Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-06 / 196. szám

Kill. ÉVF. 196. SZÁM. %ergvécsomafaha nép© a ÉaFÍoniánfi igazgatótól kéri vissza erőszakkal feiduií békéjét Visszakérik az erőszakkal állami iskolába hurcolt gyermekeket, a nemzetiséget, vallást, a jogtalanul elkobozott párnákat és bírság­pénzeket (Kolozsvár, szeptember 4.) Gyergyócsomafalva 4-GOO tiszta római katolikus magyar lelket számláló község. Egészséges gondolkozásu, ugyanazon val­lása, egy nyelvet beszélő népének a régi példás egyetértését, békességét igyekszik évek óta összetörni a csikszei’edai tanfelügyelőség az állami elemi iskola és óvoda beerőszakolásával. Úgy a községi tanács, mint a róm. kát. egyház­tanács és iskolaszék szellemi és anyagi erejének tel­jes megfeszítésével fáradozott azon, hogy az egysé­ges, több mint kétszáz éves felekezeti iskolát a hívek áldozatkészségéből fejlessze, fenntartsa és ápolja. Ennek dacára a revizorátus nem szűnt meg évről- évro állami tanerőket küldeni a község nyakára, akik közül azonban a jobbérzelmüek, belátva fára­dozásuknak eélszerütlenségét és meddőségét, rövi­desen tovább állottak, mig végre egy Bocskor-Bre- diceanu Iosif nevű hírhedt tanító és felesége az 1928—29. tanév végén 7 nyomorult gyermeket be­tudott törni, akik azonban még csak a kimutatás­ban szerepeltek. E tanító menesztése után 1929-30. tanév második felében Nicolae Diaconescu ig.-ta- nitó és felesége a statisztika szerint a létszámot a papiroson már 43-ra emelte, akik közül azonban tényleg alig fele járt föl. Hogy miképpen hozták össze ezt a számot, ar­ról a közoktatásügyi minisztériumba felterjesztett aktacsomók s a záloglási és végrehajtási jegyző­könyvek tanúskodnak. Ezek a panasziratok azt bi­zonyítják, hogy N. Diaconescu ig.-tanitó először szépenhangzó Ígéretekkel akart tanulókat szerezni, ingyen tankönyveket, tanszereket, ruhát, a távolla­kóknak élelmezést Ígért. Kilátásba helyezte, hogy az egycsaládban levő 2 _3 tanköteles közül, ha a legkisebbet az állami iskolába Íratják, a többit fel­menti a tankötelezettség alól. Mikor az Ígéret nem használt, akkor jött a fenyegetés, a- do vadak kifo­gásolása, visszadobása, a szülők járatása, küldözge­tése az állami iskolától távollevő felekezeti iskola igazgatóságához, némely szülőt 2 _3, másokat 5._6, sőt 8 napig is járatott és lapáttá velük a drága napot a legnagyobb munkaidőben. Közben terrori­zált, amerikázott, körülbelül ötszáz szülővel 1500 munkanapot veszte­gettetek el, ami abban az időben legalább is kétszázezer, lej vesz­teséget jelent, a bélyegköltség a dovadákra is hat­ezer lejen felül ment. Mikor a szülök erélyes fellé­pése miatt ez és más trükkök alkalmazásával sem ért el eredményt, akkor a névelemzés erüszakolásával a magukat emberemlékezet óta magyarnak tudó csalá­dokra erőszakolta rá a román nevet és nemzetiséget s jóllehet ezek közül csak egy lakott az állami iskola közelében, a többi pedig attól 2 és 3 kilométeren túl, ezeket, számszerűit 13-at lefoglalt a maga számára. Hogy azonban az ő és felesége ittlétét igazolja és tanítványai számát legalább 60-ra kiegészítse, a'más községekben és városokban szolgáló 12 éven felül levő gyermekekre vetette ki hálóját s bár a szülők cselédkönyveikkel igazolták, hogy gyermekeik a megélhetés miatt kénytelenek idegen­ben tartózkodni, a mindennapi kenyér és ruháért szolgálatba állami, ezeket a község legszegényebb s legtöbb gyermekkel megáldott családjait kegyetle­nül végig büntette, pénzt, ágyneműt varrógépet, ruhaneműt szedett össze. E zálogtárgyakból, árve­rezők hiányában, a legszebb párnákat gz ujfalvi csendőr őr­mester magának megtartotta, n többi összeszedett holmi pedig most is ott van a községházában az egerek és férgek prédájának dobva. Mindezeket a büntetéseket teljesen önfejüleg, az iskolatanács meghallgatása nélkül rótta ki. A sok keserves és még ezideig alaposan ki sem vizsgált és nem orvosolt sérelmek után Csomafalva népe idegesen, sőt borzalommal várta a szeptemberi beiratkozásokat, a község apraja és nagyjának újabb kálváriajárását. Ez a félelem és rettegés hozta össze a esoma- falvi összes családfőket, hogy egyöntetüleg egy memorandummal forduljanak a kolozsvári tarto­mányi igazgatóhoz, akit arra kérnek, adja vissza a falunak a békéjét. A tiz tantermes felekezeti iskola mellett, semmi szükség sincs az állami iskolára, ahová erőszakkal lehet bekényszeriteni néhány gyermeket s ez az erő­szakolás évente százezrekbe kerül az államnak s leg­alább százezer lejt vesznek ki évente a községi pénztárból. Kérik a jelenleg egy tanerős óvoda megszün­tetését is, mert a község több mint 5 kilométer hosz- szuságban fekszik s lehetetlen a kis gyermekeket arra kényszeríteni, hogy téli hidegben ilyen nagy utakat tegyenek meg, ehelyett csak nagy munka­időben volna szükség valami menedékhelyekre. A beszedett és még meglévő zálogtárgyak adas­sanak vissza a tulajdonosoknak, azok is, amiket a csendőrőrmester megszerzett magának. Kérik a jog­talan pénzbüntetések visszaadását. Hatályos intéz­kedéseket kérünk arra nézve, hogy azok a szülők, akik katolikusoknak és magyaroknak vallják magu­kat, minden nehézség s az eddig alkalmazott vagy ezután alkalmazandó mesterkedések mellőzésével és kikapcsolásával, a szülői jogok teljes tiszteletben tartása mellett szabadon irathassák gyermekeiket abba az iskolába, amelyikbe akarják. Engedjék meg, hogy az a néhány erőszakkal románnak minősített, de különben magát róm. kát. vallásunak és magyar származásúnak és nyelvűnek valló tanköteles is a felekezeti iskolába járhassan. Ezeket kérik a derék csomafalviak, de egyelőre még nem kaptak választ, amit már nagyon várnak. A memorandumot hatszázötvenkét szülő, illetőleg családfő irta alá. Braunschweigban véres összetűzések voltak a nemzeti szociálisták és kommunisták között (Berlin, szeptember 4.) Braunschweigban tegnap a nemzeti szocialisták és a kommunis­ták között véres összeütközésre került a sor. A nemzeti szocialisták választási gyűlésének színhelyére a kommunisták is gyűlést hirdet­tek, de ezt a hatóságok betiltották. A kom­munisták ennek ellenére megkísérelték a gyűlés megtartását s ennek során összetűztek a gyűlésüket tartó nemzeti szocialistákkal. A kommunisták kövekkel és vasda­rabokkal küzdöttek s a nemzeti szo­cialisták revolvereket sütöttek el. A rendőrség erélyes közbelépése vetett véget a harcnak. Számos komolyabb sebesülés is történt. Az összeütközéssel kapcsolatban le­tartóztatottak száma ötven. /VWWWWV\AA^V- rfW-VWWWWWVWWWVWWWVWWV^^VWVWWWVWVW Hétezerkétszázkflenc csőd kél esztendő alatt------------— mm ------------­Megjelent az első hivatalos statisztika 1927. és I92S. évről, amelyből kiderül, hogy egy év alatt 48 százalékkal emelkedtek a csődök (Kolozsvár, szeptember 4.) Csőd, csőd, csőd mindenfelé. A gazdasági élet gerendái recsegnek, ropognak. Soha annyi vállalat tönkre nem ment, mint napjainkban. A gazdasági válság elérte kul- mináoiós pontját. Az újságok minden nap tele van­nak uj csődnyitásokkal, eddig azonban Romániá­ban hivatalos statisztika nem jelent meg arról, hogy országrészek szerint az utóbbi években hány sődbejelentés történt. Annál nagyobb figyelmet érdemel Decusara, az igazságügyminiszterimn sta­tisztikai osztályának igazgatója állal kiadatott ez a hivatalos statisztika, amely rendszeresen dolgozta fel az 1927. és 1928. évi csődök adatait. A munka érdekességét még az sem csökkenti, hogy az adatok két, illetve három évre nyúlnak vissza, mert a most megjelent statisztika első rendsze­res feldolgozása a csődöknek s rendkívül érdekes képet nyújt arról, hogy az or­szág különböző részeiben mennyi csődnyitás történt és egyik évről a másikra milyen mértékben emelke­dett a csődök száma. A statisztika adatai szerint 1927-ben 2966 cég ellen rendeltek cl cső­döt, 1928-ban pedig 4243 ellen, az emelke­dés tehát nem kevesebb, mint 42.91 szá­zalék. Figyelőmbe véve, hogy 1929-ben és 30-ban a csődök folytonosan szaporodtak, az utóbbi hónapokban pe­dig valósággal rekordot értek el, milyen érdekes lesz az a statisztika, ha Decusara ur a két utolsó esztendő statisztikáját fogja közölni. A fenti adatok, illetve számolt az egyes ország­részek között a következőképpen oszlanak meg: Ókirályság liesszarábia 1927. 2.276 7(1% 87 2% 1928. 3.328 78% 167 4% JSrdély és Bánát 576 19% 722 27%. Bukovina 27 0.91% 26 0.61% Tehát a csődök emelkedésének aránylag a legna­gyobb volt a száma a Regátban: 48 százalék, azután Besszarábiában: 47 százalék, lényegesen kisebb volt Erdélyben és Bánátban 25 százalék, mig Bukoviná­ban 1928-ban még eggyel kevesbb csődeset volt, mint 1927-ben. Érdekes, hogy a külföldi hitelezők a csodese- teknél mindössze hét százalékkal, tehát behozataluk­hoz képest aránylag kiesi összegekkel voltak képvi­selve. Ennek az oka egyrészt az, hogy leginkább a kisebb cégek mentek esődbe, másrészt pedig az, hogy a külföldi hitelezők fegyelmezettebbek, mint a belföldiek és inkább kötnek egy sovány egyezsé­get, mint hogy az adóst csődbe kergessék és igy el­veszítsék a teljes követelésüket. Az igazságügymjnisztériumban, amint értesül­tünk, a jövőben rendszeresen fel fogják dolgozni úgy a csődök, valamint a birói kényszeregyezségek adatait, arról statisztikát készítenek, amelyek sok­ban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az eminens gazdasági válság okai felderíthetők legyenek. Fült oirt gége sebészeti szanatórium CLIU-KOLOZSVAR P. OKA VODA 8. (V. BOCSKAI TÉR.) Igazgató főorvos DR. KOLESZÄR LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom