Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-24 / 44. szám
VX. ÉVF. 44. SZÁM. KeietiUjs&g 1 Falusi tragédia, mely tizenöt esztendő múlva ért véget Hirtelen halál-járvány Alsórákoson — Az alig huszonkét éves fiatal tanítót megölte a szive, a közbirtokosság elnökét agyonsujtotta a fa, felesége szintén a lezuhanó fa áldozata lett (Alsórákos, február 22.) Reggel beállít hoz zánk a szomszédasszony, Pisti Jóskáné és kérdi, hogy az ősszel nem tettünk el földet a pincébe, mert palántot szeretne vetni s kívül olyan fagyos, hogy csákánnyal se lehet felvágni. Mondjuk neki, hogy nem tettünk el. — Akkor egyebütt nem kapok — feleli. — hacsak ki nem megyek a temetőbe, s onnan nem hozok. Éppen most ássák a Zsigmond Géza tanitó ur sírját. — Mit beszól ? — riadunk fel. — Hát meghalt. — Ezelőtt egy félórával. — Lehetetlen! — döbbenük meg. Zsigmond Géza tanitó ur mindössze huszonkét esztendős, csendes, álmodozó, magas fiú volt. Valahol Kalotaszegen oktatta a tatárivadékokat a betűvetés tudományára, de beütött a skárlátjárvány, egymásután szedte halálos áldozatait; mire két hónapra bezárták az iskolát és a tanitó ur hazajött. A napokban aztán a szivét kezdette fájtatni. Nem feküdt le, csak még komolyabb, még álmodozóbb, szóta- lanabb lett és az arca különös fényességet kapott. Egyik éjszaka arra ébredt az édesanyja, hogy a tanitó ur sétál a szobában és tanit: — Te Kis Ferenc Dani, hogy ülsz a pad ban!... Jól figyeljetek gyermekek! Most áttérünk a következő olvasmányra!... — Géza fiam! — lehelte csendesen az édesanyja. aki maga is betegeskedő, lenge kis asz- szony. A tanitó ur azonban ismét lefeküdt és mire édesanyja az ágyához léphetett, már csendesen aludt is. Reggel hét órakor hiába költögették. Halott volt. — Megölte a szive — mondotta az orvos. Hogy miért ölte meg a szive, azt sem a doktor nem mondta, sem más nem kérdezte. V' szont azon sem csodálkozik ma valamire való ember, hogy az ilyen husz-huszonkét éves gyermekeket miért öli meg a szív, miért bénul meg éppen az az érzékeny műszer. Mi, akik még élünk is, hej, sokszor ráütünk erre a drága, de rettenetes kis jószágra és sokszor meggondoljuk, hogy milyen jó volna örökre elnémítani... Ma a „morbus hungaricus“, a félelmes magyar betegség, a szív. Az pusztít köztünk lelkileg és testileg halálosan... Azóta természetesen Zsigmond Géza tanitó ur ismét elfoglalta uj állását a túlvilágon. Maga köré gyűjtötte elhunyt kis tanítványait és mosolyogva, ragyogó szép orcával sétifikál előttük: — Figyeljetek gyermekek! Most megtanuljuk azt, amit a földön soha sem lehet megtanulni: Hogyan lehet boldognak lenni... Zsigmond tanitó ur kitűnő tanitó volt itt lennt is, mert a szivével tanított. Képzelem hogy rniLyen vizsgát mutat fel odafenn, ahol a Jóisten fog elnökölni, aki maga is, komop örömmel fogja megrázni a kezeit. — Gratulálok , tanitó ur a szép eredmény hez. Ezen a vizsgán már sokan ctt leszünk, akiknek szivünk van... Hát ne vágjunk a dolgok elébe. Megrendülve vonult fel az egész falu, hogy elkísérje utolsó útjára a tragikus véget ért ifjú tanítót. Hosszú sorban, egy fekete zászló árnyéka alatt kivonultak volt tanítványai is és ijedten állott a sok kis nebuló az ezüst ko porsó tövében. Szotyori esperes ur éppen arról beszélt megrázó, szép gondolatokkal, hogy ebben a pillanatban Kalotaszegiről is elindul harangzúgás közben a volt tanítványok hosszú sora és a gyermeklelkek tömegének ujjongó virágai hullanak a tanitó ur koporsójára; — amikor irtózatos robajjal a szomszéd ház udvarán összeomlott egy hatalmas kaszaj-fa és elsöpört egy kis gyereket. Szerencsére nem történt súlyosabb sérülése, de a temetés népe megrettenve suttogta: — Ez jelent valamit! — Butaság! — Szidtam a körülállókat. — Semmi mást nem jelent, minthogy egy csomó ember rámászott a fára és a nagy súly alatt összeomlott. Fodor Mihály az „elnök“, kinek az udvarán a fa összeomlott, sápadtan legyintett: „Beszélhet az ur!“... A „jel“ igazat mond. A fiatal tanítót eltemettük, elsajnáltuk és mindenki hazasietett „dolgára". Ez történt tegnapelőtt. Szombaton virradó reggel már senki sem beszélt a lezárt drámáról és a .,jel“-ről. Maga Tódor Mihály is a közbirtokosság elnöke, akinek a házát a babona fenyegette, frissen, jóegészségben ment fel az utón délelőtt 10 óra körül, hogy az állomás mellett valami eladott hatalmas nyárfákat kivágasson. A fiával be is fűrészeltek egy százados törzset és mikor a fa inogni kezdett, a fiú azt mondta: — Álljon félre édesapám, nehogy a fa megüsse! — Ne félj, mert ügyelek — fe’elte Fodor Mihály. A következő pillanatban a fa recsegve-ro- pogva kidőlt és mire a levert hó függönye, a felkavart hó-por eloszlott, Fodor Mihály véresen és eszméletlenül feküdt a fa alatt. Úgy hozták le szánon, óvatosan, betakarva, összezúzva és egy óra múlva már ravatalon feküdt. A megdöbbent falu szótalanul vette tudomásul. — A jel beteljesödött! Hát mégis... mégis a halál jele volt... Aminek be kellett teljesednie. Bosszankodtam, hogy a vak véletlen igy tápot adott a babonának. Ennek is, annak is mondottam, hogy: „akármit beszé’nek kend- tek, babona, babona marad, aminek okos ember nem hisz, mert az tudatlanságra mutatna. — Nem babona ez kérem — világosit fel az öreg Pisti, —- hanem Végzet, ami szegény Mi- hályon beteljesedett... Előre el volt rendőlve... — No most meg a predesztinációval állanak elő... Rám sem hallgat, hanem kemény hittel állítja. — Ennek a családnak a fa volt a végzete. A feleségét is a fa ütte agyon... — Mit beszél?... így bontakozik ki a lassú, tempós szavakból az újabb tragédia. — Az úgy volt, hogy a háború alatt, tizenhatban, vagy tizenhétben az Istenben boldogult Fodor Mihály hazajött szabadságra a harctérről. A ház ajtót, mikor megérkezett — zárva kapta. — Nem tuggyátok, hol a feleségem? — kérdi a szomszédoktól. — Az erdőre ment a leánkávai fát vágni. Meg sem pihent otthon, sietett az erdőre, hogy minél hamarabb lássa a családját. Előre mosolygott, hogy milyen boldog meglepetést fog okozni... Azalatt az asszony, kinn az erdőn 12—14 éves leánykájával sötéten birkózóit a fákkal. Keserű, nehéz munka volt a férfi helyett egy fejletlen, még jóformán tejesszája leánykával döntögetni őket a téli, dermesztő hidegben, kékre fagyott kézzel, arccal lihegve. Asszony, gyerek sirva húzta a harcsafiirészt... Nehéz világ volt, átkozott, halálos, rettenetes!... Tehát fűrészeltek. — Elég! — mondotta az asszory gyermekének. — Te fuss messze lelkem, nehogy megüssön a fa. Én még a fejszével fgyet-kettőt csapok reá, hogy béfélé dőljön. És felemelte a fejszét. — Hol vagytok Mári? — kiáltott ebben a pillanatban az erdő szélén ragyogó arccal igyekvő ember. Az ismerős hangra megdermedve állott meg anya, gyermek... Ideje sem volt sikoltani a leánykának! — Ni édösapáml — abban a pillanatban zuhant le a ldvágott fa és a felpattanó vege szétlocs- csantotta az asszony fejét... Egy jajszó se hallszott. Halott veit. Fodor Mihály a halállal egyszone ért oda. És most ez a tizenötesztendős tragédia teljesedett be rajta. Tegnap őt is eltemettük«. _________(—rő.) ""1 - ~ ^SSlí Nővé változtatott át egy fiatalembert az operáció Amikor ax orvosi beavatkozás — házasságba! végződik orvosi körökben rendkívüli esetről tárnyó (Budapest, február 22. Saját tud.) Az élet néha különös dolgokat produkál. Ma már az a mondás sem állja meg a helyét, hogy „ha mindenben lehe^ is turpisság a természet, az csalhatatlan“. Nos hát a természet sem csalhatatlan. Néha egészen különös dolgok történnek körülöttünk, amelyeket csodálunk és töprengve állunk meg egy pillanatra az Elet nagy rohanásában és ámul- va kérdezzük, meddig haladhat még az emberi tudomány? Budapesti gyalnak. A mult év szeptember 15-én egy fővárosi kórházban egy fiatal fiút megoperáltak s a műtét után az orvosok engedélyezték a női ruha viselést. A mult év szeptemberének első napjaiban dr. Fo- János operatör-nőorvos rendelőjében egy fiatalember jelentkezett, aki elmondta, hogy tulajdonképpen nincsen tisztában magával. Nem tudja, hogy fiu-e, vagy lány? A külseje férfias, a borbély hetenként háromszor megberetválja, karjain Is több izom van. mint egy jól- f,íjlett lánynak s egyébként la a jelek szerint flu — mégis nőiesek a mozdulatai, a női szokásokat jobban kedveli. A fiú és az orvos között aztán komoly megbeszélés folyt. A fiatalembernek választania kellett, hogy a jövőben mint férfi, vagy mint nő akar élni az emberi társadalomban. A fiú — leány akart lenni— Úgyszintén nem ellenezték az operációt a fiatalember szülei sem, úgy a hallatlanul érdekes és különös műtét 1931 szeptember 15-én megtörtént. Az operációt dr. Fenyő János végezte, akinek Weidlinger mütőorvcs asszisztált. A narkózisban végzett operáció, mintegy 40 percig tartott s utána egy fiatal leányt szállítottak az ápolók a kórház egyik szobájába. ahol a beteg mintegy 14 napig feküdt. Két hét után mint teljesen normális nő hagyta el a beteg a kórházat. Érdekesnek találjuk néhány részletet szószerint közölni az orvosi jelentésből: „A beteg 14 nap múlva jelenti, hogy szakálla szőrei nehezebben nőnek ki és ninc3 szüksége borotválkozásra..." „A műtét után közvetlen lelkileg ugyan betegnek érezte magát, nagy lelki depressziója volt, amely izgalmi állapotokkal váltakozott, de már élénk és örömmel gondol arra, hogy nagy bajától megszabadult. A műtét eredménye tehát tökéletes volt... és egy esetleges házasságnál! semmi akadálya nem lehet.“ Hozzátartozik még a dologhoz az, hogy a beteg megoperálása idején s az azt követő napokban jelentkezett egy fiatalember látogató, a leánnyá vált fiú barátja, aki kijelentette, hogy feleségül veszi az „újszülött leányt“ s mikor a beteg gyógyultan elhagyta a kórházat, mint vőlegény kisérte őt haza. T. M. FIGYELEM! FIGYELEM 1 MECJISTILT A MAGYAR SZÍNHÁZ BELVÁROSI PÉNZTÁRA Dante kölcsönkönyvtárbán, Sír. N. Jorga (Jókai «.) 5. ahol minden előadásra mindenféle jegy elővételben kapható. Ezen szelvény a Keleti Újság napján tartandó előadás jegyeinek kedvezményére jogosít.
