Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-23 / 44. szám
Xiy. «VF. 44. SZÁM. i 17 flfear Ón milliomos lenni ? Si£1 VH.-ik osztály búzása március 1-én. Sorsjegyek helyben az uccai árusoknál és üzletekben is vásárolhatók Vidék! rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében még az egyes buzási napokon !s eszközli a sorsjegyyiroda, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 16 szám Következő húzások március 15. 25 és április I -én A Khizon pataknál Irta Bodor Aladár. Második .osztályos koromban a yallágtani órák számomra mindig a komoly áhítat és elmélyedés órái toltak. Rendszerint Verne Gyula regényeibe mélyedtem ei a pad alatt komoly áhítattal. Két térdemen tartottam a könyvet, fejemet föltámasztottam a két kezemmel, úgy, hogy a szememet is elrejtsem a két tenyeremmel, nehogy a nyájas hitoktatónk észrevegye szememben a kalandok gyönyörűségének lázas lobógásátÁltalában ment a dolog, a hitoktatónk engem ritkán kérdezett, mert igen kínos volt neki a tudatlanságom és figyelmetlenségem látása. Ennek lett aztán az eredménye, hogy például a zsidók történetéről való ismereteim általában annyira hézagosak, sőt mondhatom, valóságos szakadékok tgtopganak benne. Kivált a Rejtelmes Sziget, ob, az gyönyörű álomvilág volt 1 Mindjárt leülés és az osztálykönyv beírása után kiraktam a térdemre és legott hatalmas banán- és pi- záng-levelek sötétzöld sűrű lugasa bornlt fejem fölé, kis agptik szaladgáltak körülöttem, néha majdnem meg- esiklandozták a tenyeremet a nedves meleg orrocskáikkal, hokkó-madarak csevegtek fölöttem a magas fák koronájában, mig távolról a tűzhányó és az alatta elvonuló rejtelmes sötétkék öblözetü barlangok roorajlottak rémesen, vésztjóslón— A morajlásban részes volt nyájas hitoktatónk is, aki nagyszerű szqbőséggel roagyarázgatta közben a viszontagságos életű zsidó királyok, próféták és törzsek történeteit s a belőlük leszűröd« tanulságokat. Vagy lehet, hogy protestáns hittestvéreinknek kassai és eperjesi üldöztetéseit magyarázta szivbemarkoló módon, ezekről igen szívesen szeretett megemlékezni, még a zsidók történelmének keretében is és olyankor sohase mulasztotta el szivünkbe csepegtetni az állhatatos türnitudást és az elszántságotÁmde a sziget alatti barlangok titpkzaţos boltozatai alatt éppen azalatt, oh... két bűvös fénysugár-nyaláb gyűlt ki a kéklp yizek alól, egy borzalmasan titokzatos földalatti-vizalatti buvárhajópak két tapogatózó, kereső fénysugáron szempárja, igen, Nemé kapitány fönséges NautUusa! — Nahát fiacskám, ismételd csak szépen, miről is volt szp? — bökött most felém mutató ujjával a katedráról hitoktatónk, ugyanakkor u?ár osztálytársaim is jóindulatú rúgásokkal és vonalzódöfésekkel figyelmeztettek, hogy álljak fel. Fölállpttam, szinte álomittasan— Nnna? — szólt; újra a hitoktatónk és úgy rámszögezte a tekintetét, mintha a Nautilus irányítaná szemembe kérlelhetetjen, kutató sugárcsóyájt. — Nuna? — îjpnjtb&î Miről |ş şfiîţ csak sző voltaképpen édes fiacskám? Szememet irgalmat esdően a? ég felé, a sárgult-fe- hér mennyezetre függesztettem... Oh, hogy miről is lehetett szó?... Talán valami különös nevű zsidó vezérről, vagy főpapról, amilyen furcsa nevük van, úgy hangzanak, mint Séruzáel, Ajbáfár, Akház vagy Roboám, hogy is tudtak ilyen nehéz nevekét kigondolni, nem gondoltak mireánk... Vagy talán mégis a protestáns hittestvérek nehéz elnyomatásáról volt szó, nagyszakáHu prédikátorokról, akiknek szakálluk egészen megfehéredett a gá- iyarabságbau, vagy talán— — Nahát, milesz, milesz, mondod-e fiacskám? Uramisten, mi lesz most itfen— m>nd viharosabb kétségbeesés szállta meg a szivemet, szédülni kezdtem, nagy- szakállu zsidók és fehprsz&kállu prédikátorok kavarogtak a fejem körül... Eliákim, Zorobábel, Eljud... Erdpsi Szilveszter János prédikátor uram— Muszáj valamit mondani, legalább egy szót, akármit, pedig bizonyosan rossz lesz belőle, de az egész osztály js rám néz es nevetni kezdenek, oh miért is nem figyeltem, majd máskor igazán, de igazán figyelni fogok, csak még most az egyszer-, véletlenül tudnám .eltalálni valami isteni irgalmas csuda révén... Kinyögtem végül egy szót, k.étségbeesatten és szédülten : — Karaffa... Mindenki elnevptte magát. Szegény, nyájas tişztelets urunk kijött a béketürés- ből. Úgy nézett rám, fájdalmasan, mintha pisztollyal lőttem volna rá. — Igen fiacskám? Na lássuk csak, fiacskám, npvel is foglalkozol itt te vpltaképen... Egy könyv... Csak n?ost dobtad lej mondjuk, leesett... Na lám— Verne Gyula— Ha az apád ezt tudnál De nem, nem szomoritom meg az apádat, hanem gyfije csak ki fiacskám. Mert nem először töríérpk ez veled, te naplopó, semmirekellő, hasalj rá édes fieskám erre a székre, bukj meg szépen, lejjebb... lejjebb— fogd meg a szék lábát ott alul és most szépen... Rettenetes volt! És még egy! Még egy! Három.■■ A nádvesszővel. A testi fájdalom volt-e szörnyűbb, vagy a rettenetes szégyen, <}e egyik kezemmel a testi fájdalmak székhelyét, másikkal a zokogó könnyekbe borult szemeimet takarva, tántorogtam helyre. A tiszteletes ur most már úgy harsogott utánam, paint Ádám után a paradicsom kapujából a számüzp lángpallósu angyal: — Kotrpdj komisz kölyke és legalább most ţanuld meg, hogy miről van £zp, arról volt .szó, ugyebár fiuk, arról volt szq, hogy ő ekkor maga is sereget gyűjtött şs a királyi seregeket megverte a Khizon patakánál, — ua, nem fogod-e elfelejteni? — fordult még végűi hozzám némi megengesztelődéssel az őszinte bünbánatom és fájdalmam láttára. — Miről volt liát sz.ó? — Hogy a királyi seregeket megverte a Khizon padkánál. Hiányos, töredékes jörténelmi adat volt biz ez, mert nem is sejtettem, hogy verte peg és miért, d,e szánakozó szivü jámbor hittanárui|knak ennyi is jelég volt megja- vulásom jeléül, enyhülőén nézett rám, különben is csöngettek és már haza kellett indulnunk. Megjavulási fogadalmam bensőségesen őszinte volt és szilárd. Fájdalom, a Rejtelmes Sziget viszont oly bu- felejtető, bűbájos, hogy egyelőre azzal vigasztalódtam estig, meg másnap is. Aztán, oh emberi gyöngeség, a kiállott szenvedés, szégyen és javulási fogadalom' üde frissesége honjályosodni kezdett, homályosodott és pb, én a zsjdók történeimével szemben, rövidesen újra az előbbi súlyos érdeklődés-lüányosságba estem vissza. Mert azután kezembe kerültek Grant kapitány gyermekei, A ţlodito Robur és más müvek, amelyekben én alapos műveltséget szereztem, de fájdalom, mindig következetesig a vallásiam órák alatt. Elkövetkezett a? ismétlés ideje, édes tavaszvégi idp'k, akkor kaptam kezeipbe az első Jókai-regényt. Úgy szívtam magamba, mint a műtőasztalra fektetett pâej.enşek az arcukra borított morfiumoş, álarcból a bóditó álmot. — Mondd csak fiacskám, mi történt aztán? — fordította rám a szomszédomról a felelést a tiszteletes ur egy szép májusvégí vaílásórán. Megriadtam, fölálltam kapkpdva, fuldokolva. Megint nem tudtam, miről van szó, pedig azóta, azóta nem is felettem... Nnna? Nnna? Hát lehetséges-e? Hát te még most se tudod? -- bámult rám elképedve. — Hát ezt ígérted te nekem'?! Kétségbeesett megzavurodottsággal kapkodtam, »ig az arcomon sötét pirulás és halálsápadtság váltakozott: — Ekkor seregeket gyűjtött és megverte a királyi seregeket a Khizon patakánál— Nem mondtam, hogy ki és miért verő? meg, inipdezt egyáltalán nem tudtam. De szegény jó hittanárunk eny- nyivel is beérte most jószándékom bizonyítékául, nem mert tffyább kfrfafflh PSftk »gy jól »egSUb.Qgtatha a levegőben a nádpálcáját, bizonyosan engem képzelt alája— Hát persze, a szegény jólélek ezúttal csakugyan a Khizon patakápái lefolyt ütközet alkalmából kérdezett engem. De most már annyira szégyenlettem magam, hogy a legkeményebben elhatároztam, hogy az egész történelmi részt alaposan, lelkiismeretesen meg fogom tanulni. Mindjárt holnap. Mert mű még egy kis sétám volt egy barátommal a csertörő malomhoz, titkoş fürdési tervvel. Igazáp, ma is nehezen tudom megérteni, hogy a fürdések, vagy a követkéz® gyönyörű kirándulások, a spkasodó ismétlési anyag, vagy mi tette kárhozatosan pocsékká az áhitatos, őszinte jószándékomat. Csakhogy a qsidók történetét s jelesenvalóképen a Khizon patakánál történt esetet, fájdalom, azután is elmulasztottam megismerni. Eljött a vizsga, a fülünk se látszott ki a sűrű zord magolásból. Egy pár tárgyból félnivalón} volt, ilyen körülmények között, gondoltam, a hittan még aránylag leginkább maradhat, abból remélhetőleg nem csinálnak az embernek komoly bajt. Mély szégyenkezésben, bünbánatos fejlebajtoj;tság- ban ültem ott a padban. A névsor végén kezdték a fe- ieltetést. Alig hallottam az egészből valamit, minden gyorsait ü,Oil W^tSí«®'S§megszabadulni, mert annak elhanyagolása sok súlyos betegség okozója lebet. Prof. tír. Páter köhögés elleni teája megszünteti a köhögést és a légzőszervek hurut os megbetegedéseit gyorsan gyógyítja. A tea néhány napi használatától heveny hüiése megszűnik — Köhögésre hajlamosak egy rendszeres (eakurái tartsanak, mely — szükség esetén — tava* síig folytaiandö- Pról. dr. Páter köhögés ellem teája még nagy mennyiség élvezése esetén sem ártalmas Hosszas használatnál a gazdaságos dobozesoma« goiás kérendő. PROF. OR. PÁTER KÖHÖGÉS ELLENI TEÁJA minden megyeszékhely gyógyszertárai és drogé* rléiban nyomban kapható Ahol nem található, olt a gyógyszerész — határozott kívánságra — rövid idő alatt, eredeti csomagolásban szerzi be ezt a teát. A feltaláló képe és törvényesen védett aláírása minden egyes eredeti csomagon látható — írásbeli rendelrhénvék levelezőlapon, a „Csillag“-hoz cim- zeft lerakati gyógyszertár (BrassABraşov. Hosszú u. 5.) dinére is intézhetők. Nagybani lerakat. „STANDARD“ Drogéria Bifcuregti I i«iiiiiiiiiiaiiiiiiitiiHHi«iiiinniatimiiHHii3miiiimmiinniiiiniHiiiiirHHiitiBmi®ninmin!imitsmii. csak .egy szorongató kínos zsongásba folyt össze. Már csak én voltam hátra. Ott álltam lehajtott fejjel és a ţ.Qrkojpban éreztem a szivemet, szégyen és fáj dalom kínzóit. Csúf látvány lehettem. — HM tetőled ugyan mit kérdezzek, te, te— Bizony, ha szegény édesapádnak elmondanám... És nézett rám szemrehányóan, keserű tehetetlenség' gél ingatva-lógatva a jóságos szelíd fejét. — Hm, hm— Na hát, hogy mit is kérdezzek... Hát persze... mond meg fiam: Nem értettem a szavakat, ahogy föltette a kérdést, csak mintha mázsás harangok kongatnák bennem zúgva a vádat és szégyent, szerettem volna elsülyedni, elszaladni innen s csak akkor térni vissza, ha már mindent, szórul-szóra megtanultam, csak akkor jiórni a bocsánatot— Elbangzoft a kérdés és én lopva, keserű könnycseppen át vetettem rá egy pillantást. Csqk a tekintetéből, a gzamqru, szánó tekintetéből sejtettem, homályosan, hogy mit kérdezhetett... Azt... Fájdalmasan suttogva, lesütött szemmel és meggör- nyeclve rebegtem szaggatottan: — ...a királyi seregeket megverte a Khizon patakánál.— Ennyi volt a tudományom, azzal kotróejtam jş a helyemre, a bizottság a könyveket-iratokat összecsapva, Indulóban volt már. Azt se tudom, hogyan kerültem ki a teremből. Szegény jó hittanáromtól ekkor elszakadtam. Későn, nagyon későn, az egyetem végzése után láttam egyszer szemközt jönni, egy kolozsvári uecán, amint egy barátÍ ’ával éppen beszélgetett. Már éppen oda akartam menni iqzzá, hogy üdvözöljem, de hopp, hirtelen eszembe ju- totf, hogy hátba előkerülne az a csata a Khizon patakápái, talán nevetve említené, mégis restellenem, hogy még mindig nem néztem utána, hogy mi és hogyan js történt akkor ott a zsidók földjén... Tehát, amíg nem vesz észre, szépen bemenekültem egy dohányüzletbe, ott egy pár cigarettát vettem, bár soha életemben sem »el- tam dohányzó... Majd holnap fölkeresem az öreget, holnap tudni fogom azt a kis törtépelmi részletet, aztán meg is emlékezhetünk róla. Elmaradt a dolog, másnap nem kerestem föl. És aztán később se találkoztunk. Db, sok minden jött közbe azután!... Ma már a hajam jtt-ptt őszül- S ahpgy ez az eszembe jutott, még must is elevenen visszaemlékszem rá, mennyi szégyenem volt miatta. Most már nem látszik olyan fontosnak számomra, de ezennel fölteszem magamban, hogy még ma, vagy holnap legkésőbb, utánanézek mégis, kipsoda, kit és miért vert meg seregeivel a Khizon patakánál V Önmagának életjáradekot, leányának hozományt, fiának tőkét gyűjtsön és biztositşon csekély havidij ellenében a magyar egyházak biztosító- társulatánál, a .,MINERVA“ BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGNÁL, Kolozsvár, Calea Reg, Ferdinand (Ferencz József ut) 37. Telefon 12—57. niiiifumnnnminnnniifUinnnnriruuuiíiiuíJinfiRníUír
