Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-13 / 286. szám
XV. ÉVP. 286. SZÁM. KUETtUjS&G 3 A gyermek és halál Három gyermek három országban öngyilkos lett A szegény kisgyermek öngyilkos lett. Ha• lálosan beleszeretett Ilonkába, mikor mindaket- ten tizennégy évesek voltak. A tífusz azután meg ölte Ilonkát és a kisfiú nem tudta elviselni a bánatot. Búcsúlevelet irt, mint a felnőttek cs felkötötte magát, mint az életunt kiscselédek■ A másik szegény kisgyermek, akinek szenet kellett otthon hordania és piszkos lett, szénporos lett az ujja, mint a felnőtt bányászoké, hasba- szurta magát a tanító ur előadása közben, mert a tanító ur megfeddte, hogy miért piszkos a keze az iskolában. Edit Eperjesen a gyors elé vetette magát, mint a bukott bankárok. Es a vonat széttépte a tizenhatéves Editet Eperjesen, a sötét töltésen. Mert két tantárgyból megbukott és szégyelte Edit. hogy a két intő miatt nem kaphatta meg a tandíjmentességet. Eperjes. Mint a szép piros eper. Ízes és illatos a neve. öröm és élet. Dalos magyar szó. Eper, epres gyümölcs, mint a tizenhatéves Edit és a tizenhétéves, szerelmi bánatában búslakodó fiú. Bánatos és hősi is egyben, ahogy a lelkűkre rezonai az intő és a feddés, a tiszta-piszkos kcz és a másik ember halálos tífusza. Á gyermekszív rejtelmei, amit nem értünk minden tudományunk, lángszórónk, Páneurópánk, világháborúnk. gázmaszkunk és interparlamentáris uniónk ellenére sem. Mert szivük, rejtelmes szivük csak nekik van, a gyermekeknek. A felnőttek, én, te, barátod, testvéred elvesztette azt. És elvesztettük hitelünket a gyermek előtt, mert szénporos lett a kezünk a megnemértés türelmetlen erdejében, mert intői kaptunk attól a szegény tanártól, akit a Vogézekben a mi ütegünk lőtt szilánkokra, mert nem kaptuk meg a iundij mentesség fényét az ismeretlen katona örök mécsesétől. Mert ez az örök mécses örök árnyékot vet ránk mindörökkön. A gyermek nem érti a felnőttek játékait, mert azok gyávák, gyámoltalanok, ő pedig, a gyermek hős- Játéka is hősi, élete hősi és halála is hér őszi. Nem, mert nem fél a legborzalmasabbtól, nem, hanem mert a világban, amit gyűlöletre ajzott és csupa grimaszra fintorított, a felnőttek vásottsága, nem találja tündéri palotáját, A tündér gr ottát. amit a szénhordó elemista álmodik két talicska között, amit Edit borzong maga elé tizenhatéves novemberi éjszakáján, amit a kis boszniai fiú bámul a zárdában nevelkédő Ilonka szemékékjében. Ezért készek ök meghalni, mint a középkor megszállott mártír jai, hősökként, világ vértanúiként, emberként, gyermekként. Elvesztettük hitelünket a gyermek mesekih- csü lelke előtt és nevelve oktondi tudatlanságukat, nevetve hal meg. Leszámolva minden létező dolgokkal, meghasonlott lélekkel. A szív minden titkos kamrája nyitott, fényes tükör számukra. Az egész világ széles, széles mező előttük, de az ember ködoszlop és nem jár villogó fényként a fiatal szemek előtt. Az ember és világa sötét, irdatlan, irgalmatlan hombár. Intővel, dorgálással, tanárikari horkolással, szénportól szenvedő, kamasz, kis proletárokkal a komisz felhők alatt. Emberit, szivet, gyermeki jószivet kereső tizennégyéves kis Rómeóval, gyors- és gépírni tudó csinos, fiatal lányokat kereső irodára áhítozó tizenhatéves gimnazista Edittel. Az ember és világa Utáni gázmaszkban lenegőeget szelő áiokvető repülőgép. Az élet szörnyű zápora pedig rázza a világerdőt és a szegény kisgyermek panasza nem haitik az emberi vakság celláiba és az ólmozott vazuli fülekbe. . /\ » Mint a költő szép szava muzsikálja a szegény kisgyermekről, aki — mert minden gyermek egyszer öngyilkos akar lenni — indulni akar a nyirkos földbe le és megírja a bucsusort es az olyan szép és olyan megható, hogy sírni kezd a tulajdon halálán és nem lesz öngyilkos és nem lesz halott. Nem. El. Élni fog. Ez is olyan szép muzsika lenne, ha küllői a borzalmas keréknek megállották volna az eperjesi töltésen, ha a boszniai kenderkötél selyemszállá foszlott volna a kis halálos jegyes alatt és a mennyország helyett egy szép nyár felé vitte volna a kis testet, a tifuszos Ilonka civruslom- bos poézisével együtt- De csupa tilalomfa és tévelygés, csupa zár és zavar, amit lát. Amit hall. csupa kin és amit ízlel Ínye, csupa, vér. Nem akar élni- Halott akar lenni, D oly fősen dől a halálba a megunt élet elől. Nem sir, amikor kis életbatyuját, megmaradt motyóját még egyszer megnézi és megsimogatja és olyan derűs hitetlenül hivő, harag nélkül csupa, gyerek, ahogy meghal■ És amikor meghal, az emberi tudatlan sáp és gonoszság előtt, egyszerre emberré válik. És amikor emberré válik, megnyílik előtte minden tudás ajtaja és egyszeriben átérzi az egész forró életet és amikor az intők és bukások drót- sövényei közül belép a, kriptába, a titokba, egész lényé az egekbe mállik. Millió darabban, csillogó gyermeki cserepekben. Stelian Popescunak az fáj, hogy Erdély a magyar tisztviselők „eldoradó“-ja A diákotthon építése helyett a kisebbségek elleni kirohanásokkal foglalkozik (Kolozsvár, december 12.) Ä brassói diákkongresszuson snlyos vádak hangzottak el Stelian Popescu, az Universul főszerkesztője ellen, aki lapja utján 12 millió lejt gyűjtött egy diákotthon építésére, de épités nincs, diákotthon sines. A kongresszuson hangoztatott vádak Stelian Popescu urat nem a legkellemesebben érintették. A tizenkétmillióról azt irta, hogy a diákotthon felépítésének a kérdése korántsem rajta múlott, ö felkereste Dobrescu főpolgármestert és megfelelő területet kért, de ezt a főváros mindez- ideig nem jelölte meg. Dobrescu főpolgármester most levelet irt az Adeverul-nak, amelyben kijelenti, hogy Stelian Popescu sohasem beszélt vele a diákotthon ügyében. Stelian Popescu az Un iversul-ban nem gyűjt most a diákok számára. Ehelyett minden nap, foglalkozásszerűen izgat a magyar kisebbség ellen. Talán ezzel is elterelni igyekszik a figyelmet a más, komolyabb, fontosabb ügyekről. Egyik legutóbbi cikkében izgat a magyar tisztviselők ellen. Olyan kevés magyar tisztviselő van, hogy igazán ritkaság. De ő ezeket Írja. — Az egyesülés óta a mai napig, a román nép engedékeny volta, valamint a kormányoknak gyengeségig menő jóindulata következtében, Erdély, Bánát, Kőrös, Máramaros és Bukovina valóságos „cldorádója“ lett azoknak a kisebbségi elemeknek, akik mindamellett, hogy állami hivatalokat töltenek be, mégis a románokkal ellenséges érzelmeket nyilvánítanak. — Nyomban az egyesülés után a kisebbségi magyar elemek megrohamozták a köztisztviselői állásokat és sikerült is bejutniok jelentékeny számban a csatolt területek összes köz- igazgatási és más közhivatali állásokba, kiszorítván helyükből a románokat. Egyes hivatalokban a magyar tisztviselők egyenesen többséget képviselnek. így pl. a nagyváradi posta és telefon hivatalnál 38 magyar tisztviselő van és csak tiz román, a daktilográfiánál pedig tiz magyar és csak két román. — Még a községekben is, nyugati határszél mellett megtartották mostanig a szolgálatban a magyar jegyzőket, akik ma is elnyomják a román lakosságot, mint a volt magyar impérium alatt 1918 előtt. A CFR. igazgatóságánál, a pénzügyigazgatóságnál, a Casa padurilor-nál, valamint az összes közhivataloknál a csatolt területeken a kisebbségi — nagyobb részben magyar — tisztviselők igen számosak, mig a román ifjúság — akadémiai és speciális végzettséggel — munka nélkül van, nyomorban él, nem találván sehol, sem az államnál, sem magánosoknál megfelelő állást. Kereskedelmi vállalatokál, bankoknál, ipari üzemeknél ezen a területen majdnem az összes állások a kisebbségeknek vannak kisajátítva. A románok mindenütt elvszerint ki vannak zárva. — Megértjük, hogy olyan esetben, amikor becsületességük az állammal szemben elvitathatatlan, engedélyezni kell nekik azt a jogot, hogy hivatalt vállaljanak, számukkal arányosan, ds semmiesetre sem olyan esetben, amikor a bennszülött románságot elnyomnák. Ne menjünk tovább ennek a cikknek az ismertetésében. Ez eléggé elárulja, kiteríti a Stelian Popescu mentalitását, a kisebbséggel szemben. Az emberiességgel szemben. Álljunk meg annál a szónál: számukkal arányosan. Itt helyt vagyunk. Legyen annyi magyar tisztviselő, amennyi a magyar lakosság létszámának megfelel. Ha egyszer tényleg ennyi lesz, akkor a többiről vitatkozhatunk az Universul-lal. Akkor az ő címére is elmondjuk majd, hogy milyen „eldorádó“-ban zajlik az élet itt. De hol vagyunk mi ettől? A cikk különben az alaptalan, de irtózatos kirohanás kifejezései között any- nyit elismer, hogy „őszinte jóindulatú politikádnak kellene lennie a kisebbségekkel szemben. Ennek a feltétele tökéletesen meg van a kisebbségekben, azonban a másik oldalon Stelian Popescu mentalitása dúlja fel az állapotokat. A magyar postásokat külön is deimíicíálfa az Universul Az Universul legújabb, az állami szolgálatban még megtűrt magyar tisztviselők elbocsátását célzó kampánya nem elégszik meg általánosításokkal, hanem külön is megosHomolja a magyar postásokat. A magyar lapok egyrészének a behozatala Romániában meg van tiltva, románellenes irány zatuk miatt, — Írja az Universul. A kitiltott lapok nem jöhetnek be az országba. A postai és vámhivatalnokokat értesítették, hogy a legszigorúbb lépéseket tegyék meg e lapok behozatalának a megakadályozására. Mindamellett Erdély tele van a letiltott lapokkal, (?) a Magyarsággal, Pesti Hírlappal és másokkal, amelyek akadály nélkül jönnek be az országba és a magyarokat irredenta érzülettel töltik el. A napokban N. Bireescu főügyésznek tudomására jutva ez a dolog, vizsgálatot tartott a kolozsvári posta-hivatalnál és bámulatos megállapításokra jutott. Egyetlen egy nap a postán egész rakás tiltott magyar újságot talált, amelyeket Budapesten adtak fel csoportosan megcímezve és felbélyegezve. Évek óta jöttek ezek az újságok ilyenformán az országba és senki nem akadályozta meg. Mi ennek a titka? Megállapítást nyert, hogy felülvizsgáló hivatalnál, ahoi ezeket a tiltott lapokat vissza kellene tartani, csak magyar tisztviselők szolgálnak. Az ügyészség a báróm vádlott tisztviselő ellen nyomban eljárást indított hivatalból való visszaélés vádja miatt. De nemcsak Kolozsváron történik ilyesmi. Erdély minden részén nagyszámú magyar tisztviselő vau a postai hivataloknál, akik a budapesti irredentizmus ágensei, akik 14 óv óta dolgoznak az ország eilen, amelyben élnek. A budapesti irredentizmusban részes tisztviselőket nyomban el kellene távolítani még akkor is, ha számuk néhány ezret tenne ki. Egy másik kérdés, amelyre felhívjuk a posta és telefon igazgatójának figyelmét, az erdélyi magyar újságok táviratai. Teljesen jelentéktelen újságok naponta Bukarestből hosszú táviratokat kapnak, melyeket egészen biztosan nem fizetnek meg, mivel egy szó hat lejbe kerül s így ezek a táviratok havonta százezer lejnél többe kerülnének. A Magyar Távirati Iroda (M. T. I.) ♦áviratait. természetesen a budapesti magyar kormány anyagi támogatásával kapják és volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy ezek a táviratok gyakran irredenta revizionista információkat tartalmaznak. Mindemellett, amint tudjuk, a P. T. T. vezérigazgatósága nem tett semmi lépést, hogy megakadályozza a felforgató táviratok kézbesítését és ha az erdélyi magyar sajtó ellenséges propagandát fejt ki országunk ellen, tudni kell, hogy a román posta segítségével teszi ezt, amely közvetíti a budapesti irredenta tartalmú táviratokat. Az Universul denunciáló cikkében, mondanunk sem kell, olyan túlzások és ferditések foglaltatnak, ami hozzáiliik a gyűlölködés és uszi- tás orgánumához. Jellemző egyébként, hogy az Universul a nemzetközi postai szabályok rendszere megsértésébe akarja kényszeríteni a román postát. Sok jó nERKsikát talál az 1933- ik évi uj Moravei® — JMrd Karácsonyi Albumban. Kapható minden könyvkereskedésben és Morave tznél Timişoara Sándor Emil.
