Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-05 / 227. szám
12 XIV. ÉVF. 227. SZÁM.--------- • ~ ............. 1927 2188 2,195,794.000 „ 1928 566 „ 1,140,287.000 .. 1929 438 „ 1,372,635.000 .. 1930 219 „ 1.011,394.582 „ 1931 április 21 „ Az összeg nincs megáll Egy angol tőkecsoport ajánlatot tett a szeszmonopólium koncessziójának elnyerésére 1924-ben 495?, 1930-ban viszont már csak 219 vagon szesz után fizettek adót — Bratíanu Vínlita törvényjavaslata, amely kormányával együtt bukott meg — A Garoflid-iéle törvény a sör- és a borfogyasztást is lényegesen csökkentette (Kolozsvár, október 3.) Pár héttel ezelőtt Brătescu Zamfir pénzügyi államtitkár elkészítette a szeszmonopólium törvénytervezetét. Először a nemzeti parasztpárt szólalt meg s Pom- piliu Ioanitescu igyekezett kimutatni, hogy a javaslat alkotmányellenes és homlokegyenest ellenkezik az ország érdekeivel. A liberálisok azonban általános meglepetésre, hallgattak. Ez a körülmény sejtetni engedte, hogy a kritikai némaság mögött valami rejtőzik. .Most, egészen váratlanul a liberális Universul hosszabb la nulmányban boncolgatja a szeszmonopólium kérdését. Már a cim meglehetős harcias állás pontot árul el: Egy nagystílű üzlet, a szeszmonopólium. 1925-ig Romániában a szeszproblémát nem tekintették szociális jelentőségű kérdésnek. Bra tianu Vintila volt az első, aki törvényjavaslatot készített, amelynek a következő szempon tokát igyekezett érvényesíteni: Tizenkét évre szüntessék be a gabonapálinka fogyasztását és a korcsmák számát is csökkenteni kell, a szeszt pedig főképpen ipari célokra használják. A kor mány 1926-ban váratlanul megbukott s igy a törvényjavaslatból sem csinálhatott törvényt. 1926-ban Garoflid az Averscu-kormány földmi vetésűgyi minisztere felemelte az alkohol fo gyasztási adóját, azt remélve, hogy ezzel úgy a bort valamint a szesz körüli panamák egyszer s j®ándenkorra véget érnek. Jellemző Garoflid Tjr-'itonmentő ötletére az alábbi statisztika: Röviden öt év leforgása alatt 4952 vagonból alig 200 maradt meg. Nem is beszélve az államot ért milliárdos károkról. Garoflid törvénye nemcsak a szeszt, hanem a bort és a sört is meglehetős súlyosan érintette. A statisztika azt. is kimutatja, hogy mennyivel csökkent a bor és \a sor fogyasztás. A megadóztatott bor és sör mennyisége vagonokban: 1926 27.816 8720 1927 25.562 9252 1928 26.551 9848 1929 25.535 7505 1930 22.768 5949 Az Universul, miután a statisztikai táblázathoz fűzött kommentárjában kifogásolja a kormányok múltbeli szeszpolitikáját, megállapítja. hogy semmiképpen sem opportunus a mai körülmények között koncesszionálni a szeszmonopóliumot. Bár a kormány kitűnő üzletet sejtve, éppen ezen fáradozik. Széles körökben nagy meglepetést keltett a lap azon híradása, hogy a londoni Herbert Wugg & Cie. L. T. I). komoly ajánlatot tett a szeszkoncesszióra vonatkozólag. A külföldi tőkeérdekeltség 813.600.000 lej értékű részvényt bocsátana ki, a jegyzéseket az angol pénzcsopor- fon kívül a román állam és három nagy román bank végezné. Az ajánlat részleteinek ismertetésére még visszatérünk. A magyar Nemzeti Bank bankjegyforgalma 77 millió pengővel emelkedett. Budapestről jelentik: A magyar Nemzeti Bank szeptember 3-i kimutatása szerint a bankjegyforgalom a szeptember 23-iki 306 millióról, szeptember 30-ig 383 millió pengőre emelkedett. A befolyt összeg: 1.582,883.001) lej 1,801,514.000 .. A megadóztatott szesz mennyisége: 1924/23-ben 4952 vagon 1926 3844 „ m Szón ja hercegnő csókj Irta : Zomora S. János A wolhlniai őserdőben, a hatalmas fák jéggé fagyott ágain a vihar orgonázott. A vonuló század lába alatt ropogott a fogvaeogtató tél. A hósapkához hozzá- jegesedett a kéthetes szakái meg a csapzott bajusz. Vaksötét éjfél volt és a csapat összebújva vánszorgott a nagy ismeretlen: a halál öle felé, a tüzvonalba. Serkisem tudta, hogy merre van áz „árok“. A remegő kíváncsiság tágranyilt szemmel furakodott a fekete éjfélbe és az oldalfegyverek meg ásók összeverö- dése egyszerre koccant a sziveken és a csenden. Nemecz Pityu a század végén kullogott. Cigarettázott. Egy-egy szívásra Iebukkantotta a fejét, hogy a láthatatlan ellenség nehogy észre vegye a fellobbanó parazsat. Nemez Pityut mindenki csak Pubinak nevezte. Rózsás arcú, nyurga, diákgyerek volt. Nemrég érettségizett. Prágában rendesen kijárt a gyakorlótérre. Tanította a fegyverfogásokat. Délutánokon pedig gyorsírást tanult szobájában. Barátja nem volt, de vele mindenki barátkozott. Ha nőt látott: elpirult. Bajtársai sohasem tudták rávenni, hogy nők közé menjen. Pedig valamikor otthon, nők között élt. Édesanyja, még két pővére voltak az ideáljai és naponta levelet irt nekik. Putrihoz, a század végére odabandukolt egy öreg hadnagy. Eleinte nem szóltak egymáshoz. Lehangoltak voltak mindaketten. Várták, hogy bennt legyenek a vonal- han, ahol legalább pihenni lehet. Az öreg hadnagy törte meg a csendet: — Bajtárs, hallasz-e? •— Elég jól —- válaszolt Pubi, mikor félrenyomta Kiéről s hósapkát. — Fáj-e, hogy kiküldtek? — Nem épen kellemes, de hát mit csináljak. Fa- |anes, parancs! — Mióta vagy katona? ^ . — Az idén márciusban vonultam be. rr UJ KELMEFESTŐ ES VEGYTISZTÍTÓ ÜZLET! A nagyérdemű közönség b. tudomására hozom, hogy Calea Victoriei 7 szám alatt uj kelmefestő és vegytisztító üzletet nyitottam, ahol minden selyem, szövet és ruhafestést, vegytisztítást és gallér mosást igen olcsó árban vállalok. A szakmában, gyárakban és nagy cégeknél évtizedek alatt szerzett tapasztalataim képesítenek, hogy a nagyérdemű közönség olcsó árért szép és jó munkát kapjon. A nagyérdemű közönség b. támogatását leérem: TÓTH JÓZSEF RUHAFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ. — Elbucsuztál-e a babádtól? — kérdezte a hadnagy, hqgy más témával hangulatosabbá tegye a társalgást. Nincs babám — mondotta minden érzés nélkül Píibi. — Kár! Láttad, mennyi nő jött ki az állomásra? Mind friss, üde, ragyogó, pompás szerető. Úristen, hogy szórták a virágot! Télen virágot. A vagonokba. A hórá! Olyan jó volt akkor elbúcsúzni. Valakinek megfogni a kezét. Nőnek. Hozzásimulni. A szemébe nézni. Megcsókolni. Magunkkal hozni egy kis illatot, egy kis fájdalmat és ezen elrágódni itt, ameddig csak lehet. Ki tudja meddig. Holnap talán már nem lehet... — Mindegy, engem nem érdekel. Az anyámat látom minden este, imádkozni könnyesen a Mária kép előtt. A nővéreim: A nővéreim nem mernek sírni, nehogy édesanyám meglássa. Látod ez az érzés, a reájuk- gondolás annyira szent nekem, hogy nem is tudnám más gondolatokkal felcserélni... Elhallgatták. Az öreg hadnagy lecsüggesztette a fejét. Pubi tovább szippantgatott a cigarettájából. Hazagondoltak mindaketten. De aztán a hó csikorgása felébresztette őket a merengésből. Visszarángatta gondolatukat ide az erdőbe. Az útra. Az eiöremenésbe. Hpgy aztán lesz-e innen visszatérés, senki sem tudta, de mindenki remélte... Bent a tüzvonalban semmi különös látnivaló nem akadt. Mély, tisztára sepert árok. A párkányon méteres hó. Ebben vékony csikókban fegyverek ásítottak az ellenség felé. Minden tiz lépésre fülig burkolt, bundás katonák topogtak fázósan. Beosztották a szolgálatot. A felesleges emberek behúzódtak a fedezékekbe. Itt a földön máglyákban lobogott a tűz. Vastagon ömlött a füst, de azért mindenki a láng mellé kuporodott. A tisztek külön fedezéket kaptak. Bútor: a frontkályha, a fenyötobozzal puhított pries. Ritkán egy gya- lulatlan, órmotlan asztal. A Pubi fedezéke is ilyen volt, a szakasz balszárnyán, amely elhajlott a front mögé. Dombban végződött, amelynek alján volt a bejárata. A domb kitűnő célpont volt, de azért mégis elég biztos fedezék. Katasztrófa csak akkor történhetett volna, ha a gránát pont a bejárat előtt robban. Tehát egy & millióhoz a veszély aránya... Hajnal volt már. A tiszti-legény begyújtott a kályhába, Pubi pedig lefeküdt, mert egyébként is csend nyújtózkodott a két állás ásító hangulatába... Másnap délfelé ébredt. Le sem szállt a íenyötobozos ágyáról, csak úgy, onnan szólt oda a legényének: — Jóska, menj ki és nézd meg, hogy milyen az idő... A fiú kiment. Egy darabig ólálkodott. Majd visszajött és jelentette: — Csikorgó hideg van, de süt a nap... A kályhában dúdolt a tűz. Pubi leugrott az ágyról. Köpenyt dobott a vállára. Kiment és felsétált a dombra. A domb tetején, sirtakaró márványlapról, szél sodorta le a havat. A sima márványon a megkopott aranyozott betűkről valahogy kiböngészte: — Herceg Tuganovicsi Iván Nikoláj. 38. Tuganovi- csi Szón ja Olga 19. Pubi arca elkomorodott. — örök fedezék — villant leikébe — és Szonjára gondolt, aki hercegnő volt és tizenkilenc éves. Vajon milyen lehetett? Szép-e? Karcsú liliom-e, vagy hóvirág? A szeme ibolya, a szája érett meggy? Miért kellett meghalnia ilyen fiatalon? Bizonyára aranyszőke volt, mint az oltárképen liliomot tartó angyal. Ragyogó fehér-ruhás, aki úgy léphetett a kastély puha szőnyegén, mint egy felhöt-ölelő, színes álom... Sokáig nézte a sírboltot. Azután az ellenség vonala felé fordult. Az messze volt. Mintegy nyolcszáz lépésnyire. A fehérre-zuzmarázott drótakadály még gukker- rel is alig látszott. Golyó zizzent el a feje fölött, de nem tudta, hogy mi az. Csak akkor ébredt a valóságra, amikor a zizzenés után üvegesen pattantak le a sebesült gályák. Hamar földre vágódott. így kúszott a fedezékéig. A szive egy kicsit dobogott is, de később megnyugodott és bement. Dohos földszag terjengett elébe. Jóiban körülnézett és csodálkozott, hogy csak most vette észre a fedezék ágyfölötti részén a ledöngölt falból sárgult csontok vigyorognak elébe. > i I
