr|«rsbadni ‘injától. Ezen tények igazolására itt közöljük a következő hitelesített nyilatkozatot: „Jimbolia 1927. február 25 Ízületi csuz és köszvénybántaimakban szenvedek 1913 óta, végig jártam az összes gyógyfürdőket u. m.: Postyán, Eukácafürdő, Vízakna, Buziás és Velence fUrdohelyt két. Mindez nem használt s eire 3 hónapon keresztül használtam Prof. Br. Páter etna-, ég kötzvény elleni teáját és ettö a köszvényokozta daganatok és csuzokoszta ujjlzületi csomók elmúltak. Szíveskedjenek felvilágositanl az ebben szenvedőket, hogy 8—14 ■■ apos teahasználat nem hoz gyógyulást, különösen, ha évek óta szenednek e bajban. B. P. kereskedő. Pi-of. í)r. Páter csuz és kosz- vény elleni teája UÄ« drogériájában azonnal kapható, ahol nem lenne, ott a gyógyszerész kifelezelt kívánságra az eredeti csomagolású teái néhány napon belül r eszerzi Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe é3 aláírása látható. Levelezőlap utján a tea , Csiilag" gyógyszerár Braşov, Hosszú utca 5, sz a, lerakattál rendelhető. megőrzésével átmenteni magát a zavaros törté- péti időkből Magyarország legtöbbet alkotó korszakába, amelynek bőségében zavartalanul terebélyesedhetett a szász kultúra, a szász jólét. Boldog szászok, boldog iskolatársak! Min- denik felé a biztos érvényesülés karrierje tekint. Egyikük püspök akar lenni és csak egy narancshéjon siklik el közvetlenül a cél előtt- A másik a család tilalmával szemben sem hajlandó lemondani művész-álmairól s a müncheni évek szenvedései és koplalásai után Budapest elismerése ajándékozza meg dicsőséggel és vagyonnal, aranyéremmel, külföldi kiküldetéssel. Maga a regény főhőse — aki egyúttal a szerző is — brassói patricius család sarja, módja és alkalma van rá, hogy kizárólag hajlamainak, tehetségének élhessen. És a többiek mind: a probléma náluk sohasem a kenyér, hanem a nő, akit egyszer Hildegardnak, máskor Hellának, vagy Bitának hívnak. Csoda-e ilyen körülmények között, ha életükben a lélek kérdései viszik a domináló szerepet, a politika csak úri kedvtelés, alkalom arra, hogy újra, meg újra a magyar „sovinizmus“ ellen dörög- jenek* ■■ Brassó szerelmese. Brassó szerelmese Meschendörfer. meleg bensőség lengi át a Honterus-ünjnepről rajzolt megragadó képet, az erdei ünnep kedves szertartásait és a lokalpatrióta túlzásokon keresztül is érezzük, hogy szent napja ez a maroknyi szászságnak az egy szívvel és lélekkel egymás mellé álló 230 ezer léleknek. A zöld sátrak, a megcsapolt hordók ünjnepe, szerelmes szivek találkozója szabadon az illem kötőfékjeitől. De a rokonszenv szavai írják le a brassói románság legényegyletének bandériumos felvonulását is, Régi mindszenti vásár Kolozsváron Irta s Szilágyi Artur Ma már sokat vesztetUjelentőségükből az országos vásárok, amelyeket valamikor izgatott érdeklődéssel vártak nemcsak a vándor kereskedők, hanem azok is, akiknek a számára valóságos népünnepély volt a nagyvásár. A leghíresebb kolozsvári országos vásár Mindszentek napján volt, amelyre már egy héttel előbb gyülekezni kezdtek az ország minden tájáról a vásárosok. Eudapeströl jöttek a konfekciósok, csipke, szalag es dtvatárusok, a kalendáriumok és deloskönyvek terjesztői. .Debrecent a szürszabók képviselték. Hajdúnánást a kalaposé!., Szopest a tótok, Losoncról és Fülekről zománcozott, edényeket hoztak, aztán egyforma hírnévnek és népszerűségnek örvendtek a zilahi gubások, a somlyói szűcsök, a krasznai tímárok, a köröndi fazekasok, a tordai mézespogácsások. Minden vásáros sietett elfoglalni a maga megszokott régi helyét, nehogy késön érkezzék és megelőzze valaki. Mert tudni kell, iogy minden szakmának ősidőktől vogva megvolt a maga uccája, vagy tere, amit jól tudott a vásárló is, aki egyenesen oda tartott, ahol az illető árut tudta. Ha tulipános ládára volt például szüksége, csak az Egyetem- uccában kereste. A szurszabók, kosárfonók, szitások, szíj- és kefegyártok, fazekasok, singes tötök, kalaposok birodalma a Kossuth Lajos-ucca volt s mindjárt határvillongás keletkezett volna, hogyha valaki megelőzi a besztercei és dedrádi hagymás szászokat a Jókai- uccában. A kolozsvári „Kostát" derék fiai a Deák Fercnc- uccéban és a Széchenyi-téren halmozták fel óriási káposzta és zöldség-hegyeiket. A régi Trencsin-tér, a későbbi Hunyadi-tér, akkor még feneketlen sártenger volt, hire-nyoma sem látszott a színháznak és a tanítók házának. Ebből az alkalomból azonban a sártengerek varázsütésre eltűntek, Illetve nem voltak láthatok a lacikonyhák, panoráma, ringllspiel, panoptikum, hajóhinta Vándorsátraitól. Még a főtér sem menekedhetett a vásárosok táborverésétől: konfekciösok, bazárosok, mczeskak csosok, edényesek, csipke, szallag, porcellán, ka- tándantim, álmos- es daloskonyv-árusok sokasága töltötte meg a nagytemplom kornyékét. Rekedt hang orditja egy ládából rögtönzött emelvényről: — Még van, még van, még kapható! __A világ fennállása óta először! Szenzációs! Szenzációs! — Egy finom brilliánskövü brostü, egy valódi korái gyöngysor, egy csomag rózsás levélpapír, egy bör- notesz. egy öt forintot érő beretva és ha még ez sem elég, ráadásul Máriskónak, vagy Juliskának egy igazi aranyozott gyűrű, alódi gyémántkő utánzattal és mindez csekély ötven krajcár. A kikiáltó néha még be sem fejezte mondókáját és már horogra is akadt az első balek és kezdhette elölről betanult dikcióját. Es a vevők talán nem is csinálták rossz vásárt, mert végtére mégis sok mindent kaptak ez ötven krajcárjukért. De nem kellett fciteni az eladót sem, ö sem fizetett rá az üzletre. Amott két rekedthangu vándortenorista dalos- könyvet tart a sétáló gimnáz'sták és a felsőbb leányiskolások orra alá. Miniatűr dalárdát szerveznek s torkuk szakadtából fújják, hogy „A bécsi hegyeken fújunk a szelek". Egy harmadik Rinaldo Rinaldini kalandjait ajánlja potom tíz krajcárért s közben-kösben sziv- índitó hengon énekli, hogy „Rózsabokorban jöttem a világra". A legfrisseb slágerek daliás terjesztői közül legnagyobb népszerűségnek egy ragyás fiatalember örvend, aki a novemberi hideg széllel dacolva szalmakalapot visel. Neki meglehetősen drágák az árai, de ezért körülötte gyűlnek össze a legtöbben, mert szép tenor- hangon dalolja, hogy „Nincsen párja, de nincsen párja a kolozsvári ötvenegy es bakának". A szomszédban a kikiáltónak a „Hét he: minden darab hét" a mottója s a női fehérneműs sátorból ugyancsak erre a dallamra üvölti egy vékony női hang a maga reklám-refrénjét. A legnagyobb zajt egy tagbaszakadt. nagybajuszu bácsirak sikerül csapnia, aki keezafnnöt, üvegvágót és povcellán-ragasztót próbál elsütni, mindezt tizenöt krajcárért. Az egyik ruhássátorból éktelen veszekedés hangjai hallatszanak ki, egész csomó embert csöditvén oda. Kiderül, hogyr az affér szereplői a sátor tulajdonosa s az egyik vevő. — Hátha többet adtam vissza, ment. volna vele haza. Mi az ördögnek jött vissza? Most már a feleségem szekirozni tcg,' hogy semmit sem bizhat rám. A dolog, mint később megtudtam, úgy történt, hogy a vevő, egy falusi jegyző, bundát vásárolt s a sátorban nyolcvan forintért, százassal fizetett és nyolcvanat kapott vissza. A derék jegyző csak távozása után vette észre a tévedést, nyomban visszament a sátorba és elmondta, hogy miről van szó. Köszönet helyett azonban gorombaságot kapott: En nem szoktam tévedni. — De uram, én nem akarom becsapni. Itt a pénz még a. kezemben, nyilvánvaló, hogy rosszul adott visz- sza. Erre már'nz asszony is figyelmes lett és a szitkok áradatával halmozta el gondatlan és ügyetlen élete párját, aki aztán a becsületes vásárlón töltötte ki a mérgét. A vásárok központja, ahova majdnem mindenik vásárost elvisz egyszer az útja, a mézeskalácsos sátor. Szép sorjában állnak itt a jóizü mézeskalácsok, a kisebb es nagyobb szivek, egyikre másikra szép szerelmes vers is van ragasztve. Az Ilyen ötyen krajcár, mert hiszen a költőnek is élni kell. Amelyikben azonban tükröt is tett, az asszonyok, leányok hiúságára építő mé- zeskalácsos, s amelyikre cukorból rápötyögtette. hogy „Juliskának, hűségem jeléül", annak még borsosabb az ára, kerek egy forint. Igaz, hogy egy eleven szivhez olcsóbban is hozzá lehet jutni, de nagy kérdés, hogy melyik a hűségesebb. Amott egy sátorból nagy óbégatás hallatszik. Rendőrért kiáltanak. Egy vidéki atyafinak két ökör árát operálták ki a zsebéből. Rendőr .rkenn. kimért lépésekkel, komótosan kiveszi belső zsebéből a noteszét s végül sajnálkozva mondja, hogyha még a tettes nevét sem tudiák bediktálni, akkor ö semmit sem tehet. De ha meg lesz a tettes, csak keresse fel öt a Hintz-patika sarkán, be fogja kísérni a rendőrségre. A szűrszabók sátra: körül nagy a tolongás. Egy—egv vevővel hét-három „szakértő" is érkezik s néha órák- hosszat válogatnak és alkudoznak, amíg végre lefizetik a cifra szűr éiut. Mert arra nem volt még példa, hogy üzletben vásárolt volna meg ilyesmit a falusi ember, talán még olcsóbban is. (Vege következik.)
