Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-04 / 270. szám

XIII. ÉVF• 270. SZÁM. 'Bánffyflunyűő szí groteszk közigazgatás tükréően „Ha akarom, város, ha akarom, falu“ — mondják a közigazgatás kufárai — Moga ur és társai az interimar bizottságban a falu mellett döntöttek, de titok­ban megfelebbezték a határozatot, hogy a cimkórságukat kielégíthessék — Nyomorúság és a falusi gazdák szolidaritása — Kiküldött munkatársunktól — (Bánffyhunyad, december 2.) Kalotaszeg csinos kis városkájában alig áll meg a gyorsvonat. Pillanatok alatt kiráz magából néhány utast s már prüszköl is a vaspa­ripa: tovább Nyugat felé... A Vladeasa felől haragos, szürke felhők csúsznak az alvó városkára, sűrűn szitál az őszi eső, ami nem is eső, csak légköri nyirok. Az irtózatos sárban egy fiák- kerre ülünk és megkérdezzük az öreg fiákkerestől: Miért úszik Bánffyhunyad mindig sártengerben? Hátra se néz a bakró’, tatáragyara alól kiköpi: — Piszok a világ errefelé... Nincs utas, nincs pénz, csak sár... — Miért nem építik meg legalább azt a járdát, amit már évek óta Ígérnek? — Ammár az urak dolga a városnál... — Hát nem lett falu újból Hunyad? Hiszen azt ír­ták az újságok? — Fene tud ebből kiigazodni. Az adó — a városi, de a hivatalbéli műveltség — az falusi. A négytomyos református templom előtt állunk meg. A tarifa harminc lej. Mikor tiltakozunk a magas kocsibér ellen, a fiákkeres * most már nevetve mondja: A városi urak állapították meg, tessék őket szidni. Bovárynétól — a várospolitikáig. Hogy ebbe a közigazgatási dzsungelbe bele­tekinthessünk, amely egy évvel ezelőtt Bánffy­hunyad egész polgárságának a tiltakozása mel­lett Hunyadból, a nagyközségből várost csi­nált, aztán a városból ismét falut és még ma sem lehet tisztán tudni, hogy Bánffyhunyad város-e, V3gy község, — hogy tehát ebben a dzsungelben tisztán láthassunk, egy bánffyhunyadi kúria kapuján kopogtatunk be. A ház asszonya fogadott, aki éppen Flaubert „Bováryné" ját olvasta és a férjéhez kalauzolt, ki az egész vidék, az egész Kalotaszeg ügyes-bajos magyar dolgát intézi. Itt kaptuk azokat az információkat, iít hallottuk azokat a sérelmeket, amelyek már több, mint egy esztendő óta ennek a város-nagyközségnek az úgynevezett polgári közvéleményét foglalkoztatják és a politikai kedélyeket állandó hullámzásban tártják. Mert Hunyadon mindenki a bűnösen rossz város- politikát kárhoztatja azért, hogy a népre, a dolgozó polgárságra fojtogató nyomorúság, pénztelenség és gaz­dasági válság szakadt. Ma éppen hetivásár van, ami Hunyadon régebben felért az országos vásárokkal. Mostanában azonban a vásárosok csak összegyűlnek és panaszkodnak, mert nagy a vásári vám, terhesek az adók és nincs kereslet, csak kínálat. Még az állomáson hallottam, hogy valamikor egy-egy hetivásár után hét- nyolc vaggon marhaszállitmány indult el Bánffyhunyad- ról, ma azonban egyetlen egy sem. A kalotaszegvidéki parasztok behozzák az áruikat, de nem tudják eladni, vagy potompénzért kell eldobálniok. Előttem zajlott le egy kis adás-vétel, huszonkét darab gyönyörű fej ki posztéért húsz lejt fizettek... De hallgassuk csak, mit mond informátorunk, alt; úri házában meleg szívélyességgel fogad. Fenn az ernyő — nincsen kas... — Hogy város vagyunk-e vagy falu, bizony magam sem tudnám pontosan megmondani. A lapok, midőn azt Írták, hogy ismét faluvá vedlettünk, kissé elhamarkod­tak a dolgokat. Sajnos, még mindig város vagyunk, habár Hunyadon nem akadt egyetlen egy adófizető pol­gár sem, aki ezt akarta volna és ehhez hozzájárult votnş. — Miért lett akkor Hunyad mégis város? — tettük fel a kérdést. — Néhány román tisztviselő, — hangzik a felelet, •— akik merő véletlen, hogy a község élére kerültek, nagyzási hóbortba esett, nem imponált nekik, hogy a községi primár címét viseljék, vagy községi secretárnak titulálják, tehát egymásközt elhatározták, hogy Hu- nyadot a polgárság megkérdezése nélkül és akarata el­lenére városi rangra emelik. Mikor megtudtuk, hogy mi történt, eszünkbe jutott a „Fenn az ernyő, nincsen kas" cimü népszínmű, de a dolgon már nem tudtunk változ­tatni. Később indult meg az akció, hogy az újdonsült várost vissza falusiasitsuk. Az akció meghozta az ered­ményt, mert ez év szeptember 19-én az interimár bi­zottság azt a határozatot hozta, hogy Bánffyhunyad újból a községi adminisztrációra rendezkedjék be Hangsúlyozom, hogy a határozat egyhangú volt. Az*. 'senki sem kifogásolta. Ebben az időben és még ma is, kz interimár bizottság élén Moga Jenő állott. _ Néhány nappal később megtörtént a tanácsosok választása és még az nap egy dr. Iliescu nevezetű or­vos, aki szintén tagja volt az interimár bizottságnak, az egyöntetű határozatot megfellebbezte és Így megtör­ténhetett az a csoda, hogy Iliescu ur saját határozatát fellebbezte meg és nemcsak önmagát, hanem az egész interimár bizottságot dezavuálta a vármegye előtt. — A vármegyén az interimár bizottságnak az egyön­tetű határozatát természetesen méltányolták, mert nem akarták magukat kitenni közigazgatási botránynak. Tehát a vármegye is a falu mellett döntött s a novem­Stryj május 31., Rudai-erdő junius 2., Zydakow, Halics junius 5-28. a Dnyeszter mel­lett, a Zlota-Lippa, Stripa, Szereth jul.,aug., szeptember. Az önfeláldozó baráti-szere Huber: RAJVí Minerva kiadás. Kapható a Miner 1915. 24.111.9. tét könyve ONAL vánál, 150 lej. ber 11-iki ülésén szintén egyhangú határozattal Jóvá­hagyta a bánffyhunyadi interimár bizottság előbbi ha­tározatát. — Azonban az ördög nem alszik. Iliescu urnák akadt még Bánffyhunyadon két társa, az egyik éppen Moga Jenő, az interimár bizottság elnöke és az egy-két hónappal ezelőtt Hunyadra került városi főjegyző, akik a vármegyei határozatot is megfellebbezték a belügy­miniszterhez, hogy ott mondják ki a yégsŐ szót. Bánffyhunyad a kamara előtt — Most már van két egyöntetű határozatunk, hogy Bánffyhunyad nagyközség és mégis város mindaddig, amíg a belügyminiszter egy egyszakaszos törvénnyel nem változta! a dolgon és törvényhózásilag nem mondják ki, hogy Bánffyhunyad nagyközség. Eddig tart az információadás. Más irányból is ér­deklődtünk és mindenütt csak azt hallottuk, hogy né­hány urnák a cimkórsága dúlja fel Bánffyhunyad bé­kéjét és teremt egy olyan közigazgatási dzsungelt, amelyben a polgárság fuldoklik. Ez a kis várositás máris egymiHió lejébe került Bánffyhunyad adózó polgárainak és ha még továbbra is igy tart, fel fog emészteni mindent, amit az adófizetők­ből még kisajtolni lehet. Az ellenakció élén tehát Moga Jenő ur áll, aki je­lenleg is az interimár bizottságnak az elnöke, aki Kabdebó Szilárd ügyvéd urnák az irodavezetője. Sok bajt és kellemetlenséget okozott már Bánffyhur'-ad­nak ez az ur, aki a hunyadiaknak nyíltan mindig igazat ad, de titokban fellebbezésekkel ostromolja a felettes hatóságokat. Most egy segítőtársa isi akadt Capusán urban, aki nemrégen tette át a színhelyét Sepsiszent- györgyröl Bánffyhunyadra. Mindenesetre csodálkozunk az intéző körökön, hogy Bánffyhunyad békéjét feldúlhatja két fiatalember, akik a nacionalizmus tüzes paripájáról osztogatják a jámbor tatár lakosság testére a sebeket. Remélhető, hogy rö­videsen egy tárgyilagos vizsgálat nagy takarítást ren­dez Bánffyhunyadon és legelőször a békebontókat söp­ri ki a községházáról. Még csak egy színfolt Bánffyhunyadról. Beszélget­tünk az egyik bankigazgatóval. A gazdasági válságról tartott előadást s egy érdekes jelenségre mutatott rá. Valamikor a parasztkölcsönök voltak a legjobbak. Ma ezek a legrosszabbak. A nép az adóterhek alatt teljesen elszegényedett. A kölcsönöket nem tudja visszafizetni. Kényes esetekben a bankok kénytelenek árverést el­rendelni. De még ez sem használ. — Hogyan? — kérdeztük a bankigazgatót. — Az árverést nem lehet megtartani. Az eladósodott és nem fizető gazdánál megjelennek az árverezők, de más senkisem. A parasztokban valami csodálatos szo­lidaritás alakult ki. Hiába árvereztetünk, mert azon senki sem árverez. Ilyen körülmények között természe­tesen senki sem fizet. A gyorsvonat este félhat órakor indul Kolozsvár felé. Az ablakból még egyszer visszanézünk a sötét Bán- ffyhunyadra, ahol még ma sincs villany, mert az admi­nisztráció kufárai megakadályozták annak a bevezeté­sét is. Miért? Hogy a sötétben és a sárban ezerszer fa- lubbá tegyék a hajdan élénk kereskedelmi és forgalmi Bánffyhunyad ot... Es még ők harcolnak a városi cim cifra nyomorú­ságáért? Olajos Domokos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom